Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-13 / 9. szám

4 gklma&rarofszág A semleges államokhoz intézett német jegyzék szövege. Berlin, január 12. A német kormány a J következő jegyzéket adta át a semleges kormányok idevaló képviselőinek: A császári kormány az észak-amerikai Egyesült-Államok, Spanyolország és a svájci államszövetség kormányának közvetítésével (megkapta ellenifeleinek válaszát a december 12-iki jegyzékre, amelyben Németország szövetségeseivel egyetértően a béketárgyalások minél előbb való megkezdését javasolta. Az ellenséges kormányok azzal a megokolással utasították el ezt a javaslatot, hogy nincs benne őszinteség és Ihogy semmi jelentősége sincs. Az a mód, amelyen kijelentésüket megtették, lehetetlenné teszi, hogy feleljünk nékik. A császári kormány azonban súlyt helyez arra, hogy a semleges 'hatalmak kormányait a helyzetről való felfogásával megismertesse. .. A központi hatalmaknak nincs rá okuk, hogy ujabb fejtegetésbe bocsátkozzanak a világháború okai felől. A történelem ítélőszéke eldönti majd, hogy kit terhel a rettentő felelősség ezért a 'háborúért. Ez az ítélet épp oly kevéssé fogja figyelmen kívül hagyni Anglia bekerítő politikáját, Franciaország boszuvágyát és Oroszországnak Konstantinápoly meghódítására való törekvését, mint Szerbia felhajtását, a szeraje-vói gyilkosságot és Oroszország teljes mozgósítását, ami Németország ellen való háborút jelentett. Németország és szövetségesei, amelyek csupán szabadságuk és létük megvédéséért I fogtak fegyvert, ezt a háborús céljukat elértnek tekintik. Az ellenséges hatalmak azonban egyre jobban eltávolodnak terveik megvalósulásától, amelyek az ő felelős államférfiaik nyilatkozatai szerint többi közt Eizász-LotHiaringia és több porosz tartomány meghódítására, a magyar és osztrák monarchia megalázására és területének egy résziétől való megfosztására, Törökország feldarabolására és Bulgária megcsonkítására irányulnak. ilyen hadicélok amellett a büntetés, jóvátétel és biztosítékok követelése szájukban meglepően hangzik. Ellenfeleink a szövetségesek békejavaslatát harci manővernek • mondják. Németországnak és szövetségestársainak a legnyomatékosabban tiltakozniok kell az ellen, hogy inditó okaikat, amelyéket ők nyíltan kifejtettek, ily módon meghamisítsák. Az volt a meggyőződésünk, hogy lehetséges egy jogos és valamennyi hadviselőre nézve elfogadható béke s hogy ez a béke egy közvetlen szóbeli eszmecsere utján lenne elérhető és hogy ebből az okból a további vérontásért a felelősséget nem lehet elvállalni. A feptartás nélkül kifejezett készség, nogy a béketárgyalások megkezdésénél békejavaslataikat nyilvánosságra fogják hozni, lehetetlenné teszi, hogy őszinteségünkben kételkedjenek. Az ellenfelek, akiknek módjukban voit a javaslat tartalmát megvizsgálni, sem ezt a vizsgálódást nem kísérelték meg, sem eilenjavaslatokat nem tettek. ''E helyett kijelentették, hogy a béke leihetetlen. amig a megsértett jogok és szabadságok visszaállítása és a nemzetiségi alapelvnek és a kis államok szabad exisztenciátiának elismerése netn biztosíttatik. Az e'ienség tagadja a négy szövetséges hatalom javaslatának az őszinteségét, a világ azonban nem tarthatja őszintének az ö követeléseiket, ha tekintetbe veszi az ir nép sorsát, a bur köztársaság szabadságának és függetlenségének a megsemmisítését, ÉszakAfrikának Anglia, Franciaország és Oroszország által való leigázását és oroszországi idegen népek elnyomását és végül a Görögországgal szemben elkövetett, a történelemben példa nélktil álló erőszakosságot. A négy szövetséges hatalom által állítólag elkövetett nemzetközi jogsérelmek miatt sem panaszkodhatnak jogosan azok a hatalmak, amelyek a háború kezdete óta lábbal tiportak minden jogot és a szerződéseket, amelyeken a jog alapszik, összetépték. Anglia már a háború első 'heteiben félredobta a londoni deklarációt, amelynek tartalmát saját képviselői érvényben, levő nemzetközi jognak isinertek el, és a háború további folyamán a legsúlyosabban megsértette a párisi deklarációt is, ugy ihogy az ő erőszakos rendszabályai következtében a tengeri hadviselésben a jognélküliség állapota következettbe. A Németország ellen indított kiéhezteíési háború és az Anglia érdekében a semlegesekre gyakorolt nyomás épp ugy kiáltó elleniéiben áll a nemzetközi jogok szabályaival, mint az emberiesség parancsaival. Hasonlóképpen népjogellenes és a civilizáció alapIveivel összeegyeztethetetlen a színes' csapatoknak Európában való felhasználása és r. háborúnak Afrikára való kiterjesztése, ami a fennálló szerződések megszegéséve! következett be és aláássa ebben a világrészben a fehér faj tekintélyét. Az embertelen bán ásnod a foglyokkal, különösen Afrikában és Oroszországban, a polgári lakosságnak elhurcolása Kelet-Poroszországból. Elzász-Loíúaringiából, Galíciáiból és Bukovinából, további bizonyíték arra, hogyan tiszteli az ellenség a jogot és a kultúrát. December 30-iki jegyzékük belfejezéséber ellenfeleink rámutatnak Belgium különleges helyzetére. A császári kormány nem ismerheti, el azt, hogy a belga kormány mindenkor figyelembe vette volna azokat a kötelességeket, amelyeket semlegessége rótt rá. A belga kormány Belgiumot Angiia befolyása alatt katonailag Angliához és Franciaországhoz kapcsolta és ezzel maga sártette meg azoknak a szerződéseknek a szellemét, ame lyeknek az ő függetlenségét és semlegességét kellett biztosítani. A császári kormány kétszer jelentette fc a belga kormánynak, hogy nem mint ellenség megy Belgiumba és kérte őt, hogy óvja meg az országot a háború rémségeitől. Erre az esetre biztosította a belga királyság teljes területi sértetlenségét és függetlenségét és teljes megtérítését azoknak a károknak, a melyeket a német csapatok átvonulása okozhatna. Ismeretes, hogy a nagybri.tanniai királyi kormány 1887-ben el volt határozva arra, ihogy a Belgiumon való átvonulást jog igénybevételével ilyen feltételek mellett nem száll szembe. A belga kormány a császári kormány megismételt ajánlatát elutasította. Reá és azokra a hatalmakra, amelyek őt erre a magatartásra csábították, hárul a felelősség azért a sorsért, amely Belgiumot érte. Azokat a vádakat, amelyeket ellenségeink a belgiumi német hadviselés és a katonai biztonságunk érdekében ott tett intézkedések miatt emeltek, a császári kormány ismételten mint alaptalanokat utasított vissza. Most újra energikusan tiltakozik e rágalmak ellen. Németország és szövetségestársai becsületes kísérletet tettek, hogy a háborút befejezzék és a hadviselő felek megértéséi egyengessék. A császári kormány megállapít ja, hogy csak ellenfeleinek elhatározásától függött, hogy rálépjenek a béke útjára vagy nem. Az ellenséges kormányok elutasították azt az ajánlatot, hogy erre az útra lépjenek és övék a teljes felelősség a vérontás folytatásáért. A négy szövetséges hatalom azonban folytatni fogja a harcot nyugodt bizakodással és jogos eljárásának tudatában, a mig ki nem vivja azt a békét, amely saját Széged, 1917. január 13. népeinek létét és fejlődési szabadságát biztosítja, az európai kontinens valamennyi államának pedig azt a jótéteményt ajándékozza, hogy kölcsönös tisztelettel és egyenlő jogokkal közösen dolgozhassanak a nagy kulturproblémák megoldásán. (M. T. I.) isaanBaaasaBaaaaaaBflBssBaaaaBBaasaflaaaaBtiBaBaiiaaass Kőzépeurópa vizi utja. München, 1917. január 11. A Kelet felé vezető, egységes dumai ut nagy problémája közel áll a megvalósuláshoz. A bajor, az osztrák és magyar kormányok között a tárgyalások befejezésre jutottak. A némiet 'birodalmi kormány ,is megigérle a költségekhez való hozzájárulását. Amikor 1916 elején a bajor országgyűlés pártjai 'kimondották, hogy a dumai utat kiépítik a 'nagyba, józ ás számára és megszavazták az Aschaiffenburg—•Bainberg szakaszhoz szülksékes költségeket, von Soelen, akkori miniszter már leszámolhatott a birodalmi kormánnyal folytatott, tárgyalásairól. Hozzátette azonban, hogy ennek a tárgyalásnak az eredményei természetszerűen hosszabb idő multául lesznek érezhetővé. Ámde la háború ebben a kérdésben is gyorsabb elhatározó képességre oktatta ki az illetékes tényezőket. Lehetséges, bogy az, ami iránt Lajos király kijelentése szerint a császár is oly élénk érdeklődést tanúsított, amit Lajos király élete ifőmiüvéül tekint és amit ő és vele együtt sokan 'Bajorország legkiválóbb békemüvének tartamiak, az a kormányoknál kedvezőbb fogadtatásra talált és gyorsabb elintézést nyert, mint más ily nagy szabású tervek. iHa minekelőtte a király hajózási politikáját kissé közömbösen tárgyalták, most semmit sem vesznek olyan komolyam és semmit sem magasztalnak annyira., mint, ezt a tervet, melyet a király már trónörökös kora, 1891 óta állandóan ós hangsúlyozottan napirenden tartott. A miniszteri asztaloktól az utolsó korcsmai törzsasztalig mindenütt ia „szabad Duma" jelszava hang ziik, a Kelet ifelé való magyhajózás, Bajorország iparosodásának a jelszava. Amit oly so káig Lajos király „vesszőparipájának" tartottak, azt most egy nagyszabású gazdasági •politikus nagyszerű tervén ok mondja malin damki. Ennek a vizi útnak >a terve nemcsak iBa jorország, de egész Kőzépeurópa kérdése. Itt egyrészt tekintetbe jő az észaik felé való öszszeköttetós: a Dunától a 'Majnán és Bajnán át az Északi tengerrel, valamint a Brémavonallal Main-Werzám át, azonképpen a Rajna torkolatával és az ott található nagy tengeri kikötőikkel. Másrészt kelet, felé a Fekete tengerig kell a Dumán niagy hajókat járatni. A király 1912-ben ágy fejezte ezt ki: „A bajor Duma legyein ia ifekete-tengeri német kiikötő, a Rajna pedig legyen az északi-tengeri bajoi kikötő." Ez persze Mim értendő szó szerint. Mily' mértékben csatlakozzék ehhez a nagy kö zépeurópai vizi úthoz a több vizi utak hálózata, itt kii sem fejthető a maga egészében, de minden esetre aktuális lesz az lElba—(Duna—Odera összeköttetés is. A Rajnát és Wesert összekötő Közép-csatorna folytatása az Elba és Odera között szükségképpen következnék. Mint (fog megvalósulni gyakorlatilag ez a közlekedési politika a birodalmi vízhálózat keretében, most itt nem annyira fontos, mint az, hogy ez a politika egyáltalán megvalósítható és megvalósítandó. Ép a háború bizo nyitotta be ennek a nagy belliajózási útnak a szükségszerűségét. (Milliárdokat lehetett volna nyerni és megtakaritamii ha .belfektettük volna idején iazt a néhány száz milliót, amibe a terv megvalósulása kertül. Ennek az útinak ia sztratégiai értéke nyilvánvaló, de a terv ,ma,ga első sorban a békében való értékét tartja szem előtt.