Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-08 / 56. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. március 8. J/T 10Ues bakák éjjeli fánjacfása. Orosz front, március 5. fEnneik a történetnek az emléke még az 191(5. évben megvívott galíciai offenzívából maradt és a löl-ik gy. ezred vitéz magyar Íjakéinak egy éjjeli támadását hozza emlékezetembe és kényszerit annak megírására. 'Pokoli sötétség ült a. földre. Az ember — még a legélesebb szemű is —- alig látott egy lépést előre. *A lemberg-zlocsovi országot csúnyán össze veit rongálva. Valóságos kin volt az előrejutás a sáros, gödrös országúton, de azért menni kellett. Nem volt szabad időt adni nekik a szervezkedésre, liogy újra ellenállhassanak. Káromkodva bár. de bele nyugodva a háborús szenvedések eme különleges fajtájába, döcögve haladtunk a feneketlen nagy sárban és az irtózatos sötétségben. Itt is, ott is ,gyanús locscsanás hallatszott, utána elkeseredett, káronkodás. Valaki elvesztette lába alól a talajt is akarata ellenére belefeküdt <a sárba. Nem láttuk, ds hallottuk a sürü egymásutánban megismétlődő cuppanást és az utána következő szitkokat. Ilyen, nem a legkellemesebb hangulatban marsoltunk egész éj fél utánig, sőt mondanom sem kell, a tömött sorok annyira szétverődtek, hogy olyan képe volt ennek a felvonulásnak, mintha valami demonstráló tömeg vonulna végig egy sötét város szük utcájában. Már jódarab utat megtettünk, amikor biztosító „Vorpahrulunk" jelentést küldött bátra, hogy az orosz előőrssel összeütköztek, megtámadták a „Horeh-pastokat" és öt foglyot ejtettek. Az elfogott oroszok aztán elmondták, hogy az előttünk levő CurÓvica nevü község túlsó határában egy ezred létszámát kitevő hátvéd foglalt állást és fedezi a visszavonulást. Egy kis ideig állottunk. Az ezredparancsnok magához rendeli a tiszteket és rövid tanácskozás után hangzik minden irányból a rémes kommandó: ,.Aüf —iSwarmlinie auf den stellen!" — „Bajoméit auf!" „Vorvertz!" Olyan volt ez a parancs, mint a villámcsapás, az elkeseredés rém nagy volt a nagy sár és a vak sötétség miatt, de most már ez sem volít akadály. Felcihelődtünk és pár perc alatt 3—4 km-es szélességben felfejlődve állottunk a vizes, sáros krumplis földön és a lábon álló búzában. Közel voltunk már az ellenséghez. A kis fegyverek dum-dum lövegének pattogását is hallottuk már, de semmi sem volt annyira tűrhetetlen, mint a rettenetes sötétség. A johkszárnyról jön az „Avisó" és bakáróLbakára megy tovább a parancs: „Halt!" Megállunk, összeszedjük kissé magunkat, majd halljuk mindenfelől a parancsokat. Halljuk, hogy még Ma éjjel meg kell támadni az omszőh állását. Nem lepte meg bakáink egyikét sem ez a parancs. Hiszen már- mindnyájan tudták, hogy mi lesz. Nem jötií készületlenül, pedig tudták, hogy ez a parancs sók ember halálos ítéletét mondja ki. Nem .sokáig vesztegeltünk, mert az ilyesmin jobb hamarosan fülesni, A tisztek elől mentek és egy parancsra megindult a hatalmasan hullámzó vonal támadásra. Hallgatagon mentünk előre. Csak a felszerelés, „spátni", „csajka", „drótvágó olló" összeverődése csinált némi kis zajt. Már észrevették az oroszok közeledésünket. Kétségbeesetten tüzelni kezdtek. Ezer meg ezer acélgolyó süvített a fejünk felett. A gépfegyverek őrült pergéssel szórták tele előttünk a terepet. És most már nem szidtuk a pokoli sötétséget sőt előnyünkre volt, mert az oroszok sem láttak célozni a korom sötétben. Az oroszok szünet nélkül r.a.kétáztak, de a bakák ilyenkor hasra vágódtak s a magas huzakitűnő takarást adott, Nyolc-tiz baka hason csúszva a drótakadályokig haladt, hol a drótokat kezdették vagdalni. IJtat csináltak a támadáshoz. 'Mindez csak rövid pillanatok munkája . . . Azután ismét tompa zaj. De ez már nem | hallattszik ki a rettenetes fegyverropogás | zajából. A bakák nehezen cilielődnek fel az agyagos sárból, nem törődnek semmivel sem, csak a. fegyvert szorítják keményen a kezükben. Keresztül küzdik magukat a drótakadályokon, majd ismét meghúzódnak míg végre majdnem suttogva jön a rémes avisó „Sturm!' Izgalmas fészkelődés ... A szuronyos fegyverek ravasza fel van húzva . . . Most jön a nagy pillanat ... A tisztek felugrálnak ... A bakák parancs nélkül követik... Tudják már, hogy most mi következik . . . Szaladva indulnak, nagy lendülettel, aa egész vonal egyszerre . . . Valahol jobbra vagy balra egy tiszt gyenge, gyerekes hangon ..Hurrát" kiált, mire a haitalmas front rengeteg, markos, erős bakája ijesztő visszhangban adja vissza háromszorosan: „Hurrá! Hurrá! Hurrá!" Leírhatatlan rettenetességekből áll ez a pillanat . . . Valamennyi orosz kétségbeesetten tüzel ... A kézibombák tömegesen robbannak minden irányban, de ilyenkor, ha a pokol minden ördöge lenne ott, az sem lenne akadály a magyar baka vakmerősége előtt, • Pár pillanat alatt ott állit a magyar baka .az oroszok állásán, szuronyt szegezve, vérben forgó szemmel, ütött, vágott és szúrt. Olyan volit mint egy-egy hiéna, kíméletlen.. Az oroszok is kiugráltak a keskeny lövészé rkokból és védekezni akartak. Hosszú hegyes szuronyukkal tehetetlenül kapkodtak, a sötétségben. Olyan rettenetes volt ez a szurony-roham, amilyenre nem igen emlékszem egész háborús megfigyeléseim alaitt. Összekeveredtünk a nagy sötétségijen oroszok és magyarok. Nem nagyon láttuk egymást és csak azt tapogattuk, hogy borjú van-e a hátán vagy zsák. A mi bakáink annak idején még borjut cipeltek. Azután szűnni kezdett a fegyverropogás, csak a sebesültek segély kiáltásai és a haldoklók végső hörgései hallatszottak. Virradni kezdett . . . Ekkor láttuk csak azt a rengeteg orosz halottat és sebesültet, meg szanaszéjjel hevert a vizzel félig megtelt lövészárokban és az előtt ... De sok feküdt élve, félve, halottat vagy sebesültet, színlelve . . . Aztán a foglyok összeszedésére került a sor, mintegy 750 sebes ül etlen orosz maradt kezeink között, rengeteg fegyver, muníció ós öt géppuska. Ez volt az éjjeli támadásunk eredménye. Azután pihentünk. Az üldözés folytatására másik ezred került elébünk, kiknek szintén az a feladatuk volt, hogy ne hagyják megpihenni :a menekülő oroszokat. Reisinger József. Városi földek eladása. A városi földek egy részének eladását tárgyaló .cikkek oly sokoldalulag világították meg ez ügyet, hogy talán felesleges munkát végzek hozzászólásommal. Kezembe adja azonban a tollat az a körülmény, hogy olyan egyének szólaltak meg nagyobbrészt, akik aa eladás tárgyát képező földeiket s az |azt értékessé tevő, rajta sok idő óta élő népet közelebbről, vagy mondjuk otthonukban kevésbé volt alkalmuk megismerni. Az eladás ,céljául legtcjbben a (város előnyösebb pénzügyi érdekeit, mások a többtermelést, némelyek a rokkantak felsegitését is talán a hazáért küzdő s egészségesen hazatérők jutalmazását óhajtanák elérni. Azokról a bérlő kisemberekről azonban, kik a város 45.000 kholdas birtokát verejtékes munkájukkal a mai értékükre emelték, senki sem gondolt, vagy Iha igen, téves alapokból indult ki. i Először az a kérdés merül föl, hogy a város földjeinek niely részéből kellene eiadni? A Csongrád-megyében lévő (Vetyahát. Orlovács) földek; eladása talán célszerű volna, mert nehézkes a kezelése, a városból nem mindig s nelheZen közelíthető 'meg. De éppen ez a földterület a legutóbbi 8 év alatt olyan bizonytalan .terméseket adott, a fakadó és árvizek miatt, hogy ez a föld értékét most károsan befolyásolná. Másrészt a folyóvíz melletti fekvése miatt nem lelhet tudni, hogy a jövőben nem ezek a földrészletek használhatók-e ki majd bel terjesebben, a vízben rejlő természetes kincsek kiaknázásával. A városkörüli feketék, mint jelenleg legértékesebb földjei a városnak, a legmagasabb áron volnának értékesíthetők; ide számithatjuk még a bodomi bérföldekeí is, bár ezeknek jövőbeni használhatósága ugyancsak előnyösen változhat a közeli vizierők miatt. A város körül elterülő földeknek eladása azonban városfejlődés, létesítendő gyártelepek szempontjából nem kívánatos. •Maradnának még a hosszú lejáratú haszonbérben levő homokföldék Alsó- és Felsőtanyán, amelyeknek értéke már igen mögötte maradna az előbb említetteknek, nem csak minőségük folytán, hanem a fogyasztó piacoktól való igen nagy távolságuk miatt. És végül a közlegelőkiből még nélkülözhető az az 1200—1500 hold buekás terület, amely legelőnek nem való, ellenben mezőgazdasági célokra alkalmas. Nézetem szerint ez utóbbi terület eladása volna az emiitettek közül tárgyalás alapjául vehető. Ugyanis az csak idő kérdése, hogy ezek a részek más művelési ág alá ivottdssanak. Pénzügyi előnye volna az eladásnak, azonban minden eddigi számítást nagyon vérmesnek találok. Homokon katasztrális holdankint átlagosan 1000—1200 koronánál alig folyna be több az eladási árból, mert számításba kell venni a fogyasztó piacoktol való nagyabb távolságokat, valamint a Piacra dobott földek nagyságát. Ennék az eladass árnak 5 százalékos kamatja 50—60 koronát tenne ki; a legutóbbi átlagos haszonbérek ugyancsak 36 koronát érték el. — Szegedtől 40 km. távolságban, — de valószínű, hogy a jelenlegi terményárak a haszonbérek átlagát is jóval magasabbra fogják emelni a legközelebb lejáró földek-