Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-17 / 66. szám

I DÉLMAG YARORSKAG Szeged, .1917. március 17. J7f JYÍatin Ijazug szenzációi. Amennyire naiv lehet a francia nagyközönség, vagy legalább is mennyire naivnak tarthatja a Le Matin a maga francia, antant és semleges olvasóit, arra két kiváló példával szolgálhatunk a Matin egyik legutóbbi számából. Átregyik: a németeknek a legbarhárabb gyilkolással való megvádolása. a másik: egy francia altisztnek az égig magasz'talása: Amerika felé vetett kellő oldalpillantással. Ám álljon itt kommentár helyett és nélkül a két példa: Az elsőnek a főcíme: Sauvagerie allemande. (Német vadság.) Az alcíme: Husz orosz altiszt halálra gyötrése A. szöveg.: Petrograd, március 3. Krivsztow szenátor, a rémet kegyetlenkedések megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke, közli a következő tényállást, amelynek hitelességeért szavatol: „Október 9-én Mannheinfba szállítottak 60 orosz fogoly altisztet és 250 közlegényt. Október 14-én egy német tiszt kihirdette nekik, hogy fel fogják őket használni ÉszakFranciaországban katonai munkálatokra és megkérdezte az altisztektől, akarnak-e oda menni. Mikor ezek ez ellen tiltakoztak, előhivatott egy szakasz katonát, akik bimkósbotokkal agyonütötték az összes altiszteket. A Katonák másfél óráig verték őket, míg mind a hatvan altiszt véres hustömeggé nem vált. Érre a német tiszt felkapaszkodott erre a 'hullatömegre és egy ideig sétált azon." A lapnak ugyanazon az oldalán mindössze. két oldalból áll az egész lap külömben — egy egész hasábot szentel a fenti hír ellenképének a megrajzolására, amelynek hőse természetesen egy francia katona. Hosszadalmas volna az egész cikknek a visszaadása, azért azt itt csak tartalmilag ismertetjük. A focim: Hősi lélek. Első alcint: A dicsőség, mely el nem múlik. Második alcím: Az Athos teherhajó utolsó pillanatai. Ezen hangzatos hármas cím alatt elbeszéli a Matin a földközi-tengerben néniét búvárhajó által elsülyesztett Átkosnak az utolsó pillanatait. A hajón magukkal vittek a franciák három német foglyot, akik a hajó aljában külön-külön fűikébe voltak zárvaMikor már a aajó sülyedni kezdett, egy Moujecm nevü francia altiszt lesietett, hogy kinyissa a bezárt fülkéket, hogy a német fogiyok esetéleg meg tudjanak menekülni. Két fülkét szerencsésen ki is nyitott, de* mire a harmadik ajtóra került volna a sor, a hajó a <viz alá merült, eltemetve magával a derék Moujeaut, aki ellenségeiért feláldozta az éietét. Énhez a lehet, hogy csakugyan megtörtéin. lehet, hogy koholt esethez a Matin, miután most Amerika megdolgozása van a soron, a következő, szintén kommentárra nem szoruló megjegyzést fűzi: „Halljátok ezt, drága amerikai barátaink? Nem fogjátok-e ezt a Moujeaut arra érdemesíteni, hogy ott szerepeljen a neve azoknak a halottaknak a listáján, .akik a Laconiávaí elsüllyedtek a madame és mademoiselle Hoy neve mellett, hogy fiz egész világ előtt arról tanúskodjék, hogv Franciaország a becsület hazája minden ember számára — a jók és a gonoszok számára egyaránt." f Jiohamdal. • Isten látja <a létkwniet, aiein én vagyok a szerzője. A délutáni posta hozta e! hozzánk a leveleit a .yRoharndatial." A levelet Ferke Áigost eimii „az Akadémiától elismert poéta" irta.-. A rnhamdalt szintén. Hogy ini miniCfeníne jó ez a. raliiaundal, azt «m túlságosain soík sssemiyjséglgS&t magja á ikosaonis költő mondja él nékünk. íme: Igen tisztelik Szerkesztő Vr! A talán végső mérkőzés napjának mnw előestéjén kérem, •szíveskedjék a mellékelt venseaueit becses lapjában is közöluii. A vers már tmeigjelent Budapesten és megjelent a vidéken ás több lapban, .dó én mégis — a vél érdekében — kérem a továbbterjesztését. Nem a maga imdiesöségére Isten látja lelkemet... De bizv-a remélem, hogy mamit magyar liouvédtiszt, s mint az Akadémiától is elismert poéta, megtudtam írni a „ RoltanulaU" ugy hagy az minden magyar ember énjében uj hitet gyújtsam, s hogy minden a fronton küzdő és ezután oda induló magyar honvéd szivében lángra szifsa a biztos győzelmet lórivá akaratot. Már én máskép úgysem bírom szolgáJilvi: a mii szerit ügyünket! . Azóta, hogy pár héttel ezelőtt halálos betegségemet hazahoztam a frontról (vagy az engem onnan) tat már közéi tíz óv óta hallgató lant újra a megszólalt bennem . . . ifin! Az olaja fogyott .mécses, • nteily -fél Robog mielőtt kialszik örökre . . . Hát. igen. Ferke Ágost, „mint az Akadémiától elismert poéta megtudta iraii a „Ro» haffödalt" u talán végső mérkőzés napjának im® előestéjén." Meg tudta inni, „ugy, hagy . . " Nem akadt .senkii, aki nuegakadályozta vein a. Senki. Mi stsm akadályozhatjuk tót mreg annak nteigjelenését „a t alán végső .mérkőzés íme előestéjén." Tessék: HONVÉD-ROHAM-NÓTA. Fel. fel, honvéd! Viadalra! Döntő, dicső diadalra! . . . Fel királyért! Fel hazáért! Fel véreink igazáért! ... Golyó zizzen . . . Gránát robban . . Cseng a fülünk . . szivünk dobban ... Següis Isten!... Csak előre!... Gondoljunk a szeld) jövőre!... Sorsa kit a. sírnak szánna. Agyában is rátalálna! . . . Csak előre mint az orkán! S ha a magyar honvéd torkán Kiszalad a rémes „Rajta!" — Fut a gyáva oláh-fajta . . . Előre! A honvédnek nincsen párja: Világ első katonája! . . . Galamb-széliéi: nyugalmában; Tigris-dühödt: haragjában! . . . Nincs, ki véle szembeszálljon. Rohamának ellenálljon! . . . Kicsinyeltek, nem ismertek: Relénk kötni azért merlek! De ismernek már azóta. Ha fel zug a magyar nóta. Ha fel zug a honvéd „Rajta!" — Fut a gyáva, oláh-fajta . . . S ha nem csípnék nyakon hátul: ' t Ki ís futna a rilágVul! ... Előre! Ha felzug a honvéd ..Rajta" — Fut, a gyá va oláh-fajta! . , . S aki áll. hogy védekezzen: Annak Isten kegyelmezzen! Annak. — ahány átgik. érte. — Megfizet, a magyar, érte! Gálád vére hull a rögre; Ráemlékszik az ördögre! Száz élete, hogyha volna:. Száz élete mind kifolyna! Száz halállal ugy lakolna: Lelke se' jut a pokolba! . _ Pusztuljon az oláh-fajta! . Rajta, magyar honvéd! Rajta!... Rajta! ... Amikor a .(RohamdaJ" megérkezett lroztsánlk,' őszintén szól va'nagy zavarban voltunk, ösiak nem utasíthatjuk vissza egy Akadémiáitól' i.s elismert, poéta veasáesraüvét? Meg aztán azt is beláttuk, hogy akik itt ülünk hatón, a isizeílkeszrtőségben, lirói aairhiciókikal •teli, isohaísein imn'elkieidihétiuik w; írásmű vészeit akadémiától is elismert ilyén fokára. Kivételt esaik *én képezek, akii e sorokat róvcni. Ambícióm ugyanis nem hagy nyugodni Ha. író már nem lehetek, mért ne lehfeinie bölőteari más? Egysz«|- a szerkesztőm meghízott azzal, hogy írjak egy operett,ral .kritikát, ,Meg is irtaim. Igaz, hogy a M>hreittát összetévesztettena. a partit mával és megdicsértem a hamgiszerelést. és a zeneszerzőt, akit HclmlrePthez haSonlitntitiai'.n. igaz. hogy másnap miaidrii, lap egy. éütelmüen megállapította, hogy az operett zenéje tipikus Zcrkovifz zene volt és a. társszerzőt Lopkovitz ur személyében tisztelték. t)e én megírtam a kritmkást Azóta wntMildtífen a meggyőződésem, hogy érték a zenéhez. Hogy hol itt az összefüggés? Hát — kérem — a „Robamdaktak" nincs zenéje. Hátha megiraáui ón? Az Akadémia 'hiztlosa.n rü«marne érte . . . Ez sem u-tedsó éppen: Aijoadénih'dtól eEsnueht zeueszerzőníeik lenni! . . . •Hogy még edd ig sohasem prábátlitam . . . ez es'ak írem akadály? 'Kgyszw eií kall .kezdeni! És biztosan sikarüiloii fog. Hfezetn angolul m tudok, egész hiztosan ludak, — r.drk eddig nem próbáltam. Sip. Szeged—Csongrádi takarékpénztár részvények elővételi joga vásárolható elöngös árfolyamon Mag R. Miksa bank- és váitóüzletében Szeged. takaríthat meg havonta a világítási számláján, ha a Pláehlrii fí hvattosOSRAM izzókflrtékkel világit Kizárólag EH&i MM kapható fű fI 1VIIM világítási vállalatinál a Szegetlen. — Teisínn i«5.