Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-13 / 113. szám

t Szeged, 1917. május 13. délmag yarorsizá g 7 HÍREK ocoo Német lapok Striegl József előadásáról. (Saját tudósítónktól.) A napokban tért vissza Striegl F. József, a Délmagyarország (kitűnő munkatársa, második németországi előadói útjáról. Értékes tapasztalatairól most számol be lapunk hasábjain és ezzel egyidőben a nagy, vezető német lapok is megemlékeznek erről az útról, amely Németországban sem maradt kellő hatás nélkül. Striegl már elsőizben tett németországi előadásaival is sokkal nagyobb sikert és a magyarság szempontjából sokkal szebb eredményeket érv el, mintsem az erről való részletes megemleikezésünk pusztán az ő személyének szólna, amely hozzánk örvendetesen közel áll. Annál szívesebben foglalkozunk most második németországi útjával, amely betetőzte eddigi sikereit és közelebb juttat bennünket a nagy feladat meg valósításához: Magyarország és .Németország között a .közeledést, a lelkek harmóniáját megteremteni. Striegl előadásával a legnagyobb és legelterjedtebb német lapok foglalkoznak é« ig> ezek az előadások kinőnek abból a keretből, amelyet néhány száz főnyi hallgatóság adhat ilyen fontos missziónak. A német lapok ismertetéséből ezúttal az alábbiakat közöljük: A Breslauer Morgen-Zeilung ezekét írja; — Április 24-én a breslaui k-n. -kettők •egyesületében az Unionban, Striegl József, iszegedi magyar tanár „A magyarság lelkéről" tartott előadást. Az előadó megrajzolta a magyarság lelki és gondolatvilágát. Történelmi példákkal illusztrálta a magyarok forró haza- és szabadságszeretetét, a magyar nép közmondásos lovagiasságát és háládutosságát, amely megnyilvánul a németekkel szemben is, akik- a háború alatt Magyarország fennállásáért is küzdöttek. Rámutatott arra is, mint tanulták a német katonák is megbecsülni a magyar nép hadi erényeit. Előadásának második részében a jövő feladatairól beszélt, melyek közé első sorban az a törekvés kell, !hog> tartozzék, hogy a két nép minél jobban közeledjék egymáshoz. E téren szép feladat jut ép a kereskedővilágnak. Érdekes és nagy tetszéssel fogadott fejtegetéseit azzal fejezte be, hogy a kölcsönös megértést legfőképpen a személyes érintkezés fogja előmozdítani. Az egész német sajtó egyik legtekintélyesebb orgauuma, a Frankfurter Zeitung az alábbiakat irja Striegl tanárnak a Majna melletti Frankfurtban tartott előadásáról: — Striegl József tanár a magyarságról tartott előadásában annak a. reményének adott kifejezést, hogy az ipar és kereskedelem képviselői a diplomatáknál is jobban fogják érteni a módját, hogy ne csak a mostani szövetségeseket, hanem az egymással ellenségesen szembenálló népeket is ismét közelebb hozzák egymáshoz. A német-magyar szövetség katonai, politikai és gazdasági szükségesség és r, k'ét nemzet legvitálisabb érdekein alapszik. Berlin—.Bagdad, — ez a nagy ut.ju a népeknek és világnak, Magyarországon vezet keresztül, amelynek népében annyi rokonszenv él a németséggel .szemben. A dunai monarchia nem is képzelhető más szövetségben, mint abban, amelyet Bismarck és Andrássy kovácsolt öszsze. Ép azért a németekre nézve is fontos, a magyar néplélek jellegzetes vonásaival megismerkedni. A magyar nemzeti jellem alapvonása a lángoló hazaszeretet. A magyarság, mely 64 százalékában gazdálkodó, csüng a rögjén. A nemzetiségi kérdésben ma is a Szent István által felállított azon alapelv az irányadó. mely szerint a bevándorolt nemzetiségeknek módjukban áll nemzeti sajátosságaikat megőrizni. Mint a magyar állam egyenjogú polgárainak saját iskoláik vannak, amelyeknek tanitási nyelve az anyanyelv és jogukban áll a törvény előtt anyanyelvüket használni még az esetben is, ha kimutatható róluk, hogy a magyar államnyelv birtokában vannak. Hogy nincs erőszakos magyarosítás, annak h legjobb bizonyítéka, hogy a magyarországi németek és románok nyelvüket és nemzeti sajátságaikat évszázadokon át csorbittatlauui meg tudták őrizni. Mig a német telepók Magyarországon megmaradtak németnek, a magyarországi francia telepek az idők folyamán elnémetesedtek. A magyarság politikai szabadságszeretetéből a vallási téren való toleranciája is folyik. Nyakas a magyar, ha erőszakkal akarnak tőle valamit elvinni, de szép szóért, az ingét is odaadja. A magyar jellemmel és a hazai röghöz való ragaszkodásával függ össze, hogy Magyarországon az ipar és kereskedelem nem fejlődött ki még eléggé. Németország feladata Magyarország iparát támogatni. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz fűződött megbeszélés folyamán a szónok rámutatott arra, hogy a magyar állam adómentességgel: az egyes városok pedig ingyen telekkel támogatják a letelepülő gyárakat. Arról is folyt a szó, hogy a magyar mezőgazdaság intenzivebbé tétele céljából ajánlatos volna magyar ifjakat német mintagazdaságokba küldeni. miként Törökországban is azzal az eszmével foglalkoznak, török fiukat magyar gazdaságokban foglalkoztatni. Midőn Striegl tanár attól a török úrtól, aki ezt az eszmét felvetette, megtudakolta, miért nem küldik a török fiukat a mezőgazdaságilag is 'fejlettebb Németországba, azt kapta válaszul, hogy a török mezőgazdaság állapota az elemi iskolai foknak felel meg, a magyar mezőgazdaságé a középiskolai foknak, a németországi pedig t> (főiskolai foknak. A természetes haladás pedig az, hogy az elemi iskolából a középiskolába küldjük a gyermekeket. Magyarország gazdasági jövőjét .Striegl tanár első sorban a dohány-, olaj-, cukor-, textil- és gépipar okszerű fejlesztésében látja. — A király ílrenddte a katonaképviselők szabadságolását. Bécsből je enti a Magyar Távirati Iroda: Mint értesülünk, őfelsége elrendelte, hogy a magyar és osztrák képviselőház katonai szolgálatban levő tagjait e hónap 15-ikén szabadságolják. — Hir a magyar országgyűlés összehívásáról. Budapestről telefonálja tudósitónk: A Keleti Értesit: jelenti: Képviselői körökben beszélik, hogy az országgyűlést június András az ártéren ... Irta: Cserzy Mihály. Egy "darabig osztozkodtak, mint a gyerekek a babaruhán, liol .az asszony hangja volt keményebbhol az emberé, végre az,1 án mikor a halántékáig nekivörösdött az ember, összes z<mi to ffiHééz fej jel akkorát csapott az asztalsarkára, hogy a cseréptányérok is beleszóltak a .feleseigetésbe. Az egyik, amelyből az asszony evett, leloldalra perdült, aztán lekarikádzott az asztalról. A csörömpölése belevágott az ember lelkébe, aki most megrázta az öklét és ugy ordította: — ölég volt Annus, inert ha még egyet szólsz . . . — Szólok én kettőt is András! Kiszorítom belőled azt a kutya szuflát. — Nem a szemétdombon szedett kend engemet, ne gázoljon kend az én böicsületömbe, 'mert még a szenteltvizet is leszedem kendrüi. Az emberi ellökte maga elől a.ruzsástányért, melynek fenekén piroslott az otthagyott paprikástarhonya: a vacsoramaradék, aztán tarkóra tolta a zsíros pörgekalapot és kiment a pitvarból, ahová félóra előtt még szélid „dicsértessék"-kel köszönt be. — Még ha a Jézus Marjádat hozod magad mellé tanúskodni, akkor se hiszek a szavadnak . . . .Lánykorodba is hirös lány voltál nem elégedtél meg az alvégi táncbélylyel. a zsidóhoz is felmentél a felvégre, hogy kézről-kézre adjanak a legények. Ezt már az udvaron mondta, ahol az elébe lapuló kutyát a csizmaorral vékonyan nyomta, ugy hogy az is helesivitott az estvéli pörpatvarba. Az asszony ezalatt nagy sebbel-lobbal összerakcsgatta a tányér-okot, kést, kanalat, a vizes poharaikat a padka szélére tette, mellé a sót, paprikát, aztán két kézzel megigazította a kontyát, huneutkáját, vállára penderítette a rojtos nagy selyemkendőt és ríva kisietett a házból. A szava el-elcsuklott, amint panaszkodva mondta: — Még azt húzza az orromra, hogy a Tanács Ferkóval beszélgettem, mikor vÍzért jártam a Tiszán ... Ki az a Tanács Ferkó? Nem vagyok és szeretője senkinek . . . Nyálassal inog el nem kezdenék, ha akkora aranya lönne is, mint ii maga . Istenöm, I-v tenöm. András egy-két szót még meghallott a beszédéből, de hogy mégis neki legyen igaza, dohogott, káromkodott, aztán az asszony után csapott a ikiezefejéve) a levegőbe. — Vidd ördög, ha a .fiad. Annus egyenesen haza sietett az anyjához. Jó, hogy este volt, nem sokan látták a (faluban. Azaz hogy mégis sokan látták, mert amint elhaladt a templom mellett, az ördögnek épp akkor kellett kihozni a paroch,járói Virágnét, a bábaasszonyt, akiben dehogy tudna megmaradni a szó, sőt egyből kettőt csinál, ezért is hívja „friss ujság"-nak a falu. Az öregasszony megrettent, mikor meglátta a lányát. — Szent Isten, — csapta össze a két kezét—mán mögént baj van nálatok!? — Anyáin, inkább a Tiszának mék, de I nem ólok vele, — sirta a menyecske. — Mán mögént! Nem embör ez, kutya. — Az is vöt mindig . . Mondtam éti. — A- fene mindig a Tanács Ferkóval őszi. — Tudtam . . . De azért is őszi ... Minek is állsz avval a kölyökkel szóba, mikor tudod, hogy az a nyavajája . . . — Ü szólított meg, rá se néztem. — No, az isten akárhová tögye ezt a kótyagosfej ii embert — csóválta fejét ar. öregasszony — mindig mög van zavarodva, mindig . . . .Egy ideig hallgatott a két asszony, Annus a kötője szélével törölgette a szemét, az anya meg egy karosszéket hozott ki a szobáitól, azzal kínálta: — Ne, ülj lé. Aztán kisvártatva kérdezte: — Mit akarsz csinálni? — /Elföldelem magam, de nem mék visv sza liozzá. — Majd mit mondtam! . . . Öli!. . . Elfő,Ideied magad . . . Földelje el magát a kutya égy büdös embörér' . . . — Inkább világnak mék, de nem löszök csúfja égy cm bőrnek sé. — Dehogy mész . . . Azér' nem köll világnak mönnöd. A menyecske hangosakban kezdett sírni, az anyja simogatta. — Né keserögj . . . né emészd magad. — De mikor nem leltet kibírni, anyám!... Ha előkerül a rétriil, mást se tud, c-uk a szivemet szaggatja. — Mer' szeret. — Ez a szeretet? . . . Ugyan hogy mond-