Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-07 / 183. szám

L liÉLMAGYAKORÖZAé. Szegeti, Í917. augusztus 7. Lloyd George nagy beszéde Anglia hadicéljairól. London, augusztus 4. A Reuter-ügynökség jelenti: Az uj hadibizottság ülésén nagy beszédet mondott Lloyd George miniszteielnök az angolok hadi céljairól. A gyűlésen sok miniszteren, képviselőn, az olasz nagyköveten és Canterbury érseken kiviiil jelen volt Sonnino és Pasics is. Lloyd George mindenekelőtt Sonninót és PaNcsot üdvözölte, majd igy folytatta* — Elérkeztünk a legnagyobb (háborúnak, amelyet a világ valaha átélt, harmadik évfordulójához. Miért harcolunk? Hogy legyőzzük a (legveszedelmesebb összeesküvést, amelyet a népek szabadsága ellen szőttek a 1 ggondosabb, legügyesebb, legalattomocabb és kíméletlenül cinikus határozottsággal. A legapróbb részleteket is tervszerűen doh zták ki. Csak borzalommal lelhet olvasni a legújabb leleplezéseket arról a berlini tanácskozásról, amely néhány héttel a háború előtt folyt le. Az emberiség rablótörténeteiben ez a legcsunyább epizódok közé tartozik. Ha Angliában valaki tudni akarja, hogy miért vagyunk háborúban, azt kérdezem tőle: „Mi lett volna Európa s egész világ sorsa, ha Angolország nem lépett volna a harcolok sorába? •El tudják-e képzelni, mi történt volna, ha a mi nagy flottánk nem lett volna birtokában a tengerek felett való uralomnak és ha nem fegyvereztünk volna fel nagy, uj hadseregeket és nem állítottuk volna azokat szembe a porosz légiókkal? Oroszország e pillanatban demoralizálva van és bomlása küszöbön. E bomlás bátor hadseregét néme lyik fronton harcképtelenné tette. Ez a helyzet írnár előbb bekövetkezett volna, ha Anglia nem avatkozik a háborúba. Franciaország ősi bátorságával tovább küzdött volna, de a franciák bátor hadseregét is legyőzhetik, ha meg lett volna fosztva minden behozataltól. Milyen lett volna akkor Európa kébe? Nem béfíe lett volna ez, hanem Európa meghódítása és leigázása. A szövetséges hatalmak ösztönükkel rögtön megérezték, hogy a világ szabadságának látóhatárán nagy veszedelem fenyeget. Habozás nélkül mindenki elfogadta a kihívást és Amerika is nagyon jó! megértette, hogy mi az a veszedelem, amelyet nem minden siker nélkül, meggátolni igyekeztünk az elmúlt három év alatt. Pillanatnyi epizódok ne kedvetlenitsék el önöket. Mindig tartsák szemük előtt azt az alapelvet, hogy megállítottuk Németország nap zsi terveit. A vtiág nemzetei fáradság ?san felkapaszkodtak arra a lajtorjára, amely a nemzeti függetlenséghez és önérzethez vezet. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy a veszedelem most már elmúlt, miért nem kötünk hát békét? A császár most már másképen beszél, már nem hallani zngó frázisokat Németország világhatalmiról, már szerényebben szól á német föld védelméről. Ki akart Németországba betörni? Angolország siralmasan kicsiny hadseregével? Vagy talán Oroszország elégtelen vasúti hálózatával, amely arra is kevés, hogy saját határait megvédje? Oroszország támadásra készülődött-e? Vagy talán 'Franciaország akarta ezt tenni, ame!y arra sem voit felkészülve, hogy saját határait megvédje, vagy Belgium vagy a szerb sereg akart Berlinbe masírozni? A császárnak tudnia kel!, hogy nem azért vonult hadba és most sem azért van háborúban, bogy országa határait megvédje. Sem ő, sem kancellárja nem jelentette még ki, hogy megelégednének a német földdel. Mind a ketten sima beszédeket mondanak a békéről, de akadoznak és dadognak, amikor a „helyreállítás'' szóhoz érnek. Még soha sem hangzott el teljesen és simán az ajkukon. Mi felszólítottuk őket erre, de nem tudták nekünk kiejteni. Mielőtt béketárgyalásra ímegyünk, meg kell tanuiniök. ezt a szót kiejteni. A háború valami rettenetes, de nem olyan rettenetes, mint a rossz béke. A legborzasztóbb háború is véget ér, de a rossz béke mindig tovább tart. A valóság az, bogy a porosz harcosok kapzsi terveiket még nem adták fel és csak ki akarják tolni terveik megvalósítását. Valódi őrület uralkodik közöttük. Az összeesküvés ezúttal nem sikerült! Azt mondják, hogy minden rendben ment volna, ha Anglia nem léteznék. Legközelebb biztosra akarnak menni, de nem szabad ennek a Jegközelebbnek bekövetkeznie. Ne engedjük, Ihogv ez a rémség megismétlődjék. Önök kérdezik, hogyan állunk. Nos, mint minden útnál, amelyet építenek, van hegy és völgy, az orosz összeomlás kétségkívül egy