Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-18 / 268. szám

e DSLMAGYARDR8ZAG Szeged, 1917. november 17. 5zázezer koronás posztólopás Szegeden, - A katonai rendőrség keresi a bűnszövetkezetet. — (Saját tudósítónktól.) A szövethiánv és a ruhaszövetek óriási mérvű megdrágulása már megtermelte Szegeden az első nagyaráryu bűnügyet, amelynek alaposan összekuszált fonalait most igyekszik kibogozni a katonai rendőrség. A nagyarányú csalás, lopás es sikkasztás szálai, amelyekből hozzávetőleges számítással mintegy 100.000 korona kára van a katonai kincstárnak, messze a múltba nyúlnak. Valamenryi szereplőjét nem is lehet a bíróság elé állítani ma már. de a főszereplőknek nyomában vannak, sőt megtörténtek az első letartóztatások is. Az ügyről, amelynek eredményeit és részleteit a katonai rendőrség szigorúan titkolja, az alábbi tudósításunk számol be:„ Néhány nappal ezelőtt följelentés érkezett a szegedi katonai rendőrségre, hogy hónapok óta rendkivül sok kincstári ruha tünt el a raktárakból, de eltűntek ezenkiviil nagymennyiségűén földolgozatlan posztók is. A katonai rendőrség nyomozást indított ebben az ügyben és a nyomozás csakhamar szenzációs eredményeket produkált. Kiderült, hogy hatalmas mennyiségű katonai pösztónemű került a polgári forgalomba, ahol azokat átfestés után méregdrága áron értékesítették. Rukáhat csináltattak a kiváló minőségű posztókból, máshol pedig egész lakásokat szőnyegeitek föl a katonai pdsztókból és szövetekből. Voltak helyek, ahol egész gavdrobol találtak s minden egyes öltöny katonai szövetből és pos'ztóból készült. Általában a jelek azt mutatják, hogy egész szövetség alakult a lopott katonai kelmék értékesítésére s ennek a szövetségnek tagjai katonák voltak. A ruháknak és egyéb ruhanemüeknek tol vallása azonban nem mehetett huzamosabb időn keresztül észrevétlenül. Minthogy mégis titokban maradtak a lopások hónapokon keresztül, valószínű, hogy a tolvajszövetsógnek cinkosai voltak a katonai ruharaktáraknál is, a hol azok aztán hamisítással és csalással leplezték az üzelmeket. A katonai rendőrség a napokban razziákat tartott a szegedi kelmefestő- és vegytisztitó-mühelyekben, ahol minden katonai posztót lefoglaltak. Az igy lefoglalt kincstári kelmék értesülésünk szerint horribilis menynyiségre rúgnak. Most olyan irányban folytat nyomozást a katonai rendőrség, hogy kik voltak azok, akik a kelméket festetni vitték. Az eredmények — állítólag —- megdöbbentőek, amennyiben a névsorban szerepel több előkelő szegedi cmlád és néhány magásrangu katonatiszt neve is. Azokban a festő-intézetekben, amelyek név nélkül, csak számra veszik föl a rendeleseket, detektivek figyelték meg azokat, akik a festeni vitt szövetekért jelentkeztek. Az illetőket természetesen igazoltatták és kifogják hallgatni arra vonatkozólag, hogy rniképjutottak hozzá a kincstári kelmékhez. A nyomozás nagy körültekintéssel folyik tovább. Érdeklődtünk a szegedi katonai rendőrség parancsnokságánál a nyomozások eddigieredményei iránt. Kérdéseinkre igy válaszoltak: — Fölvilágosítást csak a parancsnok ur adhat. Viszont azonban felsőbb utasításunk van, hogy a végzett nyomozásokról — bár-milyenek is legyenek azok — információkat adnunk nem szabad, A katonai rendőrség minden munkáját szigorú diszkréció alatt végzi. Hogy bánnak a foglyokkal Olaszországban. Berlin, november 17, TKoljf-ügynökséff jelenti: Hat bajor kerékpáros, aki november 10-én Bellunotól keletre La Siena-nál olasz fogságba jutott, aztán kiszabadult, elmondotta, milyen rosszul bánnak az olaszok a foglyokkal, Egyik tár/mtípC lelőtték, az egyiket pedig, aki súlyos sebével a földön feküdt, bajófnetszurásokkal megölték. A többieket csak a tisztek mentették meg a haláltól, azt azonban ők sem akadályozhatták meg, hogy ütlegeljék a fogságba került német katonákat. Egy tiszt az egyik védtelen foglyot „ti német kutyák" kiált ssal arculütötte. Igy utánozza Olaszország a hadifoglyokkal való bánásmódban a franciákat. A központi hatalmak ferűiefnyereségei. Berlin, november 17. A IFof^-ügynökség jelenti: Az angol sajtó végre beismeri, hogy a flandriai offenzívának célja az volt, hogy a belga partvidéket elfoglalják és inegfoszszák a németeket a tengeralattjárók bázisától. Az angolok félmillió emberük elveszté-» és óriási anyagi áldozatok árán négy hónap alatt mindössze 143 négyzetkilométert foglaltak el, olyan területet, mely stratégiai szempontból teljesen jelentéktelen és amely legnagyobbrészt nem volt más, mint tölcsér mező. Ezzel szemben a központi hatalmak csapatai Galíciában és Bukobinában 25850 négyzetkilométert, Riga mellett 2850, Jakobstadlnál 470, Gsel, Dagó és Moon szigeteken 3S9Í3. Olaszországban a Piave folyóig 1220. Asiagonál 300, összesen 45550 négyszögkilométernyi területet foglaltak el. JEGYEZZÜNK HADIKÖLCSÖNT! faaa»8a!sa»aiaffi0/EineK,íMaacsaBaaBBaaaBnB«a!iaea9««R««ewa, zött- és falak alatt gondatlanul dohányoznak és az ilyetén rossz szokásból tüzbéli veszedelem következhetik; azért mindenek valakik, piaeon, utcákon ugy falak alatt mindannyiszor valamennyiszer dohányozni láttatnak s tapasztaltatnak, hat forintra büntettenek". Debrecenben ugyanezen időtájban, aki pdpázáson éretett, nyakvasba tétetett. Szegednek volt e korszakban egy hites földmérője, Vedres István, kinek általános tevékenysége, irodalmi munkássága, mezőgazdasági ismeretköre jobbára Szegedet érintette, ki városáért lelkesült. Nagyszabású tervet eszelt ki. Elkészítette a Tisza—iDunacsa torna uj tervét Szeged és Pest között. Az ezt tárgyaló munkája 1805-ben jelent meg Szegeden. Vedres vérbeli mérnök volt, de munkakörébe vont minden Szeged emelkedését eszközlő és a mezőgazdaságot, erdőszetet, szőlőművelést, dohánytermesztést és közművelődést illető kérdést. Szenvedélyes gazda is volt, aki az akkor való haladó kor követelményeit ismerte és kihasználta. Csatorna-terve szembe helyezkedett a Budán 1800 táján készült, egy a Tiszát a Dunával összekötő csatorna-tervezettel, melynek tervezője Balla Antal volt s kiindulási pontja Szolnok leendeít. Vedres csatorna-terve Szegedből indult ki s olyaténképpen volt megalapozva, hogy a csatorna segítségével az egész Bánát gabonáját Szegeden gyűjtötték volna össze. A szegedi vár mindenestől gabona és áruraktárakká vagy mint ő nevezte „gabua tárházzá" alakíttatott volna, hogy egyéb árukkal ott raktároztassék. A legnyomósabb érvekkel bizonyította, hogy a csatorna kiindulási pontja más hely nem lehet, mint- Szeged. Ezt a különben nagyszabású tervet meghiúsította a francia hadjárat és sok más körülmény, jelesül a közlekedési eszközök modern alakulta, ugy, hogy br. Sina György és br. Vécsey Miklós engedményesek lemondtak a csatorna kiépi tűséről. Napjainkban a Tisza—(Duna-csatorna terve ismét felszínre került, de a régi tervezők: Balla és Vedres célzatai közül egyik sem valósult meg. Az ujabb, most megvalósulásra váró terv szerint Csongrád lesz a Tisza—(Duna-csatorna tiszai kiindulási pontja. Összefüggésben a szőregi kincstári zálogos birtoklásává] Vedres a város által létesített 1000 öles véd töltésen jtul egy 2821 öles uj védőtöltés építését ajánlotta a városnak, hogy a vizjárta területek mind ármentesültek volna. Az 1793-ban beadott terv dugába dőlt. A tanács mellőzte, mert nem tudta, hogy a szőregi zálogos birtokok a kezén maradnak-e? A tervet 1808-ban megint elővették, de az építésre szükséges, akkor roppant nagy összeget 25000 frtot nem bírták előteremteni. Vedres újra ajánlatot tett a tanácsnak, hogy hajlandó a töltésezést a maga költségén elkészíttetni s még az ármentesitendő területért évi 1000 tallért mint bérpénzt fizet s 12 év után az egészet visszaadja a beruházásokkal együtt a városnak. Vedressel a szerződés 1808-ban megköttetett, aki a vízvédelmi töltéseket elkészítette s Vedresházán virágzó dohánykerlészetet teremtett. Kertészei is, albérlői is telepén mind szegediek voltak, kik hamar megvagyonosodtak. Az ujtörésii föld gazdagon osztotta a termést, de jó termő évek is voltak. Vedres nemcsak ezen a téren volt kiválóság. Hü fiaként jelentkezett városának az l árvizek ellen való gyakori védekezésnél. Alig volt időszak az ő életében, midőn kiválé szakismereteit igénybe nem vették volna. Vedres a felső hatósággal szemben is mint ember és mint szakértő megállotta helyét. Több nagyszabású szakvéleményt készített, melyek egytől-egyig alapvető munkálatok. Része volt Szeged mezőgazdasági, kereskedelmi, árvízvédelmi és erdőszeti munkálatainak fejlesztésében. A közélet minden ágában kivette a maga részét. Ennek igazolására szolgáljon az, hogy 1832-ben Rauchmüller főépítészet! országos igazgatósági mérnök, vizépitészeti nagyhirii szaktekintély Vásárhelyivel egy vonalban említette Vedres képességeit és tudását. És itt alkalmat veszek magamnak, hogy röviden elmondjak egyetmást, amit összeböngészhettem Vedres életéből és munkásságáról. Eltekintve attól, hogy — amint láttuk a maga idejében kiváló mérnök volt s e téren különösségnek ismertetett el, foglalkozott mezőgazdasággal és a kor vívmányait felhasználva, munkakörébe vonta az erdészet fejlesztését s iigy az előbbi, mint az utóbbi téren gyakorlatilag beigazolta, képességeit. Vödrösházi telepe mintatelep volt s a Vödrics-erdő, ahogy ma a nép ajkán él, még mos! is megvan. Lelkesülve dolgozott a mezőgazdaság, kereskedelem és forgalom fejlesztése ügyéért, amit Tisza—(Duna-csatorna terve igazol. Irt nemzetgazdasági, jelesül pénzügyi értekezést. Hódolt a múzsáknak, támogatta a színészetet Szegeden. S mind eme munkái közepett egy cél lebegett előtte: szülővárosa, Szegednek naggyá gazdaggá tétele. Irodalmilag foglalkozott s általam is-