Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-05 / 206. szám

Szeged, 1917. szeptember 5. HÍREK oceo A rendőrség folyosóján történt, kedden délben. Nagy csapat vándor­cigányt kisért be néhány agilis katonai rend­őr. Fáraó e sötét arcú ivadékai sunyi aláza­tossággal haladtak a katonák előtt: asszonyok voltak valamennyien, csak egy 16—17 éves fiu lépdelt még köztük. Lehajtotta a fejét és. oldalvást — szemszögletből — társnőit vizs­gálgatta, akik erősen odaszorították mellük­höz apró porontyaikat, nem szeretetből, csak inkább megszokásból. (Rongyos öltözékük tarkán, groteszk ke­verékben rajzolódott bele a szeptemberi nap kedves, őszies csillogásába, A főkapitány-he­lyettes szobája előtt aztán megálltak; várniuk kellett, míg a rendőr-katonák vezetője meg­teszi jelentését az ügyeletes tisztnek. A jelen­téstétel megtörtént; értesítették a cigányok be-kiséréséről a polgári rendőrséget is s pár -perc multán már ott is állott a cigányok kö­zött dr. Borbolt Jenő és dr. Dreyer József rendőrkapitány. Beszélgetni kezdtek derűsen n cigányokkal: — No, morék, mit csináltatok? — kérdez­te dr. Dreyer. — Semmit, tekintetes, nagyságos ur, sam mit, higyje el kenyergek sipen — visítoztak jobbról is, balról is. — .Hát ezeknek még mindig itt vannak a gyerekei;' — évóüött csöndes mosollyal dr. Borbcla. — Mért nem vették el tőlük? Hiszen err<> rendelet van. — Jaj! jaj! — tekintetes naocságós ur, ne hágyá mán megtertinni velünk ezt, a seren­csétlenséget! — siránkoztak jobbról is, balról is. — De bizony, azt muszáj! — erősítette most már Dreyer is, A helyzet így kezdett komolyodni; a füs­tös képű némberek összenéztek. El is hallgat­tak; nem mertek szólni egy szót sem többet. Csak alltak tanácstalanul és nézelődtek csöu­deskén, elkomolyodva, Egyszeire kivált kö­zülük egy fehérebb arcú, tiszta és rendes ru­hája cigányasszony. Oda bátorodott Dreyer kapitány elé. — Tekintetes, nagyságos ur. nem iismér? — kérdezte örömre kerekedő arccal. — Nem én, lelkem. — Bedig egy éve és hat hója ippen a nacs cságos urnái vótám. ;— Aztán mit csinált nálaon? — Kihallgatáson vótam. — Ugy. És azóta ült ugy-e? Lopásért? — Nem, csak orgazdaságévt, Ippen máma sábádutám. Osztán árrá kérném a Naocságós ur jó sivit, ha hállgájná savamra osztán meg­liágyná nekink a rajkókat, . , . Sem Dreyer, sem Borbola kapitány nem túlságosan kemény szivü még; meghagy ta a cigányoknál a gyerekeket a magas pro­tektor intervenciójára. - A főimentések átvizsgálása. A B. H, írja: Bécsből jelentik, hogy az osztrák hon­védelmi minisztériumnak a föl mentésekkel foglalkozó csoportja szept.-ben körülbelül be­fejezi valamennyi fölmentésnek — annak ide­jén egyébiránt nálunk is elrendelt és foga­BÉLMáG Y ÁlOBSÍE itt natositctt — átvizsgálását. Azoknak a föluieu tetteknek a sorsa, akik még harminchét éven innen vannak, attól függ, hogy mennyiben alkalmasak katonai szolgálatra. Harminchét 'érig, minden kofosztály fölmentettiei, akár állami szolgálatban vannak, akár pedig ha­di- vagy •magángyárban vannak alkalmaz­va, amennyiben föLmentésiik nem szűnt meg már szeptember 30-ika előtt, ősszel katona­orvosi