Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-31 / 202. szám

óNófa-áruló. Valamikor a Mais-téren is lármás volt az élet. >Se hossza, se vége nem. volt a tanyai kocsiknak, melyek szép rendbea sorakoztak és mindegyiken volt egy-két sertés, malac vagy hizó, a vasár ment, mint a karikacsapás, ugy, hogyha az ember hurkára éhezett szép téli reggelen, kiment a Marstérre, megvette, lemérette a kukoricán nevelt jószágot és estalkonyatra már az asztalon gőzölgött a finom „májas", „véres",, „német-hurka," meg egyéb „disznóság" és a piros karcos mellett vidáman elíogyaszthattta sógor, koma, jóba rá t társaságában. Még nóta is keletkezett utána, a liba belesegítettek a fáradt öregek is, mosofc iyra derbvén az arcukat, hogy lám, még ilyer: is megeshet ebben a boldog világban ... Mert- csak most tudjuk, hogy boldog világot éltünk a szeLid béke korszakában. Ma másként áll a bál. Ha hurkára éhezik az Ember, elég ha a múltra gondol és visszavarázsolja az izét, utána a finom tepertős pogácsáét, azután megiszik egy pohár friss ártézivizet s elgondolja: nono, lesz még kutyára •dér, édes szellő lágy kenyér, a háborúnak is befellegzik csak egyszer s azután . .. aztán boldog világ derül ismét a magyarra. Mert 'hejh, nincs az a hosszú, aminek vége ne lenne. Ma tülekszünk egy font disznóimsért és betörjük egymás oldalbordáját egy fél kiló avas zsírért, otthon pedig boldogan dicsekszünk el, hogy hála a jóságos Istennek van mit ennünk, ha husz koronát adtunk is érte. No de jól van ez igy. Igy tudjuk majd egykor értékelni, amig volt, nem becsültük: a magyar föld jóságát, szeretetét, meg a testvéri egyetértést. IMa a iMars-tér csöndes még hetivásárkoris. A disznópiac helyét lefoglalja a rongy-piac, ami szintén agy ur lett, mióta „cédulára" élünk. A sok uraságtól levetett gúnya most gőgösen pihen a földön és egymással beszélgetvén, sok-sok érdekes történetkéket regél el. Soká hevertem a fiók aljában, mondja az egyik, már a parfüm is kiröppet belőlem, mert nem kellettem se a kisasszonynak, se a cselédnek, akinek a havibérébe akartak odaadni, de bezzeg most ugyancsak kapós vagyok. Eljönnek értem a külvárosi kisasszonyok is, mert — ugy mondják — a boltokból kifogytak a testvérkéim e most ha 16 nincs, jó a szamár is... Azután a másik, egy hímzett elejü nőiing kezd kacérkodásba, ez is elmond egy nem idevaló valamit s a végén hivalkodva suttogja a kérkedő szót: huszonnyolc korona az értékem!... Drágább vagyok, mint uj koromban voltam. Egyébként pedig hétköznapi csend van hetivásárkor' is a Mars-téren. Akik itt árulnak, azok szótlanok a kevélységtől, mert a zsebjük tele van gyűrve papirospénzzel, akik ide jönnek vásárolni, azok szintén szótlanok a lehangoltságtól. mert az egynapi bérért alig kaunak valamit. A pénz értéktelen mind a két részen. IS azért mégis akad itt-ott egy-egy parányi élénkség. Teszem azt, mikor megjelenik a nóta-áruló. Ez az újfajta kereskedő voltaképeu két ember, egy legényke meg egy ványnyadt asszony, de azért mégis egyek ők a közös nyomorúságban. Észrevétlenül érkeznek a piacra, a hónuk alatt a ponyva remekei szorongnak, megállnak egy helyen és egyszerre csak énekelni kezdenek. A hangjuk szokatlanul kellemes, szinte azt lehet mondani, hogy .megállítja az embert. A piac egyszerű lelkei figyelmesek lesznek a szép csengő hangra, a tekintetük az egypár cseléd felé fordul, aztán megindulnak lassan, szinte szégyellősen és mennek a nótaáruló felé, akik valóban a legpompásabb reklámot csinálják eképpen a portékájukhoz. A nótájukban benne él a. háború konyet fakasztó szomorúsága, mely most csudálatosképpen jól esik a sok rongyos, pénztelen embernek. A bánatos szivet különben is könnyű megindítani a szomorú dalnak. Ugy ér zi a lélek ilyenkor magát, mintha az ő fájdaniát g búsongó nóta panaszolná el s ez is. mint a •báiií ÁÍÍ * ÁflákÉüit. köny, megkönnyíti a magában kesergő vigasztalan lelket. Érdekes kép ez ebben a háborús beiivásárban. A dal az elesettekről szól. a frontok panaszait nyögi el s kinek ne lenne ma fúj dalmas emléke a frontokról. — Hogy az a nóta. emböi"? — kérdi valaki. — Egy korona. — Hát a másik? — Az is egy korona. •Töbet nem beszélnek a rongyos emberek, csak nyújtják a piszkos papírkoronat a sárgaképű legényke felé, aki könnyelműen zsebre gyűri azt, azután odanyújtja a szomorú „uj" nótát és tovább énekel, együtt, egyszerre a vánnyadt asszonnyal: Újszegedi kaszárnya falára. Kilenc fehér zászló lobog sorjára. Kilenc fehér zászló őszi szellő lengeti, Egy anya re tudja, fiát mire neveli. —v. ssssEaaaaaaBBBaBBaaaBaaaatiBaaaaBBaaaaBaaaaafiaaaefass Háborús tapasztalatok Szegedtől Békéscsabáig. — A Délmagyarország kiküldött munkatársától— Békéscsaba, augusztus 28. Az ember azt hinné, hogy háborúban nem lehet kényelmesen utazni. Legalább is annyi panasz hangzik el e tekintetben, hogy a közönség szinte fél vonatra ülni. csak az a csodálatos, hogy mégis állandóan tömve vmmak a vasúti kocsik. De. rátérve a dologra, én azt tapasztaltam, hogy most sokkai kényelmesebben lehet utazni, csakhogy érteni kell a módját. Vannak valóságos utazó zsenik, akik hamarosan ellesték és kiszimatolták minden tcsinját-bi'niát a háborús közforgalomnak. Ezek soha nem élvezett nyugalommal utaznak. A fő dolog természetesen az, hogy elhelyezkedjék az ember többed magával egy fülkében. A később érkezők a folyosón egymás hegyin-hátán szőre: ganak . Nem is gondol senki arra, hegy. még volna hely a kupékban, igy, amig n folyosón tülekedni kell egy kis talpalattnyi helyért, a kupékban levő alig néhány ember boldog megelégedéssel állapítja meg a háborús utazás nagyszerűségét és zavartalan nyugalmát. 'Békeidőben ugyanis senki sem akart a folyosón maradni, mindenki helyet követelt a kalauztól. A kupéban levőket állandóan nyugtalanították a türelmetlen utasuk és az volt a helyzet, hogv a kupékban szorongtak az emberek, az utat végtől-végig állva megtenni ismeretlen fogalom volt. Aki tehát ismeri a háborús utazásnak ezt a. lélektanát, nem röstelli a fáradságot és az a folyosón izzadó embertömegből utat tör magának valamelyik fülkéhez: biztosan van Oit még számára is hely elég kényelmesen. Azt is láttam, hogy élelmes emberek, ha másként nem megy, — a katonakoesiba ülnek. Az /rendesen üres. Nem esik bántódásuk és a tisztek részére fentartoti kocsiban húzódnak meg a leleményes utasok. Ebbői is látszik, hogy egy-egy jó ötlet még a háborús közlekedés nyomorúságán is képes segíteni. Ezeket állapítottam meg azon a rövid - és részemre elég kényelmetlen — uton, amig Békéscsabára érkeztem. A tülekedés, szorongás a pályaudvaron sem hagyott cl. Mintha valami világvárosba érkeznék az ember, olyan nagy a forgalom a pályatesten. A helyzetet súlyosbítja az. ihogy számos katonavonat vesztegel állandóan. A déli órákban szinte tűrhetetlen .sürgés-forgás van 3 békéscsabai állomáson, ahol a menetrend szerint órák hosszat kell várni, amig az ember folytathatja az útját. Az utasok természetesen egy kis pihenőre szeretnének betérni a váróterembe, vagy az étterembe, No csak tessék. A váróterem olvan kicsi, Szeged, -1617. augusztus hogy észre sem lehet venni, talán le is f la'ták katonai irodának, az étteremben pedig, tessék elhinni, ember-ember hátán tolong a déli órákban, hogy a fáradt utas inkább visszamenekül a vonatra. Nekem volt elég időm várni, amig az étterembe be lehet jutni. Nagvsokára helyet kaptam. Igen Ízletesen és elég olcsón lehet étkezni, kenyérjegy nem kell. aini helyes is, legalább a vasúti vendéglőnek legyen meg ez a privilégiuma. A háborús mizériák természeteseit itt sem hagyják cserben a /közönséget. Jeget alig lehet kapná az ártézi viz élvezhetetlenül meleg. Gyümölcs van elég bőven, csak dinnyéihez juthatni nehezen. A pályaudvar forgalmából következtetve élénk, nagy városi életet remélhetni Békéscsabától. Pedig a város maga a megtestesült unalom. A városi élet lüktetése, elevensége és mozgalmassága teljesen hiányzik az utcákról. A vasútról motoros közlekedik a községbe, az ember szinte szeretne visszafordulni. Elmaradottság és kulturátlanság 'levegője csapja .meg .az embert. Az ép:ikerésben. az utcák elrendezésében semmi esztétika. A motorosból kiszállva körülnéztem egy ke\eset. Elsősorban n színház épülete tűnt fel. A homlokzatán olvasható: A közművelődésnek. Most mozialőadásokat tartanak benne. Benéztem, egy hátborzongató tnokidráma pergett le a filmen. A színház kevés közönséget fogad be, de barátságos hajléka lehet a színészetnek. Gőzfürdője Békéscsabának nincs, de a helye megvan. A háború előtt ugyanis ledöntötték a régi fürdőt, .hogy egy modern berendezésűt épitseuek föl. de a háború miatt az épitkezést elkezdeni nem lehetett. Igy imcst a közönség fürdő nélkül van. ami nem nagy veszteség, mert a iszénlhiánv nyalt valószínűleg ugy sem lehetne most üzemben tartani, hiszen Szegednek is van gőzfürdője és még sincs. Kellemetlenebb azonban, hogy a folyóban való fürdés is igen bajos Békéscsabán, mert az effajta fürdőt is lebontották, Ezt azután nem sikerült hitelesen megtudnom, hogy miért. Vízvezetéke a községnek szintén nincs. A háború után nagy városfejlesztési programul vár Békéscsabára, amelynek derék népe megérdemelné, hogy a kultúra áldásaiból bővebben legyen része. d. d, »*u>BBg»mMBasBK8mM»«MaiaBaMMaiMHaBeas«»'e<i Leégett az ochtai lőszergyár. Haparanda, augusztus 30. Péntek délután négy órakor a Pétervár közelében levő ochtai lőszergyár rakétaosztálvában tüz liíött ki. A tüz pillanatok alatt hatalmas katasztrófává növekedett: a lángok elharapóztak, hatvan méter magasan lobogtak, elpusztították a gyárépületet és felgyújtották a raktárban felhalmozott 45.000 láda rakétát, amely készen becsomagolva várta, hogy a frontra küldjék. A rakéták felrobbantak, még pedig olyan rettenetes erővel, hogy a gyárépület elpusztult tetőiének részeit és az égő rakétákat elvetették egész 'Pétervárig, amelynek utcái fölött kísértetiesen repültek az égő rakéták. Az orosz főváros lakossága erre a borzalmas látványra megijedt s a menekülő emberek között pánik támadt. A péíerváriak otthagyták lakásaikat, mire a gonosztevők az üres lakásokat fosztogatni kezdték. Csak a kivezényelt katonaság .állította helyre a rendet. A lőszergyár ezalatt tovább égett: a lángtenger Iházról-házra terjedt. Egy nagy kátránypapirgyár és több óriási faraktár elpusztult. A kár több millió rubelt tesz ki. Egy tűzoltó meghalt, sok ember megsebesült. A Ruszkoje Volja szerint ez a tűzvész a legnagyobb volt, amely valaha Pétervárott pusztított. A péterváriak még késő éjszaka is égő rakétákat láttak röpködni fővár ós utcáin,