Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-17 / 40. szám

Szeged, 1917. február 17. 1 szenzációja. Az ismeretlen tartományt szombatén megismétlik. Tanuljunk idegen nyelveket .a Városi nyelviskolában. Telefon 14—11. Mikor tartalékban van az ezred. Tartalékban volt az ezred. A baká'kat beszállásolták egy kiis tiroli falu félreeső utcájában. Egészen otthoniasari éreztük magunkat. Ugy is volt minden, mint békében. Csak a délelőtti nagy kirűkkolások igyekeztek bizonygatni, hogy háborúban vagyunk. Csak a messze távolból hallatszott az olasz 28 orn.-es ágyu'k halk morajba vesző dörgése és a 30 és felesek nyöszörgő, kinos dübörgése, mely gorombán gurul a megrémült vaskalapos olaszok állásaira, osztva a halált kíméletlen kegyetlenséggel. Az utca közepéin magyar bakák és piros képű, játékos kedvű tiroli lányok hancúroztak. Itt-ott meg csoportokban — az öregeik — diskuráltak. " Köztük az „öreg" Szabó István vitte a szót. Nem az öregsége tette meg tekintélyes „bácsivá", mert mind össze a harmincon járt az éveinek a száma, ihanem az, hogy tudákos fontoskodással oktatta a nála öregebbeket is és „öcsém" volt neki a 43 éves Szűcs bácsi is. Fiatal, erősi, gazda-ember volt. Szép fekete, göndör haj fedte szabályos fejét. Nem is csuda, bogy fiatalon belegabalyodott a falu legszebb leánya, vagy inkább Tóth Gáspár biró uram és kedves nejének egyetPéntektöl vasárnapig február 16-fól 18-ig Aíegbrilliánsabb magyar film! Vigjáték négy felvonásban. A főszerepekben: Berky Lili, mészáros Alajos, Várkonyí Mihály és Szirmay Imre. A4 Előadások pont 5 órakor kezdődnek folytatólagosan 10 óráig. Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. Helyárak: Zsölve 120, I. hely 1 —, II. hely —'80, III, —'50 fillér. len lánya, a csodaszép Rozi. Nagy hangon beszélt. Szinte belevörösödött a beszélgetésibe. Közvetlen őszinteséggel mondta el szomorú családi körülmélnyeit. — Mát miiért kívánkozott kgnd haza? — szól közbe káplár ur Svarák, kinek fenhatósága alá tartozott Szabó. — Mán hogy kérdezhet ilyet öcsémuram? Van-e a hadseregben csa'k egy ember is, aki ne menne haza, iha lehet csak egy napra is? — De ha tudta kend, hogy bajnak megy haza? — heccelődik tovább a káplár. — Há hogy mentem vóna bajnak? A mikor a saját asszonyomhoz möntem. A magam feleségéhöz... — De nem szereti kendet — vág közbe az egyik hallgató. — Ezt én nem tudhattam ecsérn. Váltig azt irta, hogy engcim szeret. Osztán már az embör az Írásinak se higyjön? — Megcsalta kendet az asszony, István bácsi? — kérdi a káplár. — Hászeg hát éppeg hát nem csak mög, csak az utánam való vágyakozás, mög a hiába való várakozás mián ögy kisdeg félrelépett... Itt az öreg Szabó hirtelen elvörösödött. Szégyelte, hogy őtet, mint erős férfiembert ellágyitja az eset, elővette pipáját és tömni kezdi. — Mondja mán kend, hogy történt — biztatják Szabót, mert kitűnően tudott az öreg beszélni. — Ugy történt, hogy az oberlajdinand magához parancsolt, oszt mondá, halliké Szabó! Kied becsülettel eltöltött egy eszten dőt a harctéren, hát csak imögérdemel egy kis szabadságot. És még azon a napon szaladt velem a vonat haza, az én édös szülő falumba. Ugy szaladt a fene nagy högyek 'között, hogy még a gondolatom se mönt olyan gyorsan. Három nap múlva mögérköztem haza. Nem várt engem a vonatnál egy fia-lélek se. Elindultam a vonattól haza felé. A szüvem gangosan kezdött ficánkolni. Alig vártam má, hogy hazaérjek. Ráduráltam magam s emöhtem a házajtóig. Zörgettem az ajtót. Nem nyitja ki senki. Az ablakhoz möntem. Fekete hárász 'keszkenő vót rajta. Mán bosszantott, hogy olan so^ káig alusznak. Ismét zörgetök. Lépéseket hallok. Na most — mondok magamban — gyun a Rozi. — Nyisd ki mán. Én vagyok. Az Estén. — Tó-szi? — kiált ki egy ismeretlen férfihang. Azt kérdezte, hogy ki vagyok. — Há e má ki lőhet? — kérdőm dühösen magam tul. De nem spekuláltam so'ká. Tudtam, hogy kutya van* a kerbe. Széjjel nézők. Az ajtó mellett möglátok egy rozsdás baltát. Felkapom, csak egyet suhintok az ajtóra, oszt bészakadt az sarkastul együtt Bémögyök a házba. Csak az ajtón gyütt bé egy kis világosság. Ott vah a feleségöm a hófehér ágyon. Most is olyan szép, mint egy esztendővel ezelőtt. Elfehéredett arcán pici pirosság volt. A szeme tágra nyilt a bámulattól. Meglepetés vótam neki. Én se tudtam szóhoz jutni, majd kővé váltam. A kezejnben szorongatott baltát még görcsösebben szorítottam a kezemben. A ruszi is ott állt a sarokban. Nem sok ruha vót rajta. Félt. Most sokkal jobban félt, mint amikor először találkozott velem Gorlioénél és felemelte a kezét, akkor nem félt ugy, mint' most, mert tudta, hogy nem bántom, de most félt. , A szemem vérben forgott. Elvesztettem az eszméletemet. Nem törődtem most mán semmivel se. (A kezemben levő fejszét magasra emeltem. Csak egyszer... egyszer... sújtottam az asszony felé. Az én isaját aszszonyoim felé. Aztán, aztán a hófehér párna gyönyörű piros szinü lett. A Rozi jvére föstötte pirosra. Egyet se szólt. Nem js védeközött. Tudta, hogy hibás... \ Szabó Istvá'n itt elhallgatott. Valami kínos fájdalom itört elő belőle. Megtörülte a szemét, hová két ragyogó 'könnyfesepp ült ki, majd tovább folytatja: \ — Aztán a ruszira néztem — mondja elvörösödve. Még könyörgött a bestia lélek. Aszómba, ne bántsam. Mögragadtam a torkát. Aztán nem könyörgött. Lerogyott a fődre... iMöghót. A gyerö'köt nem tamáltam sehun. Bézártam a házajtót, aztán a csendőrségre möntem, hogy mögjelentsem, itthon vagyok és má mögyö'k is vissza a harctérre. Váltig kérdezte a | csendőrörmester, hogy há mé töszöm? De nem mondtam ám mög még neki, mert nagyon röstelltem a IIIBIMIHIBIBNINMMWHINMMIIINIIIIWG m ^1 H m m • • • a m • m 19 XXVU-fk évi rendes közgyűlését az intézet saját helyiségében (Kölcseyudvar) f. é. március 4-én délelőtt 10 és fél órakor tartja, melyre a t. részvényesek ezennel meghívatnak. A napirend tárgyai: 1. Két részvényes kijelölése a jegyzőkönyv hitelesítésére. 2. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság évi jelentése. 3. A mérleg megállapítása, a zárszámadások megvizsgálása, a nyereség hovaforditása és a felmentés megadása iránti határozathozatal. 4. Netáni indítványok az alapszabályok 23-ik §-a értelmében. m M m Azon tisztelt részvényesek, kik ezen közgyűlésen résztvenni óhajtanak, hivatkozással alapszabályaink 16. §-ára felkéretr.ek, hogy részvényeiket a nem esedékes szelvényekkel együtt 3 nappal a közgyűlés megtartására kitűzött nap előtt a bank pénztáránál elismervény ellen letenni szíveskedjenek. Szeged, 1917. február 17-én. Az igazgatóság. B u SS Y (B B • • TA • B a a B • • SKIABSSSBUAISSÜBSBÜ&IGBEBAIS&TTBISSEIBBAKIAAAÍI^BABAAUBBIBBBBBABSBBKA