Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-02 / 129. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra .40 K. Egyes szára fira IO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9, SZÁM. A kiadóhivatal felefonja: 81. Szeged, 1917, VI. évfolyam, 129. szám. Szombat, junius 2. • "-^nrüiBS A kereskedelmi kikötő. .Ennek a vágyainkban éílő szegedi 'intézménynek is a' közismert múltja van: tervezgettük, mint annyi kedves dolgunkat, szerepeltettük a városfejlesztési programiunkban, mint annyi értékes (ideát, de a megvalósításuk felé a magyar közélet göröngyös irtain alig tudtunk többet tenni az első tapogatődző és bátortalan lépéseknél. Kétségtelen, hogy a háború eddigi tanulsága;' is értékesíteni kívánta a Lloyd kereskedelmi bizottsága, amikor működése legelején napirendre tűzte a Maros szabályozásának és a szegedi kereskedelmi kikötő építésének nagyjelentőségű ügyét. Okos kezdeményezése a hatóság részéről a legmelegebb felkarolásban részesült, a mai lapokból aztán örömmel tapasztalhatta a közönség, hogy a munka zászlóvivői közé kötelességéhez híven sietett beállni a kereskedelmi és iparkamara is. Azt mondhatnók, hogy ezeknek a helyi konjunktúráknak ilyen szerencsés összetalálkozása háborús jelenség. Vitán fölül áll, hogy a közélet számára is uj irányokat ás a harctereken patakokban hulló vér. Aligha tulozunk, amikor azt mondjuk, hogy .nem független a háborútól az a nagy arányokhoz képest csekély dolog sem; hogy a Lloydban uj, pezsgő, élet kezdődött, a mely az egyesület kebelében tömöritett szellemi erőket a város minden irányú fejlesztésének előmozdítása és sikere érdekében is hasznosítani kivánia. Elismerés lesz a hatóságra is, ha majd konkrét tényekre való hivatkozással állapíthatjuk meg róla, hogy a háború tanulságaiból már is tanult és amit tanult, hasznosította is a város érdekében. így elmélkedvén azokról a konjunktúrákról, melyeket városok naggyá-fejlesztése számára teremtett meg történelmünknek három gyászos, fekete esztendeje, lehetetlenség kellő nyomatékkal reá nem mutatni arra, hogy bűnt követ' el magával és embertársaival szemben .mindenki, akinek van a köz javára hasznositfiató értékes ideája, ideje, tudása, alapossága vagy képessége és attól — bánmi okból — megvonja. Abban. hogy a Marós szabályozásának és a kereskedelmi kikötő építésének ügye most — szerintünk a legjobb és legalkalmasabb időben — újból napirendre került, jelentékeny érdeme van a Lloydnak. Ezt az érdemet nem becsüljük tul, de követendő példának állítjuk oda: álljon a munka sorompójába ezért a városért mindenki, aki kenyerét itt fogyasztja, lelkes város- és fáradhatatlan ügyszeretettel kutassa fel és szervezze meg az erőket, amelyek Szeged javára hasznosíthatók. A magunk ereiéből, a magunk szívósságából, a magunk makacs nagyra-töréséböl, a magunk fáradhatatlan és egészséges irányú városépítési kedvéből és tudásából lehet csak naggyá Szeged. Nem győzzük eléggé ismételni, ez az; egészséges irány, amely felé a kereskedelmi kikötő mutat: olyan erőteljes és programszerű gazdasági, ipar- és kereskedelemfejlesztési politika, amely számol a város fekvésével, helyzetével, környékével, természeti és földrajzi viszonyaival, terményeivel és polgársága eddigi életkörülményeivel. Programjainkkal pedig le kell egyszer végleg számolni. A fejlődés teljes vagy részben való meddőségére enged következtetni, ha a város évtizedeken át készül ugyanazokra az állásokra. Most a Maros szabályozása és a kereskedelmi kikötő van soron. Eí kell dönteni: megvalósíthatók-e a legközelebbi jövőben ezek a tervek. Ha nern, ne széditsiik velük önmagunkat, hagyjuk ki mindakettőt a legközelebbi