Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-22 / 145. szám

4 , . MMAiSYÁiÓiáÜji Szeged. 1917. junius áá. 1 11 1 ''"ri1 '•• • i -- i •- ....... részt vettek Pásztor József és dr. Végman Ferenc. Ezek után gyorsan haladt a tárgysorozat pontjainak tárgyalása. /Nagyobbrészt személyi ügyek szerepeltek a tárgysorozaton, amelyeknél már nem igen 'szólalgattak fel a közben még jobban kiürült teremben tartózkodó városatyák. ' Balogh Károly referálta a második telekvételi javaslatot. A Mérei-utca 13—15. szánni telket /fölkínálták á városnak eladásra 243,000 koronáért. A telekre később szükség lesz az uj intézmények létesítésénél, ezért a tanács a pénzügyi bizottsággal együtt javasolja a vételt. Dr. Kószó István a folytonos telekvásár ellen érvel, amit a 20 milliós kölcsön inditott meg. Már a pénzügyi bizottságban is ellenezte, most ismét föl kell ellene emelni a szavát. Dr. Kovács József szintén aggályosnak tartja a folytonos telekvásárlásokat; a tanácsi javaslat elutasítását javasolja a közgyűlésnek. Vékes Bertalan fölszólalása után névszerinti szavazást rendelt el a polgármester s ennek során a közgyűlés 21 szóval 17 ellenében kimondta a telek megvételét. Taschler Endre főjegyző terjesztette elő a ruhabeszerzési háboríts segély ügyében a tanács javaslatát. A javaslat szerint az öszszes városi tisztviselők ugyanolyan beszerzel segélyben részesülnének, mint az állami tisztviselők. A javaslatot Bokor Adolf. dr. Kószó István, Pásztor József, Piltich Gyula és dr. Végman Ferenc fölszólalása után elfogadták. Annak érdekében, hogy a végrehajtók ne 200, hanem 300 korona ruhabeszerzési segélyt kapjanak, fölír a város a kormányhoz. A polgármesteri előterjesztések letárgyalása után a juniusi közgyűlés véget ért. •saigiamuiMuaiauuuimiimiiauiiiMMia.i Szeged és a leányinternátusok. (Saját tudósitónktól.) Több iziben megemlékeztünk már arról, hogy a miniszter leiratban közölte a várossal a szegedi felsőbb leányiskola linternátusának beszüntetését. 'Ebben a leányinternátusban, amely állami fenliatóság alatt állott és mindvégig meglehetősen kezdetleges intézmény maradt, 30—3ő vidéki leány nyert elhelyezést. /Ez a magyarázta annak, hogy a miniszter végül is nem látta célszerűnek a leányinternátus további költséges fentartását és beszüntette az intézet működését. A miniszteri leirat kapcsán a legfantasztikusabb terve'k merülték ifel Szegeden arra nézve, hogy a többé-kevésbé rosszul sikerült és fölöslegesnek bizonyult leányinternátust hogyan lehetne uj életre kelteni és a város égisze alatt, hatalmas tőkebefektetéssel, nagy kockázattal egy grandiózusnak képzelt intézménnyé létesíteni és fejleszteni. A tervek gyike, mely a Hochmann-féle internátus megvásárlásával volt kapcsolatos, mindjárt 'kivihetetlennek bizonyult, mert 300.000 koronába került volna/ csak az e célra állítólag megfelelő épület; ehez számítva a berendezést, a munkaerők és egyéb szükségletek alkalmazását, illetőleg beszerzését, a városnak legalább 'félmillió korona tőke kellett volna az uj intézményhez. Eltekintve attól, hogy e hatalmas tőkebefektetés nevetségesen .'kockázatos lett volna, miivel ujabb tervekkel