Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-04 / 81. szám

í'ELMAGYARORSZAG Szöged . 1917. áprlis 4. Zita királyné mint feleség és mint anya. Alig négy hónapja, hogy a császárné és királyné Zita (főhercegasszony. Alig négy hónapja és mily különös és csodálatos, ezen .a tényen nincs már semmi újszerű, imivei a iratai királyné egy csapásra megnyerte a (sziveket. A királyné eddig mindössze háromszor szerepelt uralkodónői minőségében a nagy nyilvánosság előtt és a mód, ahogyan sze­repelt, egyúttal magyarázója annak, miért nem újszerű és csodálatos az ő királynéi mivolta. Először Ferenc József temetésén .szerepeli, amikor kis aranyfüríü trónörökö­sünket. Ottó főherceget "vezette a kezénél. Másodszor ott láttuk a budai koronázáson és ismét ott volt vele a kis trónörökös. Es harmadszor akkor szerepelt a nagy nyilvá­nosság előtt, amikor a monarchia asszonyai és leányai fölkérték a gyermekvédelem .fő­védnökéül és amikor kijelentette, hogy min­denkinek az együttműködésére számit. Öt éves volt Zita főhercegnő, amikor testvérei fölszólították . arra. 'hogy játsszék ő is velük katonásdit. Akkor azt adta vála­szul; „Zita csak kis mamát játszik." Tizen­két évvel későbben e szavakban irta le az ő jelszavát: „Pius ipour vous qua pour anoi. Ugyanebben az évben Zita varrógépet kí­vánt magának karácsonyi ajándékul, ihogy a schvvarzaui szegényeknek azon varrhas­son- Nem pénzen vásárolt, hanem sajátkezii­leg készített ruhadarobak'kal akarta a köny­myeket felszárítani és a szegénységen eny­híteni. Tiz esztendős korában Zita a szaléziá­ím sok kolostorába, Zangbergbe került. A (művészet történelme és irodalom, fizika és matihematika voltak kedvenc tantárgyai. Ebből érthető, hogy" mikor a hercegnő visz­szakerült az atyai kastélyba, gyakori ven­dég volt a wiener-neustadti hangároknak és a legélénkebb érdeklődést tanusitotta az egyes repülőgépek szerkezete iránt. Tudás­vágya vezette őt a Wight szigetén levő Rydebe a bencésnők intézetébe, ahol ki­mondott Kívánsága szerint latint, filozófiát es történelmet tanult. Egy Parma-Bourbon hercegnőre köny­nyen ráfogják a vakbuzgóságot. Igen mélyen vallásos és jámbor a királyné, de a legna­gyobb toleranciával viseltetik a más vallá­sunkkal szemben. Ismeretes, mint ismerkedtek meg és szerették meg egymást minden kényszertől •mentesen Károly király és Zita hercegnő. Azt is tudja mindenki, mint követte férjét igazi tiszti asszonyként egyik katonai állo­másról a másikra végig Csehországon és Galícián. Gyermekkori kijelentését, hogy csak kis mama akar lenni, bizonyára kibő­vitené ma azzal: „és szerető hitves!" Há­rom gyermeknek adott életet és legszűkebb környezetétől tudjuk, hogy az ifjú királyné­nak azok a legboldogabb órái. amelyeket a igyermekszobában gyermekei között tölt el. Anyai kötelességeit igen komolyan és fele­lősségtelj eseti fogja fel. Behatóan tanulmá­nyozta az egészségtant és az abból merített alapelvek szerint vezeti gyermekei nevelé­sét- Mindhárom gyermeke nagyon meg van edzve. A kis trónörököst még november végén is rövid harisnyában lehetett sétálni látni. A királynénak gondja van rá, hogy (gyermekei lakosztályában sok levegő, vilá­gosság és napfény• legyen. Tej. főzelék és gyümölcs a gyermekek főtápláléka és csak fölötte ritkán hus. Bármily nehezére esett is a királynénak a