Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-03 / 52. szám

Szeged, 1917. március 3. DÉLMAGYARORSZÁG hogy a legválságosabb pillanatban mi történik. A legutolsó vonalvizsgáló járőrt .zaklattuk, bogy tudja meg, mi a baj és azonnal állítsa helyre az összeköttetést. Alig telt el tiz perc, megszólalt a telefon. — Halló ezred, — harsogta egy mély öblös, kissé rekedtes hang. — Itt van az ezred. •— Kérem az alezredes urat, itt Barsy őrnagy. — Itt vagyok öregem. — Alezredes ur alázatosan jelentem, a D. Mutat szurony rohammal elfoglaltam. Fogoly nincs, de annál több a halott és a sebesült. Saját veszteségem igen csekély. A bajorokról semmi hir, keresem őket. Elképzelhető, hogy a diadalmas jelentést milyen leplezetlen büszkeséggel adta tovább a hadosztálynak ezredparancsnokunk. A magyar vitézséget ismét megcsodálták német szövetségeseink, mi könnyeztünk örömünkben. Félóra múlva Barsy ujabb jelentést adott le: — A bajorok most érkeznek fel a D. Mutura. Ebez már nem kell többet irnom. iMég csak annyit említek meg, hogy Barsy őrnagy mellét egy bét múlva mar a másodosztályú német vaskereszt díszítette. Időközben alezredes lett és útban van ujabb kitüntetése: a harmadosztályú vaskorona, rend. Homo. »»K«ASSSBBAABAAAEUBAL9ACABGBSBBABAI'BASAAABABBABAABAAAAAAUABABNASIBAABBASASBAEAAAAÍAIBBBAABANAAÍIAHAABI9*ABAABB> Cicatricis főispán a városi földek eladásáról (Saját tudósítónktól.) A városi földek egy részének eladásáról pénteken dr. Cicatricis Lajos főispán nyilatkozott a Délmagyarország munkatársának. Helyesli a földei-adás eszméjét, hangsúlyozza azonban, hogy a vételár megállapításánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a város erős és gyarapodó kisbirtokos osztályt teremtsen. Cicatricis főispán ebiben a nyilatkozatában is olyannak bizonyult, aminőnek eddig megismertük: alaposan képzett elméleti, tapasztalatokban gazdag és kitűnő érzékű gyakorlati embernek. Nyilatkozata a következő: — A magam részéről ,a.z ideát helyeslem és időszerűnek tartom. A város földjeit eddig amennyiben hasznosították, bérlet utján hasznosították. Az olyan törekvést, amely azt célozza, hogy a nép minél szélesebb rétegeit kefl földhöz juttatni, támogatni kell. Semmi sem volna azonban eihibázottabb és veszedelmesebb dolog, mint az olyan telepítés, amelyiknél az ámortizációs terhek nem fedezhetők a föld jövedelméből. A város is kiizködnék az uj helyzettel és azok is roszszabb sorsba kerülnének, akiken .segíteni akartunk. Nem szabad tehát számolni a mai, egyáltalán nem reális és vakmerően fölcsigázott földárakkal. Scultéty Sándor főszámvevő számítását a földárakról reálisnak tartom. Ha tehát a város elad földet, arra kell törekednie, hogy az intenzív földművelést teremtse meg, hogy a föld tulajdonosának teljék az annuitásra,- amellett azonban jólétbe juttassa jövedelme. — Azok az eszközök, amelyekkel az intenzív -művelést biztosítani lehet, az illető egyének hajlamától és intelligenciájától függnek. Szerződéses kényszerrel nem érhetünk el eredményt. Szó lelhet telj/gazdaságról, állattenyésztésről, konyha- és iparnövéijyek. termesztéséről, ezeknek szövetkezeti uton való értékesítéséről és hogy az árhullámzástól a kisember megkíméltessék, feldolgozó telepek (száritók, konzervek) létesitéséről. Ezeket az intézményeket azonban két érdekeltségnek kell megteremteni. 1. A telepesek szövetkezeti alapon összegyűjtik például a tejet, a terményeket. 2. A feldolgozást az értelmesebb és a világforgalommal összeköttetést találó kereskedelemnek kell végeznie. — Az állami telepítések tudvalevőleg szomorú tapasztalatokkal szolgáltak. A telepeseknek minden vagyonukat és felszerelésüket ott kellett hagyniok, az eredmény az lett, hogy vagyonterhek álltak elő és holt instruktusz. Alig egy-két telep van az országban, amely a jólét forrásává vált. A magyar paraszt földéhes, természetes, hogy az intenzív földművelésnek nagyobb garanciája az, ha az illető tulajdonosa a földnek, mint ha bérlője. Ennek a föltételeit azonban a városnak kell megteremteni. Meggyőződésem, hogy az amortizációt abból kikeresi a kisbirtokos, ha a háza körül konyhakertészetet rendez be -és lábas jószágokat tart. — A tervnek azt a részét pedig, hogy a földihöz-juíás áldásaiban első sorban azokat részesítsük, akik a háborúban érettünk hoztak áldozatokat, minden fenntartás nélkül való örömmel kell üdvözölni. A kisember földéhségét ki kell elégíteni és e tekintetben a hitbizományok és a