Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-09 / 5. szám

SzPged, 1917. január 9. DÉLMAGYARORSZÁG jfingol kalózkodás otlaqdiában. — A Délmagyarország tudósítójától. — Irta: Vécsei J/íiklós, I. Hága, december 24. Aki közelről látja, hogy az angolok mi­lyen otthonosan, milyen prepotenciával jár­kálnak Hollandiában, annak el kell bámul­nia. Ez hát az az Anglia, amely a dijak el­engedésével , a „kis népek védelmezője" ci~ met adományozta magának? Lényegileg ugy fest a dolog Hollandiában, mintha az angolok fegyver nélkül meghódították vol­na az országot. Mindenütt ott vannak, min­den ügybe a legbrutálisabban beavatkoznak, mindenbe beleütik az orrukat, monopolizál­ják Hollandia iparát, kereskedelmét, ők mé­rik ki a holland polgár ételporcióját, ők ha­tározzák meg, kinek és mit szabad szállí­tani, ők osztogathatnak kegyet és ők büntet­hetnek. Hollandia a legtökéletesebb kény­szerhelyzetben van. Választania kell akkö­zötí: eltiiri-e az angol brutalitást vagy fegy­vert fog a szigetország ellen. Bölcs és mér­sékelt államférfiak ugy találják, hogy Hol­landiának az előbbit kell választania. . Állandóan mennek a tiltakozó-jegyzé­kek Hollandiából Angliába, de a protestálás vajmi kevés eredménnyel jár. Ausztria-Ma­gyarország amsterdami fő-konzulja-, szat­mári Király Domokos, aki egészen közelről figyeli a háború kitörése óta Hollandia és Angliá izgalmas összecsapásait, rendkiviil jérdekes, megdöbbentő részleteket mondott el nekem Anglia népjogellenes magatartá­sáról. Emiatt Hollandiában igen nagy az el­keseredés Anglia ellen. A hollandi ipar hihe­tetlen pangása, a kereskedelem pusztulása, és az egyre emelkedő drágaság miatt mind­jobban fokozódik és erősödik a harag An­gliával szemközt. Es mégis meg kell álla­pítani a hihetetlen tényt: Hollandiában sok­kal több barátja van Angliának, mint •Né­metországnak. A szimpátia egyébként egé­szen váltakozó. Franeiországoí feltétlenül szeretik Hollandiában, -a rokon belga nép­pel együtt éreznek, Anglia tengeri uralmát félve tisztelik, Németországgal nem szimpa­tizálnak, mig Ausztriáról 'és Magyarország­ról mindenütt barátságos hangon beszélnek. A városok hangulata is nagyon különböző. A főváros, Amsterdam, 'feltétlenül entente­barát. Itt a „Telegraaf" cimü, igen elterjedt lap hirdet gyűlöletet és harcot a ' központi hatalmak ellen. Viszont Rotterdam; amely­nek igen nagy és régi kereskedelmi össze­köttetései vannak Németországgal, inkább a németekkel szimpatizál. Hága, az uralko­dóház és a kormány székihelye, a legtelje­sebb mértékben semleges. Hága legelterjed­tebb orgamuma, a Nieuwe Conrant, egyaránt szivesen közli a központi hatalmak és az en­tente győzelmi ihireit is. A parlament többsé­gének rokon érzése ugy látszik a központi hatalmak elé 'hajlik. Az angolok hihetetlen ügyességgel fúrják be magukat minden holland érdekeltségbe. A pénzt nem kímélik. A fontosabb helyeken mindenütt ott ül egy-egy angol bizalmifér­fiu, egy-egy angol kém, vagy egy angol tő­kés. -A legfontosabb szerve az angol kém­hálózatnak a Hágában székelő Nederland­sche Overzee Trust, amely egész bátran a Németországot Kiéheztető Társaság nevét viselhetné, mert ez a célja; a programmja. Különösen feltűnik Hágában, 'hogy mind a két hatalmi csoport , érdekében mekkora propaganda folyik. Az egyik szállodáiban a portás csakis angolul szólítja meg a vendé­geket, ,a másikban kizárólag németül, az egyik színházban a párisi színtársulat veti­dékszerepel, a másikban berlini, látunk höl­gyeket, -aki'kj bécsi divat szerint öltözköd­nek, viszont mások csakis a párisi divatot tartják irányaidónak. Az egyik könyvkeres­kedő németgyalázó angol és francia köny­veket árul, müveket, amelyben gúnyolják Vilmos császárt, Betlhmann-Hollweget és Hindenburgot, a másik olyan munkát áru­sit, amelyek >a német hadvezetést dicsérik. Az egyik mozi német hadifilmeket mutat, a másik angol és francia felvételeket. Az angolok mindenféle agitáló fotográ­fiákkal halmozták el Hágát. Láttam egy ki­rakatot, ahol a következő fotográfiák van­nak kiakasztva: Viktor Emánuel király az olasz fronton lefényképezi vendégeit, Bar­res francia nagykövetet és Briand miniszter­elnököt. Az apró fejedelem, ugy látszik, job­ban érf a fotografáláslhoz, mint a hadveze­téshez. Egy másik felvétel bemutatja, 'hogy milyen nagyszerű bátor ember az a Poin­caré, elment Verdun alá és végigsétált egy lövészárokban. Az elnök ur, ez alkalommal direkt hadidresszbe öltözködött. Egy to­vábbi kép a római Farnese palota erkélyén mutatja Briandot, amint épen szónokol Róma népének. Jönnek a hatásra szánt ké­pek: A Zeppelin bombázástói elpusztult pá­risi földalatti villamos, fotográfiái felvétel a bombázás következtében meghalt asszo­nyokról és gyermekekről. lAztán képek jönnek az angol és francia hősiességről. — Vagy huszonötféle felvétel beszél arról, hogy milyen bátran foglalták el a franciák Vilmos császár tulajdonában levő Achille­ont Korfu szigetén. Anglia a ihábora kitörésekor kicsinyelte a központi hatalmak katonai erejét, azt kép­zelte, hogy páholyból nézheti végig a borzal­mas összecsapást és eleget tesz szövetsége­seivel szemközt, ha elzárja a tengereket. 1914. augusztus elején tört ki a háború és Anglia bizalmiféríiai 1915. augusztus 12-én már Hágában voltak, hogy a hollandok be­vonásával megalakítsanak egy trösztöt. A társaság, amely sok millió sterlinget hozott be Angliából, szerényen azzal okolta meg akcióját, hogy a hollandiai behozatalt és ki­vitelt akarja szabályozni. Az uj cégnek Ne­derlandsehe Overzee Trust lett a neve. A mikor megalakulj!, csak kevesen., tudták, hogy ez a tröszt a legcsunyább feladatokra vállalkozott, titkos programmja a- leggyalá­zatosabb pontokkal van tele és hogy Anglia kormánya ennek a trösztnek a segitsé­_ 5 gével akarja kiéheztetni a hetvenmilliós Németországot. A megfojtási akció a legtö­kéletesebben ki volt dolgozva, a rablómun­kát a legeini'kusabb tengeri kalózok nem hajtották volna kegyetlenebbül végre s iga­zán nem Anglián múlt, hogy a népjogelle­nes merénylet nem sikerült. Németországot a blokáddal nem lelhetett kiéheztetni, de súlyos csapásokat mértek az angolok a hol­land kereskedelmi hajózásra .A N. O. T., ez a tröszt megrövidített eime, eleinte keztyüs kézzel dolgozott, ugy tett, mintha eszeágá­ban se volna megzavarni a holland kereske­delem, ipar és hajózás szabadságát. Érdek­lődött a kereskedők üzleti ügyei iránt, tapo­gatódzott, kérdezősködött, de udvarias volt s mint vendég különösebb módon nem za­varta meg házigazdáját. Később már fesztelenebb kezdett lenni. Nem elégedett meg azzal, hogy információt kért egyes cégekről, ő maga kopogtatott a boltajtókon, szigorúan vallatóra fogta a cég­tulajdonost, az egyiktől megkérdezték az angolok, hová szállít árut, kikkel van össze­köttetésbe, -miért kell neki olyan sok por­téka. A másiknak a könyveit és a levelezé­seit kérték. Átvizsgálták, az üzlethelyisége­ket, a gyárakat, a pincéket, a dokkokat, mindenkii gyanúsnak találtak, mindenkit azzal vádoltak, hogy anyagot csempész Németországba. Keresztül-kasul járták az országot és főleg az olyan cégek után nyo­moztak, amelyek német, osztrák, vagy ma­gyar kereskedőkkel voltak összekiöttetésr ben. Ezeknek a firmája fekete könyvbe ike­rült. Azoknak a neve, akikről a -besúgók ugy referáltak, hogy esetleg árukat csempész­nek át a határon, a gyanúsak listájára ke­rült. Néhány ;héí múlva észrvették Hollan­diába, hogy az ország egész hajózási for­galma megbénult. Kiderült, hogy az angol blokádot a N. O. T. hipnotizálja, Anglia a trösztökre ruházta át mindazokat a jogokat, amelyeket olyan népjogellenes módon raga­dott magához. A tröszt azoknak a holland és más cégeknek, amelyeik a fekete könyv­be voltak jegyezve, nem engedélyezte az áruk bevitelét. Ha ezek részére hajórako­mány érkezett, az áryt vagy visszaküldték a behajózás helyére, vagy elkobozták. És ez ellen ninics apelláta. Iák TllllÍN férfi és sí-ói divatcikkek legnag? -sbb raktára. —­» Legmegbízhatóbb cég s; Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonlcs-M. 6- SzéehengMét ''á Telefon T„(,„rtn R«r

Next

/
Oldalképek
Tartalom