Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-20 / 118. szám

Szeged, 1917. május 19. DÉLMAGYARORSZÁg 137 örökös várás. Mindig a jót, sőt a jobbat várjuk és hinni kell abban, hogy egyszer csak meg is kapjuk. Én: Aki hisz, az üdvözül. Különben szőpcu is elvesszük, nemhogy kapjuk. És dúsan, boldogan fizetünk a jóért, ha annak nincsen alamizsna ize. Hiába, nincs szebb, mint elismerni a jót és honorálni. A fahonvéd: És nincs becsületesebb köf iui«ninM»nHnn«'nHU«HUUMi •»••••• telesség, mint adni valami jót a kapott jókért Én: Egyszóval nemcsak a helyárakat kell emelni, hanem a nivót is, meg a kötelességtel jesités érzését is. A fahonvéd: Fura volna nagyon, ha éppen a színházzal kapcsolatosan lehetne újra alkalmazni az ismert mondást: Jóért jót ne várj soha! ... •muiaHMas..nwu*i J)r. jTdfer frigyest halálra Ítéltéig. — Tüntetések az Ítélet kihirdetése után. — (Sajót tudósUónktót.) A bécsi törvényszeken-szombatoTi reggel folytatták dr. Adler Frigyesnek, gróf Stürgkh osztrák miniszterelnök gyilkosa bűnügyének tárgyalását. A tárgyalás negyed tiz órakor kezdődött. — Legelsőnek dr. Adlexi Frigyes jelenik meg a teremben. Felnéz a karzatra és üdvözli az első sorban ülő feleségét és több barátját. Utána belép dr. Höpler ügyész, inajd bevonul a bíróság. Dr. Heidt elnök a megnyitás után azt a kérdést intézi dr. Adler Frigyeshez, vájjon nincs-e semmi kifogása az ellen, ha néhány ténybeli tanúnak jegyzőkönyvbe foglalt vallomását összefüggően felolvassa. A vádlott ezzel egyetért. Ez a felolvasás közel félóráig tartott, majd dr. Adler tette meg a tanulvallomásokra lényegtelen észrevételeit. Az elnök behozatta ezután a bűnjeleket és egy nagyobb csomagból elővette azt az ismétlőpisztolyt, amellyel dr. Adler Frigyes 1916 október 21-én gróf Stürgklh miniszterelnököt lelőtte. Az elnök felszólítására dr. Adler Frigyes elbeszéli, mikor és hol vásárolta a fegyvert, majd a merénylet körülményeit. Kitér arra is, hogy az étteremben az ő asztala és a miniszterelnöké között egy hölgy ebédelt, tettének végrehajtását tehát halogatnia kellett, nehogy az illető hölgyet érhesse a .golyó. — Mikor az ebédelő hölgy eltávozott és egyetlen pincér sem ,volt a teremben — folytatja, — akkor szinte magamhoz beszélve igy gondolkoztam: „Most rajta, meg kell történnie." Lódítottam magamon egyet, , a miniszterelnök mellett teremtem és agyonlőttem. Az elnök: Milyen távolságra tartotta a fegyvert gróf Stürgkh fejétől? A vádlott: Körülbelül 30—50 centiméternyire. Az elnök: Nem tudná a jelenlevők közül valakinek a fején megmutatni? Dr. Harpner védő (a vádlotthoz): Kérem, mutassa meg talán rajtam. (A védő odalép s odahajtja a fejét dr. Asler Frigyeshez, aki védőjének fején, magasra emelt kézzel megmutatja, hogy tartotta a pisztolyt gróf Stürgkh fejének irányozva és hogyan sütötte el.) Az elnök kérdésére elmondja azután, hogy tulajdonképen nem célzott, a fegyver célzókészülékét nem igazította be a légybe, csak a pisztoly csövét fixirozta és a lövés eldördülése után neon az volt az első gondolata, hogy .vájjon elérte-e célját és rneghalt-e gróf Stürgkh, hanem az járt .a fejében, hogy elvégezte, amit akart. A következő pillanatban arra szegeződött minden gondolata, hogy a teremben tisztek vannak, talán kardot rántanak és leütik öt. Dr. Adler Frigyes .vallomásával a bizonyítási eljárás Véget ért és az elnök elrendelte a rendőrség jegyzökönyveinek felolvasását. A jegyzökönyvek felolvasása után az orvosi szakvélemények felolvasására került a sor. A szakvélemény kiemeli, hogy a vádlottat már 17 éves koráibaji az apja •magával vitte a márciusi tüntetésekre és a rendőrséggel való összeütközés milyen nagy hatást tett a fiatal ember fogékony lelkére. Apja elitéltetéséröl mindig büszkélkedve beszélt. A szakvélemény kijelenti, hogy a vádlottat inkább teoretikus, mint gyakorlati politikusnak lehet tekinteni. Később már valósággal szegdelte magát az apja ingadozó magatartása miatt, akit azelőtt imádott. Különösen kifejezésre juttatta ezt akkor, amikor a háború kitörése előtt Jauré, a tragikus végíi francia szocialista vezér hibáztatta az osztrák szocialistákat, mert a háborúellenes tüntetésekben nem sok bátorságot tanúsítottak. A szakvélemény behatóan foglalkozik ezután a tett elkövetésének indokaival is ás megállapítja, hogy Adler dr. ugy apai, mint anyai részről kétségtelenül terhelt. Magasfoku kimerültség, gyakori és gyors hangulat változás voltak legszembetűnőbb tulajdonságai. A vádlott családjának minden nemzetségében ilyen zavarok előfordultak. A tett elkövetésekor a vádlottat senkisem tartotta elmebetegnek. A vizsgálat folyamán átesett egy üldözési rohamon is, amilyen azelőtt is előfordult ,nála gyakran, de nincs semmi támpont arra nézve, hogy a merénylet elkövetésének lelki depresszió, vagy betege sizgatottság lett volna az előidézője. Ezekután a szakvélemény megállapítja, hogy Adler tettének oka belső egyéniségében és a külső körülményekben keresendő. fögyedül. — John Masefield, — Ha majd utolsó tenger zajlik s nincs csak egy kicsiny mocsár még, Ha nem lehet többé araifon s minden termés oda van, — Ha már a végső Itdiz kilobbant s elment az az utolsó vendég: Csak az legyen végső imám, hogy: légy jó hozzám, óh, Uram! Hadd menjek én tengerre éjjel, — zugó, viharverte éjen, Mikor vadul üvölt a szélvész s árbocz és vb torla lóg: — Békítő, nagy hullámod jöjjön, — hadd merüljek abba rögtön Hideg, csigák-takarta mélyre> hol pihennek ős-hajók . . , Ks ott, e néma, bus helyen, hol nem hall, nem lát földi ember, Hadd lássam, mint totálnak egyre zajgó, vad tenger-habok A büszke, szép hajókra, melyek remélve.. bizva arra mennek Békés hajlék felé s a merre a távol sark-csillag ragyog . . . ZSOLDOS BENŐ. XIII. Irta: Kosztolányi Dezső. A hétéves háború egyik ütközete után a csatatérről ezrével szedték össze azokat az illatszeres üvegcséket, melyeket a menekülő francia katonák potyogtattak ,el. Ezzel a történetírók az akkori franciák elpuhultságát jellemzik. Ma a lövészárkokban a sebkötök és a tölténykupakok mellett könyveket találnak. Hozzá többnyire titokzatos elbeszéléseket, misztikus regényeket. Állapítsuk meg, hogy a kisértetlátók újra népszerűek. Akik látszatra óriási távolságban vannak, a hadak utján járó katonák, meg a ködben imbolygó fantaszták, egymásra találnak ott, ahol a vas rend működik s gépek ás eleven szervezetek kapcsolódnak össze. Egy távoli történész ebből talán majid azt következteti, hogy a mi korunk titokzatos volt. Vájjon igaza van-e! Aki föliiletes, az tagadja. Hiszen mi miní dent ismerünk. Életünk a kétszerkettő biztonságával pereg le, vizvezetékes és villanyos városokban, sőt a lövészárkokban is van vízvezeték és villany. Nincsenek boszorkányok s azokról a boszorkányokról, melyek nincsenek, nem is beszélünk többé. Ha megjelenne előttünk egy régimódi kisértet, lepedősen, vagy lámpával a kezében, azonnal letépnénk álarcát. A külső világ az tiszta. De belső világunk még ma is tele van rejtélyekkel. A kis titokzatosságokat kiirtotta a természettudomány, de talán .éppen e tisztító munka eredményeként sokkal jobban látjuk a nagy és egyetlen kérdést. Értjük a testünket, izrőlizre és poreikáról-porcikára, csak éppen azt nem értjük, hogy az,egész mirevaló? Az agy, az idegrendszer, a szív, a tüdő, a máj, a gyomor nem rejtély, de mindezek összessége még mindig rejtély. Pontos könyvek számolnak he az élet minden megnyilvánulásáról a tényezőkről, melyek sorsunkat meghatározzák. Az egész élet azonban —ebben a boszorkányom koordinata-rendszerhen — megint osak érthetetlen. Csak azt fogadom el, amit ököllel szoríthatok, de nem e szerint élek: Egy órám, egy napom, kiszakítva az egészből, talán még logikus. Ugy illesztem össze a különböző cselekedeteket, hogy kerékifogaik egymásba harapjanak ós egymást lendítsék előre. Ilyen kis egységekben nincs is semmi magyarázhatatlan, vagy észellenes. Mégis a legtöbb élet, egy óriási káosz. Ha pedig a közösségek életét szemléljük, az úgynevezett fölvilágosult, előítéletek liijján való, öntudatos emberiség mozgását, még döbbenetesebb eredményekre jutunk. Kezünk között van a háború, ez a realitás. Milyen sötét ós misztikus. A kis tolvajt elfogjuk. De három óv alatt sem sikerült kipuhatolnunk, tulajdonképen ki lopta el az emberiség békéjét. Fejedelmek és mépszónokok, diplomáciai iratok, bölcs és huta könyvek, vádló levelek egyformán bottal ütötték a tettes nyomát, Valljuk he, hogy a mai emberiség csöppet se bölcsebb, mint az a régi kinai nép, mely a nemzedékeket felőrlő taiping-fölkelések során évtizedekig nem tudta, miért harcol, végül pedig kiderült, hogy az a .két párt, mely ádázul küzdött egyI más ellen, egyet akart, azaz semmit sem