gyermekeitől való megvár lás, mégis ugy határozott, hogy a tél leg­nagyobb részét Reichenauban a Warthoíz­kasíélyban töltsék, hogy ott a Schneeberg a Rax friss levegőjét élvezhessek Ahány­szor csak megengedik uralkodónői köteles­ségei, mindannyiszor kisiet kedves gyerme­keihez Reichenauba. Van ott aztán ujjon­gás! A királyné szívesen és mesterien or­gonázik és ilyenkor gyermekei áhítatosan hallgatják édes anyjuk játékát. Általánosan ismert a királyné -előszere­tete a virágok és állatok iránt. Még ma is kacag azon az elképedésen, amit az ő „me­ri azsériáj a" okozott, amelyet esküvője után a hetzendorfi kastélyba hozatott. Egy ma­gasrangu tábornok pedig, aki a trónörökös­párt meglátogatta Kolomeában. nem tudott hová lenni az ámulattól, (hogy Zita szalon­jában tyúkok szaladgáltak. A wartholzi kastélyban is vau egy kis menazsériája és a kis trónörökös mindig pontos jelentést tes2 közös kedvenceik hogylétéről­Most a királyné kilépett a saját boldog­ságának szűkebb köréből. Uj kötelességek hárultak rá. Külön iroda foglalkozik uj fel­adatainak az elintézésével, melynek vezető­jévé a király eddigi katonai kísérőiét, Orosz kapitányt nevezte ki, akit egyúttal kormány, tanácsosi rangra is emelt. A királynénak sokszor kell reprezentálnia, küldöttségek fogadásában résztvennie, kórházakat láto­gatnia és a 11adijótékonyság akcióit irányi tania. Napi munkája megoszlik egyrészt azon kötelességek között, amelyeket csá­szárnéi és királynéi mivolta ró reá, más részt a családi boldogság között. A női lélek egyik finom ismerője mondotta: „Csak jó családanya lehet egyúttal jó anyja az or szagnak." Csak egy asszony és anya tud meleg szívvel osztozkodni a mások bajában és örömében. Dr. N. V. Vágyak alkonya. Alkonyodik lassan; iromba mosolytalan és- szinte gúnyosan szürke árnyak rajzolód­nak az utca aszfaltjára. Disszonáns szomorú foltok az aranyszínű fényiben, mint iaz első mély ránc a szép asszony ajkai körül, mint a. durva forradás egy szűz hamvasféhér, csil­lámló bőrén. Innen, a kávéházi ablakból olyan furcsa az alkonyat, az utca ebben az elbágyadó fényben: mintha az élet torz mosolya lenne számunkra, a küzködő, siró, nevető, siető em­bereik számára: lássátok (igy jön, igy ér el csendesen az allkony .mindnyájatokat ! . Az ablak előtt vülamosok törtetnek, ko­csik, zörögnek; az elnyúló, terpeszkedő ár­nyak homályos fájások zárját nyitogatják a 6zavem-ben; -miért és meddig, — meddig, — miért, amikor úgyis, úgyis vége lesz egyszer és meddig, meddig, még, amikor ugy fáj, hogy: hiába? . . . . . . Emberek mennek .jönnek, sétálnak, sietnek, fáradt, törődött, -poros és vánszorgó munkások, csillogó egyenruháju, fess, fiatal tisztek, fehérruhás, iselyemtestii nők; asszo­nyok, lányok: gyermekek ós szerelmes fiata­lok, — istenem, szerelmesek! . . . Milyen jó lenne megszólítani őket: honnan és hová mennek és miért- a nevetés, mosoly, a bánat, •a gond redője arcukon; miért kacagnak, mi­ért, beszélnek, szeretnek, gyűlölnek, szenved­nek; miért boldogok, npatifcusok, kétségbe­esettek, szomorúak, bizakodók és elesügge­dők; miért sietnék, tómű Inak, küzdenek és miért, miért minden, amit éreznek, látnak, hallanak, csinálnak? Müérit ez az egész hival­kodó, szép-szép és ostoba, komédia itt a föl­dön, — milyen, milyen jó is lenne megtudni valahogy! . , . Itt mellettem szőke fiatalember ül; ide­gesen (az ajtót bámulja, —• valakire vár. ösz­sze-összerezzen, minden perc, minden alak, minden, árny egy-egy döbbenetes, örömmel, ájdalommal, csudál kozó bámulat/t a 1 vegyes érzés és csalódás: — Most jön! . . . Nem! nem ő az! Valaha. éa is vártam igy, valaha én is néztem igy, minden idegemet megfeszítve « járókelőket: — Most! Nem! . . . Jön! Nem! . . . Lassan, istenem milyen végtelenül lassan multak a percek, hogy remegtem az izga­tótól, — azt hittem, ,az életem függ tőle, hogy jön-e és megcsókolhatom-e a kezét? És a csüggedés pillanataiban ahnormisan intenzív átérzéssel már hideg revol ve.resövet szoron­gatta) u lázas homlokomhoz. — miért élni, ha nem jött el, ha, mindennek vége? Most itt ülök, — én mái- nem várok, ide f 7 fölényes — gúnyos — szánakozó mosollyal mézem a fiatalembert a másik asztal mellett. Szegény . . . Vájjon mit csinál, ha. nem jön el, áka-re vár? Vájjon gondol-e most ő is a halálra, mint minden végső megoldására? Vájjon imádkozik-e ő is egy női névvel most, mint én akkor: kétségbeesetten, világot, éle­tet vádolva? Szegény! . . . (Mi szegények, mindany­nyian! . . . Igy ülünk és várunk szüntelenül, — ma egy nőre, holnap egy kiszínezett álom telje­sedésére és igy sóhajtozunk a kétségekkel küzködőn, reménykedve és csüggedőn ia vá­rakozás ideje alatt: • — Istenem! Jön-e vájjon? . . . Sike­rül-e? A fiatalember föláll az asztaltól, lassan, tétovázva, megindul. Az övé nem jött el, az ő reménye nem teljesült. És az ajtóban -bele­néz a tavaszi alkonyatba, — már homályosul •a fény, — lassan-lassan szürke lesz mindén. És nézi a végtelen szürkeséget, és az ajkai megremegnék a keserűségtől, fájdalomtól. Az övé nem jött el, egyedül maradt. Hol­nap talán már ketten nézzük az alkonyati utfc eát, ketten, akik magunk maradtunk. És tű­nődni fogunk, — holnap már ő is ugy, mint én, ma. És nézni, bámulni fogunk a vörös nap felé nap-napután. És „egyszer csak azt vesszük észre, már nem fájnak ugy az alko­nyati kérdések, de fáradtabbak leszünk, el­csigázottak, pihenésre vágyók. Már nem is kérdezünk semmit és nem látjuk meg az ár­nyakat. De egyszer a délutánra gondolunk, amikor hiába vártunk. A délutánra, am ikor anegingott szivünkben a trón, ahol ti ültetek asszonyok. És keserű megadással meghajt­juk a fejünket az alkonyat, a vég előtt: jö­het. De engedjétek meg, hogy ma még láza­dozva, ajkunkat harapdáló viaskodással el­dobjunk magunktól benneteket. Hogy letér­delve íküldhessük hozzátok, utánatok — el­dobottak — az el nem csókolt csókok lázától remegő, kinlódó távoli fohászokat! (s. i.) Tenger* sok utánzatot ajánlanak mostanában Diana-sós­borszesz helyett egyes üzletekben a vásárló közön­ségnek, melyek hangzatos elnevezések alatt és sokszor a megtévesztésig hasonló külső csoma­golásban kerülnek forgatómba. A gyalog­járók. ha elmennek egy-egy kirakat előtt, mégis minden jobb üzletben ott láthatják a valódi Diana-sósbor­szeszt, melyről mindenki mw előre tudja, hogy belső tartalmánál fogva a legmegbíz­hatóbb és leghatásosabb háziszer, fájdalomcsilla­pító, hüsitö, enyhítő és egészségápoló. Egy háztar­tásból sem szabad tehát hiányoznia. kis Gveg Diana-sósborszesz ára K 1.30 foagy n n » m n 3-®) legnagyobb » 99 • 7. DIANA kereskedelmi r.-t. Budapest, V„ Nádor-utca &

Next

/
Oldalképek
Tartalom