Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-14 / 239. szám

o itfiiiMAU y AKÜiföZAU -Szeged, 1917. október 14 sem volt; ezért engedte meg Böhimnek, hogy a dohányt a katonai raktár nevében kérje es kapja. Dr. Dohány Gyula ügyész: Ha nem tud­ta, hogy a raktárban kaphat dohányt, mért adott mégis igazolványt Böhmnek? Látja, mégsem igaz, amit az előbb mondott' Meinx: Igazán nem tudom... Az ügyész indítványára ezután megtör­ténik Makovecz és Meinx szembesítése, az első szembesítés -a négy hetes tárgyalás so­rán. Makovecz most megismétli előbbi vallo­mását és hozzáteszi, hogy ugyanazon estén, amelyen Böhmnek a dohányvásárlási igazol­ványt kiadta, Meinx is igazolta, hogv ő küld­te Böhm Sándort az igazolványért. Meinx Walter: Pontosan nem emlék­szem már az ügyre, de meglehet, hogy tény­leg igy volt. Stössinger tárgyalásvezető ismerteti a temesvári intendatura egyik rendelkezését, melynek értelmében Meinx köteles lett voina legalább novembertől kezdve, mikor ez az okirat kelt, bevásárlási naplót vezetni. Meinx: Enélikül is tudtam mindent, de azelőtt meg nem is kellett ilyesmit csinálnom. Stössinger Benno tárgyalásvezető ezután kérdi Meinxtől, igaz-e, hogv — amint ezt a vallomását a polgári bíróság előtt is meg­ismételte — 250.000 korona előleget adott Böhm Sándornak? Memx Walter: Ezt sohasem mondtam, nem ismerhettem be. Én azt mondtam, hogy a már szállított áruk vételárára akoní-ó ad­tam Böhm Sándornak 250.000 koronát, el­számolás előtt. Stössinger Benno ezután ismerteti egy távirat szövegét, amit Böhm Sándor és Mandel Zsigmond küldtek Temesvárról Meinxnak. Ebben az van, hogv a katonai raktárnak egy milliót utalványoztak, ezt fog­lalja le részükre. Persze, a „lefoglalás" szó azt jelentette, hogy a milliónak részükre való feniartását kívánják. Ezt a kívánságot Meinx foganatosította is, amikor a millió negyed­részét kiadta Böhmnek. Dr. Romanov Béla védő kéri. állapitsa meg a hiróság, hogy a 250.000 korona ki­adása idejéig Böílim mennvi árut szállított. Egy -későbbi rendelkezés ugyanis már meg­engedi az élelmezési raktárak vezetőinek, hogv a megrendelt áru 50 százalékának ere­jéig előleget adjanak a szállítóknak. A tárgyalást hétfőn folytatja a hadbíró­ság. Y A legjobb szórakozó hely a BERLINI kávéház. Naponta Szegeden elis­mert házi zenekarom hang­versenyez. Minden vasár­i_ és ünnepnapon nagy diszes | T3 TOMBOLA-EST, amelyen | a legszebb és legdíszesebb | tárgyak sorsoltatnak ki. | Hideg Ifaloh fis pontos Hlszolgálds. Helyiség: Deák Ferenc-utca 24. Szives pártfogást kér --, HELLER J. a Berlini-kávéház tulajdonosa. A Déimagy&rorszag e eioajai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Kik tanulnak idegen nyeiveket Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Nem érdektelen •dolog, hogy három éves háború után, amikor a világkultur nemzeteinek nagy része fegy­verrel küzd ellenünk, nálunk és spe-cial itt -Szegeden vannak-e sokan, akik olyan népek nyelvét tanulják, amely nép ellenségeink közé tartozik. A háború elején egyszerre erő­sen megcsappant az ellenséges nemzetek nyel­vének tanulása és fellendült országszerte a német nyelv elsajátítása után törtető buzgó ambíció. Az alábbi adatokiból ki fog derülni, hogy külpolitikai helyzetünk mé-g most is, — talán öntudatlanul, vagy a magyar viszo­nyok különleges hatása alatt, — rejtett iránytűje a nyelv tanulásnak. Élénken illusz­trálja ezt az a számarány, amelyet a szegedi városi nyelviskola idei statisztikájából állí­tottunk össze, Eszerint ötvenegyen tanulnak németül, huszonnyolcan franciául és ketten angolul. A városi nyelviskola* melyet hat évvel ezelőtt Jakab Dávid tanár alapított, a há­iboru alatt is fokozott erővel teljesítette kul­turmisszióját. Tanerői természetesen leapad­tak a háború elején, eleinte az előadások iránti érdeklődés is meg-csap-pant, most már azonban a fontos intézmény falai közé visz­szatért a normális élet és tanítás oly buzgón folyik, mintha már nem is szólnának az ágyuk... A számadatokon kivül az is érdekes, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozók tanulnak leginkább idegen nyelveket. A né­met nyelvóra ötvenegy látogatója a társa­dalmi osztályok között igy oszlik meg: Hi­vatalnok és hivatalnoknő 17; tanuló 23; ka­tona 6; házi leány 3; ujságiró 