Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-25 / 98. szám

Steeged, .1#17. április 25. •ALMA « Y A;RÖ*flBAft 3 Tömörkény István. Tegnap, amikor még beteg ágya körül álltunk és néztük bágyadt fényű szemeit, hallottuk szavát, melle nehéz zihálását, éreztük láztól izzó kezének szorítását és melegségé:., noha súlyosnak lá'iu.-; az állapotát, mégis .hittük, reménykedve bíztunk benne, hogy Tömörkény István, rnindanynyiunk felejthetetlen, kedves Tömörkény Istvánja, győzedelmeskedni fog a betegségén és csakhamar felépül nehéz bajából. A hívésnek, a boldog reménynek azonban véget vetett a könyörtelen halál; kedden reggel 9 órára Tömörkény István örökre lehunyta ,az élet eseményeit meglátni tudó szemeit. A toll kiesett az író kezéből, amelv nem szántja már a sorokat az apró kutyanyelveken, 'vége a nagyszerű, a páratlan munkásságnak, a csodás irásmüvészetnek. aminek a nyomában sok-sok ezer ember ajka körül fölragyogott a mosoly derűs fénye. Elszállt a fehér telke, amely foglalatja volt a nemes törekvéseknek, a haza és a magyar faj szeretetének, a szép kultuszának, az emberbecsül ésuek; megszűnt dobogni a szive, az a tisztán érző, hűséges szív, amelv jóságot árasztott mindenkire; amely gyűlölni nem tudott, Iharagot nem; tartott, hanem egyre csak ontotta magából a jóságot, a szeretetet és tiszteletet. A gyásznak, e város minden rendű és rangú polgársága gyászának friss és súlyos pillanataiban nehéz megállapítani, hogy Tömörkény István írónak volt-e nagyobb, vagy embernek. Hogy nagy iró volt. a beérkezettek, a kivételesen nagystílű irók 'közül való, az nem szenved kétséget és minden vitán felül álló valóság. Eásimivészete oly magas színvonalon álló, hogy legjobbjaink első sorában illeti meg a díszes hely. Érték minden sora, .amelyen nem érzik meg a munka verejtékének szaga, hanem megtalálható benne egy nagy talentumnak tudása, képessége és egy derűs lélek életfilozófiája. Olyan az irása — irta egyszer róla Jászai Mari. mint a virágzó almafa, amelvnek fehér virágai mögött az izes gyümölcs érik. Mert nemcsak a lelke volt szűziesen fehér (és tiszta, hanem az irása is- Nem tartozott semmiféle iskolához, szektához; a különböző irodalmi áramlatok örvényébe nem kerekedett, ő csak a magyar parasztot rajzolta híven és szerelemmel határos szeretettel. Noha két éles szeme meglátott mindent, az élet legparányibb eseményeit éppen olyan, tisztán és világosan, mint a leggrandiózusabb és legszenzációsabb történeteket, az ő két simogatás szeme azonban a magyar parasztot kereste és benne nézte, látta meg a faj erényeit, kiválóságait, egyben hibáit is. De jobbára az erényeiről, kiválóságairól zengett csodaszép éneket; hirdette a fajta értékét, speciális humorát, jóra-ható érzékét, a földhöz való szerelmét, a hazai röghöz való tántoríthatatlan vonzalmát és hűségét A magyar parasztot felékesítette minden széppel, minden jóval és olyannak mutatta, olyannak hirdette, amilyennek a valóságban őket látni szerette volna. Ö a magyarság Sofodese, — irta róla Jászai íMari — aki szintén olyannak mutatta az ő forrón szeretett népét, amilyennek látni óhajtotta volna. írói nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az, ő írásai kiválóságát a közönség !és kritika egyaránt elismerte, értékelte, tartalmasnak tartotta és magasztalta. Sohasem kereste a dicsőséget, sem a barátok, ismerősök támogatását, vagy himnuszait. Ami dicsőség, siker, hírnév érte az életben, az mind a helyébe jött kéretlenül és csupán csak ragyogó irásmiüvészete nyomán keletkezett. Mint ember ékes volt a magyar fajta minden kiválóságától. Egyszerű volt. szerény és alázatos. Nem nevetett azokon, akik elestek, hanem segitett felemelni őket. Elfáradva az élet nehéz, küzdelmeiben és örökös munkásságában, panaszszavát nem hallatta, a bölcs nyugatmával mindig csak azt hajtogatta, hogy ugy van jól minden, ahogy van- De ezt csak a maga dolgára, sorsára gonodlta, mondta. Könnyeit nem mutatta mások előtt és az örömeit sem fitogtatta. Belső életet élt, inkább másokért, mint magának. Nem ismerte az osztatlan érzést és akit barátságával kitüntetett, az építhetett arra a barátságra. A szive tele volt jósággá! és szeretettel, ha a mások sikerének, diadalának hirdetője, elismerője és 'előmozdítója lehetett. Egész ember volt Tömörkény István, makulátlan jellem, tiszta, megingathatatlan karakter. Hite volt az emberekben, a magyarság diadalmas jövendőjében és a szerető, szeretett város fejlődésében, naggyá válásában. Nem ebben az ősrégi* magyar városban ringott a bölcsője, a napvilágot, amit oly nagyon szeretett, nem itt látta meg, de hűbb, odaadóbb, szeretöbb fia nincs és nem volt Szegednek, mint volt Tömörkény István, Az élete, a rajongása, a hite. a szerelme volt a város, amelynek kulturáián. előrehaladásán, megerősödésén zajtalanul, hivalkodás nélkül majdnem harminc esztendőn keresztül szakadatlanul dolgozott és munkálkodott. /Érzi, tudja ezt itt mindenki és elismeri a város hatósága, is, amely a város halottjának tekinti a nagy irót. Szeged büszkeségét. Tömörkény István befejezte földi pályafutását, küldetését és most már megkezdődik halhatatlansága- Országos mevü nagy iró volt. de Szeged irója- Mi szegediek 'sokkal, mindennel tartozunk neki. És ha i leróttuk tartozásunkat árván maradt családja iránt, amely legközelebb áHt az ő nemesen érző, kincses szivéhez, akkor kell, hogy leróttuk kegyeletünk adóját halhatatlan emléke iránt is. A szobrokkal díszes Szeged tereinek egyikéről a közel jövőben nem 'hiányozhat az ő szobra, amely nem kizárólag az ö irói nagyságát lesz hivatva hirdetni, hanem a város háláját és elismerését hü polgára, nagy irója és befogadott fia iránt, aki mig élt, Írásban és szóban hirdette a legnagyobb magyar város dicsőségét, szépségét, hírnevét, büszke jelenét és dicsőséggel teljes jövendőjét. Tömörkény Is tv án perai régen betegeskedik. Vasárnap volt egy hete, hogy hirtelen tavaszira, (fordult HA .idő és Tömörkény, aki mindég' könnyen szeretett járni és néheaeMÍ felsőruhát nem £iivt meg magán, a Tisza partján sétált. Köziben levetette felső kabátját, sőt széles (karimá'jfu (fekete kalapját is levette fejéről. JEkkor hűlt meg. Hétfőn anár jelentkezeti! a láz, de azért bement (hftvatalátba. Sőt kedden reggel is <a. rendes ,időben megjelent a könyvtárban. Ekkor azonban már feltűnően látszottak rajta betegségének nyomai és szemmellátlhatólag megroppant az ereje is. Felesége, aki már előzőleg kérte, liogy maradjon odahaza, délután ágyibafehtette. Tömőik ény azonban (Szerdán reggel ismét fölkelt; nem tartotta komolynak a betegségét. Dolgozni azonban már nem tudott. Köhögött; p szemei beestek, láz jgyötörte. De még délután is tfSramaradt ós csak alkonyatkor ment haza Oroszlán-utcai 6 iszám alatti lakására. Ekkor már alig volt annyi ereje, hogy yhazaari ehessen. Amint hazaért, ágyibatfektették. Állapota óráról-órára rosszabbodott. Dr. Kőhegyi Lajos megvizsgálta; . baloldali tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást és májdaganatot állapított meg. Ekkor már előrelátható volt a katasztrófa. Szívműködése folyton gyöngült és általában nagyon „valószínűtlennek látszott, hogy a legyöngült szervezet meg tudjon küzdeni a súlyos kórral. Vasárnap megjelent a beteg ágyánál dr, Mctichánszky László ,ijs. .Szintén reménytelennek találta a beteg állapotát, akinek szívműködését ekkor már kámfor-injekcióval kellett erősíteni. ^Láza, sémely szerdától vasárnapig 39—40 fok között ingadozott, hétfőn emelkedett. Az éjszakát már nagyon nyugtalanul töltötte. Felesége és leánya, akik (betegsége ideje alatt féltő gonddal ápolták, egész éjjel ágyánál .tartózkodtak, mert az éj folyamán minden pillanattan tartani lehetett a katasztrófától. 1 Reggel már agonizálni kezdett. A felesége 8 óra (felé megkérdezte, hogy érzi magát? . — Általánofs depresszió. Elfogy a1 napfény — mondta alig hallhatóan. > Ezek voltak utolsó szavai. Kilenc órakor mélyet sóhajtott és élettelenül hanyatlott vissza! felesége párjából (Párnájára. Nyómltan értesítették dr. Kőhegyit, aÜi a beállott halál! megállapította. ^ Tömörkény István halálhíre futótűzként terjedt el a városiban és (mindenütt,fájdalma9 részvétet és Iqsujtó hatást keltett. Többen még a délelőtti órákban (fölkeresték részvétükkel a) gyászoló családot. Tea-délután tt W ~ww TT A felebaráti Szeretet Szövetség ma délután 6 órakor a TISZA-szálló naggtermében tartja meg a szórakoztató tea-délutánját a szegedi honvédzenekar közreműködésével. • • • • • •