Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-04 / 205. szám

'.'• ... ..I.MU1I. . I ..l. ppw Bnttifciim ity. r « -1 iwaiMfcwiaiSM^IiB Szeged, 1917. (szeptember 4. A vasárnapi utásznap. — 70.000rkoronára becsülik a teljes bevé­telt. — 40.000 belépőjegy fogyott el. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap megmu­tatták az utászok, hogy mi mindent lehet pro­dukálni, ha valaki azt a célt tűzi maga elé, hogy harmincezer embert fog szórakoztatni nzért, hogy a hősi halólt halt utászok árváit meleg ruhával és cipővel elláthassák. Hetekig tartó előzetes munkálkodás előzte meg az utászok népünnepélyét, amely — bátran ál­lithatjuk — minden várakozást felülmúlóan sikerült. Ugy látszik, hogy az ilyen nagy­szabásu népünnepélyeknek egy titka van: nem szabad a közönségtől ellenszolgáltatás nélkül egy fillért sem kérni, hanem annyi­féle szórakozásról kell gondoskodni, hogy mindenki megtalálja a maga mulatságát, amelyért önként — szívesen — áldoz. így tör­ténhetett, hogy az utásznap bevétele jóval felülmúlja az eddigi katonanapok bevételeit, amennyiben — hozzávetőleges számítás sze­rint — több mint 70.000 koronára beesülik azt az összeget, amely vasárnap a különböző pénztáraknál jótékonycélra befolyt. Ha ez n számítás helyes, ugy az utászok özvegy- és árvaalapja több mint 50.000 koronával gya­rapodott. * Az ünnepély délután három órakor kez­dődött a hadi Ilid veréssel. Négy óra tájban már mintegy tizenötezer nézője akadt a vurst libán a csuszkának, a pofozógépnek. az utász­kiállitásnak, a panóptikumnak, a különböző hintáknak, a periszkópnak, a jósnőnek, a vizi­tiiüdérnek, a hasbeszélőnek stb. A frontkaba­réban délután öt órakor Szántóné Ladányi Mariska növendékei különböző énekszámokat adtak elő, Bödőné Trinksz Paula tanítványai látványos táneszámokkal produkálták magu­kat, Varga Borbála növendékei pedig egy verses mesejátékot adtak elő. Hét órakor a szegedi tanulóifjúság rendezett előadást, este fél 10-kor pedig miivészestély volt a kabaré­ban, amely hatalmas méretei dacára zsúfolá­sig megtelt közönséggel. A müvészestélyen Makay Berta, a szegedi színház szubrettje is szerepelt szép sikerrel. Felléptek még Ku­nosi Ella, Bach Benő, Szeghő 'Endre, Soly­moesy, Sugár, Matány, Harsáuyi és Reich Egon. A müvészestélyen Tamás Rezső hírlap­irt konferált. A zeneszámokat Kerner kar­z agy rutinnal kisérte. Az ujszegedi par­itászok két előadást rendeztek, közben pedig cirkuszelőadás volt. A különböző csárdák és éttermek állan­dóan tele voltak közönséggel, különösen a lacikonyha nyerte meg a közönség tetszésélj. A konfettisátorok is nagy keresletnek ör­vendtek. Pár óra alatt hat mázsa konfettit adtak el a buzgó hölgyek. A táncköröndben még reggel négy órakor is vigan ropták a táncot, a pezsgős-sátornak pedig még reggel Ötkor is akadt közönsége. A közönség elége­detten távozott a népünnepély színhelyéről, ahol olcsó pénzért százféle szórakozásban volt része. Vafeárnap mintegy negyvenezer be­lépőjegy fogyott el; hidjegyből 23.000 darabot adtak el. * Szeptember 8-án, kisasszonynapján Alsó­központ közönsége rendez az ötödik honvéd gyalogezred özvegyei és árvái javára honvéd napot, amelynek rendezésére Nágel Manó ez­redest és nejét kérték fel. A népünnepély mu­latságrészét ismét Tamás Rezső hírlapíró ren­dezi. Tárnarobbantás. Saétóhadlszállás, szeptember 3. Olyati •az egész állás, mint egy földalatti város: csinos, barátságos fedezékek, raktárak, futóárkok mutatótáblákkal. Minden tiszta, szép, csinos. A futóárkokon távbeszélő­drótok egész hálózata szalad végig, min­denütt deszka a padlózat, alatta csatornák, a viz levezetésére. A táblákon feliratok: Második állás, Harmadik állás... Aztán a 'lövészárok. Tisza, mint egy kápolna, tiszta és csöndes. Megint egy tábla: „Ut a tábori őrséghez!" Körülbelül száztíz lépésnyi ut, drótakadályokon keresztül. Nem egészen hatvan lépéssel odébb az orosz drótakadá­lyok kezdődnek. Elől, az első vonalban lázas sürgés­forgás. Harminc árkász és ugyanannyi gya­logos jön-megv, szorgoskodva, minit a han­gyák. Az árok fenekén méternyi öblös lyuk tátong. Egy altiszt belebuvik a szellőztető­vel. Most levegőt préselnek a mélyedés­be. Aknatárnáról van szó, amely az oro­szokhoz vezet és amelyet föl kell robban­tani. Sietni keli, mert ,az oroszok is tárnát, fúrtak, egészen az állásunk alá. Minden azon múlik, melyikünk robbant előbb! A pillianat is .drága most... A tárna 140 méter hossza lehet. Az aknatiszt végső utasítá­sait adja. Vagy harminc ember mászik a tárnába. A legügyesebb altisztek elől. El­helyezik a robbantó-anyagot, lefojtják és ellátják gyújtózsinórral. Egyetlen gondolat ösztökéli valamennyit: minél előbb elké­szülni, mert! ,különben jönnek az oroszok és 'valamennyien levegőbe repülnek... Egyik a másiknak adja a robbantó-anyagot, az­tán a homokzsákokat. A légszivattyú sza­kadatlanul dolgozik, hogy a tárnöbeliek ki ne fogyjanak az oxigénből. Lenn, a föld alatt, villamos zseblámpa fényénél lázasan dolgoznak. Több mint száz adag .robbantó­anyaig már eltűnt a nyilasban, most a ho­mokzsákokat adogatják. Lenn a tárnában két figyelő őrszem áll, fülét a falhoz nyómva. Fülelik, hogy az orosz dolgozik-e és merre? Most jelen­tik, hogy az oroszok már elcsöndesedtek. Szájról-szájra fut a jelentés. Mért némul­tak el azok odaát? Pihenőt tartanak, vagy pedig...? Mindenki tudja, mire megy a já­<ték. Már jön is a sürgős parancs: tiz perc alatt minden kész legyen! A homokzsákok szinte röpülnek, kézről-kézre. Egy réteget már leraktak. De van még munka elég. Verejtéktől csurgó arccal -végzik. A lég­szivattyu zug, berreg hozzá. Még egy-két perc! Néhányan eszméletüket vesztették lenn a fülledt levegőben. Fölhozzák őket a levegőre, az egészségügyi járőr magukhoz téríti őket. Végre minden elkészült. A tiszt lemászik és meggyőződik róla, hogy_rendben van-e minden? Rendben. — Tölteni! -— hangzik a vezényszó. Mindenki rohan ej vakondokjárásból. Utol­sónak a tiszt, akinek elégtétel sugárzik az arcán. A lövészárok megfigyelői helyükön vannak. Néhány pillanat, aztán egy félel­metes robbanás. Földrengésszerű rázkó­dás. Az akha fölrobbant! Ordítás,Jajveszékelés, eszeveszett sza­ladgálás az oroszoknál. Tüzérségünk köz­ben pontos tűz alá .yeszi az orosz álláso­kat. Vitéz rohamjárőreink nyomban előre­törnek, megszállni az aknát ölesé r túlsó ol­dalát, meggyőződni róla, Jiogy mekkora pusztifást okozott aknánk az ellenséges állásokban, kihasználni a zűrzavar okozta sikert... Pár pillanattal a robbanás után •már meg is szállták a tölcsérszegélyt, az odanyo&THlió orosz osztagokat visszaver­ték. Az a néhány orosz, akit jószerencséje még életben hagyott az aknatölcsér mellett, fogságunkba került. De [ínég négy nap múl­va is rázta őket a hideg és szegény orosz lelkük nem tudott egyebet kisóhajtani a szájukon, mint azt, hogy: „Goszpodin po­imiluj, Goszpodin pomiluj, nem akarunk mi háborút veletek, csak muszájból! tesszük, nem akarunk, nem akarunk..,' V Az uj kibocsátású MAGYAR : ÜUffSM |[«j} előjegyzéseket már most elfogad J*R eredeti aláírási feltételek mellett V & a o J.-T., HOHssu-n. 11. Hem Hess az Irt­göppöl, tinón a mesések, mert a szakműhelyében javított iró gépek tényleg mesések. Írógépszalag szénpapir stb, uj és hazsnál írógépek állandóan raktáron tartatnak SZEGED, Széchenyl-tér 8. Telefon. 363 sz ÜKRSSlBíWMW A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal i k

Next

/
Oldalképek
Tartalom