1; kereske­delmi alkalmazott 1. A tanulók között van egy török diák is, aki Konstantinápolyból jött Szegedre. A francia nyelvű előadásokra -huszon­nyolcan járnak. Ezek közt hivatalnok 7; ta­nuló 15; házileány 2; ujságiró 1; ügyvéd 1; tanítónő 1. Csak angol nyelvet összesen két diák ta­nul. Tizenketten vannak azonban olyanok, a kik több nyelvet tanulnak és közte angolul is. A tizenkettő között hivatalnok 5; tanuló 3; házileány 3; kereskedő-segéd 1. Bolgár nyelvet mindössze egy mérnök tanul. A szegedi nyelviskolának a városi ta­nács két tagja is szorgalmas látogatója volt; németül tanultak. A mostani látogatók kö­zött, különösen a felnőtteknél túlnyomó szám­ban vannak a nők. Legújabban már az alsó­városi a néposztály is érdeklődik az idegen nyelvek tanulása iránt. A minap egy gaz­dag paprikatermelő leánya akart beiratkoz­ni és azon szerény óhaját fejezte ki paprikás tájszólással, hogy németül, franciául és an­golul szeretne tanulni. Az irodában levő kis­asszony csak bámulva hallgatta ezt ;a respek­tálandó kívánságot, aztán jóakaróan mon­dotta: — Sok lesz az egyszerre magának. — Nem lösz a' sok, — mondotta a de­rék alsóvárosi leányzó. — Lögyön nyugodt maga, mög tudok én fizetni érte. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Az idénre, azt hiszem, be­fejeződtek a különféle jótékony na-pok. A konfetti szünetel, nem hull, mint télen a hó és a szabadban nem durran a puttyogós bor, túlharsogva a cigánymuzsikát. Én: -Azért csak lesznek ezentúl is na­pok. Nem széleskörű jövedelmezőségűek ugyan, hanem olyanok, -aminőket szintén megfogunk emlegetni. A fahonvéd: Attól félek én is, hogy most sorjába jönnek a gáztalan, a széntelen, a koksztalan, a zsirtal-an, a paprikátlan na­pok. Előre fázom. Én: Akik melegedni akarnak, majd ösz­szebuijnak. Ez a müvelet most virit, mint nyáron a pipacs. A fahonvéd: De a pipacs se olyan -piros, mint a mostani idők-ben a női ábrázatok. Én: Szó ami szó, sok a festő talentum. (Ugyancsak érvényesitiki a széles ecsetkeae­•lést, A fahonvéd: Pedig az ecset is drága, a festék se olcsó és az idő is pénz, vagy mi a szösz. Én: Nincs most -drága semmi, még az emberélet se az. És csak annak van -keletje, ami nagy pénzbe .kerül. A fahonvéd: Ha valamikor mon-dani le­hetett, most ugyancsak lehet, hogy olcsó hús­nak ihig a leve. Én: Semmiféle formájában nem olcsó •most a hus. Vannak az emberi életben ilyen periodnsok. És olyan időket élünk, hogy a róka nem -is róka, ha nem kék és mindenki­nek kék róka kellene. A fahonvéd: És jut is. Egyik-másik bő­kezű belekékül ugyan, de a kék róka előke­rül a boltokból és odakerül a mindig alabás­trom nyakakra. Én: Csak azt volna jó tudni, hogy me­lyik az igazi róka: az-e, amit adnak, az-e, aki adja, vagy aki kapjal A fahonvéd: Az egyik (bizonyosan az, néha kettő is az, de -a legritkább eset, hogy mind a három az legyen. Én: Egyszóval csalunk az egész vona­lon. A fahonvéd: .Sokan élnék most ebből és még többen vannak, akik ennek élnek. Én: Valamiből élni csak kell. Az egy i-k a magáéból, mások meg a másokóból. A be­osztás nem rossz és igy elélhet az ember hol­A fijhonvéd: Ki elél, ki meg elalél. Eő az, hogy annyi a pénz, mint a pelyva. És min­denre telik, sőt mindenkire. Én: És a mottó: .nyelvében él a. nemzet, megváltozik. Pici, piros nyelvek már nem­csak nyelvelnek, -de a nyelveket törik. Példa rá a paprikás kofa lánya, aki beállitott a iBerlitzbe, es előadta, hogy nyelveket akar tanulni. A fahonvéd: Mintha bizony magyarul nem lehetne káromkodni es szidni az apánk istenét. No és mire végezte a nyelvóhes leányzó? Én: Németül, franciául és angolul kí­vánt tanulni: És amikor azt mondta ,a tanár, hogy elég lesz abból egy is, a leányzó indig­nálódva fe-lforrtyant és azt mondta: Kicsire nem nézünk, van itt pénz bőven. A fahonvéd: Éljen a kultura, felemelt helyárak mellett! Én: A kultura is olyan, mint a városi -gőzfürdő. Van, létezik, beszélünk is róla, de •nem jutunk hozzá, mert be van zárva. [A fiihonvéd: Most már majd kinyilik. Már mint a fürdő. Mert a fürdő is kultura, •ugy-e? Én: -Föltétlenül az, de kevesen élnek vele, mint a kultúrával. A fahonvéd: Pedig sok a tisztátalan em­ber. Én: Fizikailag is, de erkölcsökben még illb. Uccu ma, nem lesz holnap soha!

Next

/
Oldalképek
Tartalom