Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-10 / 6. szám

DÉLMAGYAKORSZÁG Szeged, 1917. január 10. Gaiae ostromát megkezdtük. — Antant lapok a vár közeli elestéről. — 2 .-, — . . — ..••--.,. („„„„n, „ ,>ii.iM'iiM^<iimiiii- rri.ti j. • •iirinii i i.i Politikai viharfelhők. A magyar politikai világ egéru amelyen a viharfelhőket hosszabb idő óta eltakarta a háborús veszedelem sötét boruja, uj viharzás van készülőben. Az ellenzék közös vitarendező bizottsága már befejezte mun kaját, készen állanak a tervek a parlamenti vihar intézésére, amelynek az a célja, hogy a kormányt és a munkapártot villámaival agyonsújtsa. Azt kellene hinnünk, hogy a nemzet egéről a háborús megpróbáltatások felhői elvonultak már, hogy az ellenzék elérkezettnek látja az időt a parlamenti harc felidézésére. Ha igy volna, nem kisérnők valami túlságos aggodalommal az obstrukciós fegyvereknek felvillanását, mert ha a nemzet helyt tudott állni ellenségeivel szemben, valóban nem féltetnők egy kis parlamenti vihar dulásától sem. £s elvégre az ellenzéktől nem szabad rossz niéven venni, ha küzd a kormány és a parlamenti többség ellen, amellyel szemben bizalmatlan, ha nincs az egész nemzet egységes erejére szükség a háború sikeres bevégzése érdekében. Igaz, a parlamenti élei beteges tünetei békeidőben is sokat ártottak a magyar állam tekintélyének és nyugodt fejlődésének, de az erejének teljességében levő nemzet ezeket a muló bajokat könnyen kiheverte. Nem lehet tagadni, hogy az ellenzék parlamenti.harcai a nemzet számára eredményekkel is jártaik. És voltak idők, amidőn ezekre a küzdelmekre határozottan szükség volt. De vájjon a mostani idő Uyene? Állithatja-e nyugodt lelkiismerettel most valaki, hogy szükség van parlamenti viharokra, amelyek a külföld szemében a belső villongások kétségbe nem vonható tünetei: Alkotmányunk, nemzeti jogaink vannak veszedelemben? Ki mortdhatná ezt épen ezekben az időkben, amidőn a magyar nemzetnek ihire, becsülete fényesen ragyog az egész világ előtt? Vagy talán már annyira biztonságban tudjuk nelmzieti értékeinket, hogy a nemzet egyetértését és belső békéjét veszedelem nélkül fel lehet áldozni pártszempontoknak? Aligha. És mégis, a politikai élet egén viharfelhők tornyosulnak, legalább igy hirdeti az ellenzék, amely, ugy látszik, épen arra számit, hogy most, amidőn a nemzetnek belső békére van .szüksége, kormánybuktató célját és háborús terveit könnyebben megvalósíthatja. Az ellenzék a parlamenti fegyverszünet megszegéseért a kormányra és pártjára hárítja a felelősséget. De azt hisszük, a mostani időkben, amikor a nemzetnek minden erőfeszítésére van szüksége a háború győzelmes befejezésére, nem lehet olyan ok, amely az ellenzéknek parlamenti hadbaszállását indokolttá tenné. Az ellenzék azt mondja, hogy a hadüzenet a kormány és pártja részéről történt meg és neki azt el kell fogadnia. Az újévig beszédekre hivatkozik, amelyek az ellenzéket harcra szólították. Meddő dolog lenne a bajkeverés indokolásában ellenségeink példáját követni, a kik állandóan azt hangoztatják, hogy mi vagyunk okozói a háborúnak, de békeajánlatunkat visszautasítják. Ennek a parlamenti viharnak nem szabad kitörnie. Nem szabad ellenségeinknek azt az örömet megszerezni, hogy a magyar parlamenti pártok • áldatlan küzdelmében gyönyörködjenek és hiu reményt tápláljanak a maguk javára. A kormány és pártja részéről a nemzet nagy érdekeire való tekintettel önmegtartóztatást, az ellenzéktől mérsékletet és hazafiúi belátást vár az ország. A politikai viharfelhők cikázását hagyjuk arra az időre, amikor a háborús veszedelem nem fenyegeti többé a nemzet létét és jövendőjét. Addig fejtsük ki mindannyian minden erőnket azért, hogy a nemzeti élet egéről űzzük el a viharfelhőket. Stockholm, január 9. Galaeot az ellenség nehéz ágyukkal lövi. A város lángban áll, a táviróösszeköttetés megszakadt. Düsseldorf, január 9. A Genieralanzeiger zürichi jelentése alapján az Italia a következőket közli: Az ellenség már 8 kilométerre küzdötte magát Qalac erődítményeihez. Az erődök lövetése már megkezdődött. Genf, január 