Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-24 / 147. szám

Szeged, 1917. juniiis 24. détmagyarorszag 9 Juégi harc 3600 méter magasságban. • Koczor Gyula repülő főhadnagy harca három ellenséges repülő ellen. — Az alábbi sorok részletéi egy levélnek, amelyet Koczor Gyula repülő főhadnagy, néhai Koczor Jánco tanácsnok iia irt a hozzátartozóiaiak, amelyben elmondja blravurois harcát, izgalma® és sikeres k/üzdelmét három (ellenséges rejp^lőgéppiel. A minden hatás/vadászattól ment levél a következő: — Este, egy ragyogó privátlakás elegáns ebédlőjében, vacsora közben, a . . . . Fliegercompagnie tiszti étkezőjében, vidám, .barátságos beszélgetés köziben kaptam Bittaraeisteremtől a parancsot, bogy .holnap, telhetőleg' a .hajnali óiákban repüljek Ibe mélyen a román front mlöglé és nézzem meg a nagyobb városokat, yiasuti csomópontokat, vájjon nincs-e valami mozgolódás, a/miből mi repülők, ha csak keveset, látunk is, annyi) nagyjelentőségű, döntő fontossággal biró dolgot tudtunk kiihámozni. Közölte Mellem az apparátus számét, amellyel repülni fogok és tudtomra adta, hogy megkapom a legjobb pilóták egyikét, aki ügyes, kedves bécsi öu (és privát foglalkozása a so ff őrség. A-/, autót, a lakásomra rendeltem és nem gondolva a holnappal, vidám haugulkitban 'éjfélig együtt maradtunk. Kora hajnaliban, még alig szürkült, autótülkötésre ébredtem. Sietve felöltözködtem és pár perc múlva már a iiüK'ös hajnalban szágukitunk a liiangárokihoz, lalhol javában állt a munka. Sürgés-forgás, motorberregés, Ibaingos kommandók, majd kivonszolták a repülőgépeket, amelyek az ellenség iföl'ó fognak repülni • , Az én pilótáin már .aj gép mellett várt. Megbeszéltük a magasiságot, az utat, megmagyaráztam nekii, hogy liol és mennyi kört csináljon. Aztán .felvettem „mlumiia" kosztümömet, viga/n felmásztam a helyemre, ahol rengeteg műszer, instruiiieut volt összehaknoava. Kipróbáltam gépfegyvereimet; élesen, .bántóan kattogott, ts a golyók nudlién fúródtak a repülőtér kavicsos földjébe. Megnéztem, meg (van-e töltve ismétlő pisztolyom!, karabinerem? Térkép, iránytű, fényképező masina minden rendben: A pilótának megadtam a jelt és startoltunk. Rövid, néhány perc és n.ágasan a. levegőben, gyönyörű köröket Írva, keringtünk. A motor rettenetes lármája, a propeller ihiibetetlen kattogása esaklbamjar megszokott muzsikává vált. Mind kisebb és kisebb odafen az alvó város. A magasságmérőre nézvie, 2500 métert .mutatott. Intettem a |p,ilótának és .nyílegyenesen repültünk az ellenséges vonal .felé. Alant mély csönd), semmi mozgás. A (Kárpátok szóles, tündérszép vonalon néhány perc laltt átrepül tünk; a két egymásra meredő ároktre ndszer, rengeteg d rótsö vény elvei esendeteen aludta hajnali álmát ia nehéz virrasztás után ... A körülöttem mindinkább szaporodott fehér kis felhőkből láttam, liogy az ellenséges tüzérség észrevett. Sr apn el 1 jelit esztelenül . pazarolva, lőtte reám. Pilótámmal rá sem hederitve, egy kissé megcifráztuk repülésünket és jóbbra-balra körözgettíink. • , Végre elértük az első várost. Látcsövemmel kíváncsian néztem a pályaudvart, lázasan jegyez/tain a füstölgő vonatok számát, egyszerre azonban (észrevettem, hogy a pályaudvar mellett /elterülő hangár város mintegy varázsütésre, sürögnteforogni kezd. Villámgyorsan feltárult három hangár klapuj'a és kigördült rajtuk három hófehér miaid'ár... Hiát Végre! — gondoltani magamban — nekem is lesz szerencsém hozzájuk, az annyiszor emlegetett „\ieuport"-oklhoz, a francia harci repülő g'^ pékhez, amelyek fanatikus, vérengző dühvel zárják el előlünk a felderítő utakat Újra néztem a mérőt, ÍUÍOO méter magasságban voltunk. Tudtam, ihogy egy Nieuportnak 3 percre van szüksége, hogy 1000 méterre emelkedjél:. Tehát 10 percem van, hogy előkészítsem magam a méltó fogadtatásra. . Megnéztem gépfegyveremet, újra kipróbáltam. Hűségesen kattogott. Ugy szerettem volna megölelni, hogy ezúttal nem olyan bántó volt a hangja. Pisztolyomiait övembe dugtam és felálltam a helyemen, majd a lábamat szíjakkal ülésemhez kötöztem, /mert légi harcokban a szédületes ivek » és fordulók miatt ez igen tanácsos. Pilótám szintén Észrevette az ellenséges madarakat, homlokát összeráncolta és öklével .megfenyegette őket, majd hátra nézett, okos és bizó szóimét .rám szögezte, egyet hunyorított, mintha kérné, hogy hidegvérrel ós ügyesen