Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-18 / 166. szám

•fc»»g«d, 1017. jülius 18. MLMiAGYARO^ZÁG Szegedi tiszt utazása a forradatnji Oroszországon át —• Három évig orosz hadifogságban. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ez­előtt _ három esztendei orosz hadifogság után — Szegedre érkezett Tibor István 46-os hadnagy, szegedi Máv. hivatalnok. Valami­kor a háború elején esett hadifogságba s most a svéd kormány közbenjárására 400 más tiszttel egyetemben kicserélték betegsé­ge miatt. Igy került vissza három esztendei távollét után Szegedre Szibériából. Fölkeres­tük Nemestakács-utca 8. szám alatti lakásán és megkértük, mondjon a Délmagyarország olvasói számára .valamit a hadifogságról, Oroszországról, szóval arról, amiket látott, tapasztalt, hallott. íme azok. amiket Tibor István nekünk elmondott: (A hadifoglyok élete az orosz földön.) — Hadifogoly tisztjeink általában olyan jól élnek, hogy panaszra semmi okuk nem lehet. Mind külön szobát kap, csak a búto­rokkal van baj; az alig van egész Oroszoi­szágban. Az embertől fiigg aztán, mit tesz a berendezés érdekében. Ki mennyire agilis, olyan a szobája, — A táplálkozás szintén megfelelő. Munka nincs, vagy, ha van, alig van. Min­denkinek magának kell foglalkozást terem­teni, de megnyugtatásul máris közölhetem, unatkozni mégsem unatkozik senki. Aki akar, talál foglalkozást és ugyan, ki nem akarna foglalkozni? — A fogolytáborokban irodalmi egye­sületek alakultak, amelyek rendszeres mű­ködést fejtenek ki. Az irodalmi életet ápol­ják még a könyvtárak, amelyeket Amerikából és Kínából szereztünk be. De ezeken 'kívül különböző rendes kurzusokat is szerveztek, nyelv- és zenekurzusokat. Mindenki olyan nyelvet tanulhat meg, amilyenre éppen kedve van; tanár akad a világ minden nyelvére. — A fiatal önkénteseket, akik csak 6—7 gimnáziumot vagy reált végeztek, tanárok rendes tanórák keretében előkészítik az érettségire s akik már ezt is letették, 'ideig­lenes igazolványt kapnak róla. Valószinü, hogy ha 'hazajönnek, ezeket érvényesíteni fogják. — A legénységnek az a része, amely nincs munkára kiadva, barakkokban lakik. Ezek a barakkok azonban egész fenyőszá­lakból készültek és télen is megfelelő hő­mérsékiiek. Ugyanis egyáltalán nem taka­rékoskodnak a fűtőanyagokkal. — Az önkénteseket, altiszteket és intelli­gensebb póttartalékosokat külön századokba osztották be; ezeket nem viszik munkára. Még a cári kormány rendelkezett igy, amely kikötötte azt is, hogy az intelligens elem el­bírálására úgynevezett intelligens-vizsgákat tartsanak. Ezeket a vizsgákat meg is tartot­ták. Külön bizottsága volt a vizsgáknak; ahány orosz tiszt, ugyanannyi a mi iisztieink közül. Aki a vizsgákon megbukott, azt nem vehették föl az intelligens-rotákba. amely — amellett, hogy dolgozni nem tartozik. — jobb kosztot is kap és különféle apróbb ked­vezményeket élvez. Az intelligens-rotákba beosztott tanítók viszont nyomban analfabéta tanfolyamokat szerveztek. Ezek a .tanfolya­mok ma is állandóan működnek és ezrekre rug azoknak a száma, akik a hadifogságban tanultak meg irni és olvasni. — Az intelligens roták emberei viszont különböző kurzusokat látogatnak, igy