Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

Szeged, 1917. - április 7. DÉLMAGYARORSZÁG 7 fosztani a vételár rögtöni lefizetésével, tehát valami részletfizetési módot kellene megállít, pitani és pedig évről-évre emelkedő részletékkel, lehetőleg, amig a beruiházkódás tart vagyis az első öt esztendőben csak a mostani évi bérdijat. mint kamatot. Ilyenformán a gazda is könnyebben fizetne, no meg a város is hamarabb jutna pénzéhez, amit befektethetne gyümölcsözői eg valami vállalatba esetleg épen a halastóba vagy a tanyai vasutba, amivel saját földjeinek értékét nagyban emelné. A létesült központok a még fennmttmaradt tanyág többtermelését is jótékonyan előmozdítanák• mert ezen tanyák is a központok közvetítésével könnyebben piacra hozhatnák terményeiket, ugy, hogy a megmaradt tanyák szempontjából is hasznos volna az ilyen központok létesítése, amit pedig csak földek eladásával lehet megvalósítani. grzlxrgtr birodalmi WpViselí AmeriKa beavatkozásáról. / — A Délmagyarország tudósítójától. — Berlin, április 2. A német Reichstagnak nincsenek olyan kimagasló alakjai, mint a magyar partementnek. A képviselőház struktúrája, egészen más, a kormányzás néhány kitűnő államférfiú' kezében van letéve, s az a millió, amely Németország kiváló politikusai: Betlimann-Motlweg, Zimmerman és Helfferich körül látható, meglehetősen szürke. A Reichstagban nem ülnek a képviselők a padjain Apponyiak, Andrássyak, Justhok, Vázsonyiak, a képviselők között alig van nagynevű politikus, alig van igazi szónok. A birodalmi gyűlés egyik legkimagaslóbb alakja dr. Erzberger képviselő, a katholikus centrum vezére. Ez a szőke joviális arcú, köpcös termetű, angol bajuszos ember, akinek kék szemei állandóan rejtelmes derűvel mosolyognak, talán legjelentékenyebb tagja a Reichstagnak. Az egyénisége vonzó, modora rokonszenves, s nagyszerű szónok. Ugy jellemezték előttem, hogy mint politikus és szónok, Erzberger képviselő körülbelül Apponyi és Vdzsonyi összetétele. Erzberger képviselőnek, —- akienk a német külügyi' hivatallal való nexusa közismert — nagy szerepe volt az olasz háborút megelőző politikai dtskussziókban. A hadüzenetet megelőzőleg hónapokat töltött Rómában, különös kegyeltje XV. Benedek pápának, s az ő közvetlen befolyásának tulajdonitható a pápa mérsékletre intő politikája. A Budapester-strasse 14. szám alatt lévő' palotájában volt szíves fogadni Erzberger képviselő, akivel elbeszélgettem a helyzetről. — Egész Németország, a birodalom minden néprétege — mondta Erzberger — hangos ujjongással üdvözölte a korlátlan buvárhajóharc megkezdését. A vizalatti blokád minden párt és minden politikai fölfogás egyesüléséhez vezetett. A korlátlan, tengeralattjáróharc megkezdése szociáldemokrata körökben is helyesléssel találkozott. A Die Qlocike ciinü szocialista folyóirat már hetekkel ezelőtt olyan- fejtegetéseket közölt, amelyek megvilágították a tengeralattjáráharc gazdasági hatásait és nem hagytak kétséget aziránt, hogy e fegyver legkorlátlanabb használatát csak helyesléssel léhet üdvözölni. Ezerszeres, miibószoros hurrá tört ki nyilván- a fronton is, amikor katonáink végre meghallották a 'hírt, hogy az angolok számáru nincs többé kímélet. Lehet, hogy aki Németországon kivid él el sem tudja képzelni mennyi veszedelmes és nagy ellensége a német népnek az angol, mennyire ellene van az egész német néphangulat és mennyire (fontos ennek a főellenségnek a leküzdése. — A szociáldemokrata munkásközösségnek egy egészen kis csoportja az, amely, még a másik táborban áll,de ez is inkább elvi ellentmondásra szorítkozik, ugy hogy az ő hangulatuk egészen más megítélés alá esik. A teoretikus ellentmondás mellet van azonban egy másik fontos kérdés s egy mindenektől egyformán táplált remény, hogy a korlátlan buvárhajóharc ti háború megrövidítését jelenti és a teljes győzelem biztositékát adja. —- Három irányban várható a korlátlan buvárhajóharenak ez a döntőihatása: először! abban re.ilik a jelentősége, hogy Olaszországi szénbevitele lehetetlenné válik és ezzel Olaszország katonailag megbénul Másodszor az angol hajózás megakadályozását és az Angliának okozott élelmezési nehézségeket kell figyelembe venni és végül harmadszor azt* -hogy a nyugati fronton harcoló csapatoknak Angliából Franciaországba való municiószálíitása és pótlása mega-kadá 1 yoztatik, vagy legalább is megnehezül. — Mindezékbeti a vonatkozásokban aí tengeralattjáróharc eddigi erdményei a legsizebb ; reményekre /ogositjaníük. CapeUe aH lamtitkár nem csinált titkot abból, hogy a legmesszebbmenő várakozások nemcsak hogy befognak következni; de az események mesz_ sze felül fogják őket múlni. A semleges államok máris abba hagyták Anglia számára vulö dugáruszállitást. Tengeralattjáró parancsnokaink már is -jelentik, hogy az azelőtt legforgalmasabb tengeri utakon ellenséges, vagy semleges hajók már alig láthatók. -Pontosam ismerjük az adatát annak a hajótér illetnek1, amely Anglia -bevitelét és kivitelét ellátja, tudjuk mennyi Anglia jelenlegi élemiszerkészlete, mennyi a muníciója, menyi volt: szükséges á Saruménál alhíhoz, hogy bennünket csak néhány kilométerrel visszanyomjon, ismerjük Olaszország szénviszonyait! és ezekkel az adatainkkal ! szemben tisztáAz álom-boríték. írttá: Herczeg István. Dániel felszakította -a .borítékot, És mint mikor összetörik egy vékony, misztikus bura, mely fontos do-lgok felsz-inét őrizte időtlen-idők óta ós belőle kihullanak ós szét fosztanak csekélyke tárgyak, sok reményt, és illúziót (bírók; ugy -hulltak szerteszét a borítékból es-örömpölve és zajongva, a hazug, fantasztikus álmok . . . I. Hideg, havas decemberi délután volt, a m-ikor megjött az asszony. Dániel izgatottan, lázban égve szaladgált a szobában. Minden pillanatban megállt a kályha előtt, és öntuöatl-anul jtörmte bele a széles fahasábokat, A t-üz -már pattogott és sziporkázott, -a va&rostély elpirult :a hőségtől és Dánielnek olykor-olykor mégis hideg futott, végig a gerincén. Mikor már a kályhába több fát nem lehetett gyömöszölni titán i erőfeszítéssel sem, akkor végül lemondott Dániel a fizikai munkálkodásról és rettegve adta át magát a gondolatoknak. Meni tudom biztosan, — cikáztak ekéípeu fejében a gondolatok — ide valószínű, hogy végleg hozzám tér -meg az aiszfizóny. És szépítgetés oda, szépítgetés ide, én egy közönséges gazember vagyok. Káprázatos Ígéretekkel csaltam el az urától. Hat éves házasság után elhagyja a családját, eldobja biztos egzisztenciáját, hogy engem boldogitson, hogy velem éljen. — Én pedig egyedül sem vagyok képes megélni. A legmérhetetl enebb nyomorúságban van részem -mióta csak az -eszemet tudom; hónapok óta kávét vacsorázom, kávét ebédelek, de gyakran még az elbtjdet is át kell aludnom. És most magammal rántok egy tiszta, nőt is; szenvedni és nélkülözni kényszerűek egy szerető, Ikönyen hivő asszonyt is, aki ilyesmihez soha nem szokott. lEzt nein bírom megtenni. Miután a körülményeket ennyire tisztázta Dániel, -a konzekvenciát akarta, levonni, mely rá nézve csöppet se lett volna- valami hiztató„ -de szerencséjére épen ekkor érkezett meg az asszony. II. A kalapdobozt, a kézitáskát, a koffert csakhamar elhelyezték. iA nagykosarat, amelyen -erős patentikapés-ok voltaik; kinyitotta az asszony és egy sörtét lila báré-ón y pongyolát vett ki belőle, azután ia kosarat is elvitte a szekrény és az ablak közötti sarokba. Dániel ezalatt folyton és kényszeredetten mosolygott; hajladozott, mint-egy nádszál, udvariaskodott, mint egy kinevezés előtt álló diplomata. Az -asszonyt -meglepte a sok modorosság. Több szeretetet ós kevesebb „fogadtatást" várt. Meg is mondta ezt Dánielnek, azután sókat igérőn, -sejtelmesen tette hozzá: — Én ugy tekintem a te -szoládat, mintha az enyém lenne és minden, anni az enyém, a -tied is. -Erre a beszédre Dánielnek hirtelen és önkénytelen megvillant az agyában, hogy vájjon „mennyi" lehet az -asszonyé. Azt már tudta, hogy ami az övé, az nagyon kevés, •most még csak arra volt kíváncsi, hogy az asszonyé több-e? Piroska asszony folytatta: — Hozzád jöttem, Dániel ós itt iis maradok. Azt hiszem kedves, meleg otthont lelek nálad. Dániel ekkor elpirult: eszébe ötlött hogy a meleg otthonból nem lesz semmi, inert, a hitekbe vett zsák fa már fogytáin van; 4c azért Piroska szavait helyeslő bólogatással; kisérte. — Nem is szégyenlem magam előtted, - fűzte tovább szavait az asszony, — itt öltözködöm. át a (kályhánál az izzó, forró levegőtan. Kacéran odalépett Dánielhez és kérte, hogy kapcsolja ki a blúzát. Dániel ujjai .idegesen mászkáltak a finom selymen. Kezei -megérintették néha-néha -az asszony Mrsouy-o^, puha tarét és ilyenkor a formás, illatos .test izgalmasan rándult meg. Egyszerre csak szétnyílt' a bluz és csodásan villant elő valami -szűzies, nagy szent, fehérség, valami régi, ósdi vágy hómezőta vesző álomképe . . . Dáni^Rrögtön ölelni akart, de Piroska teljes nyugalommal kérdezte: — tTigy-e, megyünk fiam színházba, majd este? Dániel e kérdésre mindjárt lehűlt. N«ut tudta biztosan hány hatosa van, de sejtese