nagybirtokok urai előtt kell járni a városoknak. HIREK 0000 — Időjárás. Változékony, hűvös idő várható, helyenkint csapadékkal. PROGNÓZIS: Változékony, hűvös, sok helyütt csapadék, Déli hőmérséklet: + 1.0 fok Celsius. — A miniszterelnök B c ben. Bécsből jelentik: Gróf Tisza István miniszterelnök péntek reg-gel Bécsbe érkezett ós a Magyar Házban szállt eg. — bzemelyi hir. Dr. Cicatricis Lajos főispán pénteken elutazott. — Ki lesz Gratz Gusztáv utóda. Budapestről jelenti tudósitónk: Dr. Gratz Guszc/irány János kéziratot hOz. Egy modern szépirodalmi folyóirat szerkesztősége. íróasztala mögött kinos gonddal elrendezett művészi rendetlenség tömkelegében ül a szerkesztő: szigorú pápaszemes arc (testvérek közt hat dioptria), mély redőkbé futó homlok, gummilabdabőr, az irodalmi borbély által verejtékes munkával szétzilált .hajfürtök, ünnepélyes mozdulatok, dermedt akadémiai tekintet a szúrósra beigazitott szemékben. Mikor kint nem kopognak, unottan ásít, a körmeit látja el tintás gyász-szegéllyel, egyébként arra gondol, hogyan emeltesse föl a biztosító társaságnál, ahol titkár, kétszeresére a fizetéséi, mert a babája szörny-eu követelődző kezd lenni a szinháznál. Mikor kint kopognak, hirtelen szétnyit egy vaskos kéziratkönyvet, buzgón föléje hajlik és csak akkor veti föl a szemét, amikor nagyon szerényen megszólal a jövevény. Arany János. — Bocsánatot, kérek, alázatosan . . . Szerkesztő (hirtelen végigméri, újra a könyv fölé hajol, morog). A. J. — Bizonyára rosszkor jöttem. Ha sejtettem volna ... Sz. — Mi tetszik? A. J. — Kére^n szépen, nem is tudom, hol kezdjem voltaképp. Sz. — A végén vagy a közepén, csak kezdje, fiatalember. A. J. -— Tudniillik odahaza csöndes magányomban egy époszt irtam . . . Sz. (Nagyon kényelmetlenül) — Csak? A, ,/. — ... ós gondoltam, nem tetszik rossz néven venni, ha irodalmunk e legelső fórumán óhajtom először bemutatni. Sz. (reszeli a torkát) — Kézirat beszél. Kérem. A. J. (a kopottas őszikabát belső zsebéből kihúzza Toldi kéziratát és átadjaj) Sz. (forgatja). — Előszó. Fölösleges. Előszót akkor irjon, ha már „valaki" lesz. A kezdő mástól kérjen előszót. Első ének. Hm. „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja. Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta". (Abbahagyja az olvasást, eltökélten megigazítja a pápaszemét, szivarra gyújt és a vendéget üléssel kínálja meg.) Nemde, ön agrár ember? Talán kisbirtokos? A. J. — Oh, kérem, tanár vagyok. Sz. — Tanár. Istenem, ha én tanár lehetnék . . . Milyen szép a. zsenge, fejlődő gyermeklélek mélyeibe hatolni, a tudás édes gyümölcsével megismertetni. És ön ilyesmit ir. Kopár szik sarja, tikkadt szöie/kény áj ak. Kezében a nagy nyelvtörténeti és tájszótárrail. Minden szó gondosan kikeresve, a differenciált városi ember elképpesztésére szánva. Mondja, kérem, háromszor egymásután: szik sarja, szik sarja . . . látja, az en nyelvem már belebotlik. Nem merem folytatni. Ez közönséges blöff, tisztelt . . . szabad kérnem a nevét. A. J. — Arany János . . . Sz. — Arany ur. Nézze, kedve* Arany i ur, a költészetben nincs bukolikus szélhám, | a költészet önmagáért van és belülről kifelé él. Ön pedig kívülről 'befelé erőlteti. Ne beszéljen, kérem, nekem természetről, méla szemlélődésről. Aki szik sarjára és szöcskékre szorul, annak vajmi szegényes lehet a lirai pszihéje. Mit akar ön a szik sarjától, a tikkadt szöcskéktől, mért kell önnek a szik sarja meg a tikkadt szöcske, hogyan jut eszébe a sarj szike, a tikkadt szöcske, mikor Toldiról akar beszólni? Eh, lárifári, — aláfestés, szinhatás, háttér, mittud-o-món. Ez egy rosszhiszemű eaptatio benevolentiae. Ön arra számit, hogy megtévesztheti az olvasót. Nevetséges. Én ne tudnám, ípi az a szik, az a sarj, az a szűcsök! És az én eszemen akar túljárni? Hiszen az első pillanatban -észrevettem ,hogy ezt a három szót ugy szedte ki a nyelvtörténeti szótár s betűs cimszavaiból. Kedves Arany ur, de akkor mért olyan ügyetlen, mért árulja el magát az egymásután rakott három s betűvel kezdődő szóval? A. J. — Kérem, ha megengedni méltóztatik ... Sz. — Hja, kérem, magyarázni mindent lehet, -de mihelyt egy verset magyarázni kell, az minden, csak nem vers. És lássa, én teljesen elfogulatlan vagyok önnel szemben, tisztelt Arany ur. Ha most meg akarnám vesztegettetni magamat, ha el akarnék térni szigorúan kritikai hitvallásomtól, tovább olvasnám a kéziratot. De nem teszem. Az első sorok döntők, alkárcsak a harctéren az