Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-26 / 198. szám

fezeged, 1917. augusztus 18. DÉLMAGY ABOBS&M ^ . ^ 3 jV Catárhágótól Gsemoviczig. — jegyzetek a gaiiciai és bukovinai offenzíváról. — Román határ, 1917. augusztus 10. Valami prófétai ihlet szerűség esengett ki anuak az orosz tisztnek a szavaiból, aki a húsvéti nagy harátkozások együk összejövetele után igy búcsúzott el tőlünk: A mi legközelebbi stációnk csak Debrecen' vagy Cser növi tz lehet! Akkoriban nem győztük eléggé latolgatni a hirtelenül támadt orosz forradalom esélyeit, a mindennapos eszmecserében magyar, német és orosz tisztek egyaránt résztvettek és lassanként kiialakult, sőt az oroszok által is koneedáltatott az a vélemény, hogy az addig baromi leigázottságban tartott orosz hadseregre nézve még a legideálisabb rendszerességgel megvalósított felszabadításnak s jogkiterjesztésnek üs csak szomorú és bomláshoz vezető következményei lehetnek. Kevés ember és katonatipus van, amely annyira a legszembetűnőbb szélsőségek között keveredjen az olyan zagyva tömeggé, mlint, az orosz, de különösen a forradalmi orosz hadsereg; nem is volt hát túlságosan nehéz az orosz kijelentés analizálása. Feltehettiik, hogy a revolució ármádiája meg tud indulni majd Debrecen felé, de viszont még biztosabbnak .látszott, hogy az első erélyes ellenlökésnél lianyatt-homlok takarodik viszsza a határai mögé. Egy kis eltéréssel — Debrecenből Haiües lett igy is történt. Nem tudták megakadályozni még azok a jeles forradalmi ezredek sem, amelyeknek egyike pusztán azért gyújtott fel és rabolt ki egy virágzó galíciai várost, mert annak lángjai nem voltak képesek kellő sietséggel a futó hősök balkarjára felvarrni a visszavonulás napján kiosztott halálfejes vörös posztójelvényeket. A zloésovi áttörés Ilire szemmelláthatólag meglepte a Tatárhágó előtt álló oross csapatokat is, amelyek megirigyelve a kalu.szi sikert, éppen nagyarányú támadást készítettek elő. Néhány tapogatózó előretörésüket könnyűszerre] vertük vissza, már vártuk az általános rohamot, amiidőn repülőgépeink és járőreink az orosz visszavonulás megkezdését jelentették. Mint később kiderült, önként jelentkező csapatok és francia tüzérek voltak azok, akik helyükön maradtak, de első támadásunk őket is elseperte. Egy órával a?, előretörés megkezdése után már mögöttünk voltak a jellegzetes, orrfacsaró bűzt, árasztó orosz állások, sőt alig nyomultunk előre tovább négy-öt kilométert, már a századpirancsnokok fedezékeit is elértük. Mióta ugyan is a tagadhatatlanul eredetű módon értelmezett népuralom a maga sajátos szájaize szerint szabályozta legénység és risztek egymáshoz való viszonyát a forradalmi orosz hadseregben, ez utóbbiak iparkodnak lehetőleg tisztes távolban tartami magukat a szabadság katonáitól. A tiszt ma már nem felijebbvalója, csak — mint ők mondják — harci vezetője az embereinek és a legénység egyedüli felettes hatósága a Komitée. Ilyen bizottság áll minden ezred élén, tagjait az ezredparancs nokon és a törzstiszteken kivül az ezred legénysége választja tiisztekből és közkatonákból, amely utóbbiak az egész bizottságnak felét teszik ki. Valóban hamisítatlan orosa katonai szellem kell hozzá, hogy ez a berendezkedés olyan természetesnek lássék, mint ahogyan azt a minden rendű és rangú foglyok egyöntetűen hiszik és vallják. (Egy nappal az offenzíva megkezdése előtt történt példánl, hogy két katonánk átvitte az orosz előőrsnek a rendes napi postát — Bécsben szerkesztett orosznyelvül újságokat — mire a barátságos orosz altiszt- meghívta őket egy csésze teára. A vendégeskedés ekkor már régóta nem volt divatban és az orosz állásban nagy csoportosulást okozott a két magyar vendég. Valahonnan odakerült egy főhadnagy is, aki nyomban elrendelte az ellenséges katoák letartóztatását és utasította a szolgálatban lévő altisztét, hogy kisérje őket a parancsnoksághoz. De erre már elő is ugrott a vendéglátó házigazda a Komitée itagja — és a körülállók zajos helyeslésétől ldisérve felvilágosította a tisztet, hogy a magyar bakák az ő vendégeik és ajánlja, hogy inkább a főhadnagy ur hordja el magát. Ez meg is történt és bakáink teljes épségben kerültek haza. Az első nagyobb visszafoglalt helység Worochta. volt, a galíciai előkelő társadalom kedvenc nyaralóhelye. Itt mar valami magasabb -parancsnokság székelhetett, mert a rottli-adt zsirszagot mindenféle émelyítő illatszerkeverékek váltották -fel és a nagy sietségben itt felejtett hatalmas (kalapdobozokon összegyűrt térképek, női selyeiuharisnyák és egyéb hadiszerdk hevertek rendetlen összevisszaságban. A (házakból, pincéből, padlásról sorra bújnak elő ijedtképü orosz katonák, akiket —ugylátszik — kifullasztott a gyors iramú .viszszavonulás" és siránkozó hangon rimánkodnak kegyelemért. További utunkon is általában meg lehetett állapítani, hogy ugy az orosz katonai, mint a polgári hatóságok előszeretettel rémisztgették legénységüket és az azzal körülbelül egyértel mit színvonalon álló ruthén lakosságot a vérszomjas, kegyetlen magyar katonákkal és bizony nincsen kizárva, hogy a kirabolt, azután'pedig felgyújtott viskója előtt fogvacogva álló gaiiciai paraszt még hálával is gondolt az elmenekült oroszokra, akik fiait, lányait gondosan magukkal hurcolták, mielőtt a rettenetes felszabadítók elevenen nyúzhatták volna meg az ártatlanokat. Nekünk, százegyeseknek, akiket egy előkelő orosz gárdaezred .sárga veszcdelmnek" keresztelt el. (különösen kellemetlen volt ez az előzetes beajáníás. Egész utunkon csak rémült arcok és elfogult tartózkodás vett körül bennünket é:s bizony egész hal o.m komiszkenyér vándorolt a tarisznyákból éhes kis ruthén porontyok maszatos kezecskéibe, ők maguk meg a szörnyetegek ölébe, mig végre — ugy — ahogy — jőszemmel néztek reánk. Később már megjött a bátorságuk, sőt beszédbe is próbáltak elegyedni, mondván a bakának: Dobri den! Hovi valóként Mire feleli a magyar: Én csak ide Széntösre, — hát kiend? Két ..gondolkodó" orosz. Worochtán tul magasan lobogó lánggal ég a 'felgyújtott vasúti hid. Összeomlott, üszkös pilléreinek egyikénél, egykedvűen cigarettázva áll egy orosz katona, 'bennünket vár. Odaérve, összecsapja a bokáját, tiszteleg és jelenti, hogy ő Alexiej Alexejovies, a 128. ezred közlegénye, akit azzal a paranccsal hagytak vissza, hogy gyújtsa fel a 'hidat is, mert azzal szolgálatot tett a hazájának. Utánuk azonban nem ment, mert azok — saját szavai szerint — u pusztulásba rohannak és a hazának majdan minden jó oroszra szüksége lesz. Ö jó orosz, — tehát megadja magát! A Kosmaczi papnál egy gárdahadosztály parancsnoksága volt elszállásolva. A rövidéletű orosz offenzíva napjainak egyikén, odaszól egy fiatal orosz gárdatiszt — előkelő főnemes — a házigazdához: Mit szól hozzá tisztelendő ur, milyen g-yorsan haladunk előre? — Azt hiszem — mondja az öreg lelkész, hogy mennek még Önök ilyen gyorsan hátra is! Felháborodva rohan a tiszt egyenesen a generálishoz, magával cipelve a papot is és magából kikelve jelenti: — Tábornok ur, ez -a kutya azt meri hinni, hogy mi vissza fogunk vonulni! A tábornok kurtán feleli: — Én is azI hiszem! Kosmacznál végre dekanyarodunk a hegyekből, balfelöl elmarad mellettünk az égő Kolomea is, sik terepen vagyunk, még gyorsabban megy az üldözés. Előőrseink állandó érintkezésben vannak a menekülő orosz slereggel, egyre-másra jönnek a foglyok is, közöttük itt-ott egy francia vagy japán tüzér. Felborult társzekerek, eldobált fegyverek jelzik a futó ellenség útját, égő falvak teszik kísértetiesen világossá az éjszakákat, az utak mentén eleven kerítés gyanánt jajgató asszonyok, gyerekek, kezüket tördelő öregek sorfala áll. A kisebb .falvak aránylag kevesebbet szenvedtek, ott nern pihent sokáig a szaladó rablóbanda. annál visszataSzitóbban tárja elénk •ezekben a tizenháromhónapos invázió kegyetlen nyomait. Galícia hírhedten, isn.lert háborús spéci álitása: a tizenbárom-tizenötflves gyermek-anyák. Lépten-nyomon elénk tántorognak ezek a szerencsétlen kis férgek, vékony karjuk még a csenevész kisded súlya alatt is reszket, de még sokkal vérlázítóbb azoknak a látása, akiknek (formájából kiment gyenge kis teste még magában rejti az orosz aljasság szomorú gyümölcséi. Városokban már inkább más válfajait kultiválták a mindenféle emberi komiszságoknak a demokratikus haladás úttörő bajnokai. Pistynhen és különösen Kosstzovban egész sereg rablógyilkosságot köveitek el a kivonulás előtt, — ez utóbbiban, a mely békeidőben Galíciának egyik legkedvesebb városkája lehetett, képtelenség volt egy lép házat felfedezni. Az üzletek egytől-egyig kirabolva, berendezésük összetördelve, magánházak nemkülönben Néhány órát pihentünk itt, nekem egy gazdag gyáros nyolcszobás villájának a terasszá jutott. Elindulás előtt belül is körülnéztem* a házigazda éppen a kifeszített Weríheim-szókráiye mellett kért tőlem néhány fi!!ért. hogy kenyeret vehessen a gye-: rekeinek. Feltűnt, hogy majdnem minden bolf•.; i ra egy kis cylllbetüs nyomtatvány volt ragasztva, kérdésemre elmondották, hogy a fosztogató katonák után jöttek a rendőrség emberei, azok ragasztották iki a cédulát, a melynek szövege ez: Ezen üzletel kirabolni szigorú,an tilos! Berdief, kerületi parancsnok. Kissé problematikus volt a helyzet, de felvilágosítottak, hogy a kerületi parancsnok köztudomás szerint cár párti, a revolució ka* tornáiuak tehát úgyszólván erkölcsi kötelessége volt, hogy 'tilalmával szembehedyezkedjenek. — Ebben azután megnyugodtam. — Remélhetőleg a kárvallottak i.s! Má r- in ár bosszankodni (kezdtünk, hogy egy két utóvédharetól eltekintve az oroszok következetesen csak a hátukat mutatják és nem adnak annyi időt sem, hogy nyugodtan kifújjuk magunkat, amidőn repülőink jelentették, hogy az orosz fősereg állást foglalt a ('seremosz folyó jobbpartján. Csakhamar az üldöző csapatok is harcvonalba fejlődötten állottak az ellenséggel szemben, amelynek tii'zérsége minden tüzét a rendkívül sebes folyású •Gseremoszra összpontosította. Hz a támadás •egyi'k legszebb napját képezi a legutóbbi háborús események krónikájának. Tapasztalásból tudjuk, milyen óriási előnyt jelent a védekező félnek egy folyó, amely a támadó ellenségtől elválasztja és tudjuk, milyen körülményes előkészületeket igényel egy ilyen átkeléssel egybekötött támadás. És julius huszonkilencedikén, amidőn a Csenemosz balparl\ján elhangzott a rohamra szóló parancs, nem kellett sem hid, sem ponton, vagy csónak; az egész arcvonal, mini egv .ember vetélte ma-