Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-21 / 43. szám

Hz«S'*4: 1917. február 8.1. Szonjoru aktus a fronton. — „Ma február 10-én haltam meg.'1 — Olasz front, Ifébruár 10. A leigrémesebb, a legborzasztóbb szó: a desertcur. A bélpoklos beteg, a esuszó-mászo vipera nem kelt oly .utálatot bennünk, mint ez a franciásan hangzó kilenc betű. Hat illónapi ittlétem alatt .most történt az első .szökési kísérlet; kísérlet azért, mert ma délben az illetőt kivégezték- Eltaposták, összetörték a fejét, mint egy boa constriotornak. Az illetőt jól ismertem,, kissé zömök termetű, jntelligerfe kinézésű ember volt, szerb létére jól beszélt magyarul is. Posztot állt minap este 6-tól reggel hatig. Jött egy nagy fellhő, ködös, titokzatos, elgomolygott a feje felett, s talán szép délibábot varázsolt elébe, meleg otthont, békés barátságos fészket. Az embernek egy forró vérhnllám csapott a fejébe, .talán a szive feldobant és — otthagyott mindent, kötelességet, hazát, lerohant a völgybe. 'Éjfél felé T. zászlós vizitálni ment, s csak a bundáját és az .etuobott fegyverét találta ott, a drótakadályok előtt, Átszökött. Nagy köd volit azonban éjszaka, nem bírt tájékozódni, s órákhossza,t bolyongott, mig hajnaltájban a mi paürouUlunk elfogta. Vallatni kezdték. Nem felelt. Keményen összeszoritotta a fogát ós hallgatott. Éheztették, kínozták, ütötték, basztalam. Levitték a bíróság elé: halálba. Ma délben 12 órakor volt az ítélet kiibivdetés, A zárka előtt állt egy 24 ember bői álló carré, két oldalt egy-egy szakasz, csupa szerb. Az egyik sarkon állnak a tisztek,, n zászlóalj- és századparancsnok, az adjníatr?, az orvos és várják az alezredest, Vele jön egy auditor főhadnagy, ki beáll a carréba. Kijön a fogoly. Gyűrötten, összetörötten, sáppadt vértelen arccal, öveges álmatlan szemekkel- Német nyelven szól az ítélet:.t„Wnrde zurn Tode verurteilt". iMajd szerbül ismétlik meg. Az emberek lenéznek a földre, mozdulatlanul állnak, a kezük remegve tartja a fegyversztjjat„ a szempillák néha-néha megrebbennek, ijesztő csönd, kiálló némaság: a (halál le kellete, a halál .szárnya csapja meg a lelkeket és tartja fogva. Az elitélt áll. Az arca ép oly fakó, talán egy árnyalattal halványabb, a szeme kifejezéstelenül üresen bámul a semmiségbe, de nem reszket, mint egy fa áll és vár. A pap hozzá lép ós beviszi a zárkába, Bénin kitör belőle az ember. A lelke felszabadul a téboly alól, fölzokog, fülébe hangok,, melódiák csengnek: az éleit, a lüktető, forró élet susog, hívja a sir széléről. ígér mindent, megjavulást, csak az Isten egét láthassa de az ítélet kérlelhetetlen: meg kell halnia. i És most. a ködös szürkeség szélén adják kezébe a feleségétől érkezett két lapot: a kis gyermek is jól van, irja benne. És ő inégegyszer gondolatban végig öleli, becézgeti őket, egy pár lapot ir és 2 órakor az előbbi earrében felviszik egy dombra az ítélet végrehajtására. Kezei össze vannak kötve, a cipője nincs befűzve, a ruhája lóg és a carré megáll a kiásott sir szélén. Hátul az emberek szétválnéz. .Féltérdre ereszkedik. Egy nagy fehér kendővel közelednek feléje, az utolsó pillantása ugyan hova szállhat? A szeme már be van kötve. Négy ember áll vele szemben,, ezek megett még négy, az esetleges kegyelemlövésre, a fegyverek .töltve vannak. A másodpercek törtrészei óráknak tetszenek, iaz idő ólmosan nehezen vánszorog. A százados kihúzza kardját intésére a négy katona .nesztelenül hermelin módjára elébe lép. A két középső a homloka előtt tartja a csövet, a szélsők a szivére céloznak. Az -áldozat nyugodt. Az emberek arca merev, a rémület viasz-lárváját rajt-aha-gyta, a szivek lassabban dobognak. A százanos magasra tartott karddal, acélos szemekkel, feszesen áll: az igazságnak, a kötelességnek megtestesült alakja. — „Feuer" A kard hirtelen végigsuhan a levegőben,, a napsugár sikongva szántja .végig, a lövések eldördülnek, a begyek dörögve^dübörögve adják vissza a hangot, az áldozat oldalra esik, kezei a földön. A fejéből hatalmas biborsugár tör előre, az életnedv, a piros, meleg .vér. 1 - , • i Az orvos Ibozzáugrik, pulzusát vizsgálja, majd jelenti a halál beálltát: Az emberek csendben, felzaklatott kedélyly-el szétosztanak, a sir szélén, a gőzölgő vérben ott fekszik a bolttest. Itt van előttem a végső írása. Egy lap magyarul van írva: „Ma február 10-én haltam meg" irja hibás, rendetlen írással és elgondolkodom. (Milyen lélekkel ir az ember, mikor fülében már az örök csend zug, -mikor