Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-26 / 249. szám

Éz»geá, iái?. <ÁfóW 26. I>ÉÍÁliAé Y AROBSálé 3 R Ház elfogadta a felhatalmazási javaslatot, — Wekerle bejelentette olaszországi győzelmünket. — (Saját tudósítónktól) Csütörtökön volt az indemnitási vitának utolsó naoia. Az ülés megnyitásakor Szász Károly figyelmeztette a képviselőket és minisztereket arra. liogy a házszabályok értelmében legfeliebb csak fél­órás beszédeket tarthatnak, mert az indem­nitási vitát be kell fejezni. Elsőnek Nóvák János kisgazdapárti szólott a javaslathoz. 1910 óta — iigymond — a képviselőházban nem történik más, mint személyes torzsalkodás. Polemizál Tisza tegnapi beszédének a választójogra vonatko­zó részével. Nem igaz, hogv a választójog leszállítja a parlament nivóiát. Ahhoz, hogy darabontok vezessék ki a képviselőket, nem kell egyetemi végzettség, azt Daraszt ésszel is meg lehet csinálni. Sürgeti az ipari cikkek maximálását és a lánckereskedelem kímé­letlen üldözését. Fontosnak tartja az árucik­kek maximálását is. Fix fizetésű alkalma­zottak, még ha száz százalékkal emelték is a fizetésüket, nem tudnak megélni az ezer­szeres áremelkedéssel szemben. Sérelmes­nek tartja a burgonya ellátást és arra kéri a közélelmezési minisztert, hogv azoknak a részére, akiknek nincs módjukban hust fo­gyasztani, dupla fejkvótát állapíttasson meg. Rámutat azután arra, hogy a vidéken elhite­tik a néppel, hogy a bor áfát maximálni fog­iák és igy az üzérek összevásárolják a bort. Fényes László; Az egész országban igy van. Novak János: Kérdi a földmivelésügyi minisztert, igaz-e, hogy a kormány maxi­málni fogja a bor árát. Hock János: Sem rekvirálni, sem maxi­málni nem fogják. Nóvák János: Hibáztatja, hogv a lapok támadták Mezőssy földmivelésüffvi minisz­tert sertéshizlalási rendelete miatt. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a félóra letelt, igyekezzék beszédét befejezni. Novak János még egy negyedórát kér. Kifejti, hogy szükség van a mezőgazdasági munkákra szabadságolt katonák szabadsá­gának egy hónappal való meghosszabbításá­ra. Hibáztatja, hogy a hadirokkantakat hó­napokig tartják vissza egves katonai ható­ságok. A javaslatot elfogadja, mert bizalom­mal van a korniány iránt. A következő szónok Szilágyi Lajos, aki Sz osztrák támadásokkal foglalkozik. Leg­utóbb azért panaszkodott egv osztrák kép­viselő, hogy a magyarokat „megkiilönbözte tett" kíméletben részesítették a háború fo­lyamán. Erre „visszakiabálni" nem célunk, sem eszközünk. Az osztrák honvédelmi mi­niszter azonban nagyon gyengén védett meg bennünket. Rá kellett volna mutatnia, hogy haderőink legértékesebb részei a magyar csa patok, hogy a legveszedelmesebb helyen többnyire magyarok vannak és viviák ki a hadijelentésekben névtelenül megjelent győ­zelmi eseményeket is. Gyakran megfeledkez­nek arról, hogy sikereink oroszlánrésze a gyalogságot illeti meg. Mivel a főfegvvernem a gyalogság, a katonák közül is az első hely a gyalogost illeti meg. Ezt bele kell vinni a köztudatba. A születési és vagyoni ariszto­krácia fialnak is a gyalogsághoz kell menni. A király az arany vitézségi érmeseket az ország belsejébe helyezte át. Ugyanezt a kedvezményt a 39 hónap óta fronton szol­gáló tisztekre és legénységre is ki kellene terjeszteni, ugy sincsenek ilyenek sokan. A katonák időszaki szabadságolására, a hat­gyerekes családapákra, valamint az egyedül életben mradt fiukra vonatkozó rendeletek nem hajtattak midenütt végre. Követeli a ka­tonatiszti fizetés fölemelését, mert az nem­zeti kötelesség a hősökkel szemben Elisme­réssel szól ezután a magyar csendőrök em­berfeletti teljesítményeiről. Sainos. — mon­dotta, — hogy a nagy erőfeszítés tetemes veszteséggel járt, melyeknek pótlásáról ta­nácsos lesz jóelőre gondoskodni. A belügy­minisztériumnál elintézetlenül beverő csend­őrségi reformjavaslatot mielőbb tető alá kell hozni. Az indemnitást eliogadia. (A tisztek fizetése.) Báró Sznrmay Sándor honvédelmi mi­niszter szólalt fel ezután. Elismeréssel adó­zik a népfelkelő tiszteknek. A tisztek érdeké­ben már sok történt a háborúban. A pénz­ügyminiszter tegnap hozzájárult a magyar tisztek készültségi pótdíjának felemeléséhez. Utána gróf Hadik János közélelmezési miniszter szólalt fel. Elismeri, hogy a szö­vetségeseknek kötelességük egymást segite­ni, de csak bizonyos határig. Magyarország polgári lakosságának sorsát kockáztatni nem lehet. Kijelenti, hogy holnap, vagy holnap­után a közvélemény megnyugtatására a köz­pontokról szóló rendelet fog megjelenni. (Károlyi és Tisza.) Gróf Károlyi Mihály Tisza tegnapi tá­madására reflektál. Követeli, hogy jóhisze­műségét ne vonják kétségbe, hanem ismer­jék el. Tiltakozik az ellen, mintha pártja a béke ügyét agitációs célokra használná. Ki­jelenti, hogy ugyanolyan békét aUar, mint Czárnia gróf külügyminiszter, legfeljebb bi­zonyos fokig megelőzi álláspontjának hir­detésében. Gróf Tisza István válaszol Károlyi ki­jelentéseire. Fejtegeti, hogy nem szabad oly békebeszédet tartani, amely növeli ellensé­geink önérzetét. (Wekerle bejelenti az áttörést.) Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és a következő­ket mondotta egy papírlapról olvasva: — A hii szövetségesek által megkez­dett 12-ik Isonzó-csata javunkra eredmé­nyesen indult meg. Reggel 7 órakor kezd­ték meg nagy tüzérségi tömegeink meg­semmisítő működésűket. Egy órával ké sőbb gyalogságunk kezdett támadni. Dél­ben a Rombon és az Auzza közti harcvo­nalat elkeseredett küzdelem után több he. lyen áttörtük. (Élénk tetszés és taps.) Al pini ezredek elfoglalták Flitschet, a német csapatok pedig Tolmein környékén tűrnek előre. (Taps.) Woltschaftól nyugatra és Auzzától északkeletre eső magaslatok tel­jesen a szövetséges csapatok birtokába jutottak. (Hosszan tartó élénk tetszés és taps.) Felkiáltások a jobboldalon y Ez a béke­beszéd ! Wekerle (folytatja): Eddig több mint tízezer fogolyról érkezett jelentés, a zsák­mány megközelítőleg sem becsülhető fel. A képviselőház tagjai felállottak és ugy éljeneztek és tapsoltak. Wekerle még kije­lentette, hogy ezután a hozzá érkező hasonló jelentéseket rendszerint közölni fogja a Ház­zal. Afelezér Sándor szólott még, aki az in­demnitási javaslatot elfogadja. Az elnök ez­után az ülést felfüggesztette délután négy óráig. (A délutáni ülés.) Délután négy órakor Simontsits alelnök nyitotta meg az ülést. Az első szónok Land­aucr Béla volt. Szerinte a munkapárt tár­gyilagos volt a vitában, de Tisza szokatlan hevességgel támadta a kormányt. Minden rosszat elmondott róla, íredig tudhatná, hogy az emiitett hibásban az összes kormányok megegyeznek. A javaslatot elfogadja. Gróf Apponyi Albert kijelenti, hogy a román tanítóképzők ügyében nem kötött kompromisszumot. Csak azokat az intézete­ket lehetett megnyitni, amelyekben az állami felügyelet foganatosíttatott. Majd Tiszával polemizál. Tisza tegyap a vele szemben­állókat sárba tiporta, majd ölelkezésre szó­lította fel. A háború alatti választások kér­désében ismerteti álláspontját, mely szerint magasabb erkölcsi követelmények kénysze­rithetik a nemzetet ui választásokra. Volt idő, amikor hallgatással lehetett a nyugal­mat biztosítani, most már nem lehet. Nagy hiba volna, ha az uralkodókban több hajlan­dóság volna a népek jogainak méltánylásá­ra, mint a választott vezetőkben. Majd a szocializmusról beszél, amely a legműveltebb nemzeteknél a legerősebb. Elfogadásra ajánl­ja a javaslatot. Fényes László a tisztviselők nyomorá­ról beszél. Szóvá teszi a határon át való élelmiszer-csempészetet. Eseteket sorol fel, amikor cseh katonák, mialatt a parasztok a földet müvelik, betörtek azok lakásaiba és ki­fosztották őket, Wekerle Sándor miniszterelnök: A tiszt­viselők segélye holnap kerül tárgyalásra. A csempészetet nehéz megakadályozni, mert a szabadságolt katonák öt és tiz kilós posta­csomagokban visznek ki élelmiszereket ma­gukkal. Tiltakozik az ellen, hogy ci munká­sokat ő nem méltatja. Csodálkozik ezen a vádon annál is inkább, mert ő nem gyer­mektanulmányait végzi e téren. Már régeb­ben is sikeresen foglalkozott a munkáskérdé­sekkel. Nem engedi azt mondani, hogy nem érti meg a modern szocializmust. Elve a tőke és a munka érdekeinek az összhangba hozása. Ugrón Gábor belügyminiszter szólal fel ezután. Kijelenti, hogy 25.000 galíciai mene­kült volt az országban, akiket november el­sejétől fogva visszatelepítenek Galíciába. Az erdélyi károk megtérítése folyamatban van. Ami a választók összeírását illeti, kijelenti, kizárólag számbeli és nem névszerinti adato­kat kapott. Azt akarta rnegállapittatui, hogy mennyi az itthon levő választók száma. Mezőssy Béla földművelési miniszter felszólalásában nyiltan bevallja, hogy 30.000 darab marhát átengedett Ausztriának, de nem nemzeti borravaló gyanánt, hanem szem előtt tartva érdekeinket. Legközelebb rendeletet fog kibocsájtani a háborús gazdál­kodással való spekuláció ellen. Kovácsy Kálmán volt az utolsó felszóla­ló, aki szintén elfogadta a javaslatot. — A többi szónok elállott a felszólalás jogától. Ezután a Ház az indemnitást ugy általános­ságban, mint részleteiben elfogadta. Az ülés . este 8 órakor véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom