Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-09 / 57. szám

március D ÉLMAG Y A LÍOIISZ A G R Berliner Tageblatt az uj magyar-osztrák kiegyezésről. Dr. Lederer Leó, akinek már több cikkét hoztuk a Berliner Tageblattból, most az uj osztrák-magyar kiegyezésről a következőket irja : Gróf Clam-Martinitz és gróf Tisza István egy utolsó beható tanácskozás után, amelyet uj szakminisztereikkel közösen folytattak, a monarchia két állama közti uj kiegyezést megállapították. Ebben megteremtették azt az alapot, amelyen nemcsak Ausztria—Magyarország gazdasági jövőjének, hanem a középhatalmak egész kereskedelmi szerződési rendszerének kell felépülnie. Ha az Ausztria és Magyarország közti uj kiegyezés lényegével tisztába akarunk jönni, akkor vissza kell nyalnunk az 1867iki államjogi kiegyezésre, amely mindm e két állam közti kiegyezési megegyezésnek az alapja. Abban az évben ugyanis Andrássy és Beust, kiindulva a pragmatika szankcióból, mint közösen elismert jogi alapból, mely a Habsburg-ház örökös tartományainak (?) a feloszthatatlanságát és el választhatatlan ságát kimondotta, rendezték Ausztria és Magyarország közti viszonyt a" paritás és önállóság teljes megóvásával. Már az a körülmény, hogy a kiegyezési törvénynek más a cime Ausztriában és más Magyarországon, mutatja, hogy a kiegyezésnek államjogi értékelése más Magyarországon és más Ausztriában. Mert a magyarok az 1867-iki kiegyezést csak a király és a nemzet közti paktumnak tekintik és nem a monarchia két állama közti megegyezésnek, de a két törvény sok más vonatkozásában sem egyezik meg teljesen. Mindazáltal az 1867-iki kiegyezésben a két állam közli közösség lényege meglehetősen egyértelműen van megállapítva. Az Andrássy—Beust— Deák-féle kiegyezés mindenekelőtt az ügyek egy egész sorát közösnek nyilvánította, hogy a pragmatika szankcióból folyó közös védelem kötelességét és szükségességét biztosiisa. Ilyenek: a külügyek a külfölddel szemben való diplomáciai és kereskedelmi képviselettel együtt, a hadügy az ujoncmegajánlási jognak és védkötelezettség teljesítésére vonatkozó törvényhozásnak a kizárásává! és a pé izügy, amennyiben az a közösen fedezendő kiadásokra vonatkozik. A keres:-, edelem és közlekedésnek és a két állam pénzügyi és gazdasági szükségleteinek a fokozatos emelkedésével a kiegyezési kér dések terjedelme természetszerűen borzasztóan megnövekedett és igy ma az Ausztria és Magyarország közti kiegyezés a törvények egész tárából alakul ki. Az egész kiegyezésnek a magvát a vám- és kereskedelmi szerződés képezi, annak függelékével: a vámtarifával. Az uj vám- és kereskedelmi szerződés a vámterület közösségét husz esztendőre állapítja meg. Ez egymagában is a legelőnyösebb módon külömbözteti meg ezt a szerződést az előzőktől. Mert eddig a periodikus kiegyezés mindig csak tiz évre szólt. Es mivel ugy Magyarországon, mint Ausztriában az első öt év rendesen a szerződés jóváhagyásával telt el és a második öt esztendőben az uj szerződés előkészitéseért folyt a harc, s mivel továbbá a kiegyezés megújításának az időpontja a többi államokkal való szerződési rendszer megújításának a kiindulópontjává lett, ez a rövidlejáratú szerződés nemcsak nem engedte Ausztria—Magyarország gazdasági fejlődését nyugodt mederbe jutni, hanem más államok kereskedelempolitikai disposiciöira is zavarólag hatott. A kiegyezés hosszú tartama persze Magyarországon politikai okokból erős ellenzésre fog találni. A vámterület kötöttsége ugyanis a két állam időleges, szabad megegyezésétől függ és nem alapszik, mint a külügyek és a hadügy közössége, a pragmatika szankción. Ezt a periodikus kiegyezést Magyarországon nemcsak Magyarország és Ausztria gazdasági összeköttetésének eszközéül tekintik, hanem állami vonatkozások kifejezőjéül is. Ebből a szempontból nézik különösen a negyvennyolcas pártok a kiegyezést. E lapban már többször mutattunk iá arra, mily féltékeny gonddal őrködik Magyarország az önállósága fölött és hogy a közösség minden kiterjesztésével szemben minő bizalmatlansággal viseltetik. Ez az érzékenység ma alapnélkülinek tekinthető, mert csak politikai fantazták hihetik, hogy egy osztrák centralisztikus mozgalom elég erős lehetne arra. hogy Magyarországot is magával ragadhatná. Mindazáltal ezzel a centrifugális tendenciával, mint ténnyel számolni kell minden magyar államjogi kérdésben és igy a hosszú lejáratú kiegyezés parlamenti elintézése sem könnyű. Azonban Magyarországon sem zárkóznak el egy erős egységes front elől. melyet gazdasági téren kell felállítanunk közös ellenségeink lehető gazdasági támadásaival szemben. Egyébként a mostani kiegyezés még erősen provizórikus jellegű, Ezt a jelleget tünteti fel mindenekelőtt a két állam úgynevezett szerződéses vámtarifája. Ennek persze nem az a célja, hogy a két egységes vámhatárral biró országban nyerjen alkalmaztatást. A két állam csak arra kötelezi magát, hogy ennek a vámtarifának a határozmányait lehetőleg iparkodik betartani harmadikokkal szemben. Végleges formája a kereskedelmi szerződések, nevezetesen a Németországgal kötendő szerződés tárgyalásaitól függ. Csak az olyan államokkal szemben, amelyekkel Ausztria-Magyarorság nem tud kereskedelempolitikailag megyezni, tekinthető ez harcias vámtarifának. Vájjon úgynevezett kötött vámok, aminőt az 1907-iki kiegyezés a gabonára vetve állapított meg, nincsenek-e most is a kiegyezésben, nem mondható még biztonsággal. Az 19(37. Sv titkos jegyzőkönyve, mely az eleven sertés behozatalát volt megakadályozandó, mindenesetre a történelemé. Az. állategészségügyi rendelkezéseknek ugyanis a Szerbiához való viszony tekintetében sokkal nagyobb következményei voltak, semhogy a nagyagrarizmus kedveért most ismét politikai érdekek volnának feláldozhatok. Azonban az állatvámok erős emelkedést mutatnak. A megegyezés többi pontjai közül csak azokat említsük föl, amelyek mindenkor nagyobb általános érdeklődéssel találkoztak. Nagyobb figyelembe tétettek azok a magyar kívánságok, amelyek / a magyar értékeknek nagyobb teret követeltek a bécsi tőzsdén. A tarifakérdésekben a tarifaparkét rendszere mellé — amely a másik állam áruinak való vasúti tarifaszerü rosszabb elbánást kiván — a tarifapreferenc lépett, amely az oly magyar áruknak bizonyos előnyöket biztosit, amelyek bizonyos iparágakat nyersanyagát képezik. A dunai forgalom a legnagyobb figyelemben részesül és annak további kiépítését tervezi. Az annabergi csatlakozás kérdésében a magyar kívánságok kielégítést nyertek, anélkül azonban, hogy Ausztria befolyása az annabergi forgalom kérdésében kikapcsoltatnék. A kassa—oderbergi vasutat ugyanis a porosz vasúttól osztrák terület választja el. Ennek következtében a kassa—oderbergi vasút csak ugy kapcsolható össze a- porosz vasúttal, ha az az osztrák kormánytól meszszemenő épitési engedélyt kap. Kemény küzdelem folyt Magyarországnak a közös kiadásokhoz való aránya érdekéken is. A magyar kvótát 1907-ben 34"4 százalékról fölemelték 36"4 százalékra. Ezt az emelést husz év alatt _ fokozatosan leszállítják. De a magyar kvótának a csökkentésére csak egy bizonyos idő múlva, előreláthatólag 1922-ben kerül a sor, ugy hogy a háborús nagy kiadások ne mindjárt a fölemelt kvóta szerint essék Ausztria terhére. Azonban a hadi kiadások közelebbi meghatározása eddig még nem történt meg, valamint az a kérdés sincs még tisztázva, vájjon a közös kiadásokhoz tartozik-e Ausztria és Magyarország elpuszütott részeinek az ujjáépitése, továbbá a háborúban megkárosított polgároknak a kártalanítása. A kvóta fölemelése és még sok egyéb kétségtelenül Ausztriában is heves ellenzcsra fog találni. Ausztria agráriusai a be nem teljesedett kívánságok hosszú lisztájával fognak előállani, az iparosok azt fogják hangoztatni, hogy a kiegyezésről folytatott tanácskozásokba őket nem vonták bele és a szociáldemokraták már most hangoztatják, hogy a magas agrárvámok maguk után vonják az élelmezés állandó drágaságát. Ha mindezekkel a panaszokkal szemben a kormányok rámutatnak a kiegyezés hosszú tartamára, az sokakra épen nem lesz vigasztaló, mert emlékeztet arra a korcsmárosra, aki, midőn a vendége arról panaszkodott, hogy a hal büdös, azzal vigasztalta: »Jó, jó, de kárpótlásul kétszeres adagot adok." Egyik másik panasz nem annyira a tárgyi indokokból, mint inkább a másik fél jogos érdekeinek nem kellő méltatásából és abból a hagyományos bizalmatlanságból látszik fakadni, amellyel a Lajtán, innen és tul egymás iránt viseltetnek. Érthető, hogy az osztrák ipar meg akarja tartani Magyarországot piacául, másrészt azonban meg kell érteni azt is, hogy Magyarország a saját országának az iparát iparkodik előmozdítani és fejleszteni. És az os trák iparnak talán nem is fog ártani, ha a magyar piacról részben kiszorulván, valamivel exponzivebb kiviteli politikára adja magát, amiben kormánya bizonyára támogatói fogja. Súlyosabban esik a latba az a panaszuk, hogy a magas agrárvámok nyomán emelkedő bérek erősen akadályozza a versenyképességét, Igy a kiegyezés egyes részeiben bizonyára okot ad a panaszokra, de mint egész, bizonyítéka Ausztria—Magyarország benső egységének. Wilson nem dönt a kongresszus nélkül Berlin, március 8. Az amerikai helyzet itteni mértékadó körök véleménye szerint változatlanul kritikus ugyan, de a válság lefolyássá egyelőre lassúbb lett és bizonyos szünet állott be. Amerikából ma is csak angol forrásból érkeznek jelentéseik, közvetlen ihirek nincsenek. Wilson eddig állandóan hangsúlyozta, hogy nem akar a kongreszszus nélkül cselekedni, mert biztosan számított a felhatalmazásra. Annál kinosabban érintette most, hogy napirendre hozták azt az 1819-es törvényt, amely .megtiltja, ,hogy az amerikai hajókat felifegyverezzék olyan állammal szemben, amelylyel Amerika nincs háborúban..A főállam ügy észnek nincs kifogása a hajók felfegyverzése ellen, de ő is pyilt .kérdésnek hagyta az ágyuk (használatának ügyét. Hogy Wilson miként oldja meg ezt a .helyzetet, egyelőre még nem tudni. -s A visszatartott német hajókat is felakarják fegyverezni. Rotterdam, március 8. Washingtonból jelentik, -,hogy amerikai tengerésztisztek szemlét tartottak a Hamburg—Amerika-vonalnak az amerikai kikötőkben levő hajóin és megvizsgálták a hajókat abból a szempontból, hogy fel tehet-e ,azokat ágyukkal szerelni