Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-07 / 233. szám

ífii 1. t&fótasí % mBMiMiAMmmA* 5 Qondozó-intézeiek létesítése Szegeden a népbetegségek leküzdésére. Már több ízben foglalkoztunk a népbeteg- ! ségek pusztító hatásával, melyekkel szemben I nemcsak az államnak és a közegészségügyi in- ] tézthényeinknek, hanem az egesz társadalomnak a legerősebb akciót kell indítani. Ezen népbetegségek a háború aiatt különösen nagymértékben szaporodtak, s ezzel kapcsolatban szaporodtak azok a terhek is, amelyek ezek leküzdésére szükségesek. A háború hosszú tartama lehetetlenné teszi, hogy e kérdés megoldását azzal a szokásos formulával adózzuk el, hogy be kell várnunk a háború végét. A biztosítási értékhatár és a biztosítottak körének kiterjesztése, továbbá a háborúból visszatérő s egészségügyi ellátása oly fokozott igényeket támaszt a pénztárakkal szemben, hogy azok-* nak múlhatatlan kötelességük már most oly intézményeket; szervezeteket létesíteniük, melyeknek teljesítőképessége képes lesz az egészségben kárositott munkástömegek legmesszebbmenő igényeit kielégíteni. Természetes, ha e munkásbixtositás ezen szervezeteket és intézményeket saját erejéből, — nem riadva vissza a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem, — megalkotja, ezen intézményeknek áldásos munkáját alig számbavehető költségtöbblettel ki lehet teljesíteni a pénztár kötelékébe nem tartozó elemekre is, és ezáltal az állam és a társadalom egyrészt egy reá háruló nagy tehertől megszabadul, másrészt a pénztár kötelékébe nem tartozó tömegek is a legtökéletesebb gyógyellátásban részesülhetnek. Az ilyen intézmények, szervezetek felállítása eiősorban, sőt mondhatjuk kizárólag a magyar munkásbiztositás feladata, mely az ország legelső közegészségügyi intézménye, az egfez országra kiterjedő egységes szervezettel feir, a legerősebb erkölcsi es anyagi eszközökkel rendelkezik, s az egyetlen intézmény, amelyben már ma a munkásosztály legteljesebben érvényesül; hiszen az intézmény vezetése jórészt a munkásság kezében összpontosul. Ezek a szempontok vezették az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító pénztárt, amidőn a szeptember 28. és 29-én a belStróták Tömörkény Istvánról. Sokszor elgondolkozom: véletlen-e vagy törvényszerűség, hogy a legillatosabb virágok, a ]egzamatosabb gyümölcsök Szegeti kertjéből kerülnek a magyar irodalom asztalára? Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Sebők Zsigmond, Pósa Lajos, Dankó Pista, Tömörkény; — ha egyik-másiknak bölcsőjét nem is itt ringatták, Szeged kertjében hajtottak virágba, azt mondhatnám, a szegedi levegő akadémiáján szívták magukba a felsőbb kiképzést. Amsterdamról mondják, hogy az odavaló köszörűsök csiszolják legszebbre a gyémántot: valami hasonló titkos műhelyek lehetnek itt Szegeden is, hogy aki gyémánt itt születik vagy idevetődik, •mind ragyogóbb, mind értékesebb más vidék gyémántjánál. Miért? Mi teszi? A véletlen? A levegő? Az emberek? A Tisza? Ezek köszörülik fényesebbre a szegedi gyémántokat? Könny ü volna a sok kérdést a véletlen játékával elütni. Tisztára véletlenség, hogy egy időben Szeged volt a legszerencsésebb és legtermelőhb föld, ahonnan a legillatosabb virágok, a legzamatosabb gyümölcsök kerültek az irodalom asztalára. Véletlenségvéletlenség. De hogy van az, hogy olasz földön éppen Nápoly az, ahol ilyen szegedi jelenségeket láthatnak? Hogy van az, hogy Németországban éppen Porosz-Szilézia az, mely Hauptmaínn Gedhardttal ajándékozta meg a világot? És hogy van az, hogy a magyar iro' dalom két nagy len d ülése a bécsi magyar testőrség nagy elhatározásával €8 3> szabadsághaTeot megelőző esztendők zseni-tolongásával esik össze? Soha egyszerre annyi kiváló magyar .iró, mint amikor Mária Terézia bécsi udvaügy-népjóléti és kereskedelemügyi ministerfum, az Állami munkásbiztositási Hivatal, a Társadalmi Muzeum, a Társadalomtudományi Társaság, a Szociáldemokrata párt, valamint a rokon közegészségügyi és szociális intézmények bevonásával Budapesten megtartott országos ankéten a népbetegségek leküzdésére szolgáló eszközök közöl legtökéletesebbnek a gondozókat tartván, — azok felállítását a pénztárak kötelességévé tette. A szegedi kerületi Munkásbiztositó pénztár már régebben foglalkozik e gondozók felállításának kérdésével, mely most már a megvalósulás stádiumába jutott. A tüdőbeteg gondozó s ezzel kapcsolatos szanatórium és kórház létesítésével e helyen már több ízben foglalkoztunk. A tárgyalások e tekintetben az Országos pénztárral folyamatban vannak. Alig számbavehető költségtöbbletet jelent azonban a csecsemő gondozó és venerikus betegek gondozójának felállítása. Pénztárunk ugyanis hasonló célú rendelő intézettel már rendelkezik, s e rendelő intézetek igen könnyen átalakíthatók gondozó intézetekké. A pénztárnak megfelelő helyiség áll rendelkezésére, amely könnyen kibővithető, s legfeljebb a gondozó forgalmának növekedésével arányban kell esetleg a már meglévő orvosi és ápolói személyzetet szaporítani. A gondozó fejlesztendő rendelő intézet felszerelése költségtöbbletet nem okoz, ugy, hogy ma csak kizárólag pénztári tagok részére működő rendelő intézet, a város egész lakosságának szükségletét könnyű szerrel kielégítheti. A gondozó intézetek bizonyos nagyobbmérvü administrativ teendőbet is igényelnek, amelyeket azonban a pénztár hivatala könnyű szerrel elláthat. Költségtöbbletet tehát a helyiségek kibővítésével járó lényegtelen átalakítási munkálatok. az ápoló személyzet szaporítása, valamint a fűtés, világítás, nyomtatványszükséglet, gyógyászati segédeszközök, gyógy és tápszerek beszerzése okoz. Minthogy a gondozók' ekként a város egész lakosságának a szükségletét elégítik ki, s igy a pénztár tulajdonképen feladatát meghaladó munkát végez, helyénvaló és méltányos, sőt kötelessége e költségtöbblet rán a magyar testőrök egy napon megrázták magukat a azt mondták, magyar irók leszünk. Soha egyszerre annyi nagyszerű magyar poéta, mint amikor a szabadság viharát megelőző esztendőkben Petőfi, Arany, Jókai, Tompa, Gyulai Pál ugrottak ki egyszerre és készen a porondra. Miért? Mi ebben a törvényszerűség? Mert törvényszerűségnek kell benne lenrie. És van is kétségtelenül. A Vézuv, mely Nápoly fölött leselkedik, mint a haragos föld tüzes Dámok les-kardja, nemcsak Nápoly borát tüzesiti, nemcsak Nápoly virágait telíti- meg kábitó illatokkal, de éberebbé, tüzesebbé, gazdagabbá és teljesebbé teszi Nápoly gyermekeit is. A veszedelem, mely örökké ott leselkedik fejük fölött, Pompeji és Herkalámun, a két holt város, mely 'a szomszédságbél némán (beszél nekik elmúlt és elkövetkezhető pusztulásokról: egészen más lélekkel tölti meg a. nápolyi embereket, s nem véletlen, hanem törvényszerűség, hogy az olasz irodalom legtüzesdbb alakjai Nápoly vidékéről kerültek ki. Az a Porosz-Szilézia, melynek sötét, bányái, és szomorú gyártelepei évszázadok éta mindig embereket esznek és családokat nyelnek el, végzetterhes levegőjével szintén másként érleli meg gyerfnekeit, s nem véletlen, hanem törvényszerűség, hogy Hauptmann Gerhardot éppen ez a vidék ajándékozta a németségnek és az egész világnak. De nem véletlen, hanem törvényszerűség az is, hogy amikor a bécsi magyar testőrök Mária, Terézia fényes udvarában örökké érezték a magyar megaláztatás ostorcsapásait, fiatal vérünk lángolásával vetették magukat a magyar nyelv ápolására, a magyar irodalom fölemelésére. És a szahadságharcot "megelőző 1 idők viharterhes levegőjéből is .törvényszerű-. egy részét magának a városnak átvállalnia. A csecseinőgondozót a pénztár a Stefánia Szövetséggel karöltve állítja fel, a városnak ezen gondotóhoz a hozzájárulás számbavehető költséget nem okoz. De a venerikus betegek gondozása is elsőrendű városi érdek. Itt már a városnak is nagyobb áldozatokat kell hozni, hogy a pénztárnak módjában legyen e betegséget sikeresen leküzdeni. Természetes azonban, hogy ez sem igényel oly nagy költséget, hogy arra a város fedezetet ne találjon. Jó közegészségügyi berendezések létesítése a jelen legsürgősebb feladatát képezi. Szeged városa a közegészségügy terén mindenkor kézségesen hozta meg a legnagyobb áldozatokat is, és ha egyes intézményeket ezideig megvalósítania nem sikeríllt, az nem a jóakarat hiányának, hanem a rendelkezésre álló anyagi eszközök csekély voltának tulajdonitható. Most tehát, — midőn alig számbavehető áldozattal a város egész lakosságának szükségletét kielégítő, nagyfontosságú közegészségügyi intézmények könnyű szerrel megvalósíthatók, — bizton hisszük, hogy a pénztár erre irányuló törekvése az illetékes tényezőknél a legteljesebb támogatásban részesül. Dr. Holló Jenő. »nn(ninniHiin>n(nniimn>Hiitnng!k<'<i Megkezdődtek a tanúkihallgatások a Meinx-pdrben. (Saját tudósítónktól.) Három héttel ezelőtt kezdte meg a temesvári cs. és királyi hadosztálybiróság a szegedi törvényszék esküdtszéki termében Meinx Walter élelmezési főhadnagy és társai bíinpörének tárgyalását. S három hét multán, a huszonkettedik napon, sor került az első tanú kihallgatására, Meg kell jegyeznünk itt, hogy a vádlottakat ínég nem hallgatták ki minden vádpontra vonatkozóan, csupán Böhm Sándor szállításaival kapcsolatban. Az elmúlt három hét alatt a vádiratot olvasták föl és a bünpör vádlottjáit is csak erre az egy esetre nézve hallgatták ki. Így bizonyossá vált, hogy az eredetileg két hónapra tervezett monstre-tárgyalás három hónapnál is seggel kellett kiválniuk a-legnagyobb magyar i-róknak: Petőfi, Arany, Jóaki: egy-egy kicsapó lángoszlop volt a Lappangó mély tűzőkből. Csak a szegedi talaj illatosabb virágai és zamatosabb gyümölcsei volnának a véletlen ajándékai? Nem. Törvényszerűség van ebben a jelenségben ia Mikszáth, Gárdonyi,. Sebők, Pósa, Dankó Pista és Tömörkény - ők sem a véletlen játékából indultak éppen Szeged felől diadalmas utjókra. Szeged szebb lett, mint volt — igaz. De az a régi Szeged, mely ugy lihegett a Tiszapartján, mint Nápoly a Vezúv alján, az a régi Szegted, mely fölött, mindig sötéten leselkedett a végzet, aa a régi Szeged, amely szebben támadt fel ugyan halottaiból, de előbb el kellett egy párszor pusztulnia, megtartotta, bigyjük, hogy megtartja még a jövőre is, tehetségeket termelő és tehetségeket művelő erejét, A veszedelem ebnnlt, de még éi az emléke, s a szegedi föld virágai mások, a szegedi levegő emberei is mások.- Mikszáth, Gárdonyi, Sebők, Pósa, Dankó és Tömörkény; nem a véletlen kötötte őket egy bokrétába. Csak a különös szegedi levegő tölthette meg lelküket illattal és zamattal. Meséket, figurákat, színeket és liangu.latokat tíbből az árvíz után megrázkódott, nagy városból szivhattak csak magukba. És bármilyen különbözők voltak . egymástól: együtt teszik Szegedet, és ahogyan Pósa Lajos csilingelt a gyermekek fülélte, ahogyan Dankó Pista nótafáján daloltak a madarak, ahogyan Mikszáth Kálmánból csurgott a magyar humor méze és ahogyan Tömörkény Istvánból haLk nevetés gyöngyözésével áradt a magyar ember derűs filozófiája: az együttvéve Szeged természetrajza, ök mutatták