Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-21 / 245. szám

0 SSM iákkútÁMmMÍ §. Szeged, 1917, október 21. Böhm Sándor vallomása a Mein^pörben, (Saját tudósítónktól.) Ot hétig tartó tárgyalás után szombaton sor kor ült Böhm Sándornak, a Meinx-íéle bűnügy egyik főszereplőjének kihallgatására. A kihallgatást nagyérdeklődés előzte meg; mindenki, aki a hatalmas bünpör tárgyalásainak olvasója, Böhm vallomására volt kíváncsi az egymást követő szenzációs fordulatok után. Böhm kihallgatásét tudvalevőleg már két héttel ezelőttre helyezték, de azután megváltoztatták a tárgyalási sorrendet s előbb a Bölxm-féle szállítások tanúit hallgatták ki. A nagy érdeklődéssel kisért szombati tárgyalást reggel 8 órakor nyitotta raeg Balihrír ezredes tárgyalási elnök. Közvetlenül a tárgyalás megnyitása után Ar. Dohány Gyula ügyész fölolvastatni kéri a temesvári intendaturának azt az átiratát, amelyben az iránt érdeklődött a szegedit élelmezési raktárnál, hogy a Tisza-pályaudvaron miért van olyan sok kirakatlan vaggon? Meinx Walter az ügyész megjegyzésére védekezésül előadja, hogy nem volt a pályaudvaron elegendő rakodóhely, mig ő maga nem építtetett s ezért nem tudták a vaggonokat kirakodni. Következett Böhm Sándor kihallgatása. Stössinger Benó tárgyalásvezető főhadnagy kérdéseire nyugodtan, do halkan felel. Bediktálja személyi adatait, majd a kérdésekre elmondja, hogy pár nappal a hábpru kitörése előtt érkezett meg Szegedre külföldről. Üzleti ügyekben járt kinn. Alighogy hazaért, küldött érte Scheser élelmezési tiszt. Lisztet rendelt nála s kérte, hogy általában legyen segítségére az élelmezési raktárnak, mint régi katonai szállító. Ekkor ismerte meg Meinxot. Az mindenkor alkudozott vele a rendeléseknél. Nem tartotta magát a hirdetett árakhoz, hanem olyan árat szabott, amelyen tényleg ke lehetett szerezni a szükséges árut. Az átlagárnál azért tett — többször jóval magasabb áron ajánlatot, mert az árak óráról-órára változtak és emelkedtek s ha ő kötelező ajánlatná! nem számított volna magasabb árat, könnyen mindene elúszhatott volna. Stössinger Benó tárgyalásvezető: És miért szállított ön dohányt? Az igazán nem tartozott az ön üzletágához. Böhm: Mindenben segítségéibe akartam lenni a raktárnak, amelynek már régi szállítója voltam. A dohányt én rendes bevásárlási áron szállítottam. lElmomlja ezután, hogy Meinx rendeléseit nem rendszeresen és nem mindig írásban adta, Ahol idő és alkalom volt, rendelte az árukat szükség szerint, a munkatorlás és zavar annyira nagy volt. Pénzt a pontosan beszállított árukért először 1914. augusztus 4-én kapott, összesen 250.000 koronát. Stiissvnger Benő: A rendőrség előtt Ön egészen másképp vallott. Böhm: Jobb arról nem beszélni, amit nekem ott mondanom kellett. \Stössingér tárgyalásvezető ezután fölmutat egy nyugtát, amely szerint már előbb is kapott pénzt a leszállított árukért. Böhm erre megjegyzi, igaz, hogy előbb számlázta a de akkor pénzt mégsem kapott. Fizikai képtelenség volt az ottani rend szerint akkor pénzt kapni a raktártól. Meinxnak először augusztus 4-én, vagy 5-én, az első leszámolásnál adott 3500 koronát. A