évek munkaprogramjából, gyerünk tovább, uj és megvalósítható idéákihoz, az élet siettet, vesztünkre lesz, ha ma is ballagunk. A kormány állásponttá a magyar szocialisták békeprogramjával szemben. STOCKHOLM, junius 1. A ma kiadott hivatalos kommüniké a magyar szocialisták állásfoglalásáról a következőkeit mondja: Követelik Lengyelország függetlenségét, az annekszióról való lemondást, az elfoglalt területek visszaadását, továbbá a tengereik szabadságának biztosítására tengeri rendőrség szervezését, a Dardanellák és Gibraltár nemzetközivé tételét. A jelentés ezután igy folytatja: Az oroszországi dicsőséges forradalom kiküszöbölte a háború egyik okát, ezért a szocialisták is felveszik a küzdelmet Franciaországban a nacionalizmus, Németországban a junker-uralom, a porosz bürokratizmus és a néptömegek leigázása, Magyarországon pedig a nemzetiségek szociális és nemzeti rabszolgasága ellen. A világháború meggyőzte őket arról, hogy a demokrácia a gyors és tartós békének az előfeltétele. BUDAPEST, junius 1. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar kormányhoz közelálló körökből arról értesítenek, hogy a magyar szocialistáknak stockholmi szerepléséről érkező legújabb hirek e körökben elszomorító hatást keltettek. A magyar kormány abban a reményben van, hogy a középeurópai szövetség szocialistáinak az oirosz munkásvezérekkel való közvetlen érintkezése eloszlathat számos félreértést és ellensúlyozhatja az angolbarát orosz körök üzelmeit. Ugyancsak hasznos eredményit várhat a béke minden igaz barátja a többi antant-államok szocialistáival! való érintkezéstől is. Hiszen az antant-sajtónak tökélyre vitt rágalmazást rendszerével szemben ez a legbiztosabb ut, amely beviheti az angol és francia néplélekbe annak j az igazságnak tudatát, hogy a mindenkire nézve tisztességes béke | nem a ikazépeurópai szövetségeiknél ütközik nehézségekbe, í Ennélfogva minden illetékes tényező rokonszenvvel fogadta a szocialistáik nemzetközi érintkezésének gondolatát. Szívesen látta, hogy a stockholmi értekezleten a magyar szocialista vezetők is megjelentek és a kérdés ezen megítélésében nem ingatta meg azokat a köröket azok az egyes kisiklások, amelyek a békefeltételekkel kapcsolatban egyik-másik részletkérdésben előfordultak. Ezek a kisiklások a Stockholmból érkező legújabb jelentések szerint olyan térre is átcsapnak, ahol gondolkozóba ejtenek minden hazáját szerető magyar embert. Értjük ezalatt ugy azt a meggondolatlanságot, a mivel a német szövetségesünkre és Ausztriára nézve fontos kérdéseknek az illetők részéről merőben elfogadhatatlan megoldása mellett foglalnak állást, mint különösen azt a hihetetlennek látszó álláspontot, amelyet a nemzetiségi kérdésben ós "Szerbia kárpótlását illetőleg elfoglaltak. A kérdések első csoportjára vonatkozólag nem volna szabad elfeleiteniiölk, hogy a kölcsönös hűség és loyaiitás legerősebb szálai fűznek össze bennünket a német birodalommal és még Inkább a pragmatika sanfcció által tartósan hozzánk kapcsolt Ausztriával és hogy a béke ügyének tesznek rossz szolgálatot, ha beválthatatlan reményeket keltenek az antant népeiben. Ami pedig a magyarországi nemzetiségek ügyét és Szerbiát illeti, igazán érthetetlen, hogy akadhat magyar, ember, aki megerősíti az elnyomott nemzetiségekről legkonokabb ellenségeink által terjesztett rágalmakat és aki annak az államnak akarja az újbó! való megerősödéséhez szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátani, amelyik a gyűlöletkeltés, a rágalmazás és lázítás minden eszközével a rendszerré tett orgyilkosságtól se riadva vissza éveken át izgatott ellenünk és ezzel elkerülhetetlenné tette a háborúit.