Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-13 / 9. szám

2 BÉLMAGYMÍÖRSZÁ& Szeged, 1917. január 13. Az antant békefeitételei. A Reuter-ügynökség szűkszavú jelentése alapján ezen a helyen kifejtettük már véleményünket az antant válaszjegyzékéről, amelyet csütörtökön küldtek el Wilsonnak. Jeleztük, 'hogy az antant válasza aligha lesz békülékenyebb hangú és követeléseiben mértéktartóbb a központi hatalmak békeiavaslatára adott feleletnél és rámutattunk az okokra is, amelyekre ezt a föltevésünket alapítottuk. Most, hogy az antant jegyzéke, bár nem teljes szövegében, nyilvánosságba került, igazolva látjuk azokat a megjegyzéseket, amelyekkel az antant ujabb megnyilatkozását kisértük. De, bevalljuk, ennyire szemérmetlennek és vakmerőnek mégsem hittük az antantot, amilyennek a Wilson,hoz küldött jegyzékben mutatkozik. Első pillanatra nem tudjuk, boszankodjunk vagy mosolyogjunk-e a megdöbbentő cinizmuson, amely a válasz minden sorában, de különösen az antant •háborús céljainak megjelölésében és a békef eltét el ék megállapításában kifejezésre jut. Bármennyire tárgyilagosak is akarunk lenni az antant jegyzékével szemben, nem tudunk felfedezni egyetlen egy sort sem, amelyben igazság, belátás és emberszeretet volna, a jegyzékben a tények meghamisításának, a szellemi vakságnak oly beteges tüneteivel, találkozunk, amelyek nem boszankodást, hanem szánakozó mosolyt érdemelnek. Ha mégis lehet valami emberileg érthető alapot adni az antant jegyzékének, arra kell gondolnunk, hogy az antant annyira retteg a héke következményeitől, hogy lehetetlen feltételek megszabásával ut.iát akarja állani a béketárgyalások megkezdésének, de nincsen erkölcsi bátorsága ahoz sem, hogy a háború folytatásáért a felelősséget magára vállalja. Ezért burkolja brutális szándékait az igazság és az emberi jogok védelmének mezébe, ezért emlegeti képmutatóan az emberiség alapelveit, Európának nemzetiségi alapon való újjáépítését, a kis államok védelmét és y gyilkos zsarnokság alatt sínylődő népek felszabadítását. Meddő dolog ezekkel szemben rámutatni az ir és a finn nép tragikus sorsára, a bm köztársaságok szabadságának és független ségének megsemmisítésére, Eszakafrikának. Franciaország és Olaszország által való leigázására és végül arra a történelemben példa nélkül való erőszakra, amellyel Görögországgal szemben járt e] az antant. Meggyőzni őket lehetetlenség, elbizakodottságukból a józan ész fegyvereivel kiábrándítani reménytelen vállalkozás, nem vezet más eredményre, csak az, ha torkukra^ forrasztjuk a szót és öklünkkel még keményebben odacsapunk bódult agyukra, hogy végre szellemi kábultságukból föleszméljenek. Ilyen körülmények között az antant békefeltételeiről komolyan beszélni képtelenség, ök kívánnak helyreállítást és jóvátételt, akik azért kezdték a háborút, hogy bennünket letiporjanak, megsemmisítsenek és feidara boljanak. Kik akartak Németország, a monarchia és Törökország testén osztozkodni? Nem Anglia tör-e világhatalomra, nem Orosz ország akarta-e a mi letiprásunkkal az öszszes szláv .népeket egyesíteni? Nagy-Szerbia, Nagy-Románia a_mi ábrándunk volt-e? Most jóvátételt és kártérítést emlegetnek? Vájjon ők, ha hódító és rabló hadjáratuk nem végződik gyászos kudarccal, gondolnának-e jóvátételre? Nem tartanák-e, mint becstelen gyilkosok a torkunkon a kést? Nein az ő lelkiismeretüket terheli-e, hogy most jóvátételre van szükségük? Folytassuk-e ezeket a kérdéseket, amelyek mint szörnyű bünolvasások hullanak ellenségeinkre? Az antantnak nincsen joga ahoz, hogy jóvátételt kapjon. 'Belgium, Szerbia, Románia, Montenegró, amelyeket Ígéretekkel és fenyegetésekkel háborúba uszított, azért állottak az antant oldalára, hogy\ raboljanak. Románia nyíltan 'hangoztatta, hogy beavatkozásával arra az időre vár, amikor a győzelem nem kockázatos többé és elrabolhatja Erdélyt. Kíméletlenül betört országunkba, orvtámadásával menekülésre kénvszeriteUe erdélyi testvéreinket, megrabolta legdrágább értékeinket. Most. hogy leterítettük az orvtámadót, jóvátételt emlegetnek? Van ebben szemernyi igazság? Nem, ez olyan lenne, mintha a gyilkosnak, aki életünkre tört, nemcsak megkegyelmeznénk, hanem fizetnénk is azért, hogy támadása nem sikerült és a sebekért, .amelyeket önvédelmünk közben rajta ejtettünk, mi fedeznők a gyógyitási költséget. Támadásunk Galac előtt tért nyert Az ojfozi-uftől délre főbb egymás mögött fekvő magaslati állást elfoglaltunk. — Az oroszok hat géppuskát, három aknavetőt vesztettek. — A németek sikeres előretörése Rigától délre. BUDAPEST, január 12. {Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Szereth torkolatának szögletében a harcok reánk nézve kedvezően folynak. József főherceg vezérezredes harcvo"alának déli szárnyán Gokfbacih vezér őr-, "agy osztrák-<m agyar és német zászlóaljai ojtozi úttól délre gyors meg rohanással V'verték az ellenséget több egymás mögött fekvő magaslat} áfásadból. A harcban az oroszok súlyos véres veszteségeik mellett Hat géppuskát, három aknavetőt veszítettek, ^melyek 1 tiszttel és 80 főnyi legénységgel együtt kezünkre jutottak. Az oroszok ellentámadása étien ugy, mint az előző ,napokon, eredménytelenül végződött; Egyébként a cs. és kir. haderőknél a keleti harcvonalOn nincs jelentős esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari fénök helyettese BERLIN, január 12. Á nagy főhadiszállás jelenti: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A Diina mentén és Dünalburgtó! délre a tavas vidéken a harci tevékenység tegnap lényegesen csökkent. A vilna—diinaburgi vasút mentén támadó orosz századokat nagy veszteségeik mellett visszavertünk. Rigától délre állásaink megjavítása céljából! intézett két kisebb támadásunk 32 foglyot eredményezett. József főherceg vezérezredes arcvonala: A január 10-én kivívott sikereinket tovább fejlesztve az ojtozi ut két oldalán tegnap is az ellenségnek több egymás mögött fekvő állását elfoglaltuk. Az ellenség súlyos veszteséget szenvedett és 1 tisztet, 80 főnyi legénységet, 6 géppuskát és 3 aknlavetőt hagyott a támadók kezén. A Susita-völígytől északra és délre intézett ellenséges támadások eredménytelenek voltak. Mackensen vezértáhormagy hadcsoporjia: Braila és Galac között a mocsaras lapályon az oroszokat tovább is visszanyomtuk a Szereth felé La Burfcát elfoglaltuk, A január 10-röl íl-re virradó éjjel felfegyverezett elteuséores Imi ók megkiréreíték. how a Donáti felfelé fsaceán át haladjanak. Egy gőzöst ágyuitüzüuk elsülyesztett, egy pedig az északi parton megfeneklett. LUDENDORFF, első tőszéltásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Élénk harctevékenység nyugaton. BERLIN, január 12. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Armentiéres és Lenis mellett, továbbá az Albert—Bapaumei-i ut mindkét oldalán levő állásaink ellenséges ágyútűz alatt állottak, amelyet erőteljesen viszonoztunk. Az Ancretól északra az angolok a kora reggeli óráikban kétszer hiába támadtak. Ferrenél támadásaik vonalaink előtt összeomlottak. Beaucourttól északra kezdetben elért sikereik után erőteljes ellentámadásunkkal veszteségeik mellett visszavetettük őket kiArcvonalunkat Macedóniá ban sikertelenül fámadta meg az ellenség. BERLIN, január 12. A nagy főhadiszállás jelenti: Macedón arcvonal. Az Ochnida-tótól délre az ellenség megtámadta az osztrák-magyar-bolgár harcvonalat a Cerava mögött. Az állásokat megtartottuk. - LUDENDORFF, első főszáHásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, j anuár 12. (Közli a miinduló állásaikba; 50 fogoly és 2 géppuska maradt kezünkön. Beaumontnál kisebb gyalogsági harcok még folyamatban vannak. A trónörökös badesoportja: A MaastóJ nyugatra emelkedő magaslaton és a Vogézeken az ágyú- és aknavetöharc egyes helyeken megujult. Rohaimcsapataink, amelyek ma reggel a Comibres magaslatokon és Neraeyföl keletre benyomultak az ellenséges árkokba, minden veszteség nélkül tizenhat franciával tértek vissza. LUDENDORFF, első főszáHásmester. niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, január 12. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Olasz harctér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök '^lyettese.