Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-18 / 41. szám

kzé&A ÍM. február 14. T A fahonvéd: Hát ugy van az, a más sze­mében meglátjuk még a szálkát is, -a magun­kéban még a gerendát sem Ez már emberi természet. Én: Ez emberi, igaz, de az már nem em­beri, amikor vizezik a tejet. A fahonvéd: Nem lehet azt vizezni, ami •nincs. Tetj sincs, kávé sincs, szén sincs. Én: És olyan nagy ember sincs már, mint amilyen Jólmi volt, aki réges-régen fe­kete gyémántnak nevezte el'a szenet. A fahonvéd: Fekete gyémánt csak kerül de aki nékem szenet kéri® vagy ad, annak én odaadom az összes szögeimet. Hátba hasz mát veheti HIREK Katonavonat. Megy a vonat, megy, a távol horizontig kalászthányó búzák hömpölyögnek, mint ha­talmas zöldviziü tó, amelynek fodrán napfény hinti aranyát. Asszonyok bukkannak fel a búzatáblák között, pirosszoknyás asszonyok* erős lábúak, a kezükben kicsinyke kapa, vá­rosi gyerekek játszókapáját szabják ekkorá­ra s ahogy fölemelik ipiroskemdlős fejüket az asszonyok, olyanok, mint óriás diszpipaesok a disacsipke közepén, vagy az oltáron, mely fölött Jézus a búzában halad Péterrel s a vadrózsabokor mellől épen most száll föl a vadgalamb. A fürj erőteljesen veri pitty­palattyá® a vonat lassacskán gördül, a ka­tonanóta. elhalkul® csupán a pittypalatty zeng erre a levegő vizén. Odébb a füzesek­nél két orosz katona virágos herét kaszák Az asszonyok keze megállott, néznek a vonatra, •mely mint valamely 'lomha hernyó, a tölté­sen mind lassabban és lassabban vonaglik. — Virágot, Anczi, virágot! — kiált le egy katona — ugy hivnak-e, Anczinak hivnak-e? , . — Nem ugy hívnak, de adok virágot! Az asszonyok búzavirágot tépnek a búza mellett, rohannak a töltésre, dobálják fel a virágot, /pipacsot, széles réti királyié® vad­liliomot és vadborsó kékjét. Legtöbbet búza­virágot. i i i — Nézd már nézd, — mondja lefelé egy* katona — nézd1 te /Anczi, ez a virág olyan kék, mint a szemed. A szemed is ilyen kék. Elgyönnék érte. — 'Miért, a virágért! — Nem, a szemedért. Teérted! háborr. után. A menyecskék nevetnek és szintén hord­ják a virágot, a két orosz néha fölveti a fe­jét, mint ismeretlen tájékra szökött szilaj paripák szokták. — Az oroszoknak adtatok-e már virágot? — Jaj, azok szednek maguk is. Egyik a • feleségének, másik a menyasszonyának pré­seli. Mikor lepréselte, levélre ragasztja, ugy küldi messzi hazájába. 1 A vonat pöfög s mintha uj erőre kapót® volna, gyorsabban gördül, nem volt az egész talán csak egy7 perc, az asszonyok és lányok még dobálják a búzavirágot, a katonák nó­tába fognak a hátsó koesiiktban és csöndesen elmarad a fiizfás kaszáló, a két orosz már oly piciny, /mint két cserebogár, a piros­kemdőis asszonyfejek még látszanak, megy a vonat, megy s végig a horizontig a buzaten­ger aranybamerüüt s a barázdaszóleken kék búzavirágok mosolyognak, a fürjek szorgal­masan verik nótájukat s fent a rózsabokrok fölött vadgalambok keringenek, mint egy­kor, midőn Jézus a búzában Péterrel beszél­getett, Montenegró élelmisxerellátása. A tpajtó hfid is z á fás ró l jelentik: /A ,jMorning Post"-nak az a specialitása a többi angol laip között, Ihogy „eredeti" je­lentéseket közöl a központi hatalmak orszá­gaiból, ahol állítólag saját tudósítói ülnek. A „Morning Post" bécsi vagy pesti levelei a legcifrább fogalmazványok, amelyeket már a konkurrens antantsajtó is megelégelt. Egy nagy francia újság nyilvánosan mutatott rá ,a „Morning Post" sületlenségeire, amelyek­ről száz lépésről lerí, hogy egy londoni Író­asztalon látták meg a napvilágot. A „Mor­ning Post"-ot azonban ugy7 látszik egy csöp­pet som bántotta, hogy nyilvánosan sütöt­ték rá a hamisító bélyegé® hogy egy ellen­céges újság tartotta szükségesnek megcáfol­ni miránk szórt rágalmait; a „Morning Post" vígan folytatja tovább gonosz és bár­gyú játékait, i Sőt kiterjesztette működésének körét a központi hatalmaktól megszállott terüle­tekre is és olvasóinak egyéb időtlenségek kö­zött beszámol arról is, hogy a imontenegróiak mit esznek. A rövid és frugális étlap avv.al a megállapítással végződik, hogy Montene­gróban dühöng az éhhalál. .A mi katonai ha­tóságaink mailt év juliusában, amikor a „Journal de Genéve" tálalta fel olvasóinak /ezt a mesé® a meggyőző tények sorozatával cáfolták /meg. Ma, bogy a „Morning Post" fogja pártját a fekete 'hegyiek /fiainak és gyanútlan olvasóit boldogítja a felmelegí­tett újdonsággal, nem kisebb dolgot állítva, mint bogy a jó mcntenegrócok más eledel híján -— füvet esznek: megint, egyszer meg kell szólaltatnunk a tényeket. Hát bizony, ugy áll a dolog, bogy erna­gorcok még (mindig nem követik a bibliai Nebukádnézár receptjét, azt a kevés füvet, ami karsztos szikláikon kikel, már csak in­kább a kecskéikkel legeltetik le, s csak a ikeeskepecsenyct .eszik meg maguk — vasár­nap. Mindennapos kenyerükről ugyani® gon­doskodunk mi, akik 'védenceinknek tekint­jük a méntenegróialcat, mert régi szövetsé­geseiktől ugyan fölkophatnék az álluk. Már •az okkupáció első hónapjában bőségesen jut­tattunk nekik élelmiszert: kenyeret, kuko­ricát, liszté® kávét, cukrot, sót, sajtot. Most pedig minden hónapban külön nagy élelmi­szerszálitmány megy a polgári lakosság ré­szére, 150.000 ember egy havi szükséglete. Cetinjében egy élelmiszerbizottság osztja fel a szállítmányt az egyes körök közt, szükség­letük szerint® Akik szükséget szenvednek, ingyen kapják az élelmiszert. Annyi vető­magot osztottunk ki, bogy az minden terü­letet bevetettek, ami békeidőben még soha­sem esete meg ebben az országiban. Gazda­sági szerszámokat a monarchiából vittek le. A terfflaés jó volt, A jószágstatisztika ked­vező eredményt mutat, a marhák, juhok, kecskék jó búsban vannak. A montenegrói /tisztek, hivatalnokok, nyugdijasok és ezek­özvegyei és árvái illetményeik felét tovább húzzák a cs. és kir. katonai kormányzóság­tól. A rokkantakat támogatjuk. Mí rajta vagyunk, hogy ennek a csak­ugyan nehezen élelmezhető országnak ne fogyjon ki az élelme. Becsületes akarattal és becsületes munkával dolgozunk ebben a* irányban és hisszük, liogy az elismerés nem •fog elmaradni. — Időjárás. Jobbára ködös idő várható, nyugk&i félőt la^rn hőemelkedé&sel, PROGNÓZIS: Ködös, később eny­hébb. Déli hőmérséklet: —7.4 fok Celsius. — Zita királyné bővíti magyar nyelv­tudásét. Pozsonyból jelentik: Az itteni állami tanítónőképző igazgatónője Tapody Ida megbízást kapott, hogy Zita királynének a miagyar nyelvből előadási órákat adjon. A királyné bővíteni óhajtja magyar nyelvtudá­sát. Az igazgatónő már meg is kezdette működését és hetenként háromszor Bécsbe utazik az előadási órák megtartására. — Báró Hazai uj megbízatása. Báió Hazai Samu honvédelmi miniszter, mint ismeretes, fonto® katonai megbízást kapott Bécsben. Hazai mér el is foglalta uíj hivatalát. Fő­munkatársa B li£\kg Sándor vezérkari ezre­des lesz. A megbízás tisztára katonai termé­szetű ós bizonytalan időre szól. A honvé­delmi miniszter, mint aktiv katona, a imnin-. kapárthól kilép. — Vilmos császár osztrák-magyar vezér­tengernagy. Jelentettük, hogy a király Vilmos császárt legutóbbi látogatása alkalmából ve-, zértengernagygyá nevezte ki. Az erről szóló parancsirat a hivatalos lap szombati számá­ban jelent meg. — Szurmay tábornok Budapesten. Buda­pestről telefonálja tudósitónk: Szurmay Sándor honvéd tábornok Budapestre érke­zett és hosszasan tanácskozott gróf Tisza István miniszterelnökkel. Este a miniszter­elnök a munkapártban kijelentette, hogy a honvédelmi miniszterségre az egyetlen ko­moly jelölt Szurmay tábornok. — Az osztáiysorsjátékot ezentúl a Pénz­ügyi Központ rendezi. Budapestről jelentik: Az osztálysorsjátók koncessziója most jár le. A kormány hosszas megfontolás után elha­tározta, hogy a koncessziót nem hosszabbít­ja meg, iroert nem. akarja, hogy ez a kitűnő iizllet továbbra is magántársaságé legyen. Az osztáiysorsjátékot átmeneti időre, amig a háború tar® a Pénzintézeti Központ fogja rendezni. — A Déltnagyarorszég második jótékony­célu hangversenye. A következő levelet kap­tuk: A Délnpgyaromzág tek. kiadóhivata­lának, Szeged. Tisztelettel értesiitem, hogy a folyó hó 14-én önök által rendezett második hangverseny jövedelmének elszámolását át­vizsgáltam és annak eredményét a követke­zőklben közlöm: A hangversenyre kibocsáj­t.ott és a számvevőség által előzetesen lebé­lyegzett .jegyek értéke 3610, az el nem adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom