Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-06 / 207. szám

s HÍREK I ocoo Gyula báebi dinnyéje. Aki a városi lisathivatalba fel szokott Járni (és uram istenem, ki ne szokott volna) az ösmeri Miskolezy 'Gyulát, a liszthivatal Gyula bácsiját. És tudja róla, hogy végtelen nyugodt természetű, udvarias, előzékeny hivatalnoka. a város legex portálta bh háborúshivatalának a — liszt hivatalnak. Azt mondják, azért olyan nyugodt Gyula bácsi, mert reggeltől egész napáldozatig fényessemü, fekete fru-fras kisasszony kák csicseregnek körülötte: Gyula bácsi kérem . . . ezek a bájos leányhangok az öreg korra immár épp' az ellenkező hatást gyakorolják. Nos, Gyula bácsi tegnap bement egyik gyümölcsös boltba és válogatott a dinnyék között. Dinnyére éhezett ugyanis Gyula bácsi és gondolta: eb ura fakó, kivetjük a drágát a hasunkból, mi is ehetünk heten kint egy dinnyét, ha mindjárt uzsoraáron adja is a paraszt. Egyik dinnye nagy volt, a másik kicsi. Az egyik nagyon szőke, a másik nagyon sötét . . . Nono, hát hiszen nem baj, csak nyugalom, majd csak rájövünk az igazira, ha válogatunk. Egyszer csak beszól valaki a boltba: — Jó napot Miskolezy ur! — Csert essék — feleli vissza jó kálvinista hangon Gyula bácsi, szelíden mosolyogván kifelé. — .Mi tetszik csinálni? Ehól e, nízem, hogy melyik a tök. — Kérem, bocsánat — tiltakozik a keres kedő. — Mír, — szegi hátra vastag nyakát Gyula bácsi — talán nincs közte tök'? — Fogadást ajánlok, hogy nincs. — Ej ha, olyan jól esméri a portékáját, tisztelt ur!? — Hogyne, anindig együtt, vagyok velük, hát ösmerhetem. — Nohát mondja meg akkor tisztelt ur; aki áldója van ennek a kacskaringós csúf világnak, hogy milyen bele lesz ennek a •szölkének? — Annak . . . (halló! . - • pardón .... szól megint be a boltba a passas — százat teszek egy ellen, Miskolczi ur, hogy piros, — Nem tréfál galambom? — szól vissza Gyula bácsi. — Nem én . . . nem élek én tréfával. — Hát akkor lípjen be a tisztelt ur. — Kérem . , . halló! — En meg a'mondó vagyok, hogy — sárga! , , . Mit szól hozzá? — Piros az uram,,.. háromszor is piros. —• Megsárgult ez tisztelt ur — percentett egy hegyeset Gyula bácsi. — Fogadjunk! . . . — Ne bolondozzon — mosolygott megint jóizü kálvinista arccal a kis öreg, — Nézze-e, Miskolezy ur, nem kutyaláb — nyújtja kezét az idegen, — Azt mondom százszor is, hogy piros! — Tn meg százegyszer mondom, hogy sárga! ; j — Halló , . , halló . .. nyugtalankodott most már az előkelő idegen. — Ha sárga — a magáé, ha piros — az enyim! —- Jó , , . hagyta helyiben boldog kálvinista nyugalommal Gyula bácsi. — Aki vészit fizet, aki nyer eszik... Nos? Az áldóját ennek a füzíáníutyülő stb. stb. Egykettőre kész volt az alku (bár a béke lenne ilyen hamar készt), kéz kezet fogott, a bicska is előkerült, a boltos lékelni kezdte a dinnyét, A dinnye nagy volt, mindazonáltal össze ütődött a három ember feje, amint kivéncsian a lók fölé hajoltak. — Sárga! — kiáltotta diadallal a kereskedő, — Az ám. sárga — mondta rá az előkelő idegen. — No — mosolygott öreges huncutsággal Gyula bácsi — mit mondtam!? . . . — Viheti Miskolezy ur — nyújtotta oda a tizennégy és fél kilós dinnyét a kereskedő. Azt már, hogy milyen arcot vágott Gyula bácsi erre a kijelentésre, mindenkinek a fantáziájára kell bízni. A nagyobb baj az volt a dologban, hogy Gyula bácsinak rövidnek bizonyult a karja a dinnyevivéshez. Pedig el kellett vinni, mert öt perc múlva már hét óra lesz. Ilyen esetben nincs az embernek más tennivalója, mint birkózni, ki mire képes. Ma reggel ahogy találkozom Miskolezy Gyulával, az oldalamat turkálta a kíváncsiság: — Hogy értél haza a dinnyével Gyula! ? — Hát ugy, tudod kedves testvér, hogy hol én gurítottam őtet, hol ő engem, •— Ezért nem érdemes nyerni. Gyula féloldalra biccentette a fejét és negédesen nézett rám: — Az még nem volt nagy dolog testvír, hanem megenni . . . tizennégy kilót egy ekkora embernek nagyobb feladat volt. mint az ángliusnak a Dardanella! . . . —y. — A király látogatása Érdéi) ben. Csíkszeredáról jelentik: A király kedden József főherceg vezérezredes hadesoportjáitáü időzött, ahol különösen azokat a csapatokat látogatta'meg, amelyek a Magura Oasinnluiért, Groseseiért és a tirgul-oenai magaslatokért vívott 'harcokban kitüntették magukat. Különvonaton reggel 7 órakor Kézdivásárhelyre érkezett a király, ahol József főherceg hadseregarevon a1parancsnok, Rohr vezérezredes hadseregparancsnok és fíerok gyalogsági tábornok hadseregcsoportparanesnok tisz telegtek előtte. Ezután az Ojtozi-szoroshoz indult őfelsége és kisérete. Az egyszerű diadalkapukon feliratok üdvözölték az átutazó királyt, akit a lakosság mindenütt szívből fakadó él,jenkiáltásokkal fogadott, Szakadatlan virágeső hullott, a király kocsijára. Sósmező vidékén őfelsége számos csapat küldöttséget tekintett meg. A fogadószázadot a székely 82. gyalogezred szolgáltatta. Az ezredpa rancsnoknak a Lipót-rend lovagkeresztjét tÜg gesztette mellére az uralkodó, aki a megjelent küldöttségek írtján a Trotosul és a Futna között harcoló csapatoknak üdvözletét és román területre hajtatott akim xzöüffifl mf meleg köszönetét- küldötte. Ezután román területre hajtatott a király, aki délfelé az Ojtozi-szoroson át, majd a hatalmas erdővL déken át Tusnád-fürdő falé visszautazott. Útközben megnézte a z uralkodó a bikszádi kénbarlangokat. Innen Csíkszereda felé utazott tovább a király és kísérete, A tusnádvidéki hegyekből a csiki medencébe ereszkedtek le az automobilok. Este a király Csíkszeredára érkezett, ahol a hatóságok, az egyház és a lakosság rendkívül meleg fogadtatásban részesítették, Innen kezdte meg a, király a haza-, utazást. , ^-...^UiAi. — A miniszterelnök bécsi utja, Budapestről jelentik: Wekerle Sándor- miniszterelnök szer dán reggel 7 óra 53 perckor a nyugati pályaudvarról Eberhardm utazott, hogy meglátogassa a beteg Apponyi Albertet. A miniszterelnök délután Eberhaj'dról Bécsbe utazott, — A király egy főispáni beszédről, A Wmgyar Tudósító jelenti: Csíkszeredán a ikirály fogadásánál Tolnay L'ajos főispán, lelkes beszédben üdvözölte a királyt, aki megköszönve az üdvözlést, elismeréssel nyilatkozott a főispánnak iama beszédéről, amelyet augusztus 26-ikán installációja 'alkalmával mondott . — Magyar miniszterek Bécsben. Budapestről jelentik: Gratz Gusztáv pénzügyminiszter én Mezőssy Béla földművelésügyi miniszter szerdán délután a gyorsvonat t ni Bécsbe uta2tak. Gróf Serényi Béla kereskedelmi miniszter az éjjel szintén Bécsbe utazott. — Ludendorff kitüntetése A berlini Wolffügynökség jelenti a nagyfőbadiszállásról: Vilmos császár Ludendorff altábornagynak, az első főszsállásmesternek, JRiga elfoglalása alkalmából a vörös sasrendet a tölgy falevéllel és a kardokkal adományozta. — Elégedetlenek az Állami tisztviselők. !Budapestről jelenti tudósi tónk: Kosimzky Viktor miniszteri tanácsos kijelentette a „8 Órai Újság" tudósítója előtt, hogy -az Állami Tisztviselők Egyesülete több vidéki szervezettől is ürge tő felhívást kapott rendkiviili közgyűlésnek, illetve kongresszusnak á megtartására vonatkozólag. Remélhető, •hogy rövid időn, bel® a tfeztvisdők kívánságukra vonatkozólag illetékes (helyről kielégítő választ fognak kapni ás sikerülni fog a békés megegyezés, mert ellenkező esetben a (tisztviselők kénytelenek feznek más Utat választani jogos kívánságaik elérésére. —- Sztrájkolnak a budapesti dohány, gyárakban. Budapestről telefonálja tudósítónk: Ma reggel valamennyi dohánygyárban beszüntették a munkát. Délelőtt 300 tagból álló asszonykiildöteég érkezett a páriámon,t elé. Küldőt teéget akartak meneszteni a (pénzügyminiszterhez, amely a dohánygyári munkásnők részére fizetés javítást kért volna. (Nem sokára azonban megérkeztek a lo'vás és gyalogos rendőrök és a régi recipe •szerint, szétverték az asszonyokat. Sokról leszakították a ruhát, két as'szony össze is oseít. A •sztrájk azonbán ezzel nem nyert elintézést, mert a gyárakban tovább is. szünetel a munka. — A magyar sajtó képviselői Kühlmann államtitkárnál. Berlinből jelentik: Kühl'mann állaíntitkár fogadta a magyar sajtó képviselőit, örömét fejezte ki, hogy á szövetségben levő állam is aj tójának képviselőit íogadha.tia, A mai fogadás, — mondotta, — jelentős napon megy végbe, mert 'Czernln, külügyminiszter ma érkezett Berlinbe, hogy; folytassa tanácskozásait a szövetséges hatalmak képviselőivel. Az 'államtitkár ezután még hosszasan elbeszélgetett a sajtó képviselőivel, ( j \ . t — Sándor János a király előtt. A Magyar 'Tudósító jelenti: A király ma estbe erdélyit útjáról visszaérkezett Reichenaüba. Az udvari vonaton, meghallgatta á .szokásos jelentéseket, níajd fogadta Sándor János volt belügyminisztert és Seidler osztrák miniszterelnököt, _ ; | — Kitüntetések, A király Lipmann Lajos, a a szegedi kerületi parancsnokságnál beosztott nyugállományú ezredesnek a háború idején teljesített kitűnő szolgálatai elismeréSeül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a hadiékitnrénnyel adományozta. Dr. Baflj Em.il, a szegedi kerületi parancsnokságnál beosztott népfelkelő főhadnagy-hadbírónak a legfel/tó dicsérő elismerés — a kardok egyidejű adományozása mellett — tudtul adatott. Bászel Elek honvédszázadosnak, a Temesmegyei Gazdasági Egyesület titkárának, a szegedi tartalékos tiszti iskolában oktató tiszti minőségben elért sikerekért a űadiókitményes Signtrm Landist adományozta a király. Dr, Machávszky László, a szegedi honvéd esapat-< kórháznál beosztott népfölkelő ezredorvoanak dr. Gyuritza Sándor, az 5. honvéd pótzászlo-