Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-19 / 117. szám

Szeged, 1917. május 19. délmagyarország 3 jLözgyiilés — törvényhatósági bizottság nélkül. (Saját tudósítónktól.) A cím elég furcsa, «Je a pénteki közgyűlés még ennél is furcsább veit. Szerdán este a harmincötötdik pontnál elhalasztották a. közgyűlést akkor, mikor egy negyedóra múlvaényelmesen belehetett volna fejezni. Apró, teljesen jelentéktelen ügyek következtek sorra, olyan jelentéktelenek, hogy például a „Magyar Szent Korona Orsz. Vörös-Kereszt Egyletének sorsjegyek árában küldött három koronának tanácsi bejelentésé" a fontosabhak közül való volt. Bizonyos volt, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai aem igen tüntetik ki látogatásukkal a sok vihart látott öreg közgyűlési termet, aminthogy ugy is történt. (Miikor Bokor Pál helyettes-polgármester a közgyűlést megnyitotta és üdvözölte a törvényhatósági bizottság meg nem jelent tagjait, a következők voltak a teremben: Az elnöklő helyettes-polgármester, dr. Szalag József főkapitány, Balogh Károly pénzügyi tanácsos, Back Lipót jegyző, ki a főjegyzőt és dr. Tóth Béla jegyző, aki Rack Lipótot helyettesitette. Jelen volt ezenkívül két újságíró, egyik e tudósítás szerény följegyzője. Amint teliét látható, nem lehetett valami nagyobb méretű vitára számítani, csupán ak .újságírók vitáztak saját lelkiismeretükkel, hogy ott maradjanak-e a közgyűlési teremben. Miután igy nagyon furcsa ós barátságtalan képe volt a közgyűlési teremnek, a főkapitány megkért néhány bizottsági tagot, akik fölmentési ügyekben véletlenül a folyosón tartózkodtak, liogy legyenek szivesék foglaljanak helyet nóliány percre. Igy aztán még hatan tolultak be a közgyűlési terembe. Következett a harmicötödik pont tárgyalása. Balogh Károly tanácsos jelentette, bogy az érettségi vizsgát tett napidijasok kezdő n:—lidiját három koronára emelte fel a közgyűlés. Ugyanezt kérik most az érettségi bizonyítvánnyal biró női napidijasok is. A tanács méltányosnak találja a kérést, és javasolja annak teljesítését. — Helyes. —- Zúgta rá a törvényhatósági bizottság. Dr. Szalag József főkapitány azt jelentette ezután, bogy a köztisztasági üzemre ráfizet a város, miután az üzemköltségek napról-napra emelkednek. A telep diját a törvényhatósági bizottság a mult évbfn emelte, az üzemköltségek emelkedése az onnan már ezt is túlhaladta. Igy például egy pár ló és két munkás egy napi keresete 18 korona, a* üzemköltsége azonban 25 korona 5p fillér. Tehát szükséges a dijakat ötven százalékkal emelni. A közgyűlés igy határozott. Az uj díjszabás július 1-én lép életbe. Végül Balogh Károly mutatta be a már ismertetett lölfi. évi zárszámadást. Hosszasan foglalkozott az egyes részletekkel is, végül annak elfogadását kérte. A törvényhatósági bizottság elfogadta a zárszámadást. A következő kisebb ügyek elintézése után a közgyűlés véget ért. *KS'aBRniGflRaBBRGBBB£eiiaHBBBBE3aaBaa&9KBBBá»B«XH&nBnaE A Pélmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. R ruszcsuki polgármester látogatása Szegeden. Mihajlov György, ruszcsuki polgármester, volt bolgár országgyűlési képviselő több bulgár politikai előkelőséggel együtt hosszabb íanulrnáinyutra indult Magyarországba, Ausztriába és Németországba. Tanulmányának mindjárt az elején, csütörtökön Szegedre érkezett Mihajlov. Kísérői, közöttük Zsekov iPál főmérnök, a bulgár generalisszimus testvéröccse, minthogy fontos tárgyalásaik voltak Budapesten, kénytelenek vojtak továbbutazni. Mihajlov polgármester, akt mindig rendíthetetlen hive volt a német és osztrák-magyar szövetségnek, még gyermekkorából szoros kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. Az orosz-török há%oru idején, mikor családja menekülni volt kénytelen hazájából, hosszabb ideig Fehértemplom városa látta őket vendégül. Visszaemlékezve gyermekkori emlékeire, elmondotta a polgármester a kíséretében volt szegedi uraknak, hogy az árviz alkalmával édesatyja magával hozta őt Szegedre, a katasztrófa pusztításainak megtekintésére. A város megtekintése alkalmával egyes helyeket és épületeket, amelyekre visszaemlékezett, meg is tudta jelölni és érdekes remineszceneiákat emiitett fe I a pusztulás idejéből. Egy másik érdekes epizódja a polgármester és társai magyarországi látogatásának, hogy az tulajdonképen egy régi szegedi diáknak a kezdeményezésire történt. Kovács Brun Emil gyáros, a szegedi közúti hid néhai épitő főmérnökének a fia. aki a nyolcvanas évek elején Szegeden végezte tanulmányait és dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek volt iskolatársa és akit ma csalÉli kapcsolatok fiizmek Bulgáriához, ajánlotta a bulgár uraknak, hogy tanulmány utjukon Magyarország nagyobb városainak meglátogatását is vegyék fel programjukba. A ruszcsuki polgármester kíséretéiben Kovács Emil is eljött Szegedre és maga részéről is érdekes adatokat szolgáltatott a bulgár-magyar gazdasági összeköttetés szorQsabbá tételéhez. A vendégek a délelőtti gyorsvonattal érkeztek Szegedre. A pályaudvaron Somogyi Szilveszter polgármester és Tonelli Sándor kamarai titkár fogadták őket. A délelőtt folyamán megtekintették a várost, a különböző középületeket, elsősorban a /kultúrpalotát, ahol Móra Ferenc igazgató kalauzolta őket a könyvtárban, képtárban . és a néprajzi osztályban. Meglátogatta azon kívül Mihajlov polgármester a városi felsőkereskedelmi iskolát is, ahol különösen a Jakab Dávid tanár vezetése alatt álló bulgár kurzus iránt érdeklődött. Megelégedéssel állapította meg, hogy az elért eredmények minden tekintetben kielégítők és a .növendékek, tekintve a tanításra fordított rövid időt. szinte meglepően nagy készséget mutatnak fel a bulgár nyelvben. Délben Somogyi polgármester ebédet adott bulgár kollegájának tiszteletére. Utána a vendégek azokat az ipartelepeket tekintették meg, amelyek a bulgár forgatom szempontjából figyelembe jöhetnek. Ilyenek: a két kendergyár, a szalámigyár, a fatelepek, a Backmalom és a paprikamalmok. Különösen behatóan tanulmányozta Mihajlov dr. a két kendergyár berendezéseit és gyártmányait és ugy nyilatkozott, hogy mindkét vállalat termékeinek igen nagy piacuk lehet Bulgáriában, különösen a háború után. mert ezekben a cikkekben Bulgáriának a készletei teljesen kimerültek és egészen idegen behozatalra van utalva. A háború után pedig valószínű, de egyúttal kívánatos is, hogy ezekben az árukban az ország szükségleteit ne az ellenséges államoknál, hanem a szövetséges államokban fedezze. Este 6 órakor a kereskedelmi és iparkamarában Weiner Miksa alelnök vezetésével értekezlet volt a bulgár-magyar gazdasági összeköttetés egyes részletkérdéseinek megbeszélése szempontjából. Az értekezletet Weiner Miksa alelnök vezette be, utolva arra a szoros szövetségesi viszonyra, amely Bulgária és a központi hatalmak között fennáll és amelyet kívánatos 'volna gazdasági téren is minél nagyobb téren hasznosítani. Utána Kovács Brun Emil emlékezett meg azokról a kapcsolatokról, amelyek öt Szegedhez fűzik és ismertett.e azokat a szempontokat, amelyek őt, aki hosszú éveket töUött Bulgáriában, arra indították, hogy tevékenységét a magyar-bulgár összeköttetésnek szolgálatába állítsa. Mihajlov polgármester ezután hosszabb és nagy szónoki készséget tanúsító német beszédben vázolta Bulgária ujabb történelmének irányelveit. 1878-ban Oroszország felszabadította Bulgáriát az ötszázéves török uralom alól és ekkor a sanstefanoi békében létrejött minden bulgárnak az álma, az önálló nagy Bulgária. Rövid idővel azután azonban Oroszországnak mai szövetségesei állítólag Törökország védelme címén, tényleg azonban önző érdekből, amelv rájuk kívánatossá tette, hogy a Balkánon a zavaros viszonyok megmaradjanak, megfosztották Bulgáriát az elért eredményektől. A Balkán igy ismét az egyenetlenségeknek, nemzeti torzsalkodásoknak és forradalmaknak tűzfészke lett. Bulgária természetszerűleg nem mondhatott le nemzeti ideáljairól. Mikor ezeket a balkáni háborúban saját erejéből megvalósította, szövetségesei voltak azok, akik elárulták és Oroszország volt az, amely Romániát reá uszította a bulgár nemzetre. Nagy győzelmek, óriási vérveszteség után Bulgária kénytelen volt eltűrni, hogy megfosztják győzelmeinek minden eredményeitől és hűtlen szövetségesei kapják meg azokat a területeket, amely a história és a vér jogán őt illette meg. Ekkor kezdődött meg Bulgária közeledése a központi hatalmakhoz. Ez a folyama; azonban nem ment végbe simán. Neki, mint bulgárnak el kell ismerni, hogy voltak pillanatok, különösen a világháború kitörése után, mikor Bulgáriának egyik, vagy másik hatalmi csoporthoz való csatlakozását kétségesnek kellett tekinteni. Nemcsak Ígéretekkel környékezték meg a bulgár nemzetet, hanem az antant milliókkal és milliókkal igyekezett zsoldjába fogadni az ország vezető politikusait. Csak a bulgár királynak szilárd magatartása, valamint a bulgár politikusoknak abszolút tisztakeziisége és a múltnak szomorú tapasztalatai voltak azok, amelyek a döntés pillanatában hazáját a központi hatalmak mellé állították. Életének mindig egyik büszkeségét fogja képezni, hogy ebben az eredményben neki is része volt. A kétes pillanatok után konstatálni kell azonban azt is, hogy ma már nincsen Bulgáriában egyetlen világosan látó politikus, sőt egyetlen intelligens ember sem, bármi lett légyen is a felfogása azelőtt, aki ne tudná, iogy a megtörtént döntés helyes volt és hazájának javát szolgálta. A központi hatalmakban sok tekintetben még ma is félreismerik Bulgáriát, azt hiszik, hogy Bulgáriát csak az érdek „állította Németország és Ausztria-Magyarország mellé. Hogy ezek az érdekek megvoltak, az kétségtelen, de kétségtelen az. is, hogy ma már a szövetségi hűségnek a kötelezettsége Bulgáriát örök időre bekapcsolta a szővei> séges nemzeteknek abba a láncolatába, a melynek geográfiai utja Berlintől Bagdadig vezet.