Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-27 / 224. szám

DÉÍ/M AÉQÉÉ&Aíi. HH7. ezepteteftter fi. POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósítónk teiefonjetenfése, — (Export-minlKTterium szervezése.) A Nap információja szerint a választójog javaslatának megszavazása után a választó(jogi -minisztérium feleslegessé válik. Vázsonyi ismét igazságügyminiszter lesz és Orécsák távozik helyéről. A választójogi minisztérium helyett expor t-miniszte-r iumo-t fognak létesíteni és ennék az élére Sferényi kerül. (4 képviselőház október közepén ü össze.) Október közepén ismét Összeül a kép viselőház. Az összehívás pontos Wejét még riem állapították meg. Az első ülésen a Wekerle-kormány beterjeszti a választójogi és az indemnitásról szóló törvényjavaslatot, továbbá a rendes költségvetési előirányzatot A konriáuynak az a szándéka, hogv rendes költségvetést tárgyaltasson le a Házzal, mert az ország pénzügyi gazdálkodásának igazi képét csakis a rendes költségvetés mutatja. Indetmnitást azért kér a kormány, mert a rendes költségvetés tárgyalása legalább egy hónapig tart és a kormánv költségvetési felhatalmazása pedig október végéig szól. Jl fontos pvobtema. Ugy kell lenni, hogy csupa boldogság az élet a messzi szép Arad városában. Ugy keli lenni, hogy ott nincs is háború, hogy ott nem is érzik a véres förgeteg súlyos marokszoriíását a polgári nyakakon, — ugy kei! lenni valahogyan, hogy ott van az a meseváros, ahova mindig vágyódunk már három esztendő óta és vágyódunk még ma is. Nagyon szép lehet ebben a városban az élet és vaj! nagyon szeretnénk mi magunk is olyan jó életet, —•• mikor tehát elmondjuk az esetei, mely ezeket a sóhajokat kiváltotta belőlünk, tulajdonképpen esak a sárga irigység ordítozik keserűen és haraggal ajkainkon, amiért nem lehet ez igy nálunk is, Igen, az egyik aradi lapban olvassuk, hogy egy aradi városatya indítványt nyújtott be a a városi közgyűléshez, indítványt, amely túlságosan is stílusosan alkalmazkodik a mai viszonyokhoz. Az indítványt a szlnügyi bizottság érdekében, vagy ellenére tette az agilis törvényhatósági bizottsági tag, aki sokkal agiíísabb szinügyl bizottsági tagnak mutatkozik, mint amilyen atyja városának. De beszéljen maga az inditvány, ahogyan azt laptársunk közli: Mondja kl a közgyűlés, hogy a szinügyl bizottság: tagjai kötelesek 8 naponkint felváltva inspekciót tartani az előadások ideje alatt. A szinügyl bizottság állapítja meg a sorrendet. A kijelölt bizottsági tagok a reájuk eső 8 nap alatt minden színielőadást kötelesek végignézni s inspekciójuk után Írásban tartoznak észrevételeiket megtenni. Az inspekciókon kivül természetesen más alkalommal is jelen lehetnek a szinűgyi páholyban a bizottság tagjai. És most ismét csak sóhajtozni tudunk, hosszan és a szivünkből. Haj, ha mi városatyák lehetnénk Aradon 1 Haj! ha nálunk csak ennyi ienne a legnagyobb gond, hogy muszáj-e színházba menni, vagy sem. Haj 1 haj! Vagy talán mégis sokkal okosabb ez az inditvány, mint amilyennek az első pillanatban iátszik ? Hátha Aradon is büntetés színházba járni s a tisztelt városatya éppen ezt akarja ? De mégis ? boldog, boldog város 1 . . . Akárhogy van is, jjagyon boldog ez a város! Szegedi kereskedő tapasztalatai Ausztriában. (Saját tudósítónktól.) Nem uj dolog, hogy- az osztráíkok sohasem viselkedtek irányunkban baráti érzéssel, hanem mindig el -akartak bennünket nyomni és ahol csak alkalom kínálkozott rá, kárt okoztak nekünk. A háború legelső hónapjaiban, a harci lelkesedés első fellobawása közepette ugy tetszett, mintha az osztrákok megbánták volna eltérnünk elkövetett bűneiket és testvéri szeretetet akarnának mutatni. A legnagyobb bécsi újságokban, amelyek pedig ezelőtt a nagy Ausztria, a Magyarországgal kibővített nagy osztrák ország megvalósítása nteletft agitáltak, rokonszenves cikkek jelentek meg a magyarokról és azzal biztattak berniünket, hogy ezután állandó marad közöttünk a testvéri egyetértés. Minél mélyebben haladunk azonban a háború súlyos állapotában, minél nehezebbé válik a közélelmezés ellátása, ugy Ausztriában, mint Magyarországon, annál vehemensebbül támad ellenünk az osztrák, mert a hadviselés- minden fájdalmaiért és szenvedéseéri bennünket, akar felelőssé tenni. Már több, mint egy esztendeje terjesztik rólunk azt a vádat, hogy mi vagyunk az okai Ausztria rossz élelmezés-ének. Azt állítják, hogy nálunk tejben-vajban fürdik a nép, mig ellenben Ausztriában alig esanefc naponkint egyszer. Hogy milyen feneketlen gyűlölködéssel viseltetnek irányunkban, annak szomorú dokumentuma az a tapasztalat, amelyet S. J. ismert szegedi kereskedő