Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-25 / 248. szám

s roandja ezután, hogy kihallgatások ideja alatt az államrendőrség nyomozó közegei Meinxal legfeljebb csak pillanatokig maradhattak egyedül. Tudtával Bialoszkurszky Meinxot nem befolyásolta, mert a kihallgatást az ügyészségen ő (Zsifkovies) vezette, a kérdéseket ő tette föl és abba senkinek beleszólást nem engedett. Meinx Walter minden befolyástól mentesen nyomról-nyomrá ugyan azokat vallotta — csekély eltéréssel — amiket az államrendőrség nyomozóközegei által fölvett jegyzőkönyv tartalmazott. Meinx a jegyzőkönyvek lezárása után a németre lefordított és neki fölolvasott jegyzőkönyveket pont. ról-pontra helyesnek ismerte el. .Dr. Dohány Gyula ügyész azt kérd, igaz-e, hogy Meinx kihallgatásakor teljesen össze volt törve. Zsifkovies: Igaz. Sírt mini egy gyerek és mindent beismert. Sirva panaszkodott, hogy Böhm, Mamii és Kárász döntötték szerencsétlenségbe. A Meinx és szállítók közti viszonyra jellemző, hogy a szál Utóktól kapott pénzt Meinxnak Mandl helyezte el fővárosi takarékpénztárakban. A tárgyalást csütörtökön folytatják. iiiiHaa««iiHHu)NM>imnniiaNH<iiHnMimiminiminnmiMunmiMaiM^ " izéged. lffi?. október W miután a detektívek az idézésre az ismert ok miatt nem jelentek meg, ezeknek a tanuknak kihallgatását is elhalasztja a hadbíróság. Dr. Dohány Gyula ügyész kéri a mára beidézett tanuk kihallgatását, miután ez függetlenül foganatosítható a detektívek vallomásától. A hadbíróság ezt az álláspontot el is fogadta. Ezután Böhm Sá Tidor folytatólagos kihallgatása következett. Nem tudja fölsorolni azokat az árukat, amelyekre ráfizetett, de könyveiből igazolni tudja, ihogy voltak olyan mellékkiadásai és költségei, valamint diszkrét kiadásai, amelyeket számításba kellett vennie az eladási áraknál. Hogy mik voltak ezek a diszkrét kiadások, arra nem felel. Könyveibe be vannak vezetve, de megmutatni nem tudja őket, mert valószínűleg öszszftföglalva, a költségszámlán vannak elkönyvelve, Meinxot nem vesztegette meg, igazolja ezt az a körülmény, hogy Meinx őt gyakran vekzálta; visszautasította árait, amit nem tehetett volna meg. ha meg lett volna vesztegetve. •Vallomása ezen részeinél Böhm, aki szívbajos rosszul lett, ugy hogy a tárgyalást tiz percre föl kellett függeszteni. IA tárgyalás újból való megnyitása után Böhm elmondja, hogy 15 vaggon takarmányliszt helyett tényleg kukoricalisztet szállított. Hajlandó azonban hivatalosan igazolni, hogy a kukoricaliszt drágább a takarmánylisztnél, finomabb is s hogy erre az egy üzletre 8000 koronát fizetett rá. Meinxnak nem lévén elég pénze, sokszor 150—200.000 korona esedékes követelését sem fizette ki, pedig ő — ezt is igazolni tudja — a hiteltőke után a 8 százalékos kamaton kivül 14 napra két százalék jutalékot fizetett, ez pedig 60 százalék kamatnak felel meg évenkint. Stössinger tárgyalásvezető figyelmezteti a tanút, hogy eltért a tárgytól. Ha nem volt pénze, mért kereskedett ? Hiszen akkor fölszámíthatja házbérét és személyzeti kiadásait, amik pedig igazán nem tartoznak ide. iBöhra erre nem felel, majd elmondja, hogy a trafikárukat a pénzügy igazgat óságnál és különféle üzletekben szerezte be, mert Meinxnak oly nagymennyiségűi dohány neműre volt szüksége, hogy azt egy helyen beszerezni lehetetlen volt. Ezután következett dr. Zsifkovies József száza dos-1í a dbiró, h on véd ügyész k ihallgatása, Nft-e ion a lójának német nyelven történt bediktálása után kijelentette, hogy csakis magyar nyelven hajlandó vallomást tenni, miután ő honvédtiszt, a honvédség nyelve pedig magyar. Igy tolmács utján hallgatták ki. Elmondta, hogy először Meinxot és azokat a tiszteket hallgatta ki, akik hadseregszállitásokkal foglalkoztak. Az ügy azonban olyan komplikált volt és olyan sok ember, — talán húszan — volt benne érdekelve, hogy a kihallgatásokat egyik napról a másikra nem tudta foganatosítani. A kihallgatásoknál mindig jelen voltak dr. Németh Lipót állam re ndőnsógi fogaim azó, Bíalaszk u rszky detektív, Deutschlacnder alhadbiztos és Bach őrmester. Jegyzőkönyvet ekkor még nem vettek föl, csak jegyzeteket, amelyek azonban szószerint. egyeznek a jegyzőkönyvekkel. Stössinger tárgyalásvezető: Meinx azt állítja, hogy Bialcszkurszky az ő kihallgatásainál jelen volt és illetéktelenül befolyásolta őt, Zsifkovies: Közönséges hazugság, — Elhajnali zene Megérkezve az isonzói frontra, ezredünk hadtesttartalék viszonyba jut. Nagy az öröm annak hallatára, hogy kiképeznek bennünket a Karszton való különleges harcmodorra. Arra számítottam ugyanis, hogy ez legalább hárotn-négy hétig fog tartani és ennyi idő alatt majd csak megszokom az itteni harci életet. Alig folyik le azonban ma délután az első leckeóra, tüzérségünk hevesen dolgozni kezd a fejünk felett. Persze erre az ellenségé is válaszol, még pedig igen kiadósan. Rövid idő muvla elhangzik a parancs: — Riadó! Azonnal indulás! És már megyünk is délre néhány kilométerre a front mögött. Gyorsan esteledik. Számos keresztúton haladunk át. Gyakran kell hosszabb ideig várakoznunk. Egy ilyen várakozás alkalmával közönyösen figyelem a közeli harci zajt. Világító töltények fénye sejteti, hogy mennyire a rajvonaihoz közeledtünk. Hirtelen a közelemben rettenetes fénytenger villan fel, aztán borzasztó dördülés követi. Azt hiszem, hogy valami azonnal a földhöz lapit. Az első pillanatban álmélkodva kérdezejm: vájjon mi történhetett? De hamar megérkezik rá a felelet. A közvetlen előttem levő hat darab 15 centiméteres mozsár továbbra is bőszülten okádja a tüzet és én attól félek, ihogy megvakulok, vagy legalább is megsüketülök. Szájtátva gyorsan hátat fordítok a megvadult acélparipáknak és az ujjaimmal bedugom a fülemet. Aztán irulok és pirulok, hogy a háború negyedik évében még a saját ágyunktól is megijedtem. (Igy jár az, aki csak baka és nem tüzér. Bátrabb a rajvonalban, mint a rajvonal mögött.) ,. ,, Tovább haladva hamarosan megérkezünk rendeltetési helyünkre. Bár éjfél felé jár az idő és pihenni kellene, mégse lehet, mert zümmög a telefon. A hadosztály két óra múlva még előrébb tol bennünket. Nem vagyunk már hadtesttartalék. Egész éjjel kegyetlenül ropogtak a fegyverek és bömböltek az ágyuk. Hogy melyik fél a támadó, •egyelőre még nem tudom. Talán a Heiligent geisten augusztusban előnyomult olasz akarja visszadobni ismét a frontunkat, vagy pedig mi törekszünk előtérbe jutni? Ez most. nem fontos előttem. Inkább avval a ritka látvánnyal foglalkozik az elmém, amely menetközben hajnali négy óra tájban játszódik le közelemben. Ismeretlen, keskeny hegyiuton vezetők segitségével haladunk előre egyesével. Ellenkező irányba mellettünk idegen csapatok haladnak el hasonló alakzatban. A mi baaz Jsonzórj. kaink ugy gondolkoznak, hogy ők mennek előre, tehát egy szembejövő' bajtársnak s* térnek ki. Előfordul tehát, hogy ezek kőziii egyik-másik az árokba pottyan. Az ilyennek idegen, cifra káromkodásából csak egy szó válik ismeretessé, amit dühösen és ropogtatva ejt ki és ez: - . — Má-gyár. Persze egyikünk se törődik a szerencsétlennel azért, hogy ügyetlensége folytán csehül járt. A sorsát senki se kerülheti él. Ámde figyelem: pont négy az (ka. A hajnali hangversenyt rendező zenekar vezetője tüzes pálcájával ebben a pillanatban megérinti az előttem lévő hegyhátat és egyszerre pokoli dübörgés hallható. Soha ilyen kézigránáttal adott össztüzet még nem hallottam. Óriási üstöt kell elképzelni, amelyet boszorkányok ülnek körül és benne szörnyűséges mérget kotyvasztanak száz fokon felüli hőmérséklet mellett, ugy rotyog a hegyhát. Nem messze tőlem egy hegyi üteg bömböl sipitós angon. Különös bosszú liheg az ágyuk torkából, mert egyre vadabbul és élénkebben visítanak. Mögöttem is megszólal valamennyi ágyu. Mindegyiknek más a hangja. Ki tudná megállapítani ebben a pillanatban, hogy miféle összhang ez. Hiszen már a fegyverek játszák a prímet. Micsoda megörökithetetlen színnel festették meg a könyörtelen diplomaták ezt a színpadot. Amerre tekintek, mindenütt elvarázslóan tündököl a díszlet. Még csak dereng a hajnal és mégis mennyi fény ragyogja be piltanatról-pillanatra az égboltozatot. A temérdek ágyu csötorkolattüze kísértetiesen libeg fel és a szürkeségbe burkolózott hegyek körvonalai riőtiinedeznek. Most meg mintha a nap kelt volna fel, hirtelen fényár lepi el a szemhatárt és aztán a hatalmas sugárkéve ránk vetődik. A rajvonal fölött száz meg száz feldobott csillag fehér, zöld, vagy. piros fényözönnel hull vissza a földre, hogy megvilágítsa a húsra, vérre szomjas emberi fenevadakat. . i És a levegőben mennyi sistergő hang! Csodálatos hangverseny. Itt csak szereplök vannak. Már nekünk is jut szerepkör. Az ellenség osztotta ki a számunkra pontosan lövő ágyúival. Milyen mérgesen fúródnak az ut mellett a földbe drága pénzen gyártott lövedékei. Mit akar ezekkel? Elállni az utunkat? Digó, digó, magyar bakák haladnak itten. Ujujujiii... brm! — Előttünk vágott le. Tehát még inkább csak előre, bis3#p. már megvirradt, A diktátor