pénzt azért adta, mert ez uzus a kereskedelemben mindenütt, némosak a katonáéknál. A Hitelbanktól az utolsó hadsereg-szállítóig mindenkit be lehetne csukni ezért, sőt egy szaklap tanúsága szerint egy főherceg is adott 4000 koronát. Tárgyalásvezető rendreutasítja Böhniüt, amiért az uralkodóház egy tagját belevonja elibe az ügybe, majd kérdést intéz hozzá a fiktiv-számlákra vonatkozólag. Böhm arra a kérdésre, hogy miért adta a fiktív faktúrát, így felel; — Láttam, hogy borzasztó összegű mellékkiadásai vannak Meinxnak munkásokra, katonákra, kocsira és Meinx panaszkodott, hogy semmi pénz nem áll rendelkezésére ezeknek az okvetlen szükséges kiadásoknak födözésére. Látta is, hogy a neki adott pénzt rögtön kiadta. Ezt az összeget később neki visszatérítette. 3—400 koronára rúgott Meinx napi mellék kiadása. Később a kérdésekre elmondta, hógv az összeköttetést azért szakította meg Meinxal, mert a fiktív számlából előállott differencia miatt Meinx egyszer kellemetlen kifejezést, használt s ezért otthagyta, Bomanov védő: Hogy történt Önnek a rendőrségen való kihallgatása? Böhm: Kérem, hagyjuk ezt... Olyan kegyetlen, goromba volt... embertelen... (Ezzel a kérdéssel Böhm kihallgatását megszakította a- hádbiróság és közben kihallgatták Schramm nyugalmazott lögházfelügyelőt, aki előadta, hogy Bialoszkurszky mindig egyedül és négyszemközt fh; Ugatta ki a vádlottakat, Szaib József őrmester: Jelen volt ön is, csak a detektív önt hátratolta, — Igen. igen, mostmár emlékszem. Szaib elmondja,, hogy Bialoszkurszky egyszer Schramm jelenlétében mondta neki, hogy tartsa fönn azokat, amiket már vallott, mert akkor a fickók benmaradnak. a bajban. Schramm erre nem emlékszik. Ezután folytatták Böhm kihallgatását, aki a kukoricára vonatkozólag elmondta, hogy augusztus 5-én tényleg eladott 30 vaggon kukoricát és tényleg le is szállította azt augusztus 12-én, Később ismét eladott 30 vaggent métermázsáját 20 koronájával. Ezt azonban, közben lement az ár, nem akarta átvenni Meinx. Sok árunál ki tudja mutatni, hogy — ha valamely áru ára lement — Meinx mindig leszorította az árat, ekkor is, ha már fix megvette az árut. iFélegykor a tárgyalás folytatását hétfőre halasztották. Hétfőn Zsifkovics százados 'hadbírót, Czövek államrendőrségi kapitányt, Németh Lipót fogalmazót és RUrloszkurszky detektívet hallgatják ki. A legszebb matt teintet ugy érheti el legbiztosabban, ha Diana-alabástrompuder és Diana-arckrémet használ, Sok ezer leány és asszony szabadult meg szeplőitől, mitesszereitől; pattanásaitól és arcfoltoktői a Dianaalabástrompuder és krém használata által. Olyan ez a két csodaszer, mint a harmat csókja mikor a szárazságtól fonnyadozó mezőt éri. Minden dobozhoz vagy tégelyhez mellékelve van ingyen a részletes használati utasítás. Mindenütt kapható! Főelárusitóhely : Diana Kereskedelmi Rt. Budapest, V., Nádor-utca 6. szám. Szalámi KHaMNNHIiHHilÜ! csak rudakban 24.— koronáért kapható Bokor-tlál, Valéria-tér Beszélgessünk. ¥ A fahonvéd: Azon tűnődöm, hogy ez a háborús világ mindent megváltoztat. Meg se tudnám mondani, hogy mióta nem láttam részeg embert. Én: Bor csak volna, de idő nincs a berugásra. Tizenegykor záróra, italozás irányában mikor intézkedjék a magyar? A fahonvéd: Ugy gondolom, hogy most tán mégis csak szüreti időket élünk. Ha ilyenkor nincs részeg ember, mikor legyen? Én: Kinek volna kedve mostanában berúgni? Aki fiatal van még, az vörösebbet iszik a vörösnél: vért. A fahonvéd: Ez a legdrágább nedv és mégis ennek van keletje. Ezt különben inni sem kell, a látásától is megrészegszik az ember. No do ami igaz, igaz, nagy ára van a bornak. Én: Mindennek nagy ára van, csak a tanyai doktorok munkájának szabták kicsire az árát. Még hogy a tanyai magyar nem keresné fel a doktort, ha megfelelő dij mellett kellene magát kezeltetni. A fahonvéd: Odakünn sincs értéke a pénznek. Dögive] van a homokon. De hát mindig voltak, sőt mindig lesznek, akiknek mások helyett fáj a fejük. Én: Nem fáj a tanyai magyarnak. Térül-fqrdnl, 100 forint, erre néz, arra néz, megint 100 forint, egy kis kukorica, egy marék búza, árpa, rozs, meg zab, ujabb ezer pengő és már nemcsak a strimfli szárban lapul meg' a ropogós bankó, hanem kerül a kalap mellé js és rogyásig a takarékba. A fahonvéd: Hadikölesönre is kerülhetne, hogy a jótékonyságról ne is beszéljünk. Szinte csodálatos, hogy arra még senkinek se volt gondja, hogy a János bácsi, a Gergő komát, a Veron ángyot is meg kellene környékezni egy pár korona irányában hogy ők is áldoznának egy foghegyre valót a jótékonyság oltárára. Én: Sokaknál a zseb az oltár. És mostanában nagyon mélyre csinálják az oltárt, hogy több férjen bele. A fahonvéd: Bizony mondom, a nagy részét ki kellene üríteni. Küszöbön a tél, sok portán a nincsetlenség réme ütött tanyát, de a jótékonykodó egyletek ugy ülnek az összegyiijött pénzen, mint kotlós a tojáson. Én: Az máv igaz, buzgón növelik az alapot, ahelyett, Ihogy Ixetömnék vele az üres réseket. Ha miniszter volnék, az ilyen egyedileteket megfosztanám a jótékony címtől. A fahonvéd: Kíki a maga módja szerint jótékonykodik. lA pénzgyüjtés is jótékonyság. Sajnos, mostonában csak szorozni szeretnek az emberek, egyletek, osztani nem igen. Pedig ez i« a szám-művelethez tartozik. Én: A számmüvelethez, hogy ugyancsak ért, a huszár tisztikar emberül bebizonyította. Minden költség nélkül rendezte a jótékony estélyét és 14000 koronán felül szerzett öszsze. A fahonvéd: Huszárokhoz illően, snájdigul csinálta a dolgát. Csitt-esatt, hajrá! Egy ördög, két ördög, három ördög, azért vörös ördög a huszár, hogy minden ugy menjen nála, mint a karikacsapás. Én: Szép volt, amit csináltak, ahogyan csinálták. Egy pénztár volt csak, .perselyek sem működtek, szent kezek sem hajlottak maguk felé, uton, vivés közben nem kallódott el pénz, a végösszeg annyi maradt, amennyit a közönség adott és amit cserébe adtak, az a közönség kielégülésével találkozott. A fahonvéd: És nagy volt a Nagy Endre iír. Nem is tudom, hogy a tudománya, a képessége nagyobb-e, vagy a szive? Én: iMindakettő nagy, sok embernek kölcsön adhatna belőle. A fahonvéd: És még mindig jócskán maradna neki. Hanem a mondó vagyok, hogy asszony veszett el benne. íMert két. órán keresztül csak asszonyok tudnak beszélni,