Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-16 / 140. szám

\ 4 DáLíÍÁ#ÍABOÍí8ÉAI* Szeged, 1017, junius 16. Hochmann Rezsőné azzal kezdi valló­mását, hogy a tarhonyát még 1915-b«n kté­szitette. Akkor ez szabad volt; ő maga nem ajánlotta föl eladásra soha. Gara és Wolf Endre azonban fölkeresték és nyomban föl­ajánlottak 6 korona 50 fillért a 'tarhonyáiért. Erre kért o 7 aoronát, mert azt hitte, ez az ára, sőt még talán olcsón is Adria 6 korona 50 fillérért. Nem tudta/hogy a makszimális ár mennyi. ( (Wolf kihallgatása.) Ezután Wolf Jakabot hallgatják ki, aki tudvalevőleg kilenc zsák lisztet adott el Va­lentin hadnagynak kilónkint négy koronáért Wolf Jakab vallomásában előadja, 'hogy fia, Endre Valentin hadnagy megérkezése napján azzal jött haza, hogy bármi áron is lisztre volna szükség, mert parancsot kapott rá. ö, hogy fián segítsen és fiát. feljebbvalói előtt, kitüntesse, ügynököket mozgósított, akik egy nap alatt összehozták a 9 zsák lisz­tet. Ó maga négy koronát fizetett a liszt kiló­jáért, egy fi Iliért sem nyert az üzleten. Csak a fiáért tette. Valeinin hadnagy Wolf Endréhez: Kitől kapott maga parancsot, hogy lisztet szerez­zen bármi áron? Wolf Endre: Senkitől; apám biztosan félreértett. Dr. Temesváry: A katonaságnak átadott liszt a közélelmezési hivatal lisztje volt. Wolf Jakab: Mert az ügynökök utján szerzett lisztet hagytam üzletemben. Ez job­ban volt csomagolva. Dr. Temesváry: (Meg tudná -e nevezni, ki­től vette a lisztet? Wolf Jakab: Nem. De abban a pillanat­ban, amelyikben szükséges, tudok egy vag­ffán lisztet is szerezni, négy kánonáért kilón. kint. (Bebizonyíthatom főkapitány urnák. Naponkint sok mázsa liszt jön igy Sze­gedre. (A katonaság nem vásárol nmkszimáUis áron fölül.) Dr. Becsey Károly, Keresztesné védője ezután zárt tárgyalás elrendelését kérte köz­érdek alapján. Dr, Temesváry Géza kihágási biró helyt is adott ennek a kérelemnek, azonban ezt m engedélyt a kérdés föltétele után visszavonta, Dr. Becsey Károly ugyanis csak azt jelentette ki, hogy tudomása szerint a katámság máskar is rdjsárolt makszimális áron felül. Valentin hadnagy erre kijelenti. ez4nem igaz. ö parancsnoksága előzetes megbízása alapján ment bele színleg, hogy hajlandó makszimális áron felül vásárolni, hogy a nagyarányú visszaéléseket leleplezze, Dr. Becsey Gároly újólagos kérdésére kijelenti, hogy- mindenkar följelentést tett. ha mak­szimális árat tul akarták vele fizettetni. A tárgyalást este negyedkilenckor -bere­kesztette a kihágási biró. .Szombaton folytat­ják a bizonyítási eljárást. Érdemkeresztes iparosok. Régentén, mikor még az volt a jelszó: íia uem tanulsz, odaadlak inasnak — más volt az iparos Sorsa, mint ma. Akkor a szegény ember gyermeke ment ipari pályára, akit nem bírtak; vagy .az akkori felfogás szerint nem akartak taníttatni. Az oskola pénzbe jött s a szegény ember ugy gondolta: nem mu­száj mindenkinek urnák lenni! . . . Odafogta maga mellé a műhelyébe, vagy ha nem volt iparos az illető, akkor kitapasztalta, hogy me­lyik iparosnak van jövedelmező műhelye a faluiban, városban s odaadta három-négy esz­tendőre, húzatni vele az igát. Hátha ennek is ilyen jó .sorsa lesz! Vasárnap ünneplőbe öltözhet, tajtókpipára gyújthat s -a nagy­korcsmában meghallgatják az emberek a be­szédét is. . Aztán húzta az igát a fiu. Inas, küldönc, cseléd, szárazdajka volt egyszemélyben. Inas legrövidebb ideig. Ugy kelletett neki a mes­terségét ellesni, mert nem volt aki tanitsa, a tanítómestere is -csak annyit tudott, amennyi a báromestzendei „fremd''T.en (vándorlásban reá ragadt. A vándorlásból is csak akkor mert esztendős-ünnepen haza látogatóba, ha uj ruhát birt magának szerezni, különben azt mondták volna rá, hogy csavargott ós ,,-Fech­tolás''-ból élt. És mikor a maga lábára állt, a céhrendszer idejében mikor leremekelt a bizalmi 'férfiak előtt és kikapta a jogot, ak­kor műhelyt nyitott és elkezdett birkózni az élettel. Az élet mindig nagy ur volt és konok. Könnyen leteperte az embert a lábáról, ha gyönge volt. Épp ugy, mint ma. Birkózott tehát és dolgozott, vásárra vitte a munkáját és ezenközben ezer hajjal és veszéllyel kellett megküzdenie. Mégsem volt tekintélye. A la­teiner osztály lenézte és „mesterjankó"-nak