Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-13 / 294. szám

szegeid, 1016. deeemw 18. béíimagyarors£ág 3 adtam egy alkalommal annak, liogy a ro­mán támadásnak mily eredmény© várható. A valóság túlhaladta reményeinket és az igazság utat tört magának az ellenséges ál­lamokban is, ahol ők maguk mondják azt, hogy a román támadás közelebb hozta a döntést a mi javunkra. Végső reményük volt a központi hatalmak hiéheztetése. Ennek is meghozta halálát a román háború. — Azt hisszük, hogy békés szándékaink nyilvánítására elérkezett a pillanat. Elérkez­tünk a kialakult helyzetihez. Szövetségeseink is olyannak látják ma már a helyzetet, hogy ezt a kezdeményező lépést a béke felé meg­tehetjük, Szövetségeseinkkel teljesen egyet­értőleg jártunk el. Ellenségeinken most már a sor, akik nagy (horderejű elhatározás előtt állnak, amikor a mi jegyzékeinket megkap­ják. Megtehetik ellenségeink azt, hogy ha­lálba küldik még tovább népeik nem ezreit, hanem millióit, folytathatják a rombolás ádáz munkáját, amely darabokra tépi a vi­lág legbecsesebb alkotásait, de a siker min­den reménye nélkül, óriási horderejű ez a döntés a háború nyomorára és a békére, A háború folytatása akkor is súlyos felelősség­gel jár minden félre, ha kilátás van arra, hogy valamely ország a saját hatalmát emel­heti a háború folytatásával. De százszor bű­nösebb az az ország, amely folytatja a há­borút, amikor valami eredmény elérésére semmi reménye nincs. Ha visszhangja lesz ennek a mi mai fel­szólalásunknak, ugy mondhatom a mi felté­teleink alkalmasok lesznek arra, hogy visz­szaadják a világnak a békés boldogságot. Ha harc kell, legyen harc. De az eredmény nem lehet kétséges. KI kételkedhetik ma már a hátralevő nagy munka eredményében? Ha ellenségeink ezt a felhívásunkat visszauta­sítják, mi nyugodtan elmondhatjuk miajd, hogy a pusztítás ördögének, a rombolás munkájúnak megállítására megtettünk minden tőlünk telhetőt. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) (Az ellenzéki vezérek nyilatkozatai.) Apponyi Albert szólalt fel ezután. Ez ünnepélyes pillanatban néhány szót akai szólani. A magyar közvélemény osztatlan helyeslése áll ezen békeajánlat mögött. Vég­leges Ítéletet csak akkor mondhat majd, ha h békeojánlat egyes feltételeit már ismerni fogják és annak a kettős követelménynek meg fognak felelni, hogy semmit sem adunk fel abból, amire döfenziv célunk és nemzeti érdékeink miatt szükségünk van, másfelől nem; szabad oly feltételeket szabni, amelyek az Őszinte békekivánahnaknak ne felelnének meg. Helyes volt az időpont megválasztása Is. A mai idő alkalmas a békeajánlatra, ami­kor szakadatlan katonai fölényünk megerő­síti, hogy ez a békeajánlat nem más, mint a békés lelkületnek megnyilvánulása. Bármi­lyen nagy is legyen ennek a sikere, az nagy erkölcsi erő lesz befelé és kifelé egyaránt és a békeajánlat uj fejezet, a történelemben és uj kötelességek kezdete. Ha az ellenzék nem is viseltetik bizalommal a kormány mai ve­zetői iránt, ebebn a békejegyzékben meg­nyilvánuló szellemnek megfelelő bóketörek­vésekben a kormány számithat az ellenzék támogatására. iGróf Andrássy Gyula is nagyon helyesli a békenyilatkozatot. Abban azonban eltér véleménye Apponyiétól, hogy nem volt olyan idő, amikor ezt. a nyilatkozatot már a múlt­ban meg lőhetett volna tenni. Mikor tavaly (Szerbián átkeltek seregeink, ő már akkor fá­radozott azon, hogy a központi hatalmakat egy ilyen békenyilatkozatra rábirja. Hogy ez akor nem sikerült, most azonban, Románia leveretése után az erre alkalmas idő elkö­vetkezett, ezt a magyaT király személyének tulajdonit.ja. Azt hiszi, hogy semmi sern ala­pozhatta volna meg jobban Károly király népszerűségét, mint egy ilyen tény, amely­lyel a koronázás előtt megajándékozza né­peit. Ez a cselekvése egész kormányzását be ifogja aranyozni. Gróif Károlyi Mihály azt mondja, csak egy szó van érzeimei kifejezésére és ez, hogy: „Béke." > Rakovszky István pártja nevében örömé­nek ad kifejezést a bejelentés fölött. Noválc János a nép nevében kifejezést ad örömének a békeajánlat felett. Elnök kijelenti, hogy vitának nincs he­lye. Megállapítják a holnapi ülés napirend­jót. és az ülés véget ért. A birodalmi gyűlés. Berlin, december 12. Roppant érdekilő­dés előzte meg a birodalmi gyűlés mai ülé­sét. A karzatok zsúfolásig megteltek és a birodalmi gyűlés palotája előtt óriási tömeg hullámzott. Az ülés kezdete a pártok tanács­kozása miatt kissé mégkésett, ami fokozta az általános fezsiiltséget. Két órakor tódul­tak a képviselőik a terembe, amikor Kuempf elnök megnyitotta az iilést és átadta a szót Bethmann-Hollweg birodalmi kancellárnak. (A kancellár beszéde.) Betibmann-Iíoiillweg a következőket mon­dotta: — Uraim! A harctéren nemsokára bekö­vetkező ujabb kedvező események reménysége az oka annak, hogy a birodalmi gyűlés nem tart hosszabb szünetet, hanem az elnök úrra bízatott a legközelebb tartandó ülés napjának megállapítása. Reménységünk eddig szinte várakozást meghaladó gyorsasággal teljesült. Röviden akarok szólni: a tettek beszélnek. Rmntatott a kancellár ezután arra, bogy Románia intervenciója keleti állásaink felgön­gyölítéséi célozta. A megújuló olasz rohamok a monarchiát akarták megbénítani, a somme­menti támadásokkal peclig nyugati frontunkat akarták áttörni. Majd igy folytatta beszédét: —- Hindenburg vezértábornagy páratlanul zseniális vezetésével csapataink, amelyek a szövetségesekkel harc- és menetteljesítmény dolgában megvalósitották a lehetetlen .Élénk „brávó!"' kiáltások) és egész Nyugatoláhorszá­got az ellenséges fővárossal együtt elfoglalták. (Zajos éljenzés.) És Hindenburg most sem vesztegel, A hadműveleteket folytatjuk. A hard­csaipások nyomában szilrádan megalapoztuk gazdasági helyzietnnlket. Romániában nagy gabona-, élelmiszer-, olaj- és egyéb készletek­jutottak kezünkre. A szálitást már megkezd­tük, azonban a szűkös helyzet ellenére megél­tünk volna a magunkéból Í9. A szárazföldön véghezyitt győzelmeinkhez a tengeralattjrók hőstettei méltó módon csat­lakoznak. Az ellenségeink abban is csalatkoz­tak, hogy a német nép kitartása meggyengül. A harcoló hadsereg mögött ma már ott áll az egész dolgozó nép. Németország nem ostrom­lott vár, mint ellenségeink hitték, hanem egyetlen, hatalmas, kimeríthetetlen tábor, A kancellár a továbbiak során azt fejte­gette, hogy nem törődik ellenségeink beszédé­vel, amelyek egyszer világhódító terveiket, máskor békéért, váló kétségbeesett jajkiáltáso­kat koholtaik rólunk. — Mindig készen voltunk — mondotta a védekezésre és a visszacsapúsra népünk lé­téért és szabad ésl biztos jövőnkért, de mindig készen ennek fejében békét ajánlani, mert az erő nem tesz bennünket süketté áz isten, né­pünk és az embereik előtt való felelősséggel szemben. A békére való hajlandóságunkról tett kijelentéseink elől az ellenségeink kitértek ed­dig. Most tovább mentünk egy lépéssel. — A háború e hosszú és súlyos esztendői alatt egyetlen gondólat foglalkoztatta a csá­szárt: hogyan lehetne a bókét a győzelmesen megvívott hadjárat után a biztosítékkal köriil­')ástyázott Németországnak visszaadni. Mély­séges erkölcsi és vallási kötelességérzetóvel a néppel és az egész emberiséggel szemben el­érkezettnek látja az időt a császár a hivatalos békemozgalom megindítására, őfelsége ezért felséges szövetségeseivel egyetértésben elhatá­rozta, hogy az ellenséges államoknak ajánlani fogja a béketárgyalások megkezdését. (Nagy mozgolódás, élénk „bravó" kiáltások.) — Ma reggel átadtuk azon hatalmak kép­viselőinek, amelyek az ellenséges államokban jogainkat védik, telit: a spanyol, az amerikai és svájci képviselőknek, az ellenséges hatal­makhoz intézett jegyzéket, azzal a kéréssel, bogy szíveskedjenek azt az ellenséges kor mm nyoknak átnyújtani. Ugyanez történt ma Bécs­ben, Szófiában és Konstantinápolyban. A. többi semleges államokban és a pápa őszentségénél is hasonló lépéseket tettünk. E'/iutn felolvasták a jegyzéket, amelyet * képviselők tapssal fogadtak. Majd a kancellár igy fejezte be beszédét: — 1914 augusztusában ellenségeink hatab mi kérdésből .felidézték a világháborút, mi pe­dig a béke emberies érzésével állunk a világ elé. Nyugodtan várjuk meg, mit felelnek a mi ellenségeink és ezt a nyugalmat külső és belső erőnk és tiszta lelkiismeretünk adja. Sors­döntő órákban jutottunk sorsdöntő elhatáro­záshoz. Ez az elhatározás meg van pecsételve fiaink és testvéreink vérével, akik életüket áldozták fel a hazáért. Mi félelem nélkül és felemelt fővel várjuk a választ, készen a harc­ra és a békére is. (Elnapolják az ülést.) A kancellár beszédét hatalmas tetszésnyil­vánítás között fejezte be. Spahn oentrumpárti képviselő ezután az ülés elnapolását indítvá­nyozta. Bassermann a kancellár beszédénele megvitatását kívánja. Nem akar senki hosszú beszéddel állást foglalni, de kívánja a nemzeti szabadelvnek álláspontját egy nyilatkozatban körvonalazni. Ledebur, a szocialista munkaközösség ne­vében hozzájárul Bassermann indítványához. A centrum, a haladó néppárt és a szocialisták nagy többsége elfogadják Spahn indítványát. Ezután dr. Kaempf elnök berekesztette az ülést. „CYLOL" fagyszesz legcsodásabb hatású szer, mely egy hét alatt elmu­lasztja a legmakacsabb fagyást is, bármilyen test­részen. Kitűnőnek bizonyult sömör, vörösség és bör­viszketegség ellen is. — Próbaüveg K 2.50, eredeti üveg 3.50. — Vidékre postán szállitva 3 üvegnél portőmentes. Kapható egyedül a készitőnél. Nemecz Dezső Szeged Tisza Lajos-körut 73. Dugonics-téri sarok mellett. Telefon 3—41. sz. |-izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minő­ségben FONYÓ SOM A, világí­tási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165.

Next

/
Oldalképek
Tartalom