tekintetével a halál kacérkodik? Mi van a lelkiünkben mikor utoljára látjuk az ég kékjét, a meleg .napsugarat, mindazt, ami szép, ami jó? Nem száll meg bennünket a téboly, az állatiasság? Hogyan költözik lelkünkbe a megnyugvás,, a lemondás R2ü égo, maró 99 Isten hozzád"? Ez mind .misztikus probléma, megfejthe.betetlen, jobb reá nem gondolni. H. S. Esti német hivatalos jelentés. BERLIN: A Woltf-ügynökség jelenti 20-ikán este: Eltekintve francia részleges elöretörésekmeik a Mlaas és Mosel között való sikeres elháritájsátől, nyugaton esős, ködös időjárás metleftt a harci tevékenység csökély volt. Keleten és Macedóniában nem történt (különös esemény. Tüntetés Párisban a széninség miatt BERN, február 20. A párisi Journal jelenti: Tegnap Páris uftcáin nagyobb itömeg vonult végig és azt kiáltozták: —• Szenet, szenet! A boulevardoikon szétszórták a tömé get. Négyszáz föböl álló csoport azonban megrohant egy szénrákitánt és 8000 kilo aak, az elitélt- megfordul é* utoljára körül- gramm tüzelőanyagot széthordott. Szeged szénellátása. A szénins'ég, mely válójában szállítási nehézségek láncolata és európaszerte lépten-nyomom kritikusan (érezteti hatását, emberi számítás és előrelátás szierint Szegedünket megkíméli 'azoktól a (roppant szenvedésektől és nélkülözésektől, amelyekből, sajnos, na-gy rész jutott jki — .minden gondoskodás ellenére — nem egy magyar városnak. Szegeden, íelteikintve -az egyes magánüzemek, iparvállalatok átmeneti kisebbimagyobb ziavarától, komolyabb bajok eddig nem voltak é-s előreláthatólag nem is lesznek. Mig 'Németországból! 'a -felső-sziléziai u. n. porosz szén behozatala országunkba, szállítási nehézségek következtében immár (hetek óta szünetel jóformán teljesen, addig a hazai bányavállaltatok részéről a belföldi szén. kitermelése, a kormány résziéről piedig a kitermelt szén igazságos elosztása tér de kiében minden, lehetőt elkövetnek és igy a iegííointosabb hadi és ipari igények, bár jelenleg csak pillanatnyilag, teljes kielégítést nyernek. Légszesz- és villamostelepünk a széninségen már túlesett abban az időben, amikor a segítség lehetősége sokkai kiadósabban megvolt, mint ma és a fogyasztás érdekében elismeréssel kell megállapitani, hogy légszeszgyárunk vezetősége semm'íéle anyagi áldozatot nem kímélve, 'december hónap óta olyan sztén tartalékokat gyűjtött egybe, amelyekkel — 'természetesen az előirt és szükséges takaréfcosságró1 soha meg nem feledkezve — iáf*íBisi« ezen köz üzenünk szénnel való ellátása máris biztosítva van. Szeged több, imint 100.000 polgárát valószínűleg az is érdekli, hogy a város tanácsa messzemenően gondoskodott a város vízellátási üzemének folytonosságáról; közvágóhídiunk — mely a hadsereg részére nagyszabású munkatervvel ldolgozik, óriási teljesítménnyel — üzeme is állandóan fenntartható, iskoláinkban az előadásokat 'zavartalanul folytathatjuk, a kórházban gyógyulást váró betegjeink 'sem szenvednek — mint sok más helyütt — e hidegben, városi fürdőnk 'rövid szünetelés után ismét a közegészség szolgálatában van, sőt előrelátó védekezés történt az olvadás esetére várható -nagyobb .vizek esetére a belvizszivatytyutelepek kellő szémei'látása tárgyában is. Hogy a széninség némikép azért Szegeden is érezteti hatását, de csak kis mértékben, azt csak a kisebb háztartásokban észlelhetjük. Hiszen Szeged közönsége otthon ia kályhában és a takaréktűzhelyen leginkább fa, vagy ujabban koksztüzelésre van berendezkedve. Sem fában, sem szénben eddig (hiány nem volt észlelhető. A széntüzelésre berendezett háztartások még a nyári és őszi hónapokról bőségesen el vannak látva tüzelőanyaggal. Az országos — Szegeden szerencsére eddig ismeretiem — széninség bajának ere-dete közismert; speciális viszonyainkat és berendezkedéseinket magunk tudjuk legjobban, .saját hatáskörünkben ke! tehát számolni jóelőre az elkövetkező állapotokkal; legyen szabad itt rámutatni speciális tiszamenti helyzetünkben a nekünk igen fontos körülményre. Olvashattuk legutóbb a gazdasági jelentéseket, amelyek minden jóval biztatnak a jövendőre. Földjeink az egész vidéken teljesen megművelve várják a nyári hónapok áldásait. Ma, amikor a gazdasági versengés, nemcsak vassal és dinamittal, hanem a munka, tőke, tudomány és szorgalom eszközeivel is folytatódik, szigorúan kell ügyelni (ai'ra, hogy a bevetett területekből a szokásos tavaszi belvizek egy talpalatnyi területet .se tegyenek tönkre, a termelő munka ne vesszen kárba és e téren- elsősorban, a