csúfolta. (Ma más sorsa van a kézműiparosnak. A szabad verseny értékessé teszi az erejét és a munkáját. A nyitott ut, ha iparkodás vau benne és nem lankad, közelebb viszi az érvé­nyesüléshez. Ma van alkalma a tanuláshoz, a munka tökéletesítéséhez és a jó példák egész sora kínálkozik előtte, csak követnie kell. Szóval a mesterember ma modern iparossá válhat, mert ott őrködik mellett a technika, csak utána kell nyúlnia. És ha le tudja -győz­ni az előítéletek hegyláncait, még tekintélyre is szert tehet. Ami pedig a legfőbb: öreg nap­jaira a szerény megélhetés vár reá és nem a „szegényház.'' Ily körülmények között valóban dicséret­reméltó jelenség, hogy- Szegeden rövid ^jdő alatt két, régi időből származó kézmüiparos­mester kapta meg a királyi kitüntetést: a koronás arany érdemkeresztet. (Mert a régi időből való Menning Mihály is és iSchaffer Márton is. ük mind a ketten átélték azt a kort, amelyet itt lefestettem, csakhogy ők átallátták a mai kort s ebbe beleilleszkedve, hosszú éveken át kitartó, lankadatlan munká­jukat egybekapcsolták a mai követelmények­kel s igy emelkedtek .föl arra a magaslatra, ahol a királyi kegy tiszta fénye megtalálta és beragyogja őket. A királyi elösmerés fénye nemcsak őrá­juk hull ragyogón ebben az értékes kitünte­tésben, hanem az eddig elnyomott és kellőké­pen nem értékelt magyar iparra is. Ezért ér­demli meg ez a két régi iparos, hogy kalap­levéve köszöntse őket a társadalom. Nemcsak az ipar-csok, hanem a köz-élet tényezői isj akiknek hivatásuk a magyar társadalmat, a magyar ipart, kereskedelmet, tudományt és művészetet arra a színvonalra emelni, ahol azok a külföld előtt is megbecsülésre és te­kintélyre számíthatnak. , ­Miénning (Mihály is, meg Schaffer 'Már­ton is sokat dolgozott, sokat fáradt, amig az elösmerésnek -ebez a gyönyörű jutalmához ért. Mind a kettőnek kicsi, szíik műhelye volt sok-sok esztendeig odafenn, -Felsővároson, ahol fáradhatlanul dolgoztak és tökéletesítet­ték a mesterségüket. A kicsi műhelynek ita­li tán lasankint szép hire keletkezett, aénind­inkább tökéletesedő munka meghozta nekik a tekintélyt is és a pártfogást is. -Mikor "a. szakipar-csók szövetkezetbe csoportosultak, önként kínálta föl az elösmerés mind -a két jeles iparost a nagyszabású műhelyek vezető­jévé. Az egyik a bőripari szövetkezet, a má­sik -a cipő és csizma szövetkezet lelkes ve­zérférfia lett s ebben a minőségükben a to­vább folytatott kitartó munka utáni jutalom meghozta -részükre a teljes elösmerést s en­nek méltó koronáját: a királyi kitüntetést. Fényes bizonysága -ez annak, hogy letü­nőben van teljesen -a régi kor. A régi embe­rek, ha nem tudnak felemelkedni az uj kor modern követelményeihez, lasankint eltávoz­nak a színről és átadják helyüket Menning Mihályoknak és Schaffer Mártonoknak. Ez lesz az uj korszak a most épülő uj, demokrata Magyarország igazi életében. Az ipartestület méltóképpen ugy róná le háláját a két kitüntetett, jeles iparos iránt, ha nagyterme részére megfestetné az arcké­püket és odaillesztené az emlékükben is nagynak maradt llainer Ferenc, fíainer Ká­roly, Gelléri Mór és egyéb ipari úttörők arc­képei mellé . . , Cserzy Mihály. £*saaaai»Eaa*fcaa«BBaaiiBaBHBBaaaaiBaBflaaaBBaaaaaa£aBi Wilson a németek béke* törekvése ellen. Rotterdam, junius 15. A Reuter-ügynök­j ség jelenti Washingtonból: Wilson ma beszé­det mondott a ,,Honszeretök naggyülésén." Öv-a intette az amerikai népet, hogy na adjon hitelt a németek áruló béketörekvésének, amely arar szolgál, hogy befejezze a háborút, miután Németország hódító szándékát nagy­részt elérte és hódító kedve még nem csök­kent- meg. Wilson a többi között azt mondta, hogy Németország hadicéljainak elérésére a» egész világ leigázása volna. Az lEgyesült-Al­lamok a német népnek nem ellensége és a német nép sem ellensége az amerikainak. Nem kívánta, és nem okozta a rettenetes há­borút- és nem kívánta, hogy az Egyesült­Államokat is belevonszolják a vérengzésbe. Az Egyesült-Á 1 lantok a német nép ügyéért harcol és ezt a német nép egykor he fogja látni. A Világháborút Németország katonai ve­zetői kezdték meg, akik egyúttal a monarchia vezetői is voltak. A koncentrált fény lSWís&SSS Gázzal töltve 2000Wattig

Next

/
Oldalképek
Tartalom