Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-31 / 177. szám

tíz eged, 1917. julius 31. dfcíimágyafiüésfcáfc Berlinben ujabb leleplezéseket várnak. BERLIN, julius 30. A város a kancellár leleplezéseinek hatása alatt áll. A kancellár aktív politikáját várják, amellyel az ellenség hazug hadicéljait le fogja leplezni. Semleges körök szerint Párisban felelni kell a kancellárnak, mert a hallgatás beismerést jelentene, ami az oroszoknál beláthatatlan következményekkei járna. Michaelis az antant titkos szerződéseiről. — Anglia meg akarja alázni Németországot. — Berlin, julius 30. A Wolff-ügynökség jelenti: Michaelis kancellár szombaton este fogadta a sajtó képviselőit és nyilatkozott előttük az általános külpolitikai helyzetről, az angol miniszterelnök beszédéről és az ellenség titkos hódítási terveiről. Azzal kezdte a birodalmi kancellár, hogy az antant sajtója az ő székfoglaló nyilatkozatát, amelyet a birodalmi gyűlésen előadott, olykéipen igyekezett elhomályosítani, hogy az a beszéd a népképviselet többségének nyomása alatt kénytelen volt leplezni a német birodalom ihóditási szándékait. Ezt a félrevezetést Michaelis a leghatározottabban visszautasítja, viszont áll az, hogy nyilatkozatát csak olyan feltevéssel tette, hogy az ellenség is lemond hódítási terveiről. — Ismeretes, önök előtt, — mondotta többek között a birodalmi kancellár — hogy Lloyd George ismételten és félre nem érthető világossággal kimondotta, hogy Anglia nem akar békét a kölcsönös megegyezés és megértés alapján, hanem olyan békekötést kiván, amely Németországot teljesen megalázza és ellenségeinek erőszakos önkénye alá rendeli. A brit kormány álláspontja változatlanul az, hogy csak akkor kezdődhetnek a béketárgyalások Németországgal, ha a német kormány kötelezőleg megigéri, hogy a megszállott területeket kiüríti. A francia köztársaság' hódítási tervei, amelyeket a semleges sajtó leleplezett, máig is cáfolat nélkül maradtak. Időközben irásos bizonyítékokat szer,ezttink arról, hogy ellenségeink tényleg ilyen hódítási terveket kovácsolnak, az egész világ előtt tehát tisztán áll, hogy ki a felelős a rettenetes népöldöklés folytatásáért. • ; — A francia kormányhoz ezennel itt a legteljesebb nyilvánosság előtt azt a kérdést intézem, tagadja-e, hogy Briand és Ribot a francia képviselőháznak azon a titkos ülésén, amelyen a Pétervárrói hazatért Moutet és Caohin képviselők is résztvettek, kénytelenek voltak elismerni azt a tényt, hogy Franciaország közvetlenül az orosz forradalom kitörése előtt a cár kormányával, amelyet Lloyd George ur legutóbbi beszédében „szellemileg korlátolt és züllött autokráciá"nak jellemzett, messzemenő hódítási terveket állapított meg. — Kérdem, igaz-e, hogy Paléologue pétervári francia nagykövetnek kérdésére Párisból ez év január 27-én felhatalmazást küldtek arra, hogy aláírhassa azt a szerződést, amelyet Doumergue ur a cárral folytatott előzetes tárgyalások során előkészített. — Igaz-e, vagy sem, hogy a francia köztársaság elnöke Berthelot javaslatára Briand tudtán kiviil megadta ezt a felhatalmazást és hogy Briand ahihoz csak utólag járult hozzá. Ez a szerződés biztosította Franciaországnak az előbbi hódító háborúkban szerzett határait még 1790-ből, tehát Elzász-Lotharingiát is és hozzá a Saar-medencét, továbbá messzemenő területi gyarapodásokat a Rajna balpartján egészen Franciaország tetszése szerint. Mindezt a francia köztársaság kormánya sehogy setn fogja letagadhatni, valamint azt sem, hogy Briand szerint a forradalmi Orosz ország tartozik beváltani azt, amire a cár Oroszországa vállalkozott. Olaszországnak szintén nagy területi gyarapodásokat biztosítottak. Eibből napnál is világosabban kiderül az, amit Ribot oly nagyon szeretett volna elleplezni, nevezetesen a sóvárgó vágy, hogy az orosz nép csak vérezzen tovább Franciaország jogosulatlan hatalmi vágyáért. A vágy teljesedésbe ment, de távolról sem ugy, ahogy Ribot képzelte. —- Ezek a tények, amelyeket önök elé tártam, — folytatta a kancellár — azt mutatják, hogy ellenségeink még mindig nem mondtak le hódítási vágyaikról és eldöntik azt, hogy ki az oka a vérontás folytatásának. Ez a tudat, védelmi háborúnk jogosságának tudata ad nekünk erőt és fogja elszántságunkat tovább is acélozni. Ujabb 46.000 tonna elsülyesztése. Berlin, julius 30. A Wolif-ügynökség jelenti: Az Anglia köriili elzárt területen buvárhajóink ismét 26.000 bru'ttdtomia (hajótért siilyesztettek el. A Földközi-tengeren egész sort gőzöst és vitorlást 20,000 bruttotonnával elsüllyesztettünk. Egyik kelet-tengeri léghajónk a 27-ére virradó éjszaka eredményesen támadta az Aland-szigeteken levő ütegeket és erődítéseket és elnémított egy üteget. Bár hevesen lövöldöztek rá, a léghajó sértetlenül visszatért, Michaelis kancellár szerdán érkezik Bécsbe. Bécs, julius 30. Michaelis kancellár nem holnap, hanem csak szerdán reggel érkezik Bécsbe. Az első napon gróf Czernin külügyminiszterrel és a magyar és osztrák miniszterelnökökkel fog tanácskozni, azután a külügyminiszter kíséretében a király tartózkodási helyére utazik, ahol őfelsége külön kihallgatáson fogadja. A kancellár a bajor királynál. Berlin, julius 30. A bajor király ma kihallgatáson fogadta Michaelis kancellárt, s ••II.I IIIIIWU • '-ri-=iTiT—-rm-nT-rri-nr-.i' . mm,,. in ••-,, -MMMHt' HIRÉK ocoe Kószó Istyán hétfő reggel 9 óra óta Szeged város II. kerületének országgyűlési képviselője. Nem kereste ezt a tisztességet, ami annyi embernek álma, vágyakozása, polgártársai bizalommal, tisztelettel, hecsüléssel és helyébe vitték a mandátumot. Hogy egyhangú volt a választása, ezúttal nem lényeges dolog, mert háborús időket élünk, amikor mindenütt kerülik a választási harcokat, kalamitásokat. Értékes és a személye iránt megnyilatkozó bizalom jele, hogy más jelöltről még szó sem esett, a választók kívánták, hogy őket drKószó István képviselje a magyar törvényhozás házában. Régi kívánság már ez, ami elől Kószó mindig kitért, most azonl>an meghajlott a parancs előtt és vállalta a megbízatást, mert érezte, hogy a polgárság ragaszkodó hűségét bántaná meg, ha még mindig kitérne a bizalom, a beesülés és megtisztelés megnyilvánulása elől. •Mindenki, aki ennek az ősrégi városnak polgára, tudván tudja, hogy milyen erős gyökere van dr. Kószó Istvánnak a népben. Nem mert belőle sarjadzott, de mert annak élt mindig, mióta a közpályán először megjelent. Nemcsak hü és alázatos fia a népnek, de barátja, testvére, hitének, álmainak erősitője, bánatában vigasztaló segitője, örömeinek boldog osztályosa és vele együtt érző egész ember, akinek mi a szivén, az a száján. Egyenes utakat járó ember dv.. Kószó' Ist ván, tiszta jellem, minden szépért és jóért rajongó férfi, aki nem könyökkel dolgozott és tülekedett az érvényesülésért, de a tisztes polgárok erényeihez méltó Önérzettel < haladt a maga által kijelölt ösvényen, nem térve soha se jobbra, se balra, csak azoti az uton járva mindig előre, amely a polgártársak bizalmához, megértéséhez, tiszteletéhez, szeretetéhez és beesüléséhez vezet. Politikai pályájának különös és értékes, művészetéhez tartozik, hogy bár mindig <*. Kossuth-pÁvl kötelékében munkálkodott, a más politikai hitvallást követök táborában is köztiszteletnek és közszeretetnek örvendett, Ennek a művészetnek pedig az a nyitja, iiogy az embereket nem pártállásuk szerint mérlegelte, értékelte, hanem karakterüknek, jóra való hajlandóságuknak megfelelően, és ennek a városnak apraja, nagyja egyráut tudja, hogy az uj képviselő embertársait neoi a szerint osztályozta, becsülte meg, hogy kl milyen templomban imádja Istenét, de a szerint, hogy kiben milyen tisztesség lakozik, mint hajlik a szóra, mennyi benne az emberszeretet és mily uton-módon és mely irányban munkálkodik a köz javára, Napoleonról mondják, hogy amikor a felesége vajúdott és az odahivott orvos a ránehezedő nagy felelősség súlya alatt érthető izgatottságot árult el, rászólt a doktorra; Gondolja, hogy egy napszámos asszonyon kell segiteni, Akik az uj képviselőt ismerik, bizonyára olyan embernek ismerik, aki a a bajba szorulókon segiteni szokott ós aki hivatásából kifolyólag felelőssége súlyát legalább is érezné oly módon a munkáaasszonynyal, mint a fényben, jólétben születettekkel