Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)
1916-12-10 / 292. szám
mümagyarörszág (Szeged, 1916. december 10. Apró történetek. — Régi idők emlékei. — A íTass-ban együtt volt á megszokott szombat esti bohém-társaság. írók, újságírók, budapestiek, szegediek vegyesen, kiegészítve egy pár „félboihém"-mel. Az ízes Vacsora elfogyasztva, amely után vidám tereiere következett. A fővárosiak leadták, amit hoztak, a szegediek elmondták, amit tudtak (minden hétre .akadt egy pár uj, vagy fölmelegített régi történet), persze megadván a históriáknak savátborsát és az idő eltelt észrevétlenül. Éjfélen jóval túljárt már az idő, amikor megszólalt Kisteleki Ede: — Jó volna egyszer már a faluban ebédelni. — Menjünk' ki a „vörös" szüleihez, Kistelekre, — adta meg az irányt Kass János. — Csatlakozom — jelentette ki Lipcse,y Ádám. — Elfogadom — hangoztatta az aposztrofált „vörös"-neki nevezett. A társaság nyomban (megállapította a kirándulás idejét, ami aug. utolsó vasárnapjára esett. A menüt is megállapították: Tyúkhúsleves, bosszu metélttel, csirke pörkölt tarhonyával, almás és káposztás rétes és fekete kávé. A sajtot száműzni kellett a fogásokból, helyette „sólet" került az asztalra. iA fővárosi vendégek szombat este érkeztek Szegedre és az itteniekkel egyesülve, vasárnap délelőtt féltízkor már együtt volt a kirándulók csapata a Szged állomás perronján. Huszonnégyen utaztak a gyorssal Kistelekre, A faluba gyalogszererl történt a bevonulás, a vendéglátó portára. A. háziasszonyokkal, a házigazdával lekezelt a társaság, majd az udvarban szótnézett ós a házigazda fia sör irányábn Hzalajtatia a cselédet, amikor egyszerre Lipcsey Ádám kiadta a jelszót: — Most pedig egy kis papramorgóra elmegyünk a „róif'-hoz (a paphoz.) És megindult a menet a paroclhiára, jó Várossy Gyuláihoz, az akkori kisteleki plébánoshoz. Nagy csoportokban álltak az ünneplő magyarok a plébánia előtt. Amikor meglátták a párosan ballagó menetet,, összesúgtak és egyik csoportban azt mondták az emberek: — Nagyon sokí ur gyütt a faluim, ez nem jelent jót. Akárki meglássa, ebbül az urjárásból adóemelés lészen. — Sose aggódjanak — kapta föl a szót Sz. Szigetiig Vilmos (Bob), — szó sincsen adóemelésről. Sőt éppen azért jöttünk, hogy segítsünk a nép terhén és az adókat leszállítsuk. iA magyarok megint csak összesúgtak és azon tanakodtak, hogy ugy lészen-e, ahogy mondva volt? Az egyik megjegyezte: — Lőhet, hogy ugy lösz, mert hát nini, az. urakkal gyütt a. Kószó fiskális is. A társaság bevonult Várossy Gyula párod chiájána, ahol jó falat, papramorgó, meg hűtött sör bőségesen került a szives látáson kivül. Egy óra felé visszatért a társaság a „vörös"-élk portájára, ahol kezdetét vette az ebéd. Az udvaron a két opeufa között állt a teritett asztal. Jóizüen falatozott a társaság, az elnök (per sze, hogy Tömörkény István) már elmondta a köszöntő beszédet, dr. Kószó István, Kisteleki Ede, dr. Cserő Ede és Újlaki Antal is kész volt a dikcióval.amikor a ház előtt fölhangzott a cigánybanda muzsikája. — Te rendelted a cigányokat? — kérdezték a társaság tagjai a házigazda fiától. — Én nem — válaszolt a kérdezett. Beck sógor és Bob felkeltek az asztaltól, kimentek az utcára és megkérdezték a cigányoktól, hogy ki rendelte őket? — Nem rendeltek bennünket nagyságos urak, hanem ide küldtek. A plébánia előtt álló nép küldött ide, hogy muzsikáljunk a nagyságos uraknak, mert hát muzsikaszóval akarják megköszönni, hogy a nagyságos urak leveszik a szegény nép válláról ,az adó terhét.' Lelt erre aztán nagy gaudium, este hétig tartott az ebéd, de a társaság azóta se jelent meg Kisteleken. És azóta szomorúbb lett a vendéglátó ház is.. * Nyilassy Matyi, a vidám kedélyű komikus, ittmü'ködése idején a közkóilházba került Mig a betegálamányt növelte, a betegeknek nem igen kellett se doktor, se patika. Gyógyította őket Matyi a kedélyével, a mókáival, meg a komikus előadásaival. A betegek alig várták a reggelt, hogy Matyi megkezdje az előadásait. Egyik délelőtt, amikor javában állt az előadás, a kórház néhai igazgató főorvosa: dr. Singer Mátyás benyitott a nagy kórterembe. Persze Matyit a látogatás nem zavarta az előadásában, sől a szájával és az orrávl a cimbalom hangját utánozva, „kiverte" az igazgató főorvos nótáját is. Az igazgató főorvos csöndes mosollyal halgatta a Matyi produkcióját, majd megszólalt: -- Szép, szép, művész ur, de a kórházhói még sem lehet színházát csinálni. — Bizonyosan ugy van, ha az igazgató főorvos ur mondja — válaszolt Matyi. — És báláz igazgató főorvos ur tudománya sokkal nagyobbimint az enyém, sőt mint az egész színtársulatunké, azért tessék csak a betegektől megkérdezni, bogy kettőnk között melyik Matyit szeretik jobban? Az igazgató főorvos nem kérdezett senkit és semmit, de az egyik Matyi másnap már gyógyultan elhagyta a kórházat... Vállalok és készítek: juá?0nnyo' üvegezést, gittjavitást, képek keretezését, uj ablak-készitését, famunkáknak enyvezését és javítását. Dobó Pál, üveges Horváth Mihály-u. 7 (Bsongrádi-lakarikpf. bérpalotája mtllsH. Hívásra üvegezni házhoz és vidékre| azonnal megyek. A liszthivatal jelentése Szeged mult havi lisztellátásáról. (Sajt átndósitónktól.) Balogh Károly pénzügyi tanácsnok, mint a liszthivatal vezetője beterjesztette a tanács elé szokásos havi jelentését Szeged mult liavi lisztellátásáról. A jeImícs szószerinti szövegében a következő: — Az október 15-től november 15-ig terjedő időre kiutaltatott és átvétetett 8041 zsák liszt. Ebből kiadatott az erdélyi menekültek részére 235 zsák, iisztkéréskedöknek 1788 zsák, a lisztkereskedők utján a szatócsoknak és kisebb sütőknek 2396 zsák, a sütőknek 2167 zsák, mindössze 6586 zsák liszt. Marad tehát készlet november 16-áról 1455 zsák liszt, amelyből 1220 zsák a város lakosságáé, 175 zsák az erdélyi menekülteké és 60 zsák a kóbor cigányoké. A 7105 zsák lisztért vételár gyanánt 379.194 korona 35 fillért fizettek be a kereskedők a közpénztárba, melyben bent foglaltatik az az 1368 korona is, amelyet a Kender- és Len ipar Részvénytársaság fizetett be lisztvételár elmen a főpénztárba. Folyó év] október hó 15-ével az ellátatlan családtagok száma volt 81.238 személy. Október és november hó folyamán az ellátottak sorából töröltetett 6076 személy. Maradt téliát ezek levonása után ellátás alatt 75.162 családtag. Ugyanezen hónapban ellátás alá kellő igazolás után felvétetett 10.569 személy, igy az ellátásra szoruló összes családtagok száma felemelkedett 85.731 személyre november 15-ikével. Ha már most 85.731 családtag napi adagját 120 gr. szá móljuk, az kitesz naponkint 10.2-88 kilogramm lisztet, harminc napra pedig 308.640 kilogrammot. Élihez hozzászámítva az átutazókat és szabadságolt katonákat, akiknek ellátásáról gondoskodnunk kell, ezek lisztszüksóglete az ellátás alá kerülő lakosságnak kitesz havonkint 340.000 kilogrammot, fejenkint és naponkint 120 grammal számolva. Minthogy pedig november és december havára első izben csak 300.000 jdlogramm lisztet kaptunk az Országos Közélelmezési Hivataltól, ennélfogva 40.000 kilogrammal kellett a készletből pótolni a november—december liavi ellátási, mindaddig, mig a december liavi pótutalványozás folytán ujabb 250.000 kilogramm liszt nem utalványoztatott ki, amellyel egyidejűleg december 1-től kezdődőiig december 15-ig a napi lisztellátást fejenkint 180 grammra felemeltük és a kereskedőkkel a családtagoknak kiadattuk. jegyzéseket eifogad A Szegedi Takarék és Hitel Részvénytársaság. (Széchenyi-tér. Posta mellett.) Legmagasabb lombardkölcsönök igen előnyös feltételek mellett. ftbonyi Mihály ezelőtt Holtzer és Abonyi = Széchenyi-tér 2. = Ajánlja a most érkezett legujjabb térti és fiu téli kabát és Raglánjaif. Férfi-, és fiu- gyermek-öltönyeit, azonkívül szőrme Mjjkádóit. • « • • v