Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-24 / 196. szám

4 seegéuyebb néposztályok számára maguk is gondoskodjanak a rendesnél nagyobb mennyi­ségű káposzta- és zöldség elraktározásáról, Ennek a fölhívásnak megfelelőleg- Szegeden már meg is történtek a bevásárlások, össze­sen fél millió korona értékű káposztát vásá­rolt meg a város. A káposztát besavanyítva elraktározzák és a télen kiárusítják. Hatal­mas mennyiségű paradicsomot is vásárolt a város. Ezt szintén elkészíttetve el fogják rak­tározni. Télen aztán ez is előkerül a raktá­rakból. Nagymennyiségű babot is beszerzett a város, amelyet szintén a közszükséglet fe­dezésére fordítanak. A hatóságnak az a terve, hogy a beszer­(Saját tudósítónktól.) Juhász Ferenc törzsőrmester, vásárhelyi születésit hírneves hadipilóta, akinek megvan a bronz, kiseziist, nagyezüst, arany vitézségi érme. Károly­ker.qsztje és a 3. oszíályu katonai érdem­keresztje, küldte az alábbi levelet Tamás Rezső szegedi hírlapírónak: Kedves Tamás Ur! A szegedi találkozá­sunknak igen megörültem. A véletlen hozott össze bennünket körülbelül négy év után. Mennyi átalakuláson mentünk át azóta. Ko­molyabbak, érettebbek lettünk, de a régi rákosi vig napokra azért még mindig sze­retettel gondolunk vissza. A rákosi gárdát egészen szétsodorta a háborít förgeteg©. Ugyan lesz-e idő, hogy ismét viszontlássuk egymást az elesettek kivételével?... Én azt hiszem, már többé soha vissza nem térnek azok az emberek Rákosra, akik valamikor ott voltak. Néha-néha egyesek fognak talál­kozni s akkor, ugy mint mi akkor este, forró szeretette! visszagondolva beszélgetnek az elmúlt régi jó időkről, melyeknek emléke örökké fog élni lelkünkben. Ha vagyunk még egy kevesen a régi Rákos világából, ugy mindnyájan csak hálával és jóleső ér­zéssé! gondolunk vissza azokra a vidám és bus nas&pkra, amelyeket ott átéltünk és gon­dolkodóba esünk, lesznek-e valaha oly gond­talan és mulatságos idők. mint ott a szellős deszkahangárokban?... Azok az idők voltak a leggondatlanab­bak, mert fiatalok voltunk és ábrándozók és a mostani események megöregitettek ben­nünket. A rákosi álmunk megsokszorozó­dott. A rákosi álmok csak olyan egyszerűek voltak: A teret átrepülni, vagy egy .kört a tér felett harminc-negyven méter magasság­ban, Csak ennyit álmodtak a magvar avia­tika bölcsőjének ringatói. nem többet. És mi történt? Az első ágyuszó eldördülésekor szívvel­lélekkel vonultak zászló alá Rákos fiai. Azok az egyszeri!, oly sokszor kigúnyolt rákosi pilóták és szerelők a harctéren fel­vették a versenyt a külföld hires pilótáivai, akik pedig még a boldog békeidőkben már olyan repüléseket csináltak, amikről a rá­kosiak álmodni sem mertek. De nemcsak hogy felvették a versenyt, hanem mint győz­tes felek kerültek ki, A hadvezetőség igaz légi paripát adott alájuk s a gurulásrkért olv sokszor kigúnyoltak, úgyszólván máról­holnapra hires pilóták lettek. Bizonyára Tamás ur sem gondolt arra, amikor vidéki felszállásokra mint sportbiz­tos elkísért bennünket, hogy maid négy év multán találkozni fog velem mint tábori piló­tával. Boldognak érzem magamat, mert az el tántoríthatatlan cél: a repülés valóra vált. Legszebb repüléseimet az orosz harctéren végeztem eddig és ugy érzem, hogy azok­nál szebb és diadalmasabb repülést nem fo­gók ezután sem végezni, f zrít élHmicikkekei. vagy legalább is annak egy igen tekintélyes részét tavaszra teszi el, amikor legnehezebbek lesznek az élelmezési viszonyok. Ezt különben jótékonyan fogja enyhíteni » bodomi réten berendezett 50 hol­das városi konyhakeríszet is, amelynek ter­meivényeit a város haladéktalanul piacra fog­ja dobni. A kertészethez szükséges vetőmag­vak rendelkezésére állanak már a. városnak, amely a kiskertek céljaira az ideinél is na­gyobb területeket fog átengedni. Mint uz idén. ugy jövőre is be fognak vetni minden közte­rületet, amelyek ebben az évben mintegy 200 ember burgonyaszükségletét biztosították. Igy a Rákóczi-tér termése tiz vaggon burgonya. Sokszor el-elgondolkozom az elmúlt régi szép napokon, amelyeket a harctéren átéltem. A diadalmas goriicei offenziva után megingott az egész orosz front. A Kárpátok bérceitől egészen az Északi-tengerig csapa­taink ugy gyűrték tel az orosz frontot, mint az iskolás gyerekek a rajzpapirt. Egymás után. estek el az oroszok büszke és hires várai. Varsó, Ivangorod. Bresztiitovsk, Dub­lin stb. Ott repülgettem abban az időben Varsótól—Bresztlitovszkig. A visszavonuló ellenség mindent felgyújtott maga után, hogy csapatainkat némileg feltartóztassa. De mind hiába volt. Milv borzalmasak is voltak azok az égbenyúló égő városok füst­jei és a felénk lövöldözött srapnellek soka­sága. amelyek