Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-27 / 250. szám

fifeig«ii, ISIT. őkfótór 27. mttöMrammA* A Meitix-pör tárgyalása. — Ügyészi inditvány az egyik tanú letartóztatásáról. — (Saját tudósít ónktól.) A Meinx-félé nagy fcadsercgszállitási biinpör — ugylátszik — a szenzációk jegyében fog lefolyni. A pénteki tárgyaláson az ügyész az egyik tanú letar­tóztatását indítványozta, mert annak vallo­mása lényegesen eltért a vizsgálat során tett vallomásától. Ebből az alkalomtól az ügyész még szólott általánosságban a „preparált" vallomásokról, amelyek elhangzottak és ame­lyeket, megbízhatatlanoknak nevezett. A vé­dők 1 levesen tiltakoztak az ügyész fejtegeté­sei ellen és ellenezték az ügyész indítványát, amelyet a hadbíróság el is utasított. Az iz­gatott, forróra fűtött levegőt még forróbbra fűtötte az a körülmény, hogy Stössinger Benó tárgyalásvezető már a tárgyalás meg­kezdése előtt letartóztatással fenyegette meg Gulyás József tanút, aki a. temesvári tréndi­vízió munkása. A pénteki tárgyalás dr. Zsifkovies Jó­zsef százados-hadbíró folytatólagos kihallga­tásával kezdődött. Zsifkovies megcáfolta Meinx WaJtérnek azt az állítását, hogy „ba­rátkozott", tegeződött volna Bialoszkurszky detektiwel. Mindig esak hivatalos hangon érintkezett vele. Czuczor százados-hadkiró vizsgálóbírónak is volt gondja rá, hogy ne étkezzék egy helyen az államrendőrség kiren­deltségének tagjaival; Arról azonban van tu­domása, hogy Bialoszkurszky nagyon szívé­lyes hangon érintkezett Meinxa.1, akit több ízben cigarettával is megkínált. Következett Gulyás József kihallgatá­sa, aki a inai tárgyalások viharainak köz­pontjában állott, 50 éves, 7 évig dolgozott a szegedi katonai élelmezési raktárban, mint civil munkás, 1915. óta katona, iA kérdésekre elmondja, hogy Szaib őr­mester zsíros vizet szállíttatott haza hordók­ban. Hogy milyen kocsin, nem tudja. Egyik pillanatban azt mondja, hogy a saját kocsi­ján, a másikban, hogy kincstári kocsin. Az ügyész kérdésére szintén nem tud kielégítő módón felelni, sőt vallomása mindinkább gyanússá válik, i Dr. Stössinger Benó tárgyalásvezető: Ha nem mond igazai, letartóztatom. Dr. Cstisznek védő tiltakozik a tanúnak ilyen megfenyegetése ellen és emiatt semmi­ségi panaszt jelent be. Most a szalonnára vonatkozólag tett föl kérdéseket a tanúnak a tárgyalásvezeti). A szalonna — mondja — nem volt büdös. Jó volt, esak piszkos volt. Tárgy aiásvezető erre a vallomásra elébe tárja a. vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amely szerint a, szalonna rossz lett volna, úgyannyira, hogy egyes da­rabokat le kellett vágni belőle, amiket aztán Szaib őrmester yizben hazaszállittatott a la­kására. Gulyás: Nem tudom, mit vettek be két éve a jegyzőkönyvbe, de ez az igaz, amit most mondok. Piszkos volt a szalonna, meg kellett mosni, közben néhány kis darab le­tört belőle, ezeket Szaib őrmester hazaszállit­tiitta a lakására hordóban. Dr. Dohány Gyula ügyész a tanú, letar­tóztatását indítványozza, mert bizonyos, liogy a tanú valótlant állit és igy erre a katonai büatetőiörvényköayv jogot ád. Megállapít- ' ható ebből a vallomásból is — nioitdjii ár, ügyész, — hogy a tanukat, mielőtt ide kerül­nének, pareparálják, megdolgozzák. Ez a tanú például a katonai élelmezési raktárba ment föl, miedőtt idejött volna. Befolyásol­ják a tanukat a lapök tudósításai is. Bomanav és Csősznek védő intik a had­biróságot, hogy el ne fogadja az ügyész in­dítványát, mert ha a tanuk az* látják, hogy ha vallomásuk eltér a vizsgálat során tett vallomásuktól, letartóztatják őket, nem fog­nak merni másként vallani. Gulyás vallo­mása különben is megegyezik az eddig ki­hallgatott tanuk vallomásával. A hadbíróság negyedórái tanácskozás utón ugy döntött, hogy nem fogadja el az ügyész in kívánj át, de a tanúi nem csD 'i meg. A tárgyalást szombaton folytatják. tcg»msa«»aamims«!afi«ab8s«saza!iaamém«hghsat!c8£8!i HÍREK ocoo Szegedi fiu a hadsereg legjobb repülője. Szánd reg főhadnagy kilencedik kitüntetése Abban a. bukovinai városban, ahol Kö­vess tábornagy vezérkara székel a legutóbbi betekben, egy egészen fiatal repülőtiszt volt az érdeklődés központja és tábornokok, ma­gasrangu törzstisztek egyaránt büszke szere­tettel ünnepelték a monarchia haderejének legszebb eredményeket elért pilótáját: Szén­drey László főhadnagyot. A páratlan ügyes­ségű hadirepülő, akinek vakmerő bátorsága szinte a csodával határos, ebben a hónapban aratta tizenegyedik légi győzelmét és ebből az alkalomból táviratilag kapta meg kilence­dik kitüntetését a 3. osztályú vaskoronaren­det. József Ferdinánd főherceg a légi had­erők főfelügyelője meleghangú levélben üd­vözölte a híressé vált repülőtisztet, akit a kö­zeljövőben egy újonnan felállítandó repülő­iskola szervezésével és vezetésével készülnek meghízni. S zen drey főhadnagy a háború ki­töréséig* szülővárosában, Szegeden tartózko­dott, most azonban előreláthatólag engedni fog feljebbvalói rábeszélésének és hivatásos katona marad. K. Két ember sétált az őszi napsugárban. Sokáig* beszélget­tek közömbös dolgokról, aztán mintha keres­ni akarták volna egymás lelkét. Gondolataik szerte-szét csapongtak, ide és oda kapkodtak, felcsillantak, aztán erőtlenül, sápadtan hul­lottak le, mint az utmenti fákról az elifony­nyadt levél. Az egyik ember kedélyes volt, élénk és kissé talán felületes; a másik szomorú, sá­padt és gyakran hallgatag. Az élénk sokat beszélt, de keveset mondott, a szomorú sokat hallgatott és ugy érezte, hogy ezzel elmond mindent. Szóba került az élet, ez a meghu­nyászkodó, bris szörnyeteg, amelyen fa­lánk mikrofágokként vágódik a ráreadaloni. Es felvonultak élénk színekben a dolgok és éraberek, tótegek és egészségesek, munkások és dologtalanok, szellemi akrobaták és egy­kedvű filiszterok. Az élénk mintha ezt mondta volna: — Mindent lehet és mindent szabad ne­kem. Én őszinte vagyok és goromba. A kül­sőre sokat adok, de csak azért, hogy meg Ítélhessem a belsőt. És fiatal is vagyok, tehát tévedhetek. És a tévedés is jól esik sokszor, mert bár nem akarom hinni, de mégis előfor­dul, hogy dúlt és beteges vonások alatt a lé­lek harmóniája tisztán sugárzik és a vasaka­rat rettenetes energiája izzik. — Az én életem csöndes és sima, mint alkonyatkor a mély vizek bíborszín felülete. A vágyak méhében mi nyugszik, azt nem tudom még és nem is kutatóan. Nekem min­dent lelhet és mindent szabad. Most- veled is elmulatok, te szelid vándor. N'agr ügyekről beszélek veled, ami nekem olyan kicsiny és nem hagy több nyomot lelkemben, mint nyári estéken a hulló csillagok eltűnő fény­sávja... És szeretnék a te lelkedbe nézni. El­lesni a jövő kacskaringós útját, amely belő­led ivei ki, vagy ott marad talán, az embe­rektől örökre elrejtve. És a másik, a néma ezt gondolhatta: — Jól tudom mindezt és ennél is töb­bet. Te igy is jó vagy és szép, hibáiddal együtt. Engem nem érdekel a sablon és nem bánt a forma. Ami belőled másnak tetszik, az csak egy átlag- külső, az modor és kolonc. A lényeg te magad vagy nekem: bus határo­zatlanságod; öntudatlan harcod nagy ideák után; feltörő és ol-oi nyugvó vágyaid az elér­hetetlen messzeségért és utlalan-ntad, ame­lyen csak bukdácsolva mehetsz, — És én melletted az árnyék akarok lenni, mint köztünk a társadalom. Árnyéi, a mely nélkül nincsen fény és amely az örök glóriának ragyogását teljes pompájában visszatükrözi. A két ember sokáig beszélt és az utóbbi sokszor hallgatott. Mindenről beszéltek, csat a szeretetről nem, amely kihalt mái* a világ­ból és a gondolatok kriptájába temetkezett. Berezeg István. — Czernin külügyminiszter budapesti útja Bécsből jelentik; Gróf Czernin közös kül­ügyminiszter szombaton több napi tartózko­dásra Budapestre utazik. — Minisztertanács. Pénteken délben We­kerle elnöklése vei délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartó minisztertanács volt. A mi­nisztertanácson íoiyó ügyeket intéztek. — Az osztrák miniszterelnök Budapesten, Budapestről jelentik; Lovag Seidler osztrák miniszterelnök szombaton este Budapestre érkezik a szakminiszterekkel. Vasárnap Bu­dapestre érkezik báró Burián közös pénz­ügyminiszter is. Az osztrák miniszterelnök és a szakminiszterek részt fognak venni a közös miniszteri tanácskozáson, amelyet va­sárnap tartanak Czernin külügyminiszter el­nöklésével. — Kitüntetések, A ki ály Ötvös Oszkár tartalékos hadnagynak a koronás arany ér­demkeresztet adományozta. Zeizler Sándor­fő. gyalogezredbeJi hadnagynak az ellenség­cer&trált.fén fonyó Sománál

Next

/
Oldalképek
Tartalom