Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-29 / 226. szám

RORSZAG Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra 2.40 K. Egyes s/.ám ára lo fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonta: 81. Szeged, 1917. VI. évfolyam, 226. szám. Szombat, szeptember 29. A hadicélok és a béke. A német kancellár .végre eU'mQndatta feszült érdeklődéssel várt nyilatkozatát a liadkielyzetrö!. Németország válaszjegyzé ke után, amtelyüjjen elfogta dta a döntőbíróság Intézményét a nemzetek közti' vitás kérdések eiintézésére és bozzáááurle a pápának a réfszfegesj leszerelésre vonatkozó javaslatához, jogosultnak mutatkozott az 'a, föltevés, hogy Mfcihaeílis a válaszjegy ék elvi kijelentéseit konkrét javaslatokkal, kiegésziíi beszédében. A 'kanceríár azonban ezúttal sem vxdt hajlandó arra. hogy Németország lTddicé'ijait közelebbről megjelölje, Ép el'lenkezőCeg: a beszéd határozottan viítsyauftalsit 'minden oly törekvést, amely Néinte tói szagot ez idő s'zerkit a hadicélck kiinyllivárijtására akarná Ikéaiyszeriteni. A kancellár .nvktatkozatátiak ez a része bizonyára ikeUeUmetfett csalódást fog okozná azoiklná), alkik azt hiszik, hogfe a központi haltaknak hadi cél;jajnak nyi'vánosságra hozatala eltávolitaná az útiból a béke egyik legíőbb akadályát. A német birodalom kiilípolkikájának felelős intézői alighanem másként vélekednek a béke leIze. tőségé r<111 és kilátáslairöl. Különben érthetetlen voksa, hogy az ánlantnak a hadicélok megállapítását sürgető hivatalos felszólítására. minden a Ikrakwmral hallgatás lein ne a válaisz Németország részérő'!. Ha csak arra az alapra neim lvclvezikedmén'k, amtelyrői legutóbb Asquitli, a volt a,i\gol iireniszforetrifk is szcmdkolt, hogv Nómelxsrszdg homályos és semmitmondó kijelentései artr/etksziós terveket takargatnak és a háború folytatásának szándékát leplezik, fiz esetben, el kehene fogadnunk az antantnak azt a vádját is, hogy 'a kőkpoűiti hatalmak békejavaskita.i — a liadicélok megjelölésé nélkül —- taktikai fogások, csapdák, amelyek az 'ellenség megtévesztésére irányú Inak. NyilvánviaTó, hogy a.z .antantnak ezt az okfejtését nem fogadhatjuk el ' alapúi annak a megítélésénél, hogv Németország néni hajlandó a hadicélokat dohra ütni. A német kanceölár ki is 'jelenti beszédében, •hogy a hadicélok megjelölése nem vinne közelebb beruünket a békéhez egv lépéssel sjem, ellenkezőleg ,a háborút hosszabbi torta m eg. A hadicélok poutonkint felsorolt megállapitásáinak akkor érkezik ei az ideje, ha antant a köz-ponti ha't almak öszinke l.ékenyilatkiozatai't nem fogadja gúnnyal, f tócsiiny'lés.&el és olv vakmerő göggW, anieíY legutóbb Asouitli beszédében is kifejeaésire jutott. A kiancellár plasztikus szavakkal mutat rá a'z antantnak árra az igyekezetére;, hogy a némtet, kormány és ttép között az egyetértést megzavarta, ami arraf vall, hogy ellenségeink még mindig rertiénykled ntík abban, licgy Német országot és a /monarchiát sikerül legyőzniük. Ez a hiu biza kodás fü'ti az. antant ádnmférf laktak és lapjainak háborúra .uszító mérgét. Ezért nem alkarnak "ínég most sem lemondani hóbortos terveikről, amelyek a legyőzött ellenséggel szetmben is sze rénvt olenek volnának- A német birodalom sorsának vefce'tői bizonyára mélyére látnak a valódi helyzetnek és ennek az ismerete szó! Michaelis nyilatkozatából is. A kancellár beszéde — szomorúan •kéli megállapítanunk — nem sok örömet jelent a békéért sóvárgó ^emberiségnek. De kár lenne az is, l.egy a nyilatkozatot, a melynek ez. a.kaicm.aual i különösen nagy jelentősége van, pesszimizmussal fogadnók. Michaelis beszéde rém eseng ugyan a bókkért, szavaiból a németek erejének és