Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-03 / 229. szám

Szeged 1917. október ÉL külügyminiszter tiszteletére. A külügyminiszter néhány bevezető szóval köszönetet •mondott Wekerle üdvoblő szavaira, majd kijelen ette, hogy hajlandó a politikai helyzetről nyilatkozni. Mindenekelőtt a szövetségesek fényes katonai helyzetét világította meg és kiemelte, mennyire kivették különösen Magyarország fiai részüket a dicsőséges küzdelemből. Majd áttért a politikai helyzetre: — Mldöii állásomat elfoglaltam, — mondotta, — a legelső alkalmat felhasználtam annak a nyílt kijelentésére, hogy ml nem akarunk senkit sem leigázni, de saját lelgázt a fásunkat sem fogjuk tttmí. Készek vagyunk béiketárgyalásokba bocsájtkozni, mihelyst ellenfeleink !s elfogadják a kölcsönös mdgegyeizésen alanuíó béke álláspontját. Ezzel a monarchia békecéljatt világosan megjelöltem és e beszédemért ugy a he'földön, mint a vettünk baráti viszonyban levő külfö'dön fs nem egy oldalról ért gáncs, fin azonban semmit sem vonok vissza abból, amit mondtam. Szükségétérzem annak, hogy ina némlkép tájékoztassam a nyilvánosságot, miként tartja a cs. és kir. kormány lehetőnek a teljesen feldúlt európai jogviszonyok helyreállítását. Szélesebb körökben talán meglelpo, sőt érthetetlen lesz, hogy a központi hatalmak és különösen Ausztria-Magyarország a jövőben le akarnak mondani a katonai fegyverkezésről, holott e nehéz esztendőkben csakis katonai hatalmuknak köszönhetik, hogy védekezni tudtak az ellenság nagy túlereje ellen. Számos más politikai tétellel együtt az Is megdőlt, hogy Ausztria-Magyarország haldokló állam. A monarchia felbomlásának küszöbön álló dogmája volt az, mely európai állásunkat megnehezítette. Abból a tényből, hogy ebben a háborúban tanúságot tettünk életerőnkről és legalább ís egyenlőrangúnak bizonyultunk a többi hatalmakkal, arra következtethetünk, hogy Európában ezentúl é'stfeítételeínk teljes megértésre számíthatnak és hogy végleg szétfoszlottak ellenségeink reménye!, hogy bennünket fegyveres erőve1 legyőzhetnek. Amíg ezt be nem bizonyltjuk, nem mondhatunk le a fegyverkezés nyújtotta védelemről. Abban a pillanatban azonban, amelyben az előbb említett tényt bebizonyítjuk, abba a helyzetbe jutottunk, hogy ellenfeleinkkel egyidejűleg letehessíik a fegyvert és vitás kérdéseteket választott bíróságok utján békésen intézhessük el. Európát e háború után olyan uj nemzetközi jogrendbe kell helyezni, amely maradandóságra nézve biztosítékokat nyújt. Ennek a jogrendnek lényegében négy kelléke van. Először biztosítékokat kel! nyújtani, hogy revánsháboruk k! lesznek zárva minden részről. Ezzel el fogjuk érni azt, hogy unokáink megkíméltessenek ilyen rettenetes idők borzalmaitól. A hadviselő államok közötti hatalmi j eltolódásokkal ezt ueui lehet elérni, Az az ut, amely ehhez a célhoz vezet, az egész világra kiterjedő leszerelés és a választott bírósági eljárás elfogadása. A leszerelés rendszabályainak sohasem szabad egyes állam, vagy bizonyos hatalmi csoport ellen irányulnia és egyformán ki kell terjednie a szárazföldi, vizi és légi haderőkre. Nemzetközi alapon, nemzetközi ellenőrzés melleit általános, egyenletes és fokozatos leszerelésnek kell bekövetkeznie a világ minden államában és a fegyveres eröt az elkerülhetetlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Olyan katasztrófák, mint a mostani háború nem imának el mélyebb nyomok nélkül és a legnagyobb szerencsétlenség lenne, amely bennünket érhetne, ha a békekötés után a világ tovább folytatná a fegyverkezést, mert ez az összes államok anyagi romlását jelentené. Ebből a helyzetből csak egv kivezető ut van: a teljes nenizetkögS, az egész világra kiterjedő leszerelés. Valószínű, hogy a mai nemzedék nem fogja megérni ennek a nagy pacifista mozgalomnak a végét. Ez a mozgalom csak lassan érvényesülhet. Mig az első feltétel a kötelező nemzetközi választott bíráskodás és az ájtalános szárazföldi leszerelés, addig a második a nyftt tenger szabadsága és a tengeri leszerelés. Minket nem hódítási vágy vezérel. Mi nem akarunk senkit sem leigázni. Ha mai ellenségeink elfogadják a nemzetközi leszerelést, akkor nincs szükségünk területi biztosítékokra. Ez esetben lemondhatunk a monarchia területének megnagyobbitásáról, feltéve, hogy az ellenség által megszállott területek teljesen felszabadulnak. Áz utolsó alapelv az, hogy mindenki szabad gazdaság! tevékenységet folytathasson és a jövőben a gazdasági háborúnak fettételei el ke r üttessenek. A gazdasági háb orú gondolatát ki keli kapcsolni minden a jövőre irányuló kombinációból. Mielőtt békét kötnénk, pozitív biztosítékokat kell szereznünk aziránt, hogy a mi ellenségeink letettek minden ilyen kérdésről. A kártérítés kérdése, amelyet az antant mindig újból emleget, igen különös színben tűnik fel, mihelyst azokra a pusztításokra gondolunk, amelyeket az ö seregeik Galíciában, Bukovinában, az Isonzónál és Tirolban, Kelet-Poroszországban, török területen és a német gyarmatokban vittek véghez. Szándékukban van talán az antantnak mindezekért kártalanítani? Vagy annyira félreismerik lelkületünket, hogy egyoldalit jóvátételt remélnek? Majdnem hajlandó volnék az utóbbit hinni azok után a beszédek után. a melyeket alkalmunk volt hallani. Ezt a háborút nem hangzatos frázisok fogják eldönteni. Mi már hallottunk ebben a háborúban arról, hogy Németország meg fog semmisülni, a monarchia darabokra fog szétszakadni. Utóbb már megelégedtek azzal, hogy belső állapotainkat átalakítsák. Most több-kevésbe jelentékeny határkiigazitásokat követelnek. Talán rákerül a sor még egyéb frázisokra is. Mi nem keressük erőnket nagy szavak hangoztatásában. Minket nem lehet megtörni, nem lehet megsemmisíteni, erőnk tudatában haladunk előre utunkon. Ám senki sem éljen abban a hiedelemben, hogy békekészségünk által annyira mérsékelt programunk örök időkre szól, mert arra nem js szólhat. Ha ellenségeink arra kényszerítenek bennünket, hogy folytassuk a háborút, kénytelenek lehetünk programinunkat módosítani és akkor ml fogunk kárpótlást követeld!, A jelen pillanatban a világbéke az általain kifejtett alapon létre jöhetne. Sziklaszilárd a meggyőződésem, hogy egy év múlva még hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben leszünk, mint ma. Azonban bűnnek tartanám ezt a háborút bármi anyagi, vagy területi előnyök miatt csak egy hónappal is tovább folytatni, mint a monarchia integritása szempontjából okvetlenül szükséges. Csakis ezen okból óhajtom ma is a megegyezésen alapuló békét, Ha azonban ellenségeinknél síiket fiilekre találunk, ha kényszeríteni akarnak bennünket, hogy ezt az öldöklést tovább folytassuk, akkor fen tartjuk magunknak azt a jogot, hogy programunkat módositsuk és feltétlenül szabadon változtathassuk. Mindazonáltal nem táplálok vérmes reményeket aziránt, bogy az antant most már hajlandó lenne a kölcsönös megegyezésen alapuló békére. A külügyminiszter azzal végezte beszédét, hogy az, egész világ túlnyomó többsége óhajtja a megegyezésen alapuló békét és alig néhányan vannak, akik létrejöttét megakadályozzák. Mi ebben az esetben is hidegvérrel, nyugodt idegekkel fogunk utunkon továbbhaladni. Tudjuk, hogy képesek leszünk kitartani a harciéren épugy, mint idehaza. Mi néni voltunk kishitűek az elmúlt nehéz órákban és nem vagyunk elbizakodottak a győzelemben. Eljön majd a mi' időnk is és véle Ausztria-Magyarország szabad és békés fejlődésének biztos alapja. Budapest, október 2. A politikai ebéd a miniszterelnöki palotában este 8 óráig tarlóit. Mezössy miniszter, Holló Lajos, Bárczy István, Márkus Miksa, továbbá Csernoch János hercegprímás egyórtclmiHeg kijelei i tették, hogy Czerain beszéde békeszerető, tiszta szándékú ember megnyilatkozása volt. Beigazoltuk, hogy mi békét akarunk, .természetesen csakis tisztességes békét. Érdekes gróf Khuendtiéderváry Károly véleménye Ckenniu beszédéről. A munkapárt elnöke kijelentette, hogy Czerain. beszédében uj nüánszot képez, amit eddig még nem emiitettünk, hogy ha az antant nem fogadja el mostani feltételeinket, ákkur a jövőben fen tar tjük a jogot hadi céljaink megváltoztatására.