bizottság elé kendnek, amely meg­vizsgálja alkalmatosságuk fokát és fölmen­tésük sorsát minden más tekintet nélkül csakis a vizsgálat eredménye dönti el. Csakis a frontszolgálatra alkalmatlanokat fogják továbbra is és pedig valószínűleg a háború egész tartamára, fölmenteni, a többi fölmen­tettnek pedig .be kell vonulnia. Az idősebb fölmentetteknél is figyelembe veszik ugyan az alkalmasság fokát, de ezeknél elsősorban mégis a fölmentés szükségessége és sürgős­sége a döntő. Ennek a felülvizsgálatilak va­lószínűleg az lesz a következménye, hogy bi­zonyos üzletágakban, például a lYnikokban, nagy mértékben női munkaerőt kell majd al­kalmazni. — A király látogatása József főherceg frontján. Csíkszeredáról jelentik a Magyar Tudósítónak: Őfelsége 3-ikán, hátifőn éjjel József 'főherceg hadseregarcvonalának te­rületére utazott. A király kíséretében van Arz vezérkari főnők is. Amerre az uralkodó Magyaror'száig t erüle tién -.yégig iltazott, a lakosság mindenütt lelkesedléssel ünnepelte. — Czernin Berlinbe utazott. Bécsből je­lentik: ,Qróf Czernin Ottokár külügymi­niszter titkára kísér eltében Berlinbe uta­ZOÍtt. ; I , — A kancellár visszatért Belgiumból. Berlinből jelentik: A birodalmi kancellár öt napos belgiumi utazás után és a nyugati arc­vonalon tett látogatás után Berlinbe vissza­tért. A Nordd. Alig. Zeitung értesülése sze­rint Belgiumban különböző kérdésekben ta­nácskozott a kancellár a főkormányzóval ós a hatóságokkal. A nyugati arcvonalon meglá­togatta a kancellár a hadseregcsoportok pa­rancsnokait és tanácskozott a német, és a ba­jor trónörökössel. A fronton lévő csapatok­nál a kancellár mindenütt áldozatrakész han­gulattal találkozott. — Delmagyarország ismertetése a Leip­ziger Llusmrte Zeitungban, a Leipziger u­lustrirte Zeitung, ez a nagyszerűen szerkesz­tett képes világlap külön számot adott Dél­magyarországról. Pompás rajzok, fénykép­felvételek és avatott tollú irók által alkotolt tanulmányok szolgálják azt a fontos célt, hogy Németországban minél többen ismerjék meg Magyarország és különösen Délmagyar­ország valódi viszonyait. A Leipziger célzata természetesen és első sorban üzleti vállalko­zás. Az ilyen Spezial-Nummerek e helyi na­gyobb vállalatok hirdetései révén a hires ne­met kiadóvállalatnak igen jól jövedelmeznek, amellett azonban a bemutatásra kiszemelt városok és vidékek is hasznát látják ennek a reklamirozásnak, éppen a Leipziger nagy. publicitása révén, A délmagyarországi szá­mot Berezeg Ferenc egy rövid cikke vezeti he, majd dr. Tonelli Sándor kamarai titkár ir történelmi tanulmányt, Palotai Hugó a délvidéki népművészetet ismerteti, dr. See­mayer W illáiba! d a délmagyarországi német telepekkel foglalkozik, Szávay Gyula a ma­gyar föld népéről ad szines képet, melyet dr. Varjassy Lajos aradi kamarai titkár ismer­tető cikke követi, Lendvai Jenő, a temesvári kamara titkára a mezőgazdaságéi és több­•termelésől, dr. Nemeshegyi Oszkár, a magyar lónevelésről adnak cikkelyeket, Gyóni Gézá­nak két szép verse Somló Károly fordításában fejezi be az irodalmi részt. Illusztrált cikke­lyek foglaltatnak még a számban Szegedről, Temesvárról, Szabadkáról, Újvidékről, — Jífsiít. Csöndes, kis szobában, ahol a íagyví­rágce ablakokat könnyű, csipkés függöny takarta és a velencei kandaléban, egyked­vűen zizegett a parázs, a nagy karosszék­ben, békés unalomban, egy öreg pipa igy füstölgött' magában: — Nehéz idők voltak azok és lelkem zokogva száll vissza. Üres volt az életem és márványhideg a kebelem. Az ágyuk és fegyverek füstöltek akkor, én meg ráér­tem szemlélődni. Bánat, fájdalom, gyász és vér- és könnyzivatar ölelkezett össze, hogy megszülessen a fekete nászból a vi­lágokon át érő, üvöltő, rakoncátlan kény­úr: a nyomor. Emlékszem egyszer... hi­deg, bágyadt ősz volt és didergett a nap­fény, kósza bambasággal támolyogtam át a várost. Esőtől vert, ócska ajtók előtt, vas­szögektől és fa talptól kivájt küszöbökön szegény és összetört, meggyötört némbe­rek fetrengtek. Vad semmitevésben óra­számra lökdöstek egymást. Szemük szikrá­zott néha a kimerültségtől és dühtől,- bar­na ványadt- kezük apró és sovány ökörbe­szorult, a dac vékony kötéllé dagasztotta fonyadt ajkukat, de azért- dúlt tovább né­mán és fenyegetőn a meddő küzdelem. Né­ha éles sikitás ballszott és apró emberkék kétségbeesett mozdulattal kapkodtak az anyjuk melléhez szorítva több levegő után. Végre megnyíltak az ajtók. — halk morajlás cikkázott át a tömegen, — és egymást lökve, taposva és gázolva törte­tett előre mindenki. Boldog volt. aki le­rakhatta a zsíros és legyek tömegétől kö­rülzümögött hosszú márványpultra az agyonnyomoritott, szurtos kis papirdarab­káit és a csomagjával, amit kapott érte, át­fúrhatta magát az előre törtetőkön. — És sokan jötek üres kézzel vissza, leverten és reménytől fosztottan, akik . , . „ A csöndes kis szobában, a velencei kan­dalló mellett egy mozaik-asztalkán, halk libbenéssel, majd gyors suhanással megin­dult finornmivü ezüstös ventillátor és egy pillantás alatt szétfújta az öreg pipa füs­tölgését. (h. i.) — A köztisztviselők cipőt és ruhát kapnak. Budapestről jelentik: A kereskedelmi kor­mány azt tervezi, hogy a köztisztviselők ter. mészetben kapjanak cipőt és ruhát. A köz­tisztviselők ügyét, melyet eddig minden mi­nisztérium külön kezelt, most egyesítik és lehetőleg gyorsan kivánják megoldani ugy az élelmezés, •mint a cipő. és ruhaszükséglet kérdését. Elsősorban a budapesti köztisztv'i­se'őkről történik gondoskodás, azután sor ban következnek a nagyobb városok. — Valasztas a szalantai kerületben. Pécsről jelenük: Dr. Kovács Dénes buda­pesti lapszerkesztőt a szalántai kerületben kedden egyhangúlag képviselővé választot­ták. Kovács Dénessel a harmadik ujságiró­képviselő került a parlamentbe. Előbb Fényes Lászlót, majd Landauer Béla hírlapírót vá­lasztották képviselővé. — Harminc vaggon szenet kapott a gázgyár. Megírtuk, hogy a szegedi gázgyár a legszigorúbb intézkedéseket léptette életbe a gázfogyasztás terén, hogy az üzem t°lje* megszüntetésének veszélyét elodázza. Ez a veszedelem szerencsére most már megszűnt. Jelenleg 34 vaggon szene van a légszesz­gyárnak, amelyből 30 vaggon hétfőn érke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom