Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-25 / 73. szám

4 DÉLMAG Y ARORSZÁJG Szeged, 1917. március 25. Beszélgessünk. A fahonvéd: Itt a tavasz, kikerültünk már a .téliből. Jó is ez a friss, langyos, tavaszi Ieivegő, egy kis szint ad iaz eitfber arcának. A köl1ítők is óiiáUnesk már tudom, mert Jiisz rimbe aöngthetiik a tavasz megérkezésiét. Én: Nemcsak a tavasz van itt, hanem vele együtt az uj divat is. Már láthatók az uj, mutatós toiletteik, a iröj/id, kurta (szoknyák! Az ilyen kurta .szoknyák láttára önkénytelenül is arra gondol az ember, bogy Jia rövid a szoknyád, told aueg egy ballépéssel. A fahonvéd: Néha. jobbra is teliét balra lépni. Nem 'igaz? Különben pedig a divat-járvány nemcsak az .ura népnél tapasztalható, bánéin a mi fajtánk között is. Nagyba megy a rongyszedós, a mai világban. Hiszi-e uram, bogy a télen egyik tanyabasszony bárom perzsián ika.oabájért 30.000. koronát fizetett ki egyik itteni divatcégnél. Én: Nagyon elhiszem. Most se a pénznek, se az életnek nincsen értébe. Mindakettő bul'l, aimugy istenigazálban. A fahonvéd: De. az én tanyai asszonyom annyira belejött a svrungba, hogy a perzsián kabát mellé perzsáén szoknyát is akart csináltatni. Én: Bizonyosan ugy gondolkozott: ha már lud, legyen kövér. Még jó szerencse, bogy az ingét nem kívánta perzsiámból. Ne bigyje ám, bogv a maga tanyai asszonya egyediül áll. Én olyanról tudóik, aki 14.000 koronát fizetett egy •szalongaruituráért és a bútorkereskedőtől megkérdezte, lliogy bát zongorája .nincs eladó? A fahonvéd: Mire lett volna az neki? Én: Ezt kérdezte a bútorkereskedő is, amire az én asszonyom azt válaszolta, bogy ilia. nem i,s tud rajta játszani, de szép. A fahonvéd: Hát arról hallott-e, bogy egyik alsóvárosi mesterember, akinek két leánya van, lkét zongorát vett, hogy az egyik leányának ne kelljen várnia addig, inig a másik lánya. kijátszotta magát. Én: Ugy igaz. A régi időben balkézre ment a játék, most meg már odajutunk, bogy négykézre. . A fahonvéd: Ugy szép az élet, ha zajlik. (Elkomorodik.) Hanem most túlságosan is zajlik. És ez, .azt hiszem, jóra nem vezet. Mert bát minden farsangnak meg van a böjtje. Én: Igen ám, csakhogy (mostanában fci.záa-ólag a (farsang járja, a böjtöt nem ismerik, aiern akarják ismerni az emberek, A fahonvéd: Annyi szent, bogy most fenékig tejföl minden. A .szertielensegeknek, a megbicsaklott Ízlésnek nincsen határa. Nem tudnak mértéket tartani és nem tudják felfogni ennek a háborús időnek a nagy szomorúságát. Én: Nem szabad feledni, hogy vannak dicséretreméltó (kivételek is. A fahonvéd: A jó Istennek bála, hogy vannak. Mert mi lenne a világból, ha nem volnánialk. .'Látjaj, (uramj, tisztelni, becsülni kell fcjz olyan embert, aki egy bosszú életet anfunlkában töltött el, aki a maga .dolgai mellett a. köz javára is munkálkodott, mindig serényen, és mindig eredményesen és amikor egy ritka határkőhöz elérkezett, és ezt az alkalmat ünneplésre kívánják a polgártársai felhasználni, maga tiltakozik az ünneplés ellen, mondván: axeim olyan időket élünk, hogy egyéni kultuszt le-illessen űzni. Én: Ritka az ilyen • ember, olyan ritka, mint a tövis nélkül való rózsa ... De akinek ilyen szép, ünnepi gondolatai vannak, az amellett tesz tanúbizonyságot, bogy minden kapott nemességnél értékesebb a lelkiekben való .megnyilatkozás nemessége. És az ilyen ember követésre méltóan ápiti a kötelességüket teljesítő, tisztes polgárok (becsületes útját. A fahonvéd: Mondja már, hogy az a So.loess, vagy Seholness, az is ilyen utakait épített, vagy hogy más irányban fejtette ki a tehetségét? Én: Az templomokat épített és maga-magának állított oltári. A fahonvéd: És miféle nemzetségbe! i volt? Én: Norvég volt az istenadta, mint aki írta: Ibsen. A fahonvéd: És az most mit csinál? Én: Forgolódik a sírjában, mint íSbakespeare, valahányszor a vidéken egy-egy darabját előadják... JCátogaiás a génjét pénzfejedelemnél. — A Délmagyarország tudósítójától. Berlin, március 21. A berlini iBehrenstrasse 63- számú ház egy régi. ízléstelen, rideg épület, s olyan, szerényen húzódik meg a Deutsche Bank és Reichsbank impozáns palotái mellett, hogy a járókelő észre se vészi. Hogy .is méltatná valaki figyelemre ezt ,a kétemeletes, szürkére meszelt, ütött-kopott házikót? Hiszen a Behren-í^rasse csupa fény és pompa, ez Németország leggazdagabb utcája, itt vannak' a leghatalmasabb német bankok, itt székelnek a .német birodalom nuanckapacitása.i, a behren-straissei bankpalotákból vitte el Befh. mann-Holweg Hellfferlchet, Európa egyik legtehetségesebb fináncpoliitikusát, itt van elhelyezve az ,a sok kincs és arany, amelyből Németország olyan imponáló módon tudja ellátni hadiszü^ségleteit. Németországban most folyniak a jegyzések az ötödik hadrkölcsönre. Ugy értesültem, hogy az ötödik hadikölcsön ,meg fogja haladni a tizenöt milliárd márkát Emnek a horribilis összegnek körülbelül a felét a ,Bahren-Strasse banktrezorjaiból szolgáltatják be. De a legtöbb pénzt ia 63. '.számú házacskából ,fogják a birodalmi kincstár kaszszájába szállítani. Ki lakik itt? Cégtábla nincs kitéve sehol, felírás nem látható a házon, s mégis mindenki tudja Berlinben, hogy a Bleichröder cég székel itt, a Befirens.tr,asse 63. számú ház a német pénzfejedelem rezidenciája. Befordulok a házba, amelynek kapuja előtt sárgára festett csukott kocsi áll, olyan, mint egy omnibuszkocsi. De mi történik itt? Libériás szolgák jönnek egymásután, zsákot vesznek a vállukra, hivatalnok • áll a hátuk mögé s megindulnak: egy szolga, egy zsák, egy hivatalnok! Aranypénzt .és bankókat visznek a földszinten levő pénztárhelyiségbe. Szinte kifogyhatatlanok ezek a pénzzel telt zsákok, el apadhatatlan, pénzforrás van itt, mint amilyen elapadhatatlan a német erő és gazdaság. Megyek fölfelé la keskeny lépcsőnEgyszerű falépcső, olcsó szőnyeggel van letakarva, recseg, ropog, az embernek önkénytelenül eszébe jut, ihogy milyen gyönyörűen, van berendezve a Kereskedelmi Bank palotája és milyen bársonyos lépcső .vezet a Lánczy szobájába. Egy szolga átveszi látogatójegyemet s bejelent Svabach doktornál, Bleichröder bankár vejénél. íaki feje s teljhatalmú kormányzója a világhírű bankcégnek. Svabach a filozófia doktora, de ugy,látszik pénzügyi bölcsésszé képezte ki magát, mert egyik kormányzója lett Németország financiális politikájának. Az ő előszobája találkozóhelye Európa pénzkapacitásainaík. A világ .minden részéből hoznak pénzt a Behrenstrasse 63. szám. alá és a v.ilág minden részébe el is viszik innét. És ha Svabach doktor gyakran, ikerül abba la helyzetbe, hogy hivatásából .kifolyólag koronás fők előtt tiszteleghet, az is tény, hogy a Belichröder cég háza előtt gyakran állnak .miniszteri fogatok. Sva_ badh doktor nem politizál. Csak egyetlen politikát ismer: a gazdasági politkát. De ez a finánc-zseni nemcsak bamkszemponból kezeli ia kasszájában forgó milliárdokat, hanem egyik legnagyobb ipari alapitója Németországnak. Igen nagy szerepe van abban, ihogy a lilémet cukoripar olyan .'hatalmas lett, de a magyar oukiripar is sokat köszönhet neki. Svabach- doktor ugyanis tevékeny részt vett a botfalvi és szerencsi cukorgyárak megalapításában- Ajnig ezek a gyárak épültek és megkezdték üzemüket, Svabach egyik fivére állandóan Magyarországban lakott. A Bleichröder cég azóta is melegen érdeklődik a magyar ipar fejlődése iránt s állandóan figyelemmel kiséri gazdasági tevékenységünket. Alig ment el az inas, két perc múlva jelenti, hogy Svabach doktor szívesen fogad, vár a dolgozószobájában. Ez a szoba — tulajdonképpen nem is szoba, hanem hatalmas terem — éppen olyan szerény, mint az egész ház. Minden disz, ami a szobában látható, egy szobor és egy festmény. A szobor Bisrriarckot ábrázolja, a festmény Rotschild lord nak, a londoni Rotsühilddiáz fejének portréja. A berlini pénzfejedelem igy ,tiszteli meg a sterlingek koronázatlan urát. A dolgozószoba legimpozánsabb bútordarabja egy nagy Íróasztal, mely mellett Svabach ül. Az egyik kezében a tel'efonkogyló, másikban toll. Svabach doktor éppen levelet ,irt, miközben telefonon felhívta valaki. A beszélgetés ^végeztével feláll s barátságosan lh.ely.lyel kínál meg. Pénzügyi dolgokról diskurálunk. A híres bankár kérdéseimre rendkivül érdekes válaszokat ad, de nem a nyilvánosság részére. Kijelentéseivel nem akar megbántani se intézményeket, se országokat. És az érthető. 0 bankár'ós a pénz olyan internacionális!' Svabach doktor örömmel emlékezett meg arról, 'hogy a háború nemcsak fegyverszövetséget kovácsolt ia monarchia és Németország között, de ,a gazdasági összeköttetés is minden valószín,üség szerint intenzivebb lesz a jövőben. A kiváló bankár el van ragadtatva Magyarország gazdasági erejétől. — Németországnak — úgymond — eddig csak csekély „pénzügyi érdekeltsége volt Magyarországban, mert önök mindég Franciaországban kerestek kölcsönt. Reméljük, hogy jövőben főleg német tőkét fognak igény bevenni. Kifejtette ezután Svabach azt, hogy Németország balkáni pénzpolitikája attól függ, hogy a balkán-államok milyen magatartást fognak tanúsítani a Iháboru alatt és a háború után. De ki tudná ezt .megmondani? Vécsey Miklós. Dr. Palócz k. ,u fíópfiázl speiialis OPUOS BUDAPEST, IV., Károly-körut 2. szám. Sok évi óriási speciális praxisa folytán teljes biztossággal, felismeri és kigyógyítja ugy férfiaknál, mint nőknél a titkos- és nemi-betegségeket, valamint az azokból származó összes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12-ig, d. u. 3—5-ig. Ha személyesen lehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szívesen ad díjtalan felvilágosítást afelől, hogy otthoni kúrával hogyan szabadulhat meg gyökeresen a bajától.