igen mély szakadék. Nem tudóim, hogy elérkeztünk-e már e szakadék legsötétebb mélységébe. De a szakadékon tul látom az emelkedést és meg is mondom, hogy miért? Oroszország maga ímegtanulta ebből az összeomlásból, hogy a.hadsereg fegyelem nélkül csak tömeg, amelyben a bátor feláldozza magát a gyáva védelmére. A francia forradalom gyorsan megtanulta ezt, máskülönben a poroszok és az osztrákok (megfojtották volna a francia sza- j badságoi fiainak vérében. A mi országunkban is akadnak emberek, akik ezt a bomlasztó módszert a brit hadseregnél is alkalmazni akarják és bizottságokat akarnak választani, hogy a háborút vezessék, irányítsák. De a tekintélyt nem akarjuk megbontani azzal, hogy megengedjük, hogy két egymással versengő és ellentmondó kormány legyen az állaimban. Nem engedhetjük meg, hogy részletes szervezetek vezessék a háborút vagy diktálják a békét. Az egész nemzet vivja a háborút, és az áldozatok meglehetős arányosan vannak felosztva valamennyi osztály között. Miután közös az áldozat, közös, szabályzatnak is kell lenni. Biztos vagyok benne, hogy azok ott Oroszországban most már megváltoztatták véleményüket. Ha visszavonulnának egészen az Uraiig, mögöttük a németekkel, közelebb lennének az annexió és kárpótlás nélkül való békéhez? Ez csak azt jelentené, hogy a németek kikeresik maguknak a legjobb földet és olyan népre rónak ki hadikárpótlást, a mely a legjobban megfizetheti. És ha mi nyugaton követnők a példájukat? Legfeljebb száz mérföldet mehetünk vissza, mert azután már a tengerbe zulhannánk. Elveszne nagy hadseregünk, amelynek felállítása két esztendőbe került, elveszne nagy felszerelése, melynek előállítása iparunk és munkásaink két esztendei ügyességét vette igénybe. Azt hiszem, akik igy gondolkoznak, hamarosan belátnák tévedésüket. Ez, nem annak a módja, Ihogy biztosítsuk a békét, még a kártérítés és annexió nélküli békét sem! Ez csak a béke elhalasztása volna és egészen bizonyos vagyok, hogy még azok is, akik ma Oroszországban felelősek ezért a politikáért, ma még nem látják olvan jól azt, ami következni fog, mint azok, akik messziről szemlélik. Itt állunk mi, szabad ország, melynek becsületét védelmezzük. Látom, hogy a németek nagyon elégedettek a legújabb csatával. Nos, az egyetlen, amit mondhatok, az, hogy nyugati 'hadseregünk fővezére biztosított afelől, hogy e csata számára kitűzött céljainkat elértük, ök meg vannak elégedve a csatával és mi is. Ilyen csatákra szükségünk van, ezek örömet okoznak mindkét félnek. Két angol mérföldet mentünk előre. Nekünk kedvünk van előremenni, nekik kedvük van visszavonulni. Az angol módszer: előremenni, lehetőleg kevés emberáldozattal. A bölcs ember elővigyázatos és engedményeket tesz. Vannak- olyanok, akik amellett vannak, hogy inkább be kell fejezni a háborút, mint- kiharcolni a győzelmet. Ezeknek olyan tervek, amelyek a győzelem felé vezetnek, nem tetszenek, ha meghosszabbhiák a háborút. Az idegek és a sziv számára mindig a iegkiiTierüőbb a fölfele való haladásban az utolsó szakasz. De a hegymászó kitartásának és bátorságának legigazibb próbája az utolsó néhány száz lépes, a hegy csúcsának elérése előtt. Sohasem lesz jó hegymászó az. aki közvetlenül a csúcs elérése előtt megfordul és sohasem lehet nagy nép az a nemzet, amely ingadozik és megfordul közvetlenül a cél elérése előtt. Kétségtelen, hogy a (legerősebb szjvii ember is elsápad néha a szakadék legszélső szélén, de ha visszatér és később viszszanéz és látja, hogy milyen közel volt már a célhoz, elátkozza gyöngeségét, amely arra késztette, ihogy olyan közel a célhoz, visszaforduljon. Senkinek sincs fogalma róla. sem Angliában, sem Franciaországban, sem Olaszországban, sem Oroszországban, Németországban, vagy Magyarországon és Ausztriában, hogy milyen közel lehetünk már a csúcshoz. Még csak egy kiugró szikla takarja el szemünk elől. Természetesen történnek balesetek is. Oroszország egy pillanatra lebukhatott a szakadékba, de ismét fel fog kapaszkodni és erős elhatározással együtt fogjuk reményeink csúcsát elérni. Póla bombázása. A flotta parancsnoksága vasárnap délután a következő jelentést adta ki: Az augusztus 3-ról i-re virradó éjjel ellenséges repülőgépek Póla. városára és környékére ismét mintegy 100 bombát hajítottak, A városban néhány házat megrongáltak. Kotorni kárt nem okoztak. Egy polgárik megsebesítettek. A hajóhad parancsnokság. -