9. Párisi jelentések szerint az oroszok helyzetét rendkivül válságosnak mondják. A Secolo és a Corriera della Sera Pétervárról származó cenzúrázott távirata előkészíti a közönséget Galac közeli elestére és a Szereth-torkolat feladására. A balkán! akciót nem adja fel az antant. — Olasz lapok a római tanácskozás határozatairól. — Lugano, január 9. A Messuggero jelentése szerint a római nap tanácskozást Lloyd George kezdeményezte távirati uton december utolsó napjaiban, mire az antant hatalmai táviratban beleegyezésüket adták. Az olasz lap szerint csak ezután fognak az antant hata'lmai együtt haladni az egyenes és legrövidebb uton és ez az egység nemcsak a frontokon lesz meg, hanem egységesek lesznek a nemzetek háborús céljaik megállapításában is. A Síampa jelentése szerint főképen katonai természetű 'határozatokat hoztak, és a harctéri helyzetet megvilágító vitában a főcél annak a pontnak a megvilágítása volt, áhol egyesült erőiket a leghatásosabban koncentrálhatják az antant hatalmai. De ezenkívül más határozatokat is hoztak. Foglalkoztak a Wilsonnak adandó válaszjegyzékkel, a beviteli problémával és területi szempontból a háború mérlegével is. A fökérdés mégis a Balkánon való katonai bdyzet lehetett. Briand négyszer tanácskozott Sarrail tábornokkal. Az estilapok a macedón front hadműveleteinek korlátozásáról irraak. Beavatott körben a szalonikii vállalkozás abbahagyását kizártnak ítélik. Szaloniki és Valona feladhatatlan bódítása az antantnak. Ha nincs is meg Valona és Szaloniki között az összeköttetés, az antant hadseregének jelenléte a Balkánon, mégis nagyon fontos. Erkölcsi presszió Olaszországra Genf, január 9. A Journal des Debaís vezércikke érthető célzásokkal elárulja, hogy a római tanácskozáson erkölcsi nyomást akartak gyakorolni Olaszországra, hogy Görögországgal szemben erélyesen járjon el. A lap a helyzetet kinosnak tartja és szemére hányja Olaszországnak imperialista politikáját. Nagy illnzió lenne — irja — ha Olaszország azt hinné, hogy a görögországi anarchiából magának hasznot huzhat. Ha Olaszország balkáni és földközi-tengeri igényei ellentétben vannak is Görögország érdekeivel, Olaszországnak mégis csak a végBem, január 9. A Petit Journal katonai munkatársát nyugtalanítja, hogy mindeddig semmiféle jelentés nem érkezett arról, hogy a Braila és Foksani körüli védmüveket az oroszok elpusztították volna. Igy a németek kétségtelenül az észak felé irányított •erődítéseket ügyesen fogják felhasználni az orosz ellenoffeaizivával szemben. Bern, január 9. A Petit Párisién szerint az oroszok és románok helyzete a Moldovában igen rossz, mert az oroszok számára minden élelmezési utánpótlás lehetetlenné válik. A nemetek feladataik nehézségeivel teljesen tisztában vannak, inert sikereiket feltűnően mérsékelt hangon ünneplik. ső győzelem a fontos, mert enéllcül reményei is összeomlanának. Az ^lasz imperialistáknak nincs igazuk, ha vadul gyűlölik Venizeloszt, mert iha Olaszország e gyűlölet miatt a mi akcióinkat rendszeresen elhanyagolja, éppen annyit fog károsodni, mint mi. Élénk tüzérségi tevékenység nyugaton. BERLIN, január 9. A nagy főhadiszállás jelenti: Jó látási viszonyok mellett a kölcsönös tüzérségi tevékenység több helyen élénk volt. ' LUDENDORFF, első föszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz fronton a helyzet változatlan. BUDAPEST, január 9. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc téren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök '-elyettese. Esti német hivatalos jelentés. BERLIN. A Wolff-ügynökség jelenti 9-ikén este: Nyugaton csekély harci tevékenység. Rigánál és Jakobstadtnál az orosz támadások sikertelenek maradtak. A macedóniai olasz vezérkar a tengerbe fulladt. Lugano, január 9. Korfunál egy olasz torpedóromboló elsülyedt az egész macedóniai vezérkarral együtt. A hajónak 11 tisztjén kivül 35 más tiszt és 35 vezérkari tiszt is elpusztult, akik véletlenül épen a hajón tartózkodtak. A spanyol kormány megbukott. Madrid, január 9. (Reuter-jelentés.) Romanones miniszterelnök benyújtotta az egész kormány lemondását.