Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-29 / 176. szám

Szeged, 1917. julius 28, BÉLMAGYARORSZÁG. 7 Ilyen kerületi beosztás, ilyen szervezet mel- j lett történhetett meg, hogy pl. az 1910. évi ál­talános választásoknál az akkori ellenzéki pártok jelöltjeire az egész országban együtt­véve, számszerűleg több választó polgár sza­vazott, mint amennyi összes szavazat le ada­tott a munkapárti jelöltekre, mégis ezen ke­rületi beosztás mellett a munkapárti (képvise­lők lettek túlnyomó többséggel megválasztva. A hivatalos adatok igazolása szerint ugyanis az egész országban leszavazott összesen 807 ezer 636 választópolgár és ebből a nemzett munkapártiak csak 379,869 szavazatot kap­tak, tehát kevesebbet, mint a többi politikai pártok együttvéve, mégis az egyes körületek választási eredménye alapján a képviselőház­ban túlnyomó többséget képeztek. (A Tisza-féle választójog.) Nemcsak a korszellemmel, hanem min­den választójogi reform .természetes céljaival is ellentétben jutott az 1918. évi XIV. t.-c., mert annak alapmcgiba tarozásai ellentétben állanak a demokratikus haladás eszméjével és a kerületi beosztás is sok sérelmet tartalmaz a magyar nemzeti szempontok tekintetéiből. •Ennek a törvénynek visszáságaiból csak ket­tőt óhajtok felemlitoni. A 24 éven felüli ma­gyar állampolgár férfinépesség összes száma (Magyarországon akkor 4,201.600 volt. Ez á törvény ebből 1.800.000-nek ad választójogot, 24 éves életkorban csak azoknak van szava­zati joguk, akik a középiskolának legmaga­sabb osztályát sikeresen elvégezték. Az ösz­szes többi férfi népességre a választói jogo­suk sár a 30 évhez, a 30 éves korhatárhoz van kötve 'ós igy ezen egyetlen rendelkezéssel a 24—29 év közötti férfi lakosság, mintegy 800 ezer polgár lett megfosztva politikai jogok­tól; ezek között pedig írni és olvasni tud ,650.000. Annál nagyobb ez a visszásság, mert a 30 éves korhatár már a korai halandóság mi­att is különös jogfosztás az ipari munkásság­gal szemben •ás igy célját nem érheti el az a reform, mely az ipari munkásságot nem ereszti be az alkotmány sáncaiba. A tekintetes törvényhatósági bizottságot bizonyára érdekelni fogja annak felemlítése, begy Szegeden a régi jog szerint a két kerü­letben a választók száma volt 8469, az uj vá­lasztó törvény szerint 12.460. A 30 éven felüli férfilakosság száma 21.024, a, 24 éven felüli férfilakosság száma 26.742, tehát a 24 és 29­év közötti férfilakosság 5718; ennyi azoknak 'a száma, kik nálunk a 30 éves korhatár meg­állapítása miatt' elestek a polgári jogoktól; leszámítani kell ebből a számból azokat, kik a középiskola legfelső osztályát eredménye­sen végezték." A körük-,& beosztás mikénti rendezésé-, ne'k illusztrálására pedig csak annyit kívá­nok inerérinteni, bogy az 1913. évi XIV. t.-c, 435 kerületet szervez; az országos aránysMm szerint tehát 4226' választó esik egy választó­ké.! ifiét re. A törvénynek ezen alapelve sze­rint a Duna-Tisza közét 111 kerület illetné és tényleg adtak 8,6 kerületet s igy ezen szín­tiszta magyar országrész vesztesége 25 kerü­letei tesz ki; ugyanezen arányszám szerint Erdélynek 39 képviselő küldésére lenne joga, mégis 65 erdélyrészi választókerületet alkot­tok. • Az ügy ibővébbi megvilágosít ása érdeké­ből nem kell messzire mennünk; itt van Cson­grád-vármegye; ennek a vármegyének ed­digelé négy választókerülete volt: Szentes, Csongrád, Szegvár, Tápé. A Tisza-féle tör­vény, dacára, hogy a törvény indokolása megmondja, hogy a vármegye népességének szám,a és lakosságának kulturális fejlettsége mer baladja a három kerülethez kívánt- mér­téket, mégis csökkenti az eddigi számát a ke­rületeknek -és csak bárom kerületet Szentes, Csongrád, Mindszenti kerület-eket alkot. (A Tisza-féle törvénynél a kerületi be­osztásoknál látva a magyarság ilyen irányú háttérbe szorítását, az a vélemény alakult ki, liogy ez a törvény politikai célokra szol­gál s annak hátterében a párturalom fentar­t ás ára valló tendenciák léteznek; az a véle­mény alakult ki, hogy ez a törvény a nem­zeti akarat elhomályositásával, kijátszásával, sőt annak meghamisításával is hozhat létre választási eredményeket és igy a maga egé­szében nem alkalmas arra, hogy céltudatosan szolgálja a nemzeti szellemtől áthatott ma­gyarságnak, a demokratikus polgárságnak és a munkásosztálynak az érdekeit. (A választójog és a nemzetiségi veszély.) Ami már most a nemzetiségi veszélyt il­leti, n-em szabad szemeink elől téveszteni -azt azt alaptényt, bogy hazánkban ,a magyarság hegemóniája nem valami mester kéltségen nyugszik, lianem történelmi multunk igazsá­gán, ezeréves alkotmányunkon, a honalapi­•t ássál kezdődő fejlődésünk természetes folya­mán, országunk földrajzi egységén, állam­alkotó és fe-ntartó képességünkön, kulturális és gazdasági fölényünkön alapszik. Nem sza­bad tehát kisbit-üeknek lennünk, hanem le­gyünk tudatával annak, hogy a magyarság­nak nemcsak számbeli túlsúlya nyugszik -szi­lárd alapokon, de kulturális felsőbbség® is om ogdönthetetlen. Az Esterházy-ko-rmány által megalkotni szándékolt választói reform- nem eredményez­heti a- magyarság közjogi fölényének letöré­sét, számszerűleg nem m-sjorizá.1 hatnak ben­nünket a nemzetiségek és történelmi mul­tunk hagyományain, államfentairtó képessé­günkön, kulturális és gazdasági fölényünkön kívül az aggodalmaskodók gondoljanak arra is, hogy az oláh vagy a szerb vagy a tót szét­húzó külön faji törekvésekkel ékemben nem­csak az összes idegen ajkunkat majorizáló magyarság áll talpon, de itt szorosan velünk tartanak a bánáti svábok, a szepesi németek, az erdélyi szászok, egyszóval itt a 10 millió •magyarhoz csatlakozik a 2 millió német és az már a szorosan vett Magyar-ország lakos­ságának 65%-át teszi ki; az aggodalmaskodók .gondolják meg, hogy ha az annekszió és h-adi­Idárpótlás nélküli világbéke) a maga teljes következetesség:'vei, liatárkiigazitások nélkül jönne is létre és Románia és Szerbia a há­ború előtti terű! t-határok között, állíttatnak . helyre, a terület határok hiába lesznek a ré­giek, nem a régi Románia és a letört Szerbia -lesznek a mi szomszédaink, hanem a letört Románia és a letört Szerbia, amely szomszé­dos államok nem fognak többé a baz-ai oláh és szerb anyanyelvű lakosságra oly vonzó erőt, gyakorolni, mint gyakoroltak -a háború -előtt; m-a már ők maguk is és a mi nemzeti­ségeink is teljes ismeretében vannak a tény­leges erőviszonyoknak; az aggodalmaskodók gondolják meg, bogy a szomszédfos államok­ból való izgatás, a folytonos aknamunka, is megszűnik a béke létrejöttével, mert hiányoz­ni fog a háttér, nem lesz az intéz-ő-kéz; a de­mokrata orosz köztársaság nem fogja foly­tatni a cári imperialista külpolitikát, már pedig" az orosz önkényuralom vo.lt az európai népek békéjének állandó fenyegetője. (Háború és béke.) lEz után háborús kötelességeinkről és fel­adatainkról szólott a főispán emelkedett han­gon. Nem rajtunk áll, —•• mondta — hogy a bárom éve dnló világháború folytatását meg­szüntessük. Nem köthetünk olyan békét, hogy az ántánt feldarabolja országunkat. Hódító szándékunk nekünk nincs. A tartós béke .garanciája, bogy az egyik fél se diktál­ja a békét, a hadviselő felek azon az uton vannak, bogy ezt belássák. Ha pedig az egyik oldalon kiütöttük a fegyvert, ellenségeink kezéből azzal, hogy sikeresen megvédtük ál­lami integritásunkat és területi épségünket, üssük ki a másik oldalon is azzal, hogy bel­politikai fejlődésünkbe való beavatkozás in­dokoltságának még az ürügyét, a látszatát is kiparírozzuk oly kép, hogy alkotmányos életünk terén magunk létesítjük a demokra­tikus irányú átalakulást, amely ad oculos demoairálja, nyilvánvalóin bizonyítja, hogy az eddig is létezett teljes jogegyenlőséget az osztályuralom kizárólagosságával jövőben nem engedhetjük elhomályosítani. Az én meggyőződésem — fejezte be beszédének ezt a részét a főispán — az, hogy nem a népjo­gok kiterjesztése a nemzeti veszedelem, ha­nem a népjogok kiterjesztése alól való me­rev, makacs, konok, elzárkózás. Az általa: képviselt kormányzati irány­zat ismertetését ezzel -a jeligének beillő mon­dattal kezdte Kelemen: Én nyugodt politikus vagyok, nem akarok presszionálni senkit, de meggyőzni akarok mindenkit. Ismertette ez­után a kormányzat külpolitikáját, belpoliti­kájának alapvető elveit,< amikor a földműve­lésügyi tárcáról -szólt, a többi között ezeket mondta: — A gazdag ne éljen bőségesen, a sze­gény ne nélkülözze a megélhetésére szüksége­seket. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy az el­látatlan milliók kárára magának készleteket halmozzon össze; aki készleteit elrejti, elta­gadja, az voltaképen akarva nem akarva 'az ellenség' érdekeit szolgálja, az ellenség cél­jait mozdítja elő; az ilyen -eljárás a le: szigo­rúbb megtorlást provokálja. — Ezzel kapcsolatban- érintem meg, ép­ugy a legmélyebb elitélést provokálja annak felháborító szemlélete, hogy nagy bankok, részvénytársaságok és -egyesek a háborút, annyi sok millió -embert pusztulásának, rom­lásának; könnyeinek, gyászának, szenvedé­seinek okát üzletnek, konjunktúrának nézik, rengeteg vagyonokat harácsolnak össze, a kisem-brr és a szegény néposztály -filléreiből halmozzák „össze nagy jövedelmeiket, mesés arányú osztalékaikat. A nagy tömeg: min­dent vészit a háború miatt, az üzérkedők pe­dig' vagyont keresnek a háborún. A háborús túlhajtott keresetnek igazság' szerint vissza­száthiia kellene a háború áldozataira és tel­jes következetességgel érvényesülnie, megva­lósulnia kellene az osztó igazság élvének, az. egyenlő áldozatok és egyiform •t SZCÍl V Gflssöiv elvének. (Szeged fejlődéseért.) -Ezeknek előadása után befejezésül még annyit óhajtók mondani, hogy a dolog ter­mészete szerint a végrehajtó hatalom képvi­seletében a helyhatósági önkormányzat fel­ügyelete és -ellenőrzése lévén a legfő hivatali', kötelességem, ezen jogkörömet mindenkoron felelősségem tudatával egybekötött köteles-, ségérzettel, a legteljesebb jóindulattal, tár­gyilagossággal, igazságdssággal, párlatkm­•'sággal, bej< 1 yáAoltatástól és elfogultságtól mentesitetten fogom gyakorolni. (Méltóztassanak arról meggyőződve len­ni, hogy Szeged városnak és egész lakó -súgó­nak fejlődését, előbaladását és boldogulását ,szülővárosom iránt tartozó hűséges érzéssel -szivemen viselem és a .város mindazon ügyeit melyek kormánybat-ósági jóváhagyást igé­nyelnek, d® ezenkívül is minden, jogos és méltányos kérelmet és kívánságot, segítő kézzel, jó szívvel, ügyszeretettel -ás buzgalom­mal fogom- a. királyi kormány előtt-képvisel­ni és mindenkor óvni fogom a város közön­ségét, hogy a közérdekű ügy einek intézd vében sérelmet szenvedjen. A- városi törvényhaté ár' bizotb ággal szemben magatartásom, a város fej le ejtésé re vonatkozó eszméim, irányelveim ma is tolj. ­sen ugyanazok, amelyeket bőségesen i-:.;< ;•­•tettem 1906. évi november ho 11-én. a . 'fin" önök. szabad ezt mondanom, ép ríyan l!z:>­1 ómmal és rokonszenvvel iktattak be a !"•'.'•'­páni méltóságba, mint a mai nap-on.

Next

/
Oldalképek
Tartalom