a nyelv és zenekurzusokat, valamint a különböző Sportegyletekben szórakoznak. — A tiszti táborokban több ízben segély­jifció indult meg a -legénység érdekében. A begyült pénzből szereztek be aztán a fogoly­táborokban megszervezett analfabéta tanfo­lyamok részére táblákat, füzeteket és más szükséges dolgot. — Van hadifogolytábor, amelynek kávé­házak szinházai és cukrászdái vannak. A sportélet is nagyon fejlett; egész nemzetközi mérkőzések zajlanak le, különösen a labda­rugó sport terén. Magyar, német, bolgár, török, sőt az orosz mérkőzések is gyakoriak, i (Szociális szervezetek a hadifogolytáborokban.) —- Mintegy másfél év előtt a cári kor­mány rendeletileg intézkedett, hogy a hadi­fogoly-táborok szociális szervezeteket léte­sítsenek. Így különféle jóléti intézmények, jóléti komiték alakultak, amelyeknek a mi részünkről volt egy tiszti és egy orosz tagja és egy tiszt az oroszok részéről ezek műkö­désének ellenőrzésére. Alakult ezenfelül egy legénységi kornité, amelybe minden rota sza­badon választhatott egy bizalmi embert. Ezeknek a komitéknak révén érintkezhet az­tán a hadifogoly-táborok legénysége a pa­rancsnokságokkal, amelyek előtt döntő a ko­miték véleményezése. — A hadifoglyok szociális szervezke­dése azonban ezzel még nem merült ki. Kü­lönféle intézmények létesültek, amelyek kö­zött első helyen áll a „Levesintézmény." Ennek céljaira minden tiszt 2—3 rubelt tar­tozik fizetni havonkint, de támogatják ezt a különféle külföldi jótékony egyesületek és magánosok is. A levesintézménv révén a hadifogolytáborok legénysége étel-pótlóul le­vest kap, a betegeket tejhez juttatják, vala­mint azokat a betegeket, akik kijöttek a kor­házakból, pénzzel segélyezik. De támogatja a ievesintézmény azokat az altiszteket és önkénteseket is 3—10 rubel havi „fizetéssel", akik szegények és igy hazulról mit sem vár­hatnak. —• A hadifogoly-táborok szociális szer­vezetei különösen hathatós támogatást nyer­nek gróf Hanackennétől, aki Kínában é.1 és mindennel rendelkezésére áll a központi ha­talmak hadifoglyainak, tekintet nélkül azok nemzetiségére. Jórészt az ő érdeme, hogy egy-egy hadifogoly-tábornak ma már 7—800 kötetes könyvtára van és rengeteg mennyi­ségű folyóirattal rendelkezik. — A magyar hadifoglyoknak az ámen kai magyar „Szabadság" küldött igen sok könyvet, lapot és folyóiratot. — A hadifogoly-táborokban működő színházakat szintén az egyesületek, iiieive szociális szervezetek létesítették. Egész da­rabokat és operetteket játszottak le nagy­szerűen, bár a nőket tökéletes maszkirozásu fiatal önkéntesek pótolják. Itt — szavai igazolásául — netiánv fény­képet mutatott Tibor István; a Falurosszá­ból készül1, fölvételeket. Innen távolról es­küdni mernénk rá, hogy tényleg nők rejtőz­ködnek a különféle női maszkok alatt. (Orosz-magyar szimpátia.) Elmondta még ezután Tibor István, hogy az oroszok általában nagyon szimpatizálnak a magyarokkal. A legnagyobb orosz lapok szép cikkekben emlékeznek meg a magya­rokról, akiket valósággal dicsőítenek. De a személyes érintkezésben is kimutatják irán­tunk érzett szimpátiájukat; szini előadásain­kon mindig nagy számmal vannak képvisel­ve az orosz tisztek, családjaikkal. Az osztrá­kokat azonban már nem szeretik és pzt nem is titkolják. A hadifogoly-táboroknak fáradhatatlan látogatója a svéd vöröskereszt, amely ren­getőget fárad érdekünkben. Közvetít minden kérést, kívánságot és'aihol teheti, előnyöket eszközöl ki részünkre. (A fmwcWmi oád^djyí'%.) Ezután a forradalomról kezdtünk beszél­getni. Ezt .a következőképpen festette Tibor: — A mult év novembere óta a katonák körében minduntalan elfojtott Lángok hal­latszottak, hogy igy-ugy, ez a rendszer nem fog sokáig élni. Mi sem természetesebb, minthogy mosolyogtunk rajta és szóbeszéd­nek, távoli ábrándozásnak tartottuk az egé­szet. De — később — mégis be kellett lát­nunk, hogy tévedtünk. i — Március 11-én, tehát két nappal a pé­tervári forradalom után, nem kaptunk újsá­gokat Érdeklődni akartunk, ám ezt sem le­hetett. Az őrök eltűntek miinek Osak azt lát­hattuk, hogy a, legénység sorakozik és zené­vel bevonul a városiba. Nem tudtunk mit .gondolni teljesein egyedül voltunk. — Végre — délelőtt 11 óra felé — meg­jelent az őr. Az arca ragyogott; szinte ré­szeg volt a nagy örömtől. Ez mondta el elő­ször az eseményeket. Meglehetősen összefüg­gő stefemil, de mégis elég volt; . — Kitört a. forradalom! — mondta. —• Mától fogva mindenki szabad ós testvér. — Később értesültünk, hogy a forradal­mi tömegek és katonaság a városban elfogta és letartóztatta az éppen odaérkező uj kor­mányzót, a brigadéros! és még néhány otta­ni előkelőséget. Két napra rá szabadon bo­csa j tóttá k a politikai foglyokat, akik nagy tömegekben éltek itt. — Nemsokára magunk is láthattuk, hogy milyen ,reakciót szült a forradalom. A legénység beszüntette a tisztelgést igen sok tilszfret el is fogtak. — Pünkösd előtt, néhány nappal már hton voltunk hazafelé. Moskváhan nagy tün­tetéseknek voltunk tanúi. Igy láttuk az Ad­ler Viktor mellk'iH óriási tüpitatéseket. Ebben az egész helyőrség és a város lakosságának csaknem tele részt vett zászlókkal, föliráisos táblákkal és katonazenével. A béke ós Adler Vikttíjr szgbadcynbocsápisa meUrit tm^iM-tek. — Mopzkvja az ojrpszoykzágt béjkelncokgal­rnct»k főfészke. Néhány nápos moszkvai tar­tózkodásiunk ideje alatt, sok esetben alkal­munk nyilt erről 'meggyőződni, íamit egyéb­ként az orosz lapok is állandóan hangsúlyoz­tak. A béketiódqtésak egymást étjMk rövid Wipok alatt. . — Érdekesek a mostani offenzíva előz­ményei. Kerenszki, .aki hihetetlen módón ha t a népre s valósággal famatolzálni tudja besz^ eleivel, hetekkel ezelőtt minden beszédében azt hangsúlyozta, hogy ezt az offenzívát ínég meg kell csinálni a Ibéke érdekében. Többször \é$ h<i»giSirlyty'Jlthn kijfhJfi$et,!p Kefrpnsziki, Jiogy ez a legutolsó offenmva lersz. Ebben a kijelentésben minden orosz rendületlenül hisz • , A közhangulat általában az. hogy ez a kormány sem lehet tartós kormány. Hetek ó.ta mindenütt különös nyugtakgnség tywfnjsz­talhialó; az orosz lapok egész nyíltan innak róla, hogy ell^nfortjadfdmn kéézül .A halmták is rninditn)dian nyíltan lmi,g<jdt\(itjdk, Hágy iha a kórmétny nem köt békét, uj fárgciflaldm lesz, amely kegyetlenül eksöpöft, rriedMmtml fit néinéónt, ami a béke ut játján áll. Általa

Next

/
Oldalképek
Tartalom