Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-25 / 19. szám
A miniszterelnök nyilatkozata Wilson békebeszédéről. Interpellációk napja a képviselőházban. (Budapesti tudósítónk teMönjeleiptése. > A képviselőház szerdai ülésén folytatta a vasúti hadiadóról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A javaslatot a pénzügyminiszter csaknem két óráig tartó beszéde, valamint még egynehány hozzászólás után általánosságban és részleteiben is elfogadta a képviselőház. Délután 4 órakor megkezdték a kivételes hatalom kiegészítéséről szóló javaslat tárgyalását, majd 5 órakor a vitát megszakították és az interpellációkra került a sor. Gróf Aipponyi Albert a külfölddel kötött szerződések ügyében interpellált, amelyre a miniszterelnök kimerítően válaszolt. Ezután került a sor a Wilson üzenete ügyében be. adott interpelláció tárgyalására. A miniszterelnök a Ház általános tetszése közben hangsúlyozottan kijelentette, hogy tradíciónkhoz mérten minden békekisérletet szive sen fogadunk, de amig ellenfeleink nem változtatják meg feltételeiket, a harcot folytatni fogjuk. A nap szenzáiiója gróf Haller József munkapárti kópvislőnek a 'hadseregszálliíások és kijárások ügyében beadott interpellációja volt, amelynek során a miniszterelnök nyilvánosságra hozta a kijáró hontatyák névsorát. Sffeged, 1917. január 25. ?• I A Szász Károly alelnök pár perccel 11 óra előtt nyitotta meg a képviselőház illését. Beim utatta a budapesti feministák és Nagyvárad közönségének kérvényét a választójog nak a nőkre való kiterjesztése dolgában, majd a vasúti hadiadóról szóló javaslat tárgyalásának folytatása következett. Teleszhy János pénzügyminiszternek az a benyomása, hogy a felszólalók nem számoltak >a háborúval, mert mindazok az érvek, amelyeik a 30 százalékos vasúti adó behozatala ellen nagy súllyal birtak volna a háború előtt, nézete szerint teljesen paralizálva vannak azzal, hogy a háború alatt a pénz értéke a forgaiomban nem 30 százalókkal, hanem még nagyobb mértékben is csökkent. A helyzet tehát az, hogy itt nem olyan javaslatról van szó, amelyről azt lehetne mondani, hogy a kormány zavarában nyúlt éhhez a jövedelmi forráshoz, ihanem csak olyan időleges forrás felhasználásáról van szó, amely a közgazdaság különösebb kára nélkül megengedhető volt. Támadták a javaslatot az Ausztriához való viszony szempontjából. Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy olyan terrénumról va.n szó, ahol Magyarország és Ausztria is igyekezett megőrizni a maga szabad rendelkezési jogát, de annál a szoros kapcsolatnál és kölcsönhatásnál fogva, amely a két állam között •fennéll, nem is célszerű ilyen javaslatot életbeléptetni, anélkül, hogy a másik államban is előzetesen ne tájékozódjanak. A két konmány hosszú ideig mérlegelte, vájjon az emelés a szállítási dijak emelése, vagy adók alakjában történjék-e? Épen ő volt az, aki azt az álláspontot foglalta el, Ihogy csak adóemelés utján történjék a díjemelés. Ausztriában 15 százalékos adó- és 15 százalékos tarifaemelést állapítottak meg. Ez lényedében ugyanaz, ami Magyarországon történik, csakhogy a gyermeket két néven nevezik. Árnyalatibeli különbség még abban van, hogy Magyarországon a 15 százalék beszedése nem kötelező, hanem a kormány rendelkezése szerint történik. Támadták a javaslatot amiatt is, hogy a vasúti adókból befolyó összeg egyrészét az illető vasúti vállalat óiknak visszatérítik. Azt mondták, hogy ez ajándékozás a kormány részéről és hoigy az ilyen ajándékozásnak egyszer s mindenkorra véget kellene vetni. Ezzel szemben az államnak az álláspontja az, hogy egyfelől a legnagyobb bevételt biztosi tsa magának, másfelől számoljon a vállalatok létfeltételével is és ebben a tekintetben a lehetőség szerint támogassa azokat. Ha a helyiérdekű vasutak elsőbbségi kötvényeinek öt százalékos biztosítását tartaná szükségesnek a Ház, kész ahhoz hozzájárulni. Teleszky János pénzügyminiszter csaknem délután 2 óráig be,szél. Az államvasutak beruhá zá.sáról szólva utál a költségvetésre, Ihogy mennyivel többet költenek ma a Mávra, mint régen. A. ref akciók kérdése bonyolult gazdasági -bérlés és lehetetlen kívánság, hogy a refakeiákról jelenté t, tegyenek, hiszen az úgyis publikálva van. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház általánosságban, majd többek hozzászólása után részleteiben i« elfogadta a javaslatot. (4 délutáni ülés) Déliben két órakor az elnök slüuet.et rendelt el. Délután 4 órakor megkezdték a kivételes hatalom kiegészítéséről szóló javaslat tárgyalását, amelyet. Grúz Gusztáv előadó ismertetett. Délután 5 órakor a vitát megszakították. Szász Károly elnök felolvasta dr. Kelemen Bélának ismeretes indítványát az állami és vármegyei tisztviselők drágasági segélyének természetben való kiadásáról, ezután az interpellációkra került a sor. Gróf Apponyi Albert a kiegyezés kérdésében, valamint a Svájccal és Németországgal kötött .szerződés felmondásáról interpellált. Kérdi a miniszterelnököt, hogy megtörtént-e 1916 december 31-ón a szerződések felmondása? Mert ha Németországgal fönt akarjuk is tartani a szerződést, azért a felmondással do.ku* mentáim kell, Ihogy jogunk van a szerződés felbontására. A kiegyezésről neki és pártjának az a véleménye, hogy csak provizóriummal lelhet a kiegyezést megkötni. Ebben az irányban i-'s [felvilágosítást kér a. miniszterelnöktől1. Gróf Tisza István kijelenti, a kiegyezés kérdésében már annyit nyilatkozott, hogy felesleges ismétlésekbe boesájtkoznia, Ami a külfölddel kötött szerződéseket illeti, az osztrák és. magyar kormányok íentartották maguknak a felmondás jogát, ugy, hogy — ha végleges kiegyezés nem jöhetne létre — még mindig volna idő provizórium mellett 1917 végéig a szerződéseket felmondani. Apponyi Albert: Tisza nemcsak a kiegyezésre, hanem az idegen szerződésekre nézve sem adott konkrét választ. Ha Tisza feleslegesnek tartja a kiegyezés dolgában megismételni nyilatkozatait, ezt érti, mert a nemzet jogainak elk-onfiskálását nem szívesen ismétli. Tisza azt fejtegeti, hogy a felmondási időre nézve Apponyi tévedésben van. A kiegyezés dolgában a kormány a. helyes utat szereti, m'ig ha az Apponyi által jelzett utat követnék, veszélyeztetnék a nemzet érdekeit. Apponyi másodszor is válaszol, majd Tisza az osztrák kormánnyal való telje® egyetértésről szól. Pozsgay Miklós: De nagy bizalommal vannak egymáshoz! Tisza: Semmi okunk a bizalmatlanságra. Teljes személyi bizalom vau köztünk. Apponyi harmadszor is szólni akar, de az elnök rácsönget és figyelmezteti a házszabályokra. A baloldalon nagy zaj tör ki. A többség engedélyével Apponyi mégis válaszolhat Tiszának, aki közvetlenül Apponyi beszéde után feláll. Az ellenzék nagy zajjal fogadja, a munkapártból viszont azt kiáltják az ellenzék felé, hogy a miniszterelnöknek bármikor joga van beszélni. Tisza röviden azt bizonyítja, hogy az Apponyi fejtegetései helytelenek. A többség a választ tudomásul veszi. (A miniszterelnök Wilson üzenetéről.) Ezután Lovászy Mártonnak Wilson legutóbbi jzenetéről szóló interpellációjára került a sor. Azt kérdi a miniszterelnöktől, hogy a kormány hajlandó-e a jegyzéket béketárgyalások alapjául elfogadni? Gróf Tisza István rokonszenvvel üdvözöl minden eszmecserét, amely a bókét szolgálja. De nz ügyet előbb a szövetségesekkel kell megbeszélni. "Rámutat ezután békehajlanidóságunkra, ámde ellenfeleink feltételei egyértelműek megsemmisítésiünkkel, amely bennünket a legvégső ellenállásra kényszerít. • Megállapítja, hogy amig ellenfeleink nem változtatják meg feltételeiket, addig- ellenfeleink és Wilson feltételei .közt áthidalhatatlan az ellentét. Hangsúlyozza, hogy tradíciónkhoz mérten minden békekisérletet szívesen fogadunk. Zlinszky István a hadsereg-szál 1 Húsokról interpellál, Zboray Miklós pedig egy kiözbeszó1 ássál kapcsolatosan személyi kérdésben szólal föl. Ezután gróf Haller József miunakpárti képviselőnek a hadseregszállitások és kijárások ügyében beadott interpellációra került a sor, amelyről lapunk más helyén számolunk be. fért! és női divatcikkek legnagi/obb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. ;; Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekoinlcs-u. 6. Telefon 854, SzéchenyE-fér 17. Telefon 855. KIRÁLYNÉ összes c8il 1 árait világítási vállalata szállította.