szerzett legutóbbi bécsi utja alkalmával, A kereskedő, aki már régóta áll összeköttetésben bécsi nagykereskedőkkel, a következő érdekes adatokat hozta bécsi útjáról: — Az ember a -legszomorúbb elkeseredéssel jön haza Bécsből, -mert sohasem volt olyan nagy a gyűlölet ellenünk, mint most. Még azok a cégek is, amelyekkel évtizedek óta állok üzleti összeköttetésben, -alig akartak valami árut adni. Még azok is csaknem elutasítottak azzal az indokolással, hogy Magyarország az oka Ausztria súlyos helyzetének. Azt a valótlan kijelentést teszik, hogy mi Ausztria elpusztítására törekszünk, azért nem adunk élelmiszert az osztrák szomszédnak, mert a tönkretevését akarjuk előidézni, Azoknál a cégeknél, ahol most fordultam meg először, egyenesen dühös kiabálásokkal fogadtak és kijelentették, hogy magyarországi céget nem szolgálnak ki, mert a magyarok nem érdemlik meg, hogy osztrák gyártmány kerüljön Magyarországra. Egyik-másik olyan boszszantó és képtelen, szinte kacagtató kijelentést is tett. hogy Magyarországot Ausztria hizlalta naggyá, mi az osztrák szomszéd zsírján élősködtünk eddig és most azt szeretnénk, ha elpusztulna az, aki eddig a támaszunk volt. A legnagyobb hálátlanságnak tüntetik -fel azt, hogy mi szeretnénk közgazdaságilag önálló ország lenni. Az* a bornírt kijelentést tette egyik-másik kereskedő, hogy Magyarország eddig elpusíztúlt volna Ausztria nélkül és most már, hogy a saját lábunkon is tudunk járni, hát el akarunk szakadni tőle. Miért nem váltunk el eddig Ausztriától, akikor Auszífcria ma gazdagabb lenne. Én természetesen megcáfolni igyekeztem ezeket a komikus élit ásókat, azonban a tápláléikhiá-ny miatt rettenetesen elkeseredett osztrákokkal nem lehet vitatkozni. laniMl Az oroszok Finnország elveszte séfül félnek. Stockholm, szept. 26. Az orosz lapokban néhány nap óta egyöntetű katonai szakcikkek jelennek meg arról," hogy bár a németek Riga megszállása után Pétervárt fenyegetik, mégis inkább az orosz délnyugati fronton lehet az ellenséges előnyomulás veszedelmétől tartani. Az orosz lapok élénken ecsetelik, hogy milyen előnyt jelentene a németek számára, ha Odeszsza és Kiev ellen vonulnának, mert az utóbbi csak kétszáz kilométerre van a mostani frontól. Nagy készlet, telt hombárok várnának itt a.hódítókra, mig Pétervár felé sivár a vidék, az esős időszak gátolja a haladást és a siker csak erkölcsi lenne. Az orosznak egyszerre nagyon fontos, hogy a németek helyes utón haladjanak és valahogy el ne tévedjenek Pétervár felé. Hogy mi a célja ennek a csábitásnak, azt talán Finnország közvéleményének hangulatával lehet magyarázni. A finnek szilárdan biznak abban, hogy a németek Pétervár ellen vonulnak és elvágják Oroszországot Finnországtól. Erik Hortiburg, a finnek egyik legkiválóbb publicistája és a finn tarlománygyüiés tagja a legnagyobb finn újságban igy ir erről: — A mi időnk elérkezett. Függetlenségei, követelünk, de tudjuk, hogy mindenkinek, ake a maga lábán akar állani, készen kell lennia háza védelmére. Eddig csak egyesek vivták mi szabadságharcunkat, csak néhányan voltakakik kiűzették magukat az országból és orosz rabságba hurcoltatták magukat. Kevesen voltak ők, kik népünknek a helyes utat megmutatták a veszélyek és a halál felé. Most rajtunk áll, hogy kövessük őket, de a felelősseget vállalni kell az egész népnek. Finnország? nak ki kell mondania, hogy függetlenül kívánja megalapozni jövőjét. Aztán majd meglátjuk, hogy üres szó volt-e mindez, avagpedlg a sző mögött tömör elszántsággal, áldoy zatkészen mindhalálig ott áll az egész finn népMért mondott le Alexe|ev? Stockholm, szeptember 26. Pétervárról jelentik: Az állandó haditanács legutolsó ülésén az. orosz -hadvezetőség kebelében ujabb válság keletkezett. Aiexejev, Brusxllov és Dragomirov tábornokok szembe helyezkedtek a hadügyminiszterrel, mert helytelenítették azt a módot, ahogyan helyre akarta állítani az orosz had-sereg fegyelmét és /harcikészségét. Ezek a véleményeltéréseik okozták Aiexejev lemondását és miután a vezérkar főnöke a haditanács rendelkezésére bocsátotta állását, Ruszkiii -és -Dragomirov tábornokok is bejelentették lemondásukat. Döntés még nincs. Ujabb hajóelsülyesztések. Berlin, szeptember -26. Tengeralattjáróink ujabb eredménye a csatornában és az Atlanti-tengeren; két gőzös, négy vitorlás és egy halászgőzös. Az elsüllyesztett hajók között volt egy -igen nagy, felfegyverzett, két romboló által kisért gőzös, továbbá az 5144 tonnás Alo'sia nevű francia gőzös, a Tbeodore. Francis, Emma Detzelbores nevű angol vitorlások, végül a Nr. 1063 jelzésű francia halászhajó. • A tengerészeti vezérkar főnöke,