Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-26 / 124. szám

9®eged, 1917. május 26. délmag Y A RORSZÁG 3 Beszélgetés a német birodalmi gyűlés alelnökével. i „4 Délmagyarország tudósítójától. — Berlin, május 21. Mini Paasdhe a német birodalmi gyűlés másik alelnöke, a haladó néppártiak közül Való Dove is, elsőrendű közgazdasági autoritás. A Paascihe nevét gyakrabban hallja az ember; de itt Németországban, l)ovi titkos tanácsos a súlyosabb és főkép a komolyabb egyéniség. Paaselte agitátor — a szó jó értelmében — nagy szervező erő. de lényegileg közgazdasági kérdésekben dilettáns. Dove: szakember. A berlini kereskedelmi kamara vezértitkára, a gazdaságpolitikának alapos és hivatott munkása., aki már állásánál, hivatásánál fogva is brill iá ns ismerője az egész német közgazdasági életnek. Mint politikus sok van benne a. tvaempf-fóle .stílusból; azok közül való, akik sokat tudnak és keveset beszélnek. Bitkán szólal meg, de amit mond, mindig feltétlenül értékes és alapos. Arról a kévdésrők. •beszéltem Dove titkos tanácsossal, amiről annyit vitáznak gazdaságpolitikai körökben, szüksége van-e a monarchiának gyarmatra! A birodalmi gyűlés alelnöke a következőkben válaszolt: — A kérdés, amelyre választ vár, olyan súlyos, olyan sokoldalú, hogy attól tartok, nem leszek képes röviden alapos és kimerítő' választ adni rá, A legfontosabb kérdések, a melyek itt figyelembe jönnek, ezek: van-e szüksége gyarmatra a monarchiának, van-e rá lehetősége, , liol akarja megszerezni ezt a gyarmatot és van-e rá elég anyagi ereje, hogy ezt a gyarmatot ne csak megszerezze, hanem fenn is tartsa? Talán gyakorlatilag, az utóbbi kérdéseknek van a legnagyobb súlya. A monarchia számára gyarmat megszerzése igen nehéz, fen tartása pedig szintén nehézségekbe ütköznék, s nem hiszem, liogy erre az ötletre mértékadó helyen gondolhatnának. Tegyük fel például, hogy barátságos utón lehetséges volna a monarchia számára Tripoliszban területet biztosítani. Hogy mit jelent ennek a területnek a valóságos biztosítása, azt látjuk az olaszok példáján, akik megszerezték maguknak a Triipoli Italiaua-t és most négy év7 multán, még ott sem tartanak, hogy a gazdasági munkálatokat akár csak meg is kezdhessék. A morrardhiápak se volna könnyebb dolga az ottani környezettel; véres és roppant, munka volna csak egy kis földterületnek a pacifikálása is. hol van akkor még a föld gazdasági 'kihasználása,, a nyersanyagok biztosítása, hol van az ehhez szükséges tőke, munka és mikor lesz ennek a töke- és munkabefektetésnek valamikor látszatja,?... Minden egyébtől eltekintve, kétségesnek tartom, hogy a monarchia ekkora' tőke felett rendelkeznék, hogy a hálboru után ilyen célra, volna egyáltalában pénze. Hiszen a iháboru után rendkívül nehéz ós égetően fontos és sürgős egyéb feladatok állanak elő, amelyek nem engedik meg, hogy más, pláne ennyire messzemenő célok kedvéért^ ilyen rengeteg pénzt áldozzanak fel. Miután pedig a háború után emberben, munkaerőben hiány lesz, valószínűleg a kivándorlás is olyan mértékben fog csökkenni, hogy a .túlnépesedés levezetésére sem lesz szüksége a monarchiának a tengerentúli gyarmatra. — Gazdasági szempontból azonban fölösleges is volna a monarchiának ilyen messzire mennie, ennyire in die Verne schnieissen. Az osztrák-magyar monarchiát egész földrajzi helyzete, íeüvé.so.. természetes utjai a közeli Keletre utalják. A Balkán ott vau előtte, az ut nyitva van, most még sokkal jobban, mint azelőtt, A Balkánon van a monarchia terjeszkedésének,4 gazdasági léi-foglalásának természetes lehetősége. A. nyersanyagok közvetlen importjára nem vetek nagy súlyt, mert példán! a gyapotbehozatal tekintetében KisÁzsiába n még nem olyan nagy a termelés, hogy ez Közép-Európát kielégíthesse. De annál nagyobb súlyt vetek a Balkánra és a, közeli Keletre, mint a monarchia ipari tertnelésének természetes piacára. Sohasem volt kedvezőbb politikai konjunktúra a monarchia exportja számára a Balkán felé, mint a jelenlegi. illetőleg a háború utáni konstelláció. Törökországgal és Bulgáriával való baráti viszonyunk etermészeíes előfeltétele a monarchia Kelet felé irányuló gazdasági imperializmusának ; erre felé kell terjeszkednie és nem a tengerentúlra. Talán fölösleges is a két nagy világgazdasági útra rámutatnom: a Dunára és a Bagdad-vasutra. A monarchia, gazdasági helyzete olyan kitűnő a Balkán felé, hogy iairányban való terjeszkedése természetes éa magától értetődő. Elmondhatom magamról, hogy Magyarország legjobb barátai közé tartozom és mint ilyen hosszú évek óta hangoztatom a gazdasági közeledés szükségességét* A gazdasági közeledés megvalósítása kétségkívül nagy eredményt jelentene kifelé is és lehetővé tenné számunkra, a magija.rokka! ra/<5 minél szorosabb együttműködést. Bármily formában történjék (is meg ez a. közeledés — mert hiszen egyelőre a forma kérdéséről van szó — bizonyos, hogy egymást támogatva nagyobb súllyal léphetünk föl a Keleten is. — A Bagdiad-vasut és a szabad dunai ut -s nagy mértékben fogja elősegíteni a monarchia és különösen Magyarország expanzív törekvéseit a Kelet felé. Geográfiai okokból a Bagdad-vasút is legelső sorban Magyarország szántára jelent nagy eredményeket és széles perspektívákat. Azt az aggodalmat, hogy a dunai ut és a Bagdad-vasut utján a kisázsiai gabona konkurrenciát fog csinálni a magyar gabonának, nem tartom megokoltnak, — itt nemcsak; mezőgazdák, hanem az összesség érdebeit kell nézni és az összesség szempontjából Magyarország jövője minden esetre a. keleti gazdasági utak vonalán van, V. M. R Berliner Tageblatt a Tisza-kormány lemondásáról, Dr. Lederer Leó, a Berliner Tageblatt | külön tudósítója, ,a Tisza-kormány lemon- • dúsáról, araiak okairól és várható követxezményeiröl Bécsből keltezve ezeket irta: , Aki az utóbbi betek eseményeinek a fejlődését a Tisza-kormány javára való előítélet nélkül figyelemmel követte, azt nem éri e kormány lemondása meglepetésként. Az a kézirat, amely három héttel azelőtt a királynak Tisza iránti bizalmát a legmelegebben juttatta kifejezésre, sem tudta megmenteni Tiszának tarthatatlanná vált rendszerét. Aki ismerte Tisza grófot, tisztában volt vele, hogy nem fog az időnek megfelelő uniódon eleget tenni a kézirat azon felszólításának. hogy a koronának a választójogi reformról tegyen javaslatokat. Az „altisztek választójoga", amellyel mindjárt -a kézirat közzététele után kilépett a porondra, azok a cikkek, amelyeket azóta a választójogról irt, megmutatták, hogy nem akarja megérteni ennek az időnek a jelét, amelytől őt a világnézete elválasztja. Senkisern fogja tagadni, hogy Tisza István .nemcsak Magyarországnak, hanem a középhatalmak egész szövetségének nagy szolgálatokat tett. A legvadabb viharok idején a monarchia szilárd oszlopa volt. Szent István koronáját vaskézzel védelmezte meg. Magyarországon két évig rentaríoíta, bár erőszakkal, de mégis tagadhatatlan sikerfel, a pártközi békét. Ma azonban letelt az ő ideje. Ma ő, akit ellenfelei mindig szokatlan elkeseredettséggel gyűlöltek, a pártok megértésének a legnagyobb akadálya. Az a korszak, amely Tisza István grófot követni fogja, nem lesz pártharcok nélkül való. de az ő visszalépése lehetővé fogja tenni azoknak a rettenetes összeütközéseknek az elkerülését, amelyeknek legközelebbi. összeillése esetén a magyar parlament föltétlen színhelye lett volna. Mert az ellenzék el volt szánva, hogy a legnagyobb hevességgel és élességgel fogja Tisza gróf ellen a harcot folytatni. Ó .maga azt hitte, hogy csak feloszlatási dekrétummal a zsebében fog a Házba mehetni. Joggal hihette a korona, hogy nem határozhatja el magát arra, hogy Tisza grófnak megadja ezeket a messzemenő felhatalmazásokat. Tisza a tegnapi napot itt töltötte és beható tanácskozásokat folytatott gróf Czeminnel. De Ausztria-Magyarország külpolitikai érdekei szempontjából is a lehetőség szerint el kellett kerülni a magyar országgyűlés feloszlatását, mert az ellenséges és rosszakaratú külföld ebben a rendszabályban nem az ellenzéknek Tisza gróf álláspontjával szemben való személyi és tárgyi ellentétét látta volna, hanem a háború kérdésében valóban fenn nein álló' nehézségek kifejezőjének tekintette volna* Ki fogja Tisza István, örökét átvenni, az e pillanatban még nem bizonyos. Az ö visszalépése természetesen utat nyit annak; a lehetőségnek, hogy végre megalkossák a sokat hangoztatott „nemzeti erők kabinet"jét. Ámde az . ily. kormányalakítás nehézségeit most sem szabad lekicsinyelni. Mindenekelőtt az a nagy kérdés merül iel, milyen álláspontot fog elfoglalni az ui helyzettel szemben a kormány-, illetve a munkapárt. Hogy a pártnak egy tekintélyes része már régen nem értett Tisza politikájával egyet és hogy nyomasztónak találta az ö pártdiktaturáját, amely végül is kiszorította önálló felfogásuk miatt gróf Serényit és a minap gróf Zichyt. arra már négy héttel azelőtt mutattunk rá. Tisza személyes befolyása tehát nem lesz olyan nagy, liogy akadályozólag útjába állhasson egy koncentrációs kormány megaiakitásának, teljesen eltekintve attól, hogy magának Tiszának is aligha lesz valami nagy kedve ahhoz, hogy ellenzéki hajlamú hívei élére álljon. Sejthetöleg, miként első miniszterelnöksége után. most is mindenekelőtt geszti magányába fog visszavonulni. A munkapárt többsége nem fog vonakodni kormányon maradni és megegyezni az ellenfékkel. Ez, amennyiben a hatvanhetes Andrássy-pártról és a klerikális néppártról van szó. nem fog a munkapártnak nehezére esni, de mindenesetre suivt fog helyezni arra,, hogy a miniszterelnök a hozzájuk közelálló körökből kerüljön ki. S igy tekintetbe jöhet gróf Serénvi. a volt