Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-06 / 4. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. január 6. delkezését, amely már vagy túlhaladott, vagy útját állja az eddiginél praktikusabb, egyszerűbb és tömörebb rendszer meghonosításának, vagy szárnyát szegi annak, hogy a városházán teljes arányokban bon takozlh.assék ki nagy és reális városépitő munka. Tudom .azonban, hogy ennek igazságát néhány példával már most igazolnom kell, amit ezennel megteszek. Az ipari és kereskedelmi ügyeket a pénzügyi ügyosztályba sorozza a szabályrendelet, mig az ipari ügyekben hozott, határozatok ellen beadott fölehezéseket a közművelődési ügyosztály látja el. Ennek az ügyosztálynak juttatta annak idejjén a. szabályrendelet a közúti és egyéb vasúti ügyeket, ma már a pénzügyi ügyosztályhoz tartoznak. Viszont ez az az ügyosztály, amelyet a statisztikai névvel is megtisztelt a szabályrendelet, amely tehát statisztikáit tartozik késziteni a többi között: a lakásviszonyokról ( a pincelakások és egyéb lakások számáról, a lakott szobák „népességéről"), a személy- és kocsiforgalomról, a hetivásárok forgalmáról, az árubehozatalról. Gondoskodni tartozik az ügyosztály az összegyűjtött statisztikai adatok feldolgozásáról, pedig — nem tudományos intézetről, hanem városi hivatalról lévén szó — talán szociálpolitikai és iparfejlesztési célokra való felhasználásukról is kellene intézkedni. A pénzügyi ügyosztályba vándoroltak át az adóügyosztály szabályrendeletileg megállapított munkásságának tekintélyes része: a Javadalmi ügyek, a díjszabályzat elkészítése a fogyasztási illetékekről, a kövezet- és kidvámról, a rakparti, piaci, helypénzszedési,, italmérési és egyéb javadalmakról. Az adóhivatal vezetésén kiviül az adóügyosztálynak ma már alig van érdemleges munkaköre. Az a város tehát, amelynek hatalmas birtokát a munkával talán legjobban megterhelt hivatal kezeli, szégyenkezni kénytelen egy tétlenségre kárhoztatott tárcanélktiili tanácsossal. A köztisztaság és közvilágítás a szabályrendelet szerint a gazdasági ügyosztályba tartoznának. Köztudomásu, hogy a közvilágítás ügyét <a pénzügyi, a köztisztaságét a rendészeti osztály intézi. Hogy a rendszer nagyob legyen, a rendészeti osztályba is jutott ipari ügy és liogy a szabályrendeletnek a mai korban is beváló tökéletessége még fényesebben igazoltassék „a felmerülő alkalmakkor a. közélelmezés" annak idején a közművelődési ügyosztálynak jutott. Tudom, hogy a szabályrtndelet 48. §-a jogot ad a polgármesternek arra, liogy „a hatóságához utalt egyes ügyek elkészítésével és feldolgozásával a tanácsi előadók bármelyikét" megbízhassa. A polgármesternek ezt a jogát a .jövőben is érintetlenül kell hagyni, mert az ilyen rendelkezés csak a közigazgatási élet zavartalanságát és folytonosságát 'kívánhatja biztosítani olyan esetekre, amikor a kivételes intézkedés elkerülhetetlen. Nálunk azonban a .kivételből szabály lett, .aminek nem a polgármester az oka, hanem az, hogy az életviszonyok fejlődése szétrepesztette a tizenöt év előtt épített, elavult rendszert. Hár a háború után a nagy feladatok egész sorával kell .a városnak megbirkóznia, kis mérteikben lesz szükség abból a személyzetszaporitásból, amelyről már a háború előtt i beszélték. Uj, az eljövendő 15 év minden elI képzelhető igényivel és feladatával számoló munkarendre és beosztásra van szükség. Olya nra, amely a kereskedelmi és ipari alkotásokra megadja a módot, amely a gazdasági ügyosztály élén álló tanácsosnak időt és munkaerőt biztosit nagy feladatának minél sikeresebb betöltésére, amely tárgyi biztosítékul szolgál arra, liogy sikerülni fog egy (hivatása magaslatán álló mérnöki hivatalt szerveznünk, amely egységesen és szervesen osztja szét az ügyosztályok között a munkát és az eddiginél szilárdabb bázisra helyezi a város ügyeinek központi intézését. (Mindezekre való tekintettel tisztelettel kérem, szíveskedjék itt következő inditványoma pártoló javaslattal a januári rendes közgyűlés elé terjeszteni: — Mondja ki a közgyűlés, liogy a ma érvényben levő szervezeti szabályrendelet módosítását szükségesnek tartja. Ép azért megbízást ad a tanácsnak arra, hogy különösen a szabályrendelet .azon részeinek módosításáról, amelyek az egyes hivatalok ügybeosztására, működésére vonatkoznak, javaslatot készítsen és azt az idei szeptemberi közgyűlés elé terjessze. MŰVÉSZÉT oooo MŰSOR: SZOMBATON d. u.: Leányvásár. ESTE: Farsang. Szinmü. Páratlan kétharmados. VASÁRNAP d. u.: Király házasodik. ESTE: A csokoládé katona. -Operett. Páros bárombarma dos. HÉTFŐ: Egy magyar nábob. Szinmü. Páratlan. Egyharmados. KEDD: Három a kislány. Énekes játék. Páros. Kétharmados. SZERDA: Czigánybáxó. Operett. Páratlan. Hárombarmados. CSÜTÖRTÖK: Farsang. Szinmü. Páros. Egyharmados. PÉNTEK: Először. Zsuzsi. Paraszt vígjáték. Pá r a 11 a n. Kéth a r ma d os. SZOMBAT: Másodszor. Zsuzsi. Paraszt vígjáték. Páros. Háromharmados. VASÁRNAP d. u.: Kabaré. ESTE: Harmadszor. Zsuzsi. Paraszt vígjáték. Páratlan. Egyharmados. Zsuzsi. A szinházi iroda jelenti: Barta Lajosnak Szerelem cimü vígjátékát az ősszel mutatta be .a színház nagy liatás mellett. Uj darabja, Zsuzsi, egész más levegőbe visz, jóllehet itt is a szerelem a főmotivum. A Zsuzsi paraszt dráma, szóval a legnehezebb műfaj. A többé kevésbbé intellektuális életet élők mozgalmas világában egy szinmü témáját könnyen megszülik az események és itt az iró darabjának cselekményét építheti alakjainak a normális ember lelkivilágától eltérő pszilhéjére. De a paraszt egyszerű és egyforma életében alig fordul elő egy drámára való lelki különösség, ott a drámát előre vivő lendület megtörténő, vagy megtörténhető esemény kell liogy legyen. Az iró ragaszkodni kénytelen a kerethez, a darab paraszti mivoltához. Ezt a feladatot pompásan oldotta meg Barta Lajos, akinek Zsuzsija híven tükrözteti vissza a falusi életet. Legnagyobb éruj ének támadt fel, az öröm éneke. Eljött hozzánk a király, hogy eljegyezze magát az alkotmánnyal, hogy népének szeretetét kérje, hogy a királyi főhatalom s a magyar állam egységének és függetlenségének szimbólumát: a koronát elfogadja. Ki tudna süketen és megindultság nélkül elhaladni e történelmi pillanat mellett, mely ezeréves fenállásunk dicsőségét tiindökli minden magyar ember felé? Mert a koronázás nálunk nem üres szertartás, hanem alkotmányos életünk elmaradhatatlan aktusa, ősi hagyományoktól megszentelt s a vallás isteni erejével megerősített egyezség, mely a királyt és népét fölbonthatatlanul összekapcsolja; a magyar korona nem csillogó külső jelvény, mint más népeknél, hanem drága ereklye, melyben a nemzet géniusza lakozik, a jogok és kötelességek tabernákuluma., melyben a nemzet és a király egymásra találnak, az ország szent teste, misztikus valóság, mely nem a jogtudósok fejéből pattant elő, hanem a történelem árjában fényesedett ki aranya: szent István koronája. Ha őseink valaha pajzsra emelték Árpádot, mi koronát teszünk királyunk fejére, liogy legyen vezérünk a csatában, melyeket vívnunk kell önállóságunkért mindaddig, mig szabad nemzet akarunk lenni. Királyok meghalnák, de a korona halhatatlan. És a nemzet is halhatatlan. Ezért a koronáért jött el hozzánk a királyi pár, s mi hódolartunk virágszönyegét teritettük eléjük, szeretetünk baldaehinja alá fogadtuk őket, áldásunk tömjéné szálldosott feléjük és csengő hangon, mint egy ember szólottunk hozzájuk: „Királyunk, nézz reánk! Itt áll előtted a te magyar néped, akit sokszor balálra paskolt már a sors vihara, de aki még él s aki életrehivatottságának most adja legfényesebb bizonyságát. Most, amikor a lángostor végigsujtott Európáin. Ismered már ezt a népet, belenéztél liecsiiletes szemeibe ott a halál árkaiban, mikor ellátogattál hozzájuk és megszorítottad kemény kezüket, Tudod, mennyit szenvedett, Királyunk, szeresd ezt. a népet. Legendás időkben jöttél hozzánk és megsuhogtattad Szt. István kardját a világ négy tája felé... Fiatal Királyunk, reményeink tavasza vagy! És mi nagyon sokáig éltünk a reménykedés szegényes kenyerén. Alig vagy még a mi felséges vezérünk, első tetteid már is friss és boldog jövő Ígérete: a béke énekével jöttél ajkadon. S ha az angyali szózat belefullad a gyűlölet és őrület káromlásaiba, lia Herodesek kardot köszörülnek, alig hogy megszületett a béke-gondolat: n ecsüggedj és ne engedj csügcdni. Egy nemzet áll mögötted, nem tüzeli a hiúság és szenvedély mámora — a véres tapasztalatok szétfújták a mámort; nem fűtik lelkét kalandok és kapzsi álmok — becsületessége megöli az álmokat; nem rontotta meg a bosszú és gyűlölet mérge — nemes vére kidobja magából a mérget, de van elszántsága és ereje, hogy ellenségét józanságra tanítsa, van -türelme és kitartása, hogy békére szelídítse a békétlenkedőket. Mi nem tudjuk: vajúdni meddig tart még a világnak?, csak azt tudjuk, hogy életünk ellen, törtek, hogy meg akarták rabolni a azent koronát s hogy nekünk harcolni kell, ha élni akarunk. — De ha majd magához tér. a világ s a béke fölvirrad a meggyötört emberekre, akkor jöjj még közelebb hozzánk és gyógyítsd be a sebeinket. A régi sebek, melyek a múltból vissza-visszafájuak, elsimulnak, mert magyar szivekre: gyémántsziklákra akarod építeni trónodat de az nj sebek, az élet-halál e borzalmas tusijának sebei, még égnek és várnak reád. Ha nézzük az alkonyodó ég biborát, azt hisszük, hogy hőseink vére piroslik ott; ba megborzong a fü a réten vagy levél a fán, az ő hazajáró lelküket érezzük, ha temetőben járunk, az ő sóhajuk tör fel a föld alól — nagy a mi dicsőségünk, felséges Királyunk, megérdemeljük a boldog Magyarországot, de nagy a mi gyászunk s nagyon egyediül vagyunk, felséges Királynénk, légy ennek az árva magyar nemzetnek édes anyja! ... A magyar korona nem lehet töviskoszoru, de lehet a nemzetért magát feláldozó mártír glóriája. — mi azonban azt kívánjuk, hogy legyen az érzelmi összőforrottság és megértő bizalom aranykoronája..." Igy esengtünk ma, igy imádkoztak ma a nemzet vágyai királyához, akit ma megkoronázott. Ezt a királyi hangulatot kivánja fentartani és elmélyíteni a mai darab: „A király házasodik," amely a magyar történelem legdiadalmasab korába ragad. Nagy Lajos korába, kinek zseniális egyénisége hatalmat és hirt szerzett kifelé, népeinek pedig megelégedettséget befelé, akinek emléke azért is aktuális ma, mert ő ismerte fel a szent korona