győzelmi akaratának szilárdsága csendül ki, de — nem lehet máskén — bizonyára ez a hang felel most még legjobban a.z általános helyzetnek és talán a béke ügyének is. A német kancellár nem azt mondja, hogy folytatni kel? a háborút, hanem azt jelenti ki beszédébej), hogy a német nép egységes akarattal száll szembe minden idegen beavatkozással és Amerika esetleges fegyveres támadáséval is. Erre pedig kényszerítve van addig, a inig az antant Németországot és a monarchiát gazdasági és politikai hát/érdekeiben fenyegeti. A német kancellár nyilatkozatát ebből a. nézőszögből kell megítélnünk. A kancellár nem jelölte meg a hadicélokat. - Németország nem kezdett még tárgyalásokat. — A béketárgyalásokra teljesen szabad keze van* - A külügyi államtitkár felszólalása. Berlin, szeptember 28. A birodalmi gyüfos nagy bizottsága a kancellár és az összes államtitkárok jelenlétébein megkezdte a külpolitikai ügyeik tárgyalását. A bizottság abbam állapodott meg, hogy elsősorban szigorúan bizalmasan megtárgyalja a pápa jegyzékére adott választ és ezzel kapcsolatosan a belga kérdést. A tanácskozást a kancellár beszéde nyitotta meg. A kancellár első dórban Németországnak a semlegesekhez való Idalégitö viszonyáról beszélt, amit az ellenséges sajtó hallatlan uszításai sem tudtak megzavarni. Kijelentette;, hogy 37. antanttal való gazdasági háború miatt a sem'egesieknek okozott szenvedéseiket a legmélyebben sajnálják és mfndíg készek a semlegesek ellátásában részt venni. Franciaország gazdaságii ést pénzügyi bajai, — mondottal a kancellár, — gyorsan növekednek. Még jobban kiélesedik a gazdasági szükség belső politika.5 kisütő jelenségeivel együtt Olaszországban. Angliára könyörtelen hatásrfajt ntíttézedlk rá a tengeralattjárók háborújának biztos sikere. A(z angol államférfiakat csak a nálunk támadható egyéned lei ikédésbe való reménység bírhatja rá, hogy hadi céljaik hoz ragaszkodjanak, vagy legalább is olyan célokat hirdessenek, amelyek Németország politikai és gazdasági életszükségleteivel teljesen összeegyé/tt ethatettenek. A 7 Egyesült-Áilaanok kormánya minden eszközzel, a teghaHatlanabb terrorizmttssal is orra tanakszik, hogy a hiányzó harci kedvet a legszélesebb körökben élet re keltse. Az Uniónak bejelentett katonaj erökfejtésével nyugodtat 1 és bteuv-an itóziink szembe. -- A pápának adott német válasszal kapcsolatban azt mondja a kancellár, hogy a német jegyzéket a barátaink és szövetségeseink tetszéssel fogadták, ellenségduk nagy részét pedig nyilvánvalóan zavarba mzta. Nehezen lehet megérteni, hogy a nemzetközi szokások ismerőié hogyan hihette valaha, hogy olyan hélyzetbe jutha tűnik, hogy fontos kérdéseket, amelyek elválaszthatatlanul összefüggésben vamnak az esetleges béketárgyaláson megtárgyalandó anyaggal, egyoldalú nyüafkozaVttal akarjanak ránk nézve kcdvezötieifiil megállapítani. Mhiden ilyfajta kijelentés? csak fzavatró hatassa! lehet és csak árthat a német érdekeknek. Ha mi Ilyen nyilatkozatot teltünk volna, egy lépé'Vei sem jutunk közcíebb a békéhez, sbizonyára hozzájárultunk volna a háború meghosszabbításához. Ez idö szerint nem tehet tüzetesebb kijelentéseket a hadicélokról és azt sem állapíthatja meg, hogy kik köz VetítsenekA katicdllár végül Wüsomnak » pápa íjagjTzékére küldött válaszává! foglakozott. WMáonnak az. a kbíérlete. - mondotta, — hogy a ifénuft nép és a kormány között egyenetlenségei szítson, teljesen kilátástalan. A jegyzék épen az. ellenkezőjét érte el annak, amit akart. Ez még szorosabban összekapcsolta a német nemzetet abban, a kemény air fotóra, hogy mbufoi idegest beavatkozással erőteljesen szembeMáiljon. A kancellár után Kühtewnann állani-