tehetetlenné akartak tenni bennünket. Az orosz fronton aratott diadalmas of­fenziva végeztével a szerb harctérre vezé­nyeltek bennünket s ott ismét egyik győze­lem a másik után következett. A szerbiai diadalmas offenziva után is­mét visszavezényeltek az orosz frontra. A szerbiai hadjárat idején találkoztam Uzelacz Emil ezredes úrral, kivel egyetemben egy öt tagból álló kis támadó csapatot állitiítimk össze s sikeresen bombáztuk n kragujevaci arzanált. Az ezredes ur innen az olasz harc­térre indult, hogy ott is egy támadó csa­patot szervezzen. Eri is jelentkeztem, hogy részt szeretnék venni az olaszországi táma­dásban, az ezredes ur megígérte, hogy arra a napra majd lehozat. Az ilyen nagy táma­dásra elő kell készülni s a kedvező időt ki­várni; én mindjárt nem méhettem az olasz harctérre, hanem századommal egfütt is­méi az orosz frontra. Ott ismét szépen tel­tek az idők. Nap-nap után bombáztuk a túl­oldali katonai telepeket. A bombavetésben a szerencse nekem ki­vételesen nagyon kedvezett, szinte specia­lista voltam benne. Tizenhat tavaszán egy szép júniusi reggelen, hajnali három óra­kor indultam el Ro.vno állomását bombázni, ami sikerrel végződött. A hajnali kődben még alig láttunk valamit, ez arra volt jó, hogy legalább minket sem láttak. A város előtt jóval messzire leállítottam a motort s siklórepüléssel ereszkedtem le egész ötszáz méterig. Kát hatalmas bombát vittem ma­gammal, melyből az egyik épen az állomá­son veszteglő mozdonyt találta teliben, mire az felrobbant s a kazán egyik oldala az állo­másépület baloldalát találva döntötte össze az épületet. A pillanat alatt szabadba tóduló gőz oly nyomás gyakorolt, hogy a gépet egy pillanat alatt háromszáz méterre emel­te. Az igazat megvallva magam is megijed­tem a robbanástól, mert a gép szárnyaira hatott légnyomást ugy éreztem, mintha a szárnyvásznak szakadoznának le. Ezekután következett a felénk lövöldözött srapnellek végtelen sokasága. Arra már nem is gondol­taim hogy valamikor visszatérek. A mene­külési remény teljesen elveszett, midőn nem ezeged, 1917. augusztus 18. DÉLMAGY ABOBS&M ^ . ^ 3 messzi a hátam mögött egv orosz gépet pillantottam meg. Megfigyelő tisztem azon­nal a támadó felé irányította a gépfegyvert s a veszekedett gyorsasággal felénk haladó orosz gép gépfegyverünk tüzétől és saját tüzérségi srapnelltől találva mint égő rongy­darab zuhant a feneketlen mélységbe. Utunk­ban még találkoznunk ellenséges géppel, de ínunició hijján nem támadhattunk. A nehéz pillanatok után végre hat óra előtt néhány perccel simán visszatértünk a repülőtérre. Tisztemmel leszállás után szótlanul néz­tünk egymásra s nem hittünk a valóságnak. A tér közepén kiszállva a gépből melegen szorítottunk kezet. Ezek után megtettük a jelentést s bom­bázásunk eredményét fényképekkel igazol­tuk, ami a reggeli kevés világításban nem sikerűit rendesen, de azért ki lehetett venni a rombadőlt égő állomásépületet. Az Armcekommandónál a vezérezredes ur melegen gratulált skerünkhöz. a század­parancsnok kitüntetésre terjesztett elő. A megfigyelő tiszt a katonai érdemkeresztet, én pedig az arany érmet kaptam a sikeres bombázás emlékérc. A szegedi találkozásunkkor az idő rö­vidsége miatt nem mondhattam el semmit. Tamás ur akkor mondotta, hogv irjak vala­mit, dehát én nem vagyok iró s nem tudom máskép leírni, én csak repülni tudok. Azt hiszem, most már körülbelül gondolhatja, miiyen helyzetben voltam. Ha érdemesnek találja, ugy b. lapjában helyezze el. ha ideje van, legyen szíves kiigazítani a maga írói tehetségével. Azt hiszem, hogv a cenzúra nem kifogásolja. Az ottani cenzúra Vásár­helyre való s azt hiszem, nem törüli földije sorait. Ha megjelenik, akkor legyen szives egy példányt .elküldeni, hogy eltegyem em­lékül. Ha jónak találja, akkor legközelebb fogok irni. Most még arra kérem, hogv mint régi rákosi szenvedőt segítsen, hogv az odahaza elveszett erkölcsöm ismét visszaálljon. iMost még itt megjegyzem, hogy huszonnyolc hó­napig voltam a harctéren mint tábori pilóta, mely alkalommal százhatvanháromszar vol­tam ellenség felett. A századik repülésem alkalmával az ellenség felett tett repülésem Rigától a román határig levő távolság har­minchatszorosával egyezik. 'Ugyanis a szá­zadik repülésem alkalmával 36 ezer kilomé­tert repültem. Magyarázatul rpég annyit; Juhász Fe­renc Kvasz Andrásnak volt leghűségesebb tanítványa. ü iiálaszlílop egyhangúlag a poder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1.— Nagy doboz „ 2.50 M!rednflfí üapnaiól ciaksinramiiimatmnnminunHNM wawmürnniHuinmHnnamigimiNnBnuHmiiau jft hódmezővásárhelyi pilóta arany vitézségi érme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom