Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-01 / 203. szám

POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósítónk telefon jelentőse. — (Miniszterek utazása.) Földes Béla va­sárnap a beteg Apponyi látogatására Eber­hardra utazik. — Mezőssy Béla fetdmive­lési miniszter Gyöngyösre utazott. (A Wekerle kormány bemutatkozása) Szeptember 11-én, kedden a képviseöház három napra megszakítja nyári szünetét. Ezen az illésen Wekerle Sándor miniszter­elnök előterjeszti programmiát. Utána az egyes pártok szónokai szólalnak fel. A mun­kapárt részéről eddigi megállapodás szerint Teleszky János volt pénzügyminiszter, az alkotmánypárt részéről gróf Andrássy Gyu­la, az egyesült függetlenségi és 48-as párt részéről Szentiványi Árpád vagv ZlTszkv István, a Károlyi-párt részéről Károlyi Mi­hály gróf, a Demokrata-párt részéről Szé­kely Ferenc, a Kisgazdapárt-részéről nagy­atádi Szaló István szólal fel. Wekerle ad­dig, ainig programlmját elő nem terjesztette, nem folytat formális tárgyalásokat az egyes pártokkal, csak puhatolózik. Kormányzaü. programmja az előtérben álló politikai kér­déseken kívül felöleli az ország legfontosabb és (legsürgősebb pénzügyi és gazdasági kér­déseit. A kormányhoz közelálló körök vé­leménye szerint Wekerle programmja mé­reteivel és súlyával a Ház niinden oldalán tetszéssé' fog találkozni. Mikor a pártok hangulatáról tiszta képe lesz, belefog a tát-' gyalásokba, melyekkel a Ház normális mun­kaképességét kívánja biztosítani. A Weker, le-kormány szeptemberben nem terjeszt be törvényjavaslatot. Októberben a választójog kérdésével együtt sorra kerül a hadisegéíy felemelése, az uj építkezés1; programm és az jndemnitás, amelyet Wekerte nem négy, hanem hat hónapra fog kérni. iiitiHiiiin»MiiaHiia>MiH»iMi*«iiiiHi»uiii> Az orosz katonaság Kornllov ellen. Stockholm, augusztus 31. A katona- é* munkástanács magatartása következtében azok a remények, amelyeket a konferenciá­hoz fűztek az oroszországi közállapotok ja­vulása szempontjából, megsemmisültek. A forradalmi elemek továbbra sem akarnak tudni semmit arról, hogy milyen megsem­misítő következményéi lehetnek Oroszor­szág katonai vereségének. Amikor Kornilov tábornok a moszkvai konferencián a szónoki emelvényre lépett, a konferencia többsége felállott helyéről és ugy üdvözölte, csupán a katona- és munkástanács taglói, valamint a katona! kiküldöttek maradtak ülve, bár a karzatokon megjelent közönség folyton ezt kiáltotta feléjük: Gyávák, árulók! A katona­és munkástanács tagjai azonban Kornilov egész beszéde alatt ragaszkodtak előbbi magatartásukhoz és óvakodtak minden tet­szésnyilvánítástól. Kerenszki Pétervárra érkezett. Pétervár, augusztus 31. A Reuter-Ügy­nökség jelenti: Kerenszki visszaérkezett Pé­tervárra. Ujabb 24.000 tonna elsülyesztése Berlin, augusztus 31. A Wolff-Ugynök­ség jelenti: Az Anglia körül elzárt területen ismét elsüllyesztettek tengeralattjáróink 24 ezer bruttotonnát. Az elsülyesztett hajók között volt a Wisbech nevii angol ihajó, a mely nagyon meg volt terhelve, valószínű­leg kőszénnel, tffvábbá az Edina nevű hajó, amely darabárut vitt Írországba. Poinearé beszéde a békérbl a harctéren. Gen, augusztus 31. Poinearé elnök a háború kitörése óta első Ízben mondott beszédet a harctéren. - Verdimnél ugyanis személyesen nyújtotta át a becsületrend nagykeresztjét Petain tábornoknak és ez alkalommal keserű szavakkal emlékezett meg a franciaországi belpolitikai nehézsé­gekről. Kijelentette, hogy mindenki, aki az antant-államok bármelyikében közreműkö­Németországnak tesz szolgálatot. Poinearé ezután a pápa békejegyzékével kapcsolat­ban azt mondotta, hogy Franciaország fá­radhatatlan lesz hazája földjének védelmé­ben és folytatni fogja a háborút addig, inig tartós békét nem köthet. Elzász-Lothariti gia kérdését nem tette szóvá az elnök. Az orosz emigránsok nem térhet­nek vissza Oroszországba. Stockholm, augusztus 31. Az 'ideiglenes orosz kormány ismét bevezette a halálbün­tetést, még pedig nemcsak a hadseregben, •hanem —• Kornilov kívánságára — a mö­göttes országrészben is; a kormány azon­ban ezenkívül felfüggesztette még a gyüle­kezési és egyesülési szabadságot is, most pedig Terescsenko Kerenszki határozott pa­rancsára Visszavonta az általános amnesz­tiára vonatkozó ünnepélyes Ígéretet. Az orosz kormány hivatalosan elrendelte, hogy az orosz politikai menekülteknek nem sza­bad többé orosz területre lépniök. Ez a tila­lom nemcsak azokra a menekültekre áll fenn, akik Németországon át akarnak visz­szatérni hazájukba, hanem azokra az eirti­gránsokra is, akik eddig az antanthoz tar­tozó országokbn éltek és onnan akartak ha­zautazni Oroszországba. Török hivatalos jelentés. A Magyar Távirati Irodá-nak jelentik Konstantinápolyból: A főhadiszállás jelenti augusztus 30-án; Kaukázus-front: Meglehetős élénk köl­csönös járőrtevékenység. Az ellenség törek­vése, hogy egy torpedónaszádról Vonába szállítson partra, őrségünk ellenhatása kö­vetkeztében meghiusult. A védtelen várost azután bombázták. A kórházat és néhány más épületet megrongáltak. A kórházban egy asszony megsebesült. Szinai front: Augusztus 37-én két angol század előnyomult Gihazától keletre lévő ál­lásaink ellen, de tüzelésünkkel visszaűztük és az ellenséget az akadályokig üldöztük. A 28-ra virradó éjszaka az előterepen ütkö­zet volt egyik járőrünk és egy angol roham­csapat között. Az ellenséget visszavertük. A 29-re virradó éjszaka kisebb puskatíize­lés. Egy franda hajó védelme alatt nyolc bandita Tartusinál partra akart szállni, de tüzelésünkkel megakadályoztuk. • Állóharcá alakul az isonzói csata. Bécs, augusztus 31. Bár az olaszok még mindig folytatják tömegtámadásaikat a bain­sizzai fensik ellen, mégis ugy látszik, hogy Podlescetől északra állóharccá alakult át az ellenség offenzívája. Megállapítható, hogy itt már vége felé jár az olaszok erőfeszítése s akciójuknak most már csak az a célja, hogy az állóharcra menrtél kedvezőbb fron­tot foglalhassanak él. ocoo A fürdőből jövet őnagysága elragadó- gyermeki bájjal panaszkodik, vagy mit tudom én minek minő­sítsem. — Igazán, olyan túlzottak az emberek, igazán! (Ezt az igazánt olyan hullámosan, vontatottan kell kiejteni, hosszan elnyújtva a végét.) Meglátogatott nyaralás közben a fiam az önkéntes és nem akai'ták elhinni, hogy ek­kora fiam van. I-ga-zán! — Talán a fivére a nagyságos asszonynak? — kérdezték. — Dehogy fivérem. A fiam. Aztán akár­hogy erősködtem, veszekedtem, mérgelődtem, mégsem hitték el. I-ga-zán, mit szól hozzá t Hát mit szóljak! Mélyen elmerültem s próbáltam magamban megszerkeszteni a hely z fképet. őnagysága szavai nyomán —. szo­kott túlzásaimat beleszámítva — igy képzel­tom el az egészet: — Ez a nagyságos bátyja? — Oh, hogy is ne. A fiam. — Ugyan ne csináljon rossz vicceket, ugy sem hiszem el. — Pedig elhiheti. — Azért se. — Egy perc gondolkozási időt adok, gyor­san határozzon. Na hiszi már? — Soha. A nagyságos asszony erre pofon veri » lo­vagot, akinek azonnal feldagad az arca. — Maga piszok ember, hiszi-e végre? A gavallér öt fogat kiköp, majd jeges bo­rogatás után azt mosolyogja: — Szó sincs róla. Őnagysága fiatalabb korában a dí j birkózó pályán működött, mostanában a halósági bol­tok előtt folytat gyakorlatot, — hirtelen neki­ugrik a hitetlennek s irgalmatlanul gyomorba hexolja. — Hinni, hinni, mert agyonütlek! — Mondjuk, hogy a mostoha fia. — nyögi a szerencsétlen ember. — Édes fiam, én hoztam a világra. Előtta is volt egv leány, de nz még szopós korában meghalt. — Nem hihetem. Ha valahogy megtébo­iyulnék s kiegyeznék a fiúban, a leányt sehogy se vállalom. (Sir.) Ne tegyen tzerenesétlenue, ismerje el, hogy csak tréfált a az önkéntes ur a nagyságos asszony nagybátyja. őnagyságát u makacsság ekkora fokának láttára teljesen elhagyja a hidegvér, kirántja egy vezérkari őrmester szolgálati kardját • azzal puhitja a gavallért. Végül délcegen tá­vozik, útközben figyelmezteti a fürdői mentő­ket: — A parkban van egy hulla, seperjék ösz­sze. Majd megtanítom és az ilyen urakat, hogy elhigyjék, amit mondok. y Az ui kibocsátású (MAGYAR 1 MlM Misire 1 V" előjegyzéseket már most elfogad jj a*jü eredeti aláírási feltátelek mellett |í s SssQBdt Hifelbanb Mai.-!.. Költww 11. Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom