Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-05 / 182. szám

ig&egecl, 1917. augn*»tii« 5. DBLMAGV ARORSZÁU 3 FI szegedi paprikások népgyűlésen kérik a paprika­forgalom szabaddá tételét. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Papri- í kakereskedők, Termelők, Feldolgozók és i Paprikamolnárok Egyesülete népes ülést tar­tott szombaton délután a kereskedelmi és iparkamara közgyűlési termében. Pálfy Dániel elnökölt. Megnyitotta az ülést, azután közölte az okokat, amelyek a gyűlés összehívására késztették. A termelők, feldolgozók és molnárok mindig hangosabb panasszal kérték, hogy a paprikával foglal­kozók egyre szaporodó sérelmeit orvosolják valamiképpen ázi egyesület utjáín. Eleintén megnyugtatni igyekezett a panaszkodottat, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal rendeleteivel szemben hiába fog határozato­kat hozni az egyesület és hiábavaló minden állásfoglalás. Ezek a határozatok a törvény erejével birnak és igy megtámadhatatlanok. Ámde am'ik következtek, azt igazolták, hogy vagy a hadügyminisztériumban, vagy a Köz­élelmezési Hivatalban, vagy a földművelés­ügyi minisztériumban, szóval valahol, ahol a rnaksziimálás kérdésével foglalkoztak, elszá­mították magukat a szegedi paprikával fog­lalkozó tízezrek rovására. Azt mondták, makszimálni kell az árakat és be kell tiltani a kivitelt a hadsereg szükségletének biztosí­tása céljából. Nos, az események beigazol­ták, hogy a hadsereg szükségletét a készle­tek egy igen csekély hányada is biztosította volna. De, ha az előző kormány hibát köve­tett el, lehetetlen, hogy az uj kormány, mely belátja ezt a hibát, ne orvosolja azt. A dol­gok intézőit föl kell világositanl, hogy itt tízezrek érdekéről vau szó. hogy a hadsereg hónapokon c\t nem tudja megemészteni a készleteke/, amelyeket igy az a veszély fe­nyeget, hogy az uj termés feldolgozásával esek értéküket vesztik és megromUmak. Föl kell világositant az intéző köröket, hogy sza­bad forgalomban valószínűleg lefelé, maga a 1 üzleti verseny szabályozná az árakat. Nem kétli, hogy a mostani kormány ezeket a sérelmeket, ha (megismerkedik a dolgok lé­nyegével, föltétlenül orvosolni (fogja. Indít­ványozza ezért, mondja ki az értekezlet, ltogy szükségesnek tartja egy nagy népgyű­lés összehívását, amelyem kifejthetik majd sérelmeiket az összes paprikával foglalkozók. A népgyűlés aztán vonuljon a főispán elé. Egyébként fölkéri dr. Becsey Károlyt, hogy A francia kormány válsága. Genf, augusztus 3. Clémenceau lapja je­lenti; Thomas francia municiós miniszter le akar mondani, mert a szocialisták a kamara legutóbbi ülésén a bizalmi nyilatkozat ellen szavaztak. Lacdge tengerészeti miniszter azért mondott le, mert a kamara tárgyalni kívánta annak a tengerészeti bizottságnak a jelentését, amelyet a hajózási bajok ügyében küldtek ki. Denys Cochin államtitkár kijelen­tette, hogy követi barátja, Lacaze példáját. A londoni értekezlet. Lugano, augusztus 3. A Giornale d'ltalia jelenti, hogy a londoni értekezleten részt fog venni Sonnino, Ribot és Painlevc. vázolja ennek a javaslatnak mdoikaít és ter­vezetét. Dr .Becsey Károly azt hiszi, hogy az orvoslást igénylő bajok onnan erednek, hogy valahol elszámították magukat az illetékes körök, amikor azt kellett megállapítani, hogy elég i!esz-e a paprikakészlet újig a hadsereg­nek. Azt hiszi, ez okozta a paprika zár alá vételét is. Értesülése szerint azonban sokkal nagyobb a készlet, mint amennyi a hadsereg­nek kell. Körülbelül 16 vaggún áru van Sze­geden és csak négy vaggmna! vett át eddig belőle a katonaság. A paprikaforgalom pedig teljesen ineg van akadva, mert a Haditer­mény nem vásárolhat addig paprikát, mig a katonaság mostani készletét át nem veszi. Pedig a paprikaforgalom megindulása orszá­gos érdek, mert hiszen az import emeli va­lutánk értékét. Nem baj, ha a külföld drágán fizeti meg a paprikát, ezzel csak vagyonoso­dásunkat mozdiíja elő, ami-szintén országos érdek. Tűrhetetlen tehát, hogy amiből fölös­legünk van, amit mi nem tudunk fölhasznál­ni, abból megakadályozzák a kivitelt. Az egész ország közönségének érdeke és köte­lessége, hogy a mai türhetlen rendszer meg­változzék a paprikakeresttedelemben. Osztja azt a nézetet, ihogy egy nagygyűlést kell ösz­szehivni, hogy panasszal és' orvoslásért for­duljanak a kormányhoz. A nép gyűlésből fel­irattal kell a kormányhoz fordulni, amely föliratot a főispán vezetésével egy