Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-10 / 110. szám

4 jjelm agyarország Szeged, 1917. május 10. Vita az iparosok fogyasztási szövetkezetéről. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Méltóztassék megengedni, hogy b. lapjának e .hó 8-iki es 9-iki számában „Zajos közgyűlés az iparosok fogyasztási szövetkezetében" cim alatt megjelent cikkre vonatkozólag, Szabó Gyula kamarai titkár ur által tett nyilatkozatokra röviden reflektálhassak, kérve, hogy magyarázó soraimnak b. lapjában helyet adni szíveskedjék. Meggondolatlanul tette a titkár ur azt a kijelentését, hogy a fogyasztási szövetkezei működését csak 1915 december hó 1-én kezdte rneg. Ezt az állítást — illetékes helyen — megcáfolni nem fog nagy fáradságot jelenteni számomra. Szabó Gyula titkár ur első nyilatkozatában a sorok között nagy könnyedséggel |smeri be, hogy ő bizony privát sertésüzleteihez a fogyasztási szövetkezet cégét "használta fel, sőt a szállítási engedélyek akadálytalan kieszköz,lését is ennek köszönhette. De hát ez — mondja — nem fontos. Fontos csak az: hogy az üzlet fol sikerült, az ö határtalan nagylelkűsége folytán a szövetkezetnek még haszna is volt az ő privát üzleteiből. Hogy mennyi, ugye bár az sem fontos? Hogy mennyi lehetett volna, az meg épen jelentéktelen kérdés. Nos 'hát az én szerény nézetem az, hogy ha valaki egy fogyasztási szövetkezet elnöke, nem változtathatja tetszése szerint a privát ember s a szövetkezeti elnök jelmezét s ha utóbbi minőségét felhasználva üzletet köt, abban a rendes kereskedő gondosságával eljárni s minden hasznot a társaság részére juttatni tartozik. Ez tehát nem nagylelkiiségi önbizonyitvány, hanem olvan kötelesség. amit ha az elnök _ nem teljesít, a hűtlen kezelés bűnébe esik. Én nem hiszem, hogy Szabó Gyula kamarai titkár ur hűtlenül kezelte a, szövetkezet érdekeit. Második nyilatkozatában már „visszacsinálja" Szabó ur a közgyűlésen s előbbi nyilatkozatában tett kijelentését s el akarja hitetni, hogy dehogy is volt ez privátüzlet, ez csak az ő saját felelőssége alatt vitt üzlet volt: hát mi az, ha nem privátüzlet? Mert vajion mit tett volna az elnök ur. ha az a saját felelősségére kötött üzlet tetemes veszteséggel járt volna? Ö viselte volna a rizikót? Az elnök ur a tagsági dijak körüli zavarokat (ezt ő mondja) bagozza most ki. Bizonyára nem azért, mert azok rendesen lettek elkönyvelve, bizonyára nem azért, mert az elnök ur meg tudja állapítani a könyvekből, hány tagja s üzletrésze volt s van a szövetkezetnek, hanem azért, mert olyan zavaros ez .az ügy. hogy — sajnos — ilyesmivel is kell az elnöknek törődni. De hát Szabó elnök ur, ugy is mint kamarai titkár bizonyára ismeri a kereskedelmi törvény azon rendelkezését, hogy a tagokban s üzletrészekben beállott változások a törvényszéknek havonta bejelentendők. Ha tehát ezt a kötelességét megtette volna, most megtakarítaná a szövetkezet fundamentumának, a tagoknak s üzletrészeknek kibogozását. Persze-persze, hogy ez csak ..formaságok kihegyezése". Azután a disznókról .int eszembe a sonka, a sonkák, szám szerint 300-an. Ezeket 1916 év márciusában hozatta az elnök ur, vagyis akkor, amikor szerinte a szövetkezet mindössze 2 hónapja működött, hozatta pedig az igazgatóság megkérdezése nélkül azon célból, ihogy azokat jóval beszerzési áron alul a szövetkezettől távol álló egyéneknek, tehát nem tagoknak szétossza. Ez a dolog a szövetkezetnek nem kevesebb, mint 2300 korona veszteséget okozott. Amikor Szabó elnök ur a nversmérleget az igazgatóságnak bemutatta, azt indítványozta. hogy az igazgatóság az őt megillető tantiémjéről mondjon le s ennek őszszegé; fordítsa jótékonycélra. Ehhez az egész igazgatóság egyhangúlag hozzájárult. És most jön a kisiparosok érdeke! Indítványozta ezután, hogy épugv, mint az előző évben, most is sonkát rendelhessen s szakasztott oly módon szétoszthassa. Én elhűltem ekkora logikátlan abszurdum hallatára s indítványoztam, hogy az összeget az ipartestület által összeírandó háború által sújtott, nélkülöző iparostársaink tüzelőanyagának s kenyerének beszerzésére fordítsuk. Szabó ur ezzel szemben azzal érvelt, hogy •a szövetkezetnek igen előnyös reklám a sonkaszétosztás s ezt romosabbnak tartja, mint a szűkölködő iparosok ..támogatását. A legszomorúbb a dologban, hogy az igazgatóság ezt az inditványí — kiviifcm — egyhangúlag elfogadta s csak azért nem hajtották végre, mert a nyilvánosság előtt való pertraktálással fenyegetőztem. Nem felei meg a valóságnak Szabó ur azon állítása, hogy én a 80.000 koronás különbözetre nem mutattam rá. Ha ezt számszerűleg nem is tettem, de igenis rámutattam arra, hogy a sertésvásárlási egységárat annak idején kilogrammonként 3.70 és 4.20 koronában jelentette be, mig könyvelve 4.70 és 5.20 korona lett. Minthogy összesen 78526 kg. sertést vásárolt, egy igen'egyszerű szorzás! alapműveiette': ő is rá fog jönni arra, luxgy ez igenis körülbelül 80.000 korona különbözetet jelent. Nem felel meg a valóságnak azon állítása sem. hogy a sertésel adások hó! hozzá pénzek nem folytak be. Ha ugy volt. mivel magyarázható mégis, hogy 955.80 koronával megterheltette, számláját, mivel ezen összeggel beszámolni nem tudott és 36.102 koronát vételezte tett be, mint nála sertésre befolyt előlegeket? Rá kell végül térnem saját reputációm érdekében Szabó ur azon téves állítására, hogy én a közgyűlés fenyegető magatartása miatt kénytelen voltam annak színhely érői sietve távozni. Nem. Én nem láttam semmiféle fenyegető magatartást. De salát lelki felháborodásom űzött el engem onnan, meri ön akkor, amikor én a zárszó jogán szólásra emelkedtem és beszédemnek alig a bevezetésén, estem tul, minden indokolás nélkül s anélkül, hogy a szót tőlem megvonta volna, másnak adta meg a szólás jogát, olyannak, aki állítólagos érdemeket dicsőitett. Végül eivárom öntől szövetkezeti elnök ur, hogy azt a valakit, afci a. szövetkezet ügyeiben hűtlenül sáfárkodott, bíróság elé fogja allitani, vagy felszólítja, hogy állítson eneym a bíróság elé, hogy az igazság végre napvilágra kerüljön. Kezemben n bizonyítékok özönének fegyverével állok ki a porondra, de a hírlapi polémiákat tovább nem folytatom. Szeghő Árpád. «haai!b*iiiiasakaiiaa«miiaii«saioaaaiinaiiiiiaiiaabaiihai»a«<> Törökország hajlandó az oroszoknak megnyitni a Dardanellákat. Bécs, május 9. Bernből jelentik a N. Fr. Pressé-xitík: A svájci török követ egy itteni lap munkatársa előtt igy nyilatkozott: Törökország kész az orosz kívánságoknak megfelelően a Dardanellákat megnyitni. Azok a tárgyalások, amelyek a,z 1341. évi londoni szerződésre vezettek, bizonyítják, hogy Anglia nyomása következtében itörtént a Dardanellák elzárása. Törökországnak nem érdeke, hogy Anglia üzleteit továbbra is elősegítse s örömest hajlandó Oroszország követeléseit teljesíteni, amennyiben nincs ellentétben Törökország érdekeivel. Oroszország kívánságait annál inkább teljesíteni lehet, mert a háború bebizonyította, hogy Konstantinápolyt. a tenger felől nem fenyegeti veszedelem. Kifejtette a török követ a beszélgetés további során, hogy Anglia az orosz kivitelt a Dardanellák megnyitása után is képes lesz kedve szerint szabályozni és gátolni, míg a szuezicsnborna és Gibraltár nem kerül nemzetközi ellenőrzés alá. t Kétségbeesett hangulat Angliában. Rotterdam, május.9. A Daily New> április 27-iki cikke nem vonja kétségbe, hogy az angol kereskedelmi hajók elsiilyesz téséről szóló múlt heti kimutatás, amely hirtelenül óriási arányú növekedést jelent, minden hivatalos figyelmeztetésnél mélyebben hatott a népre és jobban felvilágosította a helyzet komolyságáról. A helyzet valóban nagyon komoly. Meglőhet, hogy a titkolózás elkerülhetetlen, akkor azonban nem kellene azt mondani. hogy semmit sem hallgatnak el. Ezzel csak fokozzák a bizalmatlanságát és nyugtalanságot. A helyzet nagyon komoly s a kormánynak is, meg á népnek is komolyan keli vele szembeszállni. Olyan válsághoz közeledünk, amelynek talán még nem volt párja a történelmünkben. Ha valami teljesen váratlan esemény nem történik, olyan szörnyűségeket és szenvedéseket hozhat a közel jövő, aminőket .sok emberöltő óta nem élt át az ország. A nemzetnek joga van hozzá, hogy követelje, hogy a kormány és különösen a tengernagyi hivatal a legvégső erőfeszítéseket tegye a léetiinket fenyegető veszedelem leküzdésére! Senki sem vonhatja kétségbe azt a valóságot, hogy a tengernagyi hivatal mostani összetételében csődöt mondott. koncentrált