is foglalkoznak a< leányinternátus megvalósítására vonatkozólag, rá kell mutatnunk arra, hogy a városnak egyáltalán sem nem érdeke, még kevésbé feladatat ilyen intézményt megváltó sitani. Az áll ami felsőbb leányiskola internátu- I sának, — mint fentebb mondottuk, — 30—35 növendéke volt, Az intézmény már előbb megszűnt működni, mint annak végleges beSzíjp-pfásét a miniszter a várossal leiratilag tudatta volna. Ennek az internátusnak növendékei tehát már régen elhelyezkedtek a városban levő többi leányinternátusban, amelyek könnyen befogadhatnak még sokkal több növendéket is. Először az alsóvárosi tanítónőképezdének és zárdának is van leányinternátusa körülbelül 100—120 tanulóval. Hasonló intézmény működik a szerb-bánáti konviktus kebelében, amelynek körülbelül 50—60 leánynövendéke van. A magán-internátusok közül •meg kell említeni először a dr. Rusz Gusztáváé-féle leányinternátust, amelynek hasonló létszámban vannak növendékei, továbbá Vajda Béláné internátusát,, amelyek ugy .pedagógiai mint higiénikus szempontból a! legszigorúbb követelményeknek is megifelelnek. Ezek az internátusok eltekintve attól, hogy fokozatos fejlődésük révén ugyanazt a kulturális hivatást teljesitik Szegeden, mint az országszerte kitűnő hírnévnek örvendő fiu internátusok, a magánvállalkozás eszközein túlmenő áldozatkészséggel, szociális kötelességüknek is eleget tesznek, mivel bizonyos Rámán front, junius 14. Két orosz repülő kering felettem: egy nagyol) és egy kisebb. Az előbbi meglehetősen alant repül. Talán az állásainkat fényképezi, vagy pedig arra kíváncsi, hogy élünk-e még. A másik magasabban kóvályog ide-oda, őrködik ai nagyobbikra és ha észreveszi, hogy a mi repülőink közelednek, jelt ad az óvatosságra és sietnek elmenekülni, vagy karckész állapotba helyezkedni. Egyelőre nincs mit tartaniok a repülőinktől,' mert másfelé talán ugyanazt a feladatot végzik, amit ők. Azonban nem árt nekik kissé jobbam vigyázni mert aiz ágyúink hevesen eregetik feléjük a shrapnelleket. A nagyobbik már apró /bárányfelhők közt úszik. Most fölfelé emelkedik. Bizonyára kellemetlen a füstszag. iNini, hogy sietnek vissza. Az ágyúink jól lőnek. Szinte körülpitykézik a shrapnel. lek. Még öt perc ós elnémul a tájék. Én is kibújhatok az árokból, nem potyognak már körülöttem a sbrapnelltöltelékek. Milyen jól esik ez a csend. Az a néhány puskalövés, ami nappal elvétve hallható, szinte szükséges, mert különben kikívánkoznánk aiz árokból és még azt hinnénk, hogy az oroszok elillantak. Jaj pedig ettől Isten mente meg. Kár volna itthagyni ezeket a megszokott, fél év óta lakott földi odúkat. Nem kell azonban busulnunk. Elérkezik aiz est és a sötétség belemlarkol az idegekbe. Nyugtalanítja a figyelőket, akik a legkisebb zajra feleszmélnek és azt hiszik, hogy az ellenség közeledik. Sokszor órákig zakatolnak a géppuskák mindkét részről. Megszólalnak az ágyuk és az aknavetők is ós kíméletlen modorban barátkoznak az árkainkkal. A modor kölcsönös. Van is foganatja. Egy-két halott és sebesült a veszteség naponta. Ilyen a. helyzetünk, amelyről otthon hónapok ótai azt olvassák, hogy változatlan. Csakhogy otthon másképen értelmezik a hivatalos jelentés unalmas közlését. — A helyzet változatlan. Sokan azt hiszik, hogy gyöngy az életünk. Talán akadnak olyanok is, akik ide még ki-fán kőzni is mernek olcsó dicsőségórt, hogy azt mondhassák: ai fronton voltam. Akiben él ez a vágyf csak jöjjön, mert tagadba számban teljesen ingyenes, továbbá szegénysorsa tanulóknak mérsékelt diju helyeket boicsájtanak rendelkezésre. A városi intézmény tehát elsősorban ezeknek csinálna konkurrenoiát és csak akkor prosperálhatna, ha ezektől a már meglevő intézetektől tudná a növendékeket. nagyszámban elvonni. iA< városnak pedig ez nem leliet sem komoly, még kevésbé sürgős feladata. Ha rendelkezik fölösleges tőkével, akkor ne internátüsokra költsön és ilyen intézményre, — mint. a városi kezelésnél könnyen előfordulhat, — súlyos ezreseket ráfizessen, amikor a magánvállakozásck által étesitett internátusok teljesen megfelelnek az igényeknek. Ha pedig esetleg ezen intézmények közül egyikmásik nem felelne meg feladatának, mindig módijában áll a városnak a megfelelő ellenőrzést. gyakorolni és azokkal szemben a szükséghez képest eljárni. Létesítsen a város elsősorban olyan intézményeket, amelyek a közérdeket szolgálják. tatlanul szép dolog, ha valaik ebbe is belekóstol, azonban téved, ha ugy gondolja, hogy az ilyesmi bőssé avatja. Az igaoi bősök ezek az emberek, — már nagyon fogynak. — akik nemsokára bárom év óta szakadatlanul itt vannak a fronton. Nekik egy csendes nap is esztendőnek tetszik és félve gondolnak haza, mert ilyenkor sir a lelkük. Sir a lelkük és sir az enyém is egy és ugyanazon ok míiatt. Sir, mert tudjuk, hogy otthon kevesen értik meg a doberdói küzdelmet és ha egykor hazakerülünk, csodálkozni fognak, hogy azokat a bajokat, amelyek a háború folyamán és már előbb is felmerültek, mi óhajtónk orvosolni. Bár a megpróbáltatásunk bosszú idő óta tart, mégis bámulatos, hogy egy percig se ernyedünk el, ha a veszéllyel kell szembenéznünk. Sehol se olyan kötelességtudó a magyar, mint a fronton. E lap hasábjairól azonban más szelek fújnak hazulról: — Nyomorognak a tisztviselők. Előbb aa állami s utóbb a magántisztviselők . sorját ecsetelték sötét sziliekkel. Itt most nem az a feladatunk, hogy az ilyesmikkel behatóan törődjünk, de jegyezzék meg jól a munkaadók, hogy a háború után uj szellem kerekedik felül, mely teljes erővel bontogatja ki szárnyait ós aki ebben a súlyos időben kapzsi önzőséggel méri embertársainak megélhetési lehetőségeit, az később velünk: a kíméletet nem ismerőkkel kerül szembe. Tehát tőkések nagyobb kötelesség-tudást! Legalább ia félannyit, mint amennyit mi tanusitunk a fronton. T Homo. im-rfnrwMir,riroiii-i<r-.T- j— , lif IBII n 1MIIMIIHH II 111« •II—— Tanárt keresek, ki V-ik gimnazistát előkészítené latin és németből javító vizsgára. Ajánlatokat továbbit a kiadóhivatal „Tanerő" jelige alatt. linnnnfí •mwmm^im^ Pa/UK "'mManturfttemnal, VHUtflf II fBoaüWBKBf, rtiootMmumt, UJíHKLBB S, Mikszáth Hálmáii-ii. 6. Telefon 15-06 ixssBBaBBHBaacaaaBaasBaBsaaBBSBMSiaBsaBBBaBsssaaatatsseagiisaiíisgssaaaBsaasesiaeeBaHaEsaesi^BSBsssxaHaiaaiisaKa Kö felességfudás* — Sorok a Szereth partjáról. —