működjünk, inert hiszen egy-egy lövéstől függ mindkettőnk élete. Megmutattam neki, hogy már teljesen készen vagyok és folytattuk utunkat a másik város felé. Az ellenséges gépék , közül a leggyorsabb hátulról igyekezett fölénk, ia második balról •párhuzamosan repült velünk, mig a harmadik alattunk imauövrirozott. Az első impresszióm az .volt, hogy ezúttal nem is voltak olyan éhesek, miaut máskor, de csakhamar észrevettem szándékokat. Amelyik előbb halról volt, jobbra került. Világosan láttáim már a szándékot: el akarták vágni az utunkat hazafeléi . . . Pilótámnak megveregettem a vállát, egy .rövid 15—20-ast leadtam gépfegyveremből a felettünk repülőre s a köívetkező pillanaitbau már zuhanó repülést csinált az alattunk levőre, .aki észrevette szándékunkat és hirtelen balra kitért. 1800 méterre zuhanva, irányt változtattunk s teljes gázzal repültünk állásaink Jelé. Mint három vérszomjas kefselyü, csapott te Régi kinai költők a háborúról A Die Frau der Gegenwart utólbíbi száma régi kinai háborús költőket mutat he és _ a versek elé az alábbi magyarázatot irja: Az Insel kiadóéig nagy .éPdemeket szerzett azzal, hogy két füzetben kiadta .a kinai háborús lirát és Li—tai-pe, költeméniyedt, mind a kettőt Klabund átköltésében és igy kinai műveltség aranykorából származó költeményeket a közönség .széfes eibb rétegével is megismertette. A költeményeik, amint az előszóban is hangsúlyozva van, nem puszta fordítások, de lélekkel teljes átkiöltésefk. Kínáiban is a h.agycimá'ny által előárt ímetlódiákklal éneklik. A füzetekben a költőik érzéseit leljük, melyek az .akkor ctuló ihábolmkk'al szemben megnyilatkoztak .és .a kina'i császárság akikori műveltségét tükrözik .vissza. Olyhn gondolatokat mutatnak, amelyeket ily melegen és ily módon még a. m|ai európai ember se ragadott meg. Különiöisen azért érzünk tiszteletet a kinai műveltség iránt, mert a költemények igen messze idős halkból 'származnák. Főként a kiinai klasszikus korszakiban, a Thang dinasztia Idején (618—908 Krisztus irtán) keletkeztek, abban a korszakbaamelyben Li—taip-pe és Thu-fu a két 'legnagyobb kinai költő élt. Elődjük Kikü-güan (310 ,Krisztus előtt) Kungfuc.se volt a Csiking a kitn'ai népdalgyüjteimíény szerkesztője (500 Krisztus előtt). Mindazok, akik a népek tartós bókéért .való küzdelmét akarják, olvassák ,el ezeket a. .verseket, melyek egyhangú, sajátos modorukban mindazt kimondják, amelyért Európa néplei ebben a borzasztó háhoruibam küzdenek.) INDUL A SZAZAD. — Thu-fu. — A ló nyihog és a szekér nyekereg, Megcsörren a bus katonák nyila, ijja \Cs őket anyák, pirinyó gyerekek, lSok-sok: feleség szomorú szava hijja. 1 íz arcaikat, ruhájukat kezük lágyan simítja végig, A jajvaszéklő asszonyok sírása felködlik az égig. 'Ás kérdezik őket, ugyan hova mennek? {.A hadba" — felelnek a zord 'katonák. Észríkra cepeítek el a fejedelmek S most menni nyugatira,., csak egyre tovább.*. Akkor haj mik fekete volt, mint siirü drága gyapjúk, -Most meg ősz fejjel küldenek — és ezt jutalmul kapjuk. Csak harci babért akar ő, liheg ö A nép nagyon ismeri, érti a Csáiszárt. Hiába serénykedik, otthon a nő. Csak tüske van ott, hol a búzakalász állt. M. háború ég, mint a tűz. A vére minket elnyel. Egy kóbor eb, vagy egy galamb sokkal több, mint az ember'. Nem tiszteli 'őseit a fiatal. Lefessem e kori mi sötét, buta, vásott? Még télen is áll.a nehéz diadal. 6' szülőnk keserüli a szörnyű harácsol , , . 'Intsétek meg a nőitek, a férfire hiúkat, Ha szülnek, csak lánpjt szüljenek és sohasem fiúkat. A lányka szelíd feleség, ara lesz. Kern több a fiú,soha utcai pornál, belőle harátieraink sara lese. tlsászár, tudod-e bni rohad Ku-ku-nornál? Nem láttad az ifjút, aggot, ki holtiában sem alhat És az esős, sötét eget, mely könnyöt ont, 'Pl'f'.i _ ; siralmat? A FIATAL HADIASSZONY. — Thu-fu. — A virág magába semmise, ' Törzsre vágyik, védő lomblevélre, S 'a nőnek, kinek a hadba férje, — Jobb lett volna nem születnie. Illatozva fénylett a napancs . . . Fel sc mefegedhet íiászi ágyuk. Alkonyattal még egymásba vágyunk, S pitymalatkor megjön a paranos. Most 'bolyongsz már messze partokon, Sárga selymen, összegyűrve áll most,' Látom a násznépet még, az álmost És 'sötéten néz rám a rokon. Hajdan, hogy szülőim oldalán, Éttem egymagamban, szomorú szűz. Szürke és aranyló szomorúfűz. Nem nézett igy sepki soha, rám.