szükebb­körii bizottság adna át. A népgyűlés megtar­tását vasárnaphoz egy ihétre, a Korzó-mozi nyári helyiségébe javasolja összehívni, még pedig nyilvános nagy-értekezlet formájában, miután a népgyűlés megtartását törvényes rendelkezések tiltják. Rósa Mihály, Stauber József, Vajas József, Ba/jtók Ferenc és Mater István föl­szólalása után hozzájárultak dr. Becsey Ká­roly javaslatához és elhatározták, hogy a népgyűlés megszervezésére 15 tagu végre­hajíóbizottságot választanak. Az értekezlet után nagy küldöttség kereste föl dr. Kószó István országgyűlési képviselőt, akit fölkér­tek a mozgalom támogatására. Dr. Kószó természetesen örömmel vállalkozott rá, hogy a szegedi paprikások jogos kérelmét támo­gatni fogja. láss®; lamssaes ••asaasbjcesamaaei Dr. Adler tanácskozása egy hábo­ruspárti olasz szocialistával. Bécs, augusztus 4. A Fremdenblatt köz­li az Avartti következő stockholmi táviratát: Dr. Adler Viktor, az ausztriai szociáldemo­krata párt vezére és Giovanni Lerda, az olasz reformszociálistáik egyik vezére közöt hosszas tanácskozás volt. Lerda tudvalevő­leg azolk közé tartozik, akik a leghevesebben izgattak a iháboru mellett. Görögország visszakapja a lefoglalt hajókat. Athén, augusztus 4. Tegnap kezdték meg a szövetségesek a lefoglalt görög flotta visz­sZaadását. A flellas nevü cirkáló -az első visszaszolgáltatott hágó volt. <A tanyai örökös a szegedi pénzügyigazgaióságon. — Korkép a háború negyedik esztendejéből. — A pénzügyigazgatósági épület labirintusá­ban volt valami elintézni való dolgom és en­nél az alkalomnál a következő párbeszédet » volt alkalmam ellesni. A mindég és minden­kihez előzékelfy, türelemből kifogyhatatlannak" látszó Schultheisz tatához (fiatalsága ellenére igy aposztrofálta egy jóval alacsonyabb rangú tisztviselőtársa) egy 50 évesnek látszó, paraszt­viseletű asszony lép a szobába egy irást szo­rongatva a kezében: Az asszony : Jó napot kívánok ! Schultheisz: Jó napot. Mit kiván jó asz­szony ? Az asszony: Ezt az irást kaptam, de én nem tudom, mi van benne. Mutattam már több urnák is, de azt mondták, gyiijjek ide, majd itt eligazitik. Schultheisz: No adja ide azt az irást. Hát jó asszony, ebben az írásban néhai Puskás Imre örököseitől kérnek vallomást, hogy meny­nyi vagyonuk és jövedelmük van. Az asszony: (Hallgat.) Schultheisz: Hát kik az örökösök ? Az asszony : (Hallgat.) Schultheisz : Hát maga kicsoda ? Az asszony: En Puskás Imréné vagyok. Schultheisz: Hát maga özvegy Puskás imréné? Az asszony: Ügön. Schultheisz : Maga az örökös ? Az asszony: Ügön. Schultheisz. Mondja meg, mennyi földjük van ? Az asszony: tn nem tudom kérőm. Schultheisz: Hát csak tudja talán, hány hold a saját földje ? Az assoony: (Gondolkozik és nem szól.) Schultheisz: Nem tudja? Az asszony: Nem tudom, Schultheisz: Menjen csak Szalai, (ez az, aki „tatának" nevezte Schuitheiszt) keresse ki Puskás Imrének a kataszterivét (Alig egy-két perc eltelte után már Schultheisz kezében van a kataszteriv és az asszonyhoz fordulva mondja): Hát a kataszter szerint magának 60 hold földje van. Ugy van ? ? Az asszony: Ugy gondolom én is. hogy akkörül van. Schultheisz: Hát aztán meg tudja-e mon­dani, hogy mennyit ér annak holdja? Az asszony: Nem tudom kérőm . . . Na­gyon sok rossz van abba kérőm. Schultheisz: Hát a szomszédok közül nem adott vagy vett mostanában valaki földet? Az asszony: De ügön, a Szögiék 500 forintért adták el kisholdját. Schultheisz: Hát aztán kinek ajöldjejobb, a magáé vagy a Szögiéké ? Az asszany: Hát az enyimbe nincs annyi hibás, mint a Szögiékébe, a bizonyos. Schultheisz: (Beirja az ivbe, hogy a 60 hold föld 60.000 koronát ér és tovább kérdi az asszonytól). Jószágállománya van-e? Az asszony: Nem ügön van. Schultheisz : De mégis, tehene csak van ? Az asszony: Az van. Schultheisz: Hány darab? Az asszony: Három. Schultheisz: Mind a három félős ? Az asszony: Ügön. Schultheisz: Hát akkor borjú is van. Az asszony: Az is van. Schultheisz: Hány darab? Az asszouy: Három. Schultheisz: (Beirja a három fias tehénnek megfelelő értéket.) 4 még milyen jószágja van ? Az asszony: ^Pillanatnyi gondolkodás utan.) Ökör is van kérem, de hát avval csak szántunk Schultheisz : Aztán hány ökör van ? Az asszony: Kettő. Schultheisz: (Beirja két ökör értékét és kérdi tovább.) Van-e még egyéb jószág is, disznó? birka